Elég volt.
Tartsák tiszteletben a mai napot, és tegyék az egyetlent amit tehetnek: csendben, lehajtott fejjel, térden állva esedezzenek a magyar nép bocsánatáért.
Október 23. lehetne a közös alap jobboldal és ballib számára, hiszen valamilyen szinten a rendszerváltó pártok mind merítettek 56 örökségéből, legfeljebb más irányzatából. (Éppúgy, ahogy 1848 örökségéből is másra helyezik a hangsúlyt a különböző politikai vonalak: a baloldal a társadalmi különbségek csökkentésére, a liberálisok a szabadságjogokra, a polgárosodásra, a jobboldal a magyar nemzettudat erősödésére.)
Csakhát a szekértáboros megosztó politika ennek gátat szab.
A topiknyutó szerint az 56-os forradalomban résztvevő sok balliberális, sőt sok reformkommunista nem létezett. A topiknyitó járjon iskolába, nyilván nem tudja, ki volt Losonczy Géza, Maléter Pál, Bibó István, Angyal istván stb stb stb.
Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) kezét láttatta az 1956-os "magyarországi lázadásban" az orosz állami Rosszija tévé csütörtök éjjel sugárzott dokumentumfilmje, amely fekete képet festett Nagy Imréről.
Pozsgay 1957. december 15. cikkétnem kommentáljuk, csak felidézzük azok neveit, akik a cikk megjelenésének hónapjában adták életüketa forradalomért és szabadságharcért, a magyar szabadságért:
Gulyás Lajos, református lelkész (Mosonmagyaróvári Nemzeti Tanács, 1918–1957. december 31.)
Hangódi István (1957. december 31.)
Iván Kovács László, sportköri előadó, Corvin közi csoport (1930–1957. december 30.)
Kiss Antal, fűtő (Mosonmagyaróvár, 1933–1957. december 31.)
Losonczy Géza, államminiszter (1917–1957. december 21., a börtönben meghalt)
Pálinkás-Pallavicini Antal, honvédőrnagy, Mindszenty hercegprímás kiszabadítója (1922–1957. december 10.)
Tihanyi Árpád, tanár (hűtlenségért, 1916–1957. december 31.)
Zsigmond Imre, gazdálkodó (gyilkosságért, 1924–1957. december 31.)
Amennyiben pedig balul sül el Pozsgay vállalkozása, Kádár mögé bújhatott volna:
"Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus."
Néhány nap múlva azonban a Reggel című lap megtalálta a képen látható férfit, s kiderült: az ő 1969-ben készült fényképét küldték ki az Európai Parlamentbe. Az eset idején éppen kórházban lévő, 82 éves budapesti nyugdíjas a lapnak elmondta:
„Nem volt szégyen munkásőrnek lenni. Másokkal ellentétben én ma sem tagadom le. Sajnálom, hogy nem a munkám miatt kerültem az újságok címlapjára”.
Pozsgay a PB 1989. február 7-i ülésén világosan kifejtette saját és pártja motívumait. Szerinte a népfelkelés szó azért különösen jó, mert „nem hordoz szovjetellenes tartalmat,
Erre tanitotta Orban kedvencet ?!
Gyurcsány alatt 56-os forradalmárokatkoszorúzott Putyin, Orbán alatt szovjet hősöket
Nagyot fordult a világ Vlagyimir Putyinnal: amíg 2006-ban az 1956-os forradalom hősei előtt tisztelgett, addig mai (2015-os Orban Viktori) látogatásán a felkelést leverő szovjet katonák emlékművének is otthont adó parcellát látogatja meg a Fiumei úti sírkertben.
Pozsgay a PB 1989. február 7-i ülésén világosan kifejtette saját és pártja motívumait.
Szerinte a népfelkelés szó azért különösen jó, mert „nem hordoz szovjetellenes tartalmat, de antisztalinista és kielégíti jelen pillanatban azokat is, akik egyébként ezt túlhajtó, másik variációt dédelgetnek magukban, a forradalom, nemzeti forradalom és függetlenségi háború, függetlenségi harc gondolatát. [...E]z az összefüggés az, ami véleményem szerint a pártot kisegíti egy aktuálpolitikai kényszerből született fogalom fogságából anélkül, hogy teljes identitását és önbecsülését aláásná, anélkül, hogy az egész párttal szembenézve kellene itt valami különleges számonkérést és elszámoltatást véghez vinni. [...] Tehát nem arról van szó, hogy szakítani az ellenforradalom kategóriájával, hanem arról is, hogy nehogy újra forradalom legyen a neve egyértelműen.”
És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót 'nemzeti sajatosságaink' körül azzal a magasztos céllal, hogy kiköszöbüljek a szocializmus épitése közben elkövetett hibákat. Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiköszöbülni. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki,háta mögött több úri bitanggal, megcsinálta az "Első Hazai Nemzeti Forradalmat". Hogy mégis nem "Nemzeti Szocialistának" keresztelték vivmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy a két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes embernek.
A "Nemzeti Forradalom" olyan nevezetes renegátot sorolhatott v e z e t ő i közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak adóvégrehajtói karrierhez szabtak, de jellemtelensége biztositotta, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterrornapjaiban.
Nem ismerlek személyesen, ezért nem tudom, hogy a tudatlanság, vagy a gyűlölet beszél belőled, vagy talán a tudatlanságon alapuló gyűlölet.
De, hogy tanulj valamit: Október 23-át baloldaliak robbantották ki, nem is annyira a kommunizmus, mint inkább a szovjet megszállás és a rákosi-rezsim ellen.
Az eslő ember, aki nyilvános helyen fel mert szólalni Rákosi ellen Litván György volt, akitől mi sem állt messzebb, mint a jobboldali világnézet. Családtagom volt, így elsőkézből ismerem a történteket. Mikor a sok régi náci házmesterré, képezte át magát, vagy lapult, mint szar a fűben, ő beszélt. Nem félt. Látod te most is az anonimitás védelme mögül gyűlölködsz, míg én nevemet felvállalva írok.
És persze 56 után börtönbe került sok más társával - baloldaliakkal.
Hazudsz. Tömve volt a tér, lépni sem lehetett. Amikor Hadházy mondta, hogy a köztévé szerint csak 400-an vagyunk, kitört a röhögés. Nem Hadházyn, hanem rajtatok röhögtünk. És voltak fiatalok is. Orbánnál is max 10000 ember volt, dacára a buszoknak, a Bem téren meg spontán párezer ember gyűlt össze.
