A fajfúzió kérdéseire szerény válaszaink vannak... mondanék egy saját módszert, amit elméletben szépen kitaláltam, majd biztos kapok rá kritikát, de hátha valakit megihlet: Monte-Carlo fajfúzió során adott egy alfa kiindulási, egy ómega faj, egy alfára jellemző céltulajdonsághalmaz és egy keverési arány. Cél: olyan biológiai konstrukciót megalkotni, mely leginkább hasonlít ómegára, de alfa céltulajdonságokat is hordozza. A módszer: az alfa faj önmagában a kísérlet 0. generációja, minden generáció az előző generáció életképes, szaporodóképes és a céltulajdonságokat még hordozó egyedeiből és az ómega fajból (pontosabban a genomjaik, génhálózataik többnyire véletlenszerű összemixeléséből) képzett fajok egyedei - a szóban forgó keverési arány mellett. Minden generáció után egyre nagyobb arányban találjuk meg a hibridekben az ómega faj tulajdonságait, és egyre nagyobb eséllyel vesznek el a céltulajdonságok, vagy lesznek életképtelenek. Logikusnak tűnik, hogy ha minél nagyobb keverési arányt veszünk, az egyre több selejtes hibridet produkál a generációkkal arányosan. Így túl nagy selejtrátánál érdemes lehet egy generációval visszább lépni és csökkenteni a keverési arányt (mondjuk megfelezni). Minden hibridet megtartunk egy generációban, annál biztosabb, hogy olyan géneket tartalmaz, ami a célnak megfelelő. Feltehetőleg tetszőlegesen nem közelíthetjük meg az ómega fajt, így meg kell elégednünk a két út közötti hibriddel. Például konstans 5%-os keverési arány mellett 12-13 generáció múlva 50%-os alfa-ómega hibrideket láthatunk, kérdés, hogy milyen céltulajdonságokat választottunk, és azok megmaradnak-e addig. Ez volna a Monte-Carlo fajfúzió. Várom a kritikákat, javaslatokat, kiegészítéseket, ill. azon biológusok támogatását, akik látnak ebben fantáziát. :)
Jó, mivel látom senkinek nincs ötlete, vagy nem olyan bátor, hogy leírja, adok pár tippet. Az túl hosszadalmas lenne, hogy mesterségesen diverzifikáljuk a fajt, és megvárjuk, hogy annyira eltávolodjanak egymástól, hogy ne tudjanak szaporodni. Van ennél járhatóbb út is: Elég elérni, hogy az egyik csoportnál nemi fisszió történjen. Tehát legyen az emberi társdalomban kettő helyett négy szaporodóképes nem (az alternatív nemekről, mint hermafroditák most nem beszélek), viszont ezekből csak a megfelelő párok tudják egymást megtermékenyíteni (egyik a másikat). És ha tegyük az ivadékok is ebbe a nemcsoportba tartoznak, akkor nemi fisszióval lényegében a fajfissziót is elértük. Ha ez meg van, utána jöhet a diverzifikáló szelekció... jobban mondva a direkcionális tulajdonság-eltolás.
" Kapcsolódóan: érdemes szemügyre venni az észak-európai államok utolsó két generációjának fizikai jellemzőiben (is) beállt változásokat; összehasonlítva például a sivatagok őshonos (törzsi), életkörülményeiket tekintve változatlan feltételek között élő, e tekintetben mit sem változó populációjával. "
Az észak-európai államok utolsó két generációjának fizikai jellemzőiben beállt változásokat mutációkkal, vagy az utóbbi időben megváltozott életmóddal magyarázzák?
Évekkel ezelőtt olvastam egy cikket (aminek valahogyan/valamiért most nyomát se lelem), ami hanyagul vázolta fel az ember, mint faj genetikai állományának lehetséges ketté válását; amitől persze még egymással szaporodni volnának képesek – de az alábbiak szerint, ugyan miért tennék azt, legalábbis utódnemzés céljából.
Röviden: a fajon belüli egyre nagyobb, generációkon át tartó életminőségbeli különbségek, akár 8-10 emberöltő alatt is jelentős genetikai (faji) eltéréseket eredményez(het)nek; ami érthető módon nem csak a fizikumot érintő (fiziológiai) jegyek, hanem a szellemi képességek terén (a kulturális szakadék okán, így a mérhető IQ) is oly mértékben lehet(ne) szembeötlően eltérő, mintha nem azonos faj egyedeit hasonlítanánk össze.
Kapcsolódóan: érdemes szemügyre venni az észak-európai államok utolsó két generációjának fizikai jellemzőiben (is) beállt változásokat; összehasonlítva például a sivatagok őshonos (törzsi), életkörülményeiket tekintve változatlan feltételek között élő, e tekintetben mit sem változó populációjával.
Adott az emberi faj, melynek tulajdonságait csoportosítsuk K - kiválasztott és A - alternatív kategóriákba. A legtöbb egyed tartalmazza mind az A, mind K tulajdonságcsoportok elemeit. De nyilván vannak akik jobban hajlanak az egyik csoport felé, mint a másikhoz. Akármekkora ez a tendencia, ez felhasználható arra - meglátásom szerint, hogy mesterséges diverzifikáló kiválasztással az idők során egyre inkább kiszűrjük a köztes átmeneteket úgy, hogy a végén csak olyan fajok maradjanak, amelyek egyike K tulajdonságoknak felel meg, ill. a maradék. Ezzel - fogalmaim szerint, úgy hajthatunk végre fajjobbítást, hogy elkerüljük a már-már pejoratívan hangzó negatív eugenikát.
Ez a "fehér" régió túlcivilizálódott, és már mindenen átlát, nem lehet eléggé becsapni, a kizsákmányolhatási szintje eléggé alacsonyra süllyedt. Szükségessé vált egy "újraindítás frissítéssel" funkció, amikor egy jóval alacsonyabb civilizációs szintről újra lehet kezdeni mindent, a diktatúrákon át a kiharcolt áldemokráciáig, stb. De először - amíg van kiknek - egy rabszolgatartó társadalmat kell kiépíteni, melyben a maroknyira fogyatkozott népeket az elszaporodott rabszolgák egy felkelést követően sajnálatos módon kiirtják.
Legalább is tudományos szemszögből így érthető meg minden történés.
Aki ezt a gendert kitalálta: Robert Stoller, Soros és társaival egy akolba tartoznak. Tönkre akarnak tenni mindent, főleg azokat, akikről úgy érzik, hogy veszélyt jelentenek rájuk. Főleg a fehér embert. Ezért terjesztik, tolják ezt is, meg a többi őrületet.
Ehelyett sokkal hamarabb - kb. 50 év alatt - sikerült elérnünk, hogy az emberi faj egy csoportja - a fejlett nyugati civilizáció népessége - önmaga populációját sem képes szinten tartani, hanem egyre rohamosabban fogy. S ezt az utóbbi időben még hatékonyabbá tette a genderelmélet. Nem tudom, hogy ezt hogyan nevezik tudományosan, de én legszívesebben önként vállalt ön-holokausztnak hívnám.
Ennek a folyamatnak a mikéntjét a tudomány már felfedte, csak azt nem tudom, hogy ennek a megtárgyalása ide illik-e?
Egyes siralyfajoknak sikerult azt elerniuk, hogy ugyan az egymastol parezer kilometerre levok meg tudnak szaporodni egymassal, a huszezer kilometerre levok mar nem. Az embereknel ezt nem sikerult elerni, tul mozgekonyak.
Ebben a topikban a földi bioszféra élővilágának ún. mesterséges fajfúziójával és -fissziójával szeretném, ha foglalkoznánk. Két faj fúziója egy olyan fajt eredményez, mely definíció szerint szaporodóképes egyedeket tartalmaz. Fissziónál pedig szétszakad két vagy több egymással szaporodni nem képes fajokra. Szólhat a disputa arról, hogy melyiknek milyen feltételei vannak, melyik mikor előnyös, esetleg elképzelhető lehet-e, hogy az egész Föld élővilága 4-5 fajba tömörüljön, stb. . Ami kérdéssel én indítanék, hogy: Az emberi fajfisszió (pl. a "békés egymás mellett élést hátráltató tulajdonságok" alapján) mennyire lenne javunkra? Magyarul, ha egy adott ideológiához/filozófiához idomuló fajt és egy (több) másik alternatív fajt hoznánk létre? Ha lehetséges is, bizonyára nagyon hosszú ideig tartana, hogy mesterséges diverzifikációval levágjuk magunkat egy ilyen fajba.
