Eke István ásatásvezető régész munkatársunk elmesélte, hogy már korábban is sejteni lehetett, hogy a területen vannak még rejtett kincsek. Ugyanis a városban keringett egy legenda, ami arról szólt, hogy ezen a településrészen mindig furcsán nőtt a kukorica, sőt bizonyos sávokban ki is égett. Az emberek azt hitték, valamilyen titkos alagútrendszert rejt a föld, a római korral foglalkozó történészek és régészek azonban arra gyanakodtak, hogy itt inkább borostyánkőút húzódik. Az élet őket igazolta, a napokban felszínre került az ókori kereskedelmi út egy része. Az izgalmas felfedezés alapja sejthető volt, hiszen már diákként megtanultuk, hogy a borostyánkőút egy fontos kereskedelmi és katonai út volt a Római Birodalom idején, ami az Adriai-tengertől egészen a Balti-tengerig húzódott, és az útvonalba tökéletesen illeszkedik a Salla-Savaria-Scarbantia (Zalalövő-Szombathely-Sopron) terület.
A munkálatokat egy magnetométeres és talajradaros vizsgálat is megelőzte, és a múzeumbarát fémkeresős csoport is átvizsgálta a területet. Már a kezdeti szakaszban sok római kori érme és fémtárgy előkerült. Háromszáz pénzérmét találtak, amelyeket a 2-4. században használhattak, de ebből a korból származtatnak több épületmaradványt is.
Ezeknek egy része lakóház, mások gazdasági vagy a helyi iparhoz köthető épületek lehettek. Több házmaradványon azonban égési nyomokat figyeltek meg, ami vagy háborúra vagy más tűzesetre utalnak. De számos apróbb ékszert, csatot és fibulát, valamint egy bronzból öntött szobortöredéket is találtak, ami a testtartásból ítélve Vénusz-szobrocska lehetett. Az eredetileg kb. 20 cm nagyságú női alak a feltételezések szerint egy házi oltáron állhatott.
A régészeti munkák ideje alatt konzulensként jelen volt Dr. Redő Ferenc nyugalmazott régész, aki korábban a Régészeti Intézet igazgatóhelyettese volt, és húsz éven át Zalalövő ókori múltját kutatta. Számára is nagy élmény a mostani feltárás eredménye,már csak azért is, mert a legutóbbi időszak leleteit és a mostani felfedezéseket ő tudja a leginkább összefüggésbe hozni. Most már kétség sem fér hozzá, hogy Salla, az ókori belső pannóniai település nagyobb volt, mint ezt eddig a szakemberek feltételezték, hiszen most már a Zala folyótól délre fekvő területeket is a helységhez lehet csatolni. A leletanyag pedig azt mutatja, hogy e városban magas igényű lakosság élt a római korban.
"Szent Balázs templomrom, a Nivegy-völgy neves látnivalója A templom építését a XII-XIII. századra teszik, az egyik forrás említ egy XII. századi, fából épült elődöt is. A torony és a hozzá tartozó hajó a korai, román maghoz való későbbi gótikus hozzáépítés, feltehetően a XIII. század második negyedéből. A templomhoz kripta és sekrestyekápolna is épült, a torony felőli oldalon háromnyílású kegyúri karzat látható. Román kori szentélye kívül négyszögletes záródású, belül íves, hasonlót Zánkán láthatunk, a ma is álló templomnál. Íves kapuzatát érdemes megcsodálni a templom előtt álló fügefák árnyékából.
Szentbalázs falut először 1333-34-ben említik, papját Jakabnak hívják, káplánja János. Érdekes, hogy Pelárgus János 1872-es rajzán a torony bejárat felőli oldalán még kereszt alakú ablakot ábrázol, a déli falon pedig három résablak található. Ez analógiát mutat a közeli felsődörgicsei templomrommal, ahol a nyugati falon kereszt alakú ablakot, a délin pedig három résablakot találunk. Kozák Károly tanulmánya szerint mindkettő Szentháromság szimbólum, Felsődörgicsén az ablakok a keresztelőmedence helyét jelölték. Hasonló, kereszt alakú toronyablak volt megfigyelhető a révfülöpi Ecsér falu templomromján, illetve a déli fal három résablaka is stimmel. A török időkben néptelenedett el a település, a templomot is ekkor hagyhatták el. 1962-ben a romok közül előkerült egy késő gótikus/korai reneszánsz pasztofórium is, amit akkor a Keszthelyi Múzeumba szállítottak. A romot 2001-2002-ben részlegesen helyreállították. Mi 2009-ben látogattuk meg, akkor azért a felújítás után érzékelhettünk némi állagromlást. A romot szeretnénk meglátogatni mostanában, sajnos a 2009-es emlékek kicsit megkoptak, és a források még az épület részeinek tájolásában is sokszor ellentmondásosak, jó lenne egy tudatosabb szemlélődés erejéig visszatérni. Megéri meglátogatni a romot, hiszen a panoráma is csodálatos mellőle, a Szent Balázs-hegyről. A Szent Balázs templomrom titokzatos története A források felmérése közepette találtam egy cikket az mno.hu-n, amiben arról írnak, hogy a Szent Balázs templomrom története elég furcsa fordulatot vesz a XX. században. A magyar forrás Lanz Györgyként említ egy embert, akit a modern kori templomos rend megalapítójaként aposztrofál. Az illető Jörg Lanz von Liebenfels, eredeti nevén Adolph Joseph Lanz osztrák okkultista filozófiával foglalkozó, a Wikipédia szerint szélhámos. Egy biztos, nehéz definiálni személyiségét. Elméleteiből később a német nemzetiszocializmus is táplálkozott. 1918-ban Magyarországra érkezett, lelkes antikommunistaként, aktívan fellépett a forradalmi rendszer ellen. És itt jön az érdekesség, 1926-ban állítólag megvásárolta a Szent Balázs templomromot, amibe be is költözött, és kisebb átalakításokat végzett, a tornyot és a nagyobb hajó egy részét lakhatóvá tette, az épületet nyári rezidenciaként is használta. 1925-ben a Balaton-felvidéken, 1937-ben Szentendrén alapított "fiókszervezeteket" az új templomos rend számára Magyarországon. Sajnos a magyar források elég homályosak, és kicsit össze-vissza kezelik ezt a történetet. Ha valaki rendelkezik plusz infóval az esetről, vagy hiteles forrással, az nagyon szuper lenne. Egy biztos, 1933-ban Magyarországról Svájcba költözik Liebenfels. Hogy a romot mikor hagyták el teljesen, azt nem tudni. Érdekes lenne kideríteni a teljes történetet."
Közte a gyöngyösi betyárcsárdáról szóló, amelynek a közelében, egy pincénél a pandúrok tűzharcban lelőtték a hírhedt Vak Illés (valódi nevén Illés Imre) nevű betyárt és egyik társát 1862. december 15-én.
"Pesten 1846 áprilisában Széchenyi István elnökletével megalakult a Balaton Gőzhajózási Társaság, melynek alapszabály-tervezetét Kossuth írta. Az első balatoni gőzhajót 1846. szeptember 21-én – Széchenyi 55. születésnapján – bocsátották vízre."
Kossuth Lajos és Széchenyi István összefogásaként tette meg első próbaútját a tavon 1846-ban a Kisfaludy gőzös. Negyven esztendőig egyedül szelte a hullámokat. A rendszeres hajójárat 1847. március 10-én indult el.
A Kisfaludy 300 utas szállítására volt alkalmas. I. osztályú termét Széchenyi felesége, SeilerCrescence, osztrák grófnő ízlése szerint alakították ki: fehér és arany belső burkolattal, mahagóni oszlopokkal, tükrökkel díszítve. A Kisfaludy gőzösön két hajózási szakember teljesített szolgálatot: a kapitány és a gépész. A hajón ebédlő, könyvtár, parkettás padló, párnázott ülések, fűthető szobák szolgálták az utazók kényelmét. Az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követően 1852-ben kezdődöttismét a rendszeres gőzhajójárat a Balatonon. Ferenc József a szabadságharc leverését követően először 1852-ben látogatott el Magyarországra, s ekkoriban utazott az első tavi gőzösön is.
Később Ferenc József, a magyarokkal való kiegyezés előkészítéseként 1857-ben újból Magyarországra látogatott. 1857. augusztus 13-án I. Ferenc József a Kisfaludyn hajózott Keszthelyről Balatonfüredre. A korabeli képeken a hajót lobogódíszben ábrázolták. Kétfejű sasos császári zászlók mellett nemzetiszínű lobogók díszítették a fedélzetet. A magyar zászlók sávjában “Kisfaludy” felírást, a másik zászlón pedig a Balaton Gőzhajózási Társaság rövidítését olvashatjuk. A képet sok külföldi lap is leközölte, így az első balatoni gőzhajó és neve, képletesen, de bejárta Európát.
Azonban a kikötők és a Kisfaludy is pusztulni kezdett. 1855-ben már a hajó elárverezéséről és a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság feloszlatásáról beszéltek. A Kisfaludy gőzös 1866-ban utasaival megfeneklett a siófoki partoknál.A Kisfaludy 1869-ig fatestű gőzösként tette meg útjait, majd vastestre cserélték, 1887-ben pedig végleg kivonták a forgalomból. Utolsó előtti hajóskapitánya a híres és legendás hajózási szakember, színész, valamint író, Keöd József volt.
1875-ben helyezték vízre az első csavargőzöst, a Balatont. Majd elkészült a Hartmann-féle újpesti hajógyárban a 450 férőhelyes Kelén lapátkerekes gőzös is. Majd a Rohan csavargőzöst, 1891-ben pedig a Helkát és a Kelént is vízre bocsátották. A régi Kelén ekkor a Baross elnevezést kapta. Jött újfent egy Kisfaludy nevű, 1913-ban pedig a Jókai csavargőzös. Ezáltal már szinte minden parti település elérhetővé vált a „kéjutazók” – az adott korszakban nevezték így a kirándulókat – és az áruforgalom számára is."
"A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. Mai kiterjedése 595 km2, hossza 77 km, szélessége 1,5 és 14 km között változik, de a 19. századig – a Kis-Balatonnal és a délparti magaslatok közé mélyen benyúló öblökkel, berkekkel együtt – a mainál jóval nagyobb területet foglalt el. Természetes hát, hogy a vidék lakóinak életében a hajóépítés és a hajózás mindig jelentős szerepet játszott.
A 16. század közepén a Török Birodalom előnyomulása révén a tó vize is hadszíntérré vált, ami a kereskedelmi hajózást szinte teljesen megbénította. A török kiűzése után a mezőgazdasági termelés és a kereskedelem ismét felélénkült, ami a hajózás fejlődésére is ösztönzőleg hatott. A hajóépítés alapanyagát a Balaton-mellék délnyugati térségében egészen a 19. századig fennmaradt őstölgyesek szolgáltatták.
A Festetics család - amely a 18. század első felében szerzett kiterjedt birtokot a térségében - a római-kortól ismert fenékpusztai rév mellett hajóácstelepet létesített, ahol kompokat, csónakokat építettek, javítottak. Ebből a telepből alakult ki a fenékpusztai "arzenál", amely idővel egész kis flottát bocsátott ki. A "magyar tenger" első nagyobb vitorlását, a "Christoph" sószállító hajót Festetics Pál gróf építtette 1753-ban. A legtöbb hajó a keszthelyi Georgikont alapító György gróf idejében (1755-1819) épült, akinek hajóépítő mestere az Itáliából hozatott Antonio Borri volt.
A tó két vége közötti áruszállítás sokkal gyorsabb és olcsóbb volt a vízen, mint a szárazföldi utakon. A Festeticsek hajói Keneséig faárut, visszafelé – messzi bányákból odáig kocsin érkező – sót szállítottak.
Minden idők legnagyobb balatoni vitorlás hajóját, a 33 m hosszú "Phoenix"-et Sebestyén "főindzsellér" tervei alapján gróf Festetics György építtette 1797-ben. A 'keszthelyi nagyhajó", mint a Balaton nevezetessége, hamarosan országos hírre tett szert, vízre bocsátását a dunántúli költők dalnokversennyel ünnepelték. Bár maga a hajó az évszázadok múlásával elenyészett, hírneve korabeli dokumentumok, irodalmi és képzőművészeti alkotások révén máig fennmaradt.
Eredeti tervrajzát a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban, 1:50 léptékű kicsinyített mását a Balatoni Múzeumban, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum munkatársai által rendezett hajózástörténeti kiállításon tekinthetik meg a múzeumlátogatók."
Gönczi Ferenc igy irja le a Rigoczi-csatát (1863):
"Patkó Jancsi halála után (1862 oktobere, Cracowius) az ő szétszórt bandájából még életben maradottak egy ideig az öreg Gelencsér rigóci csárdájában húzták meg magukat, hol a Sellén (Baranya m.) jól sikerült rablás után (1863 december 18-án lehetett, dec 19-éröl már föszolgabiroi jelentésis van rola Cracowius) pénzben bővelkedtek. Szórták a könnyen szerzett pénzt. Itt m ulattak napokig. Zajos dáridójuk híre a környékbeli emberek s ezek révén a hatóságok figyelmét is magára vonta.
Egy napon aztán pandúrok és csendőrök jelentek meg a rigóci csárdánál, körülfogták a csárdát, hogy az ott mulató betyárodat, akik között ott volt Gelencsér Jóska is, elfogják. Az ostrom megkezdődött; a betyárok jóidéig makacsul ellenálltak s nem adták meg magukat, várták a beesteledést. Mikor m ár aztán besötétedett, kitörtek a csárdából s szerencsésen elmenekültek, kivéve Gelencsér Pistát, aki velük tartott s akit éppen akkor ért a golyó, amikor az egyik betyárnak a puskáját töltötte."
ezt a csatát Szomjas György filmje, (Rosszemberek) részletesen ábrázolja.
Véletlen sem nográdi ráadásul 3-an voltak testvérek és az apa a rigoczi csárdát bérelte (Darány-Barcs között az erdöben). A Nagy Betyárkönyvet felejtsd el, tele van hamis adatokkal, helyette Berta százados kriminál történész könyve és Gönczi Ferenc monográfiája ad eligazitást.
Ime ,mutatom Gelencsér "szülöházát", Berta szerint Somogyváron született, de itt nevelkedett fel testévreivel. 18. századi csárdaépület. A nevezetes Rigoczi-csata szinhelye. A Rigoczi csata 1863-ban volt. A három Gelencsér fiubol az egyik itt esett el. A másikat a tamási biro juttatta akasztofára (Drávatamási) öt Gelencsér Jozsef ezért kivégezte. Gelencsér Jozsefet pedig a Kaposvari börtönudvarban 1865 május 15-én akasztották fel, egy társával és sok orgazdával együtt. Majd ennek a képeit is mutatom.
De most, a Rigoczi csárda.
Ez volt a somogyi betyárok törzshelye, a Patkoké, Hajnal Jánosé, Bergán Fülöp Jánosé és a Gelencsér testvérek itt nevelkedtek mindhárman, apjuk volt itt a bérlö és egyben orgazda is.
Az épület mai megjelenését a köporos vakolat és az eredetivel nem egyezö ablakok csufitják el, mivel több mint 200 éves épület, (talán 250 éves is megvan, ha nem több) jo lenne eredeti formájában helyre állitani. Ma magáűntulajdon, nem csáradként üzemel.
Mivel felhoztad a mészbetétes kulturát, akkor vesézzük ki, mert nem lesz nehéz, mert amilyen magas művészi értékú tárgyak készültek, magukrol az emberekről olyan keveset tudunk.
A tárgyak két fő csoportben kerültek elő. Egyszer, amit itt már emlitettünk, temetési mellékletként.
A másik pedig a szemét.
"A gödrök méhkas-alakú, azaz lefelé hasasodó, egyenes aljú gabonatároló vermek voltak. Számos gödör, miután gabonatárolásra már nem volt használható, szemétgödörként funkcionált. "
Ide kerüétek cserepek, amelyeket inkább kevésbé mint többé lehetett összerakni, de a használati kerámiák művészi szinvonala messze elmaradt a temetéshez készült kerámiákétol.
csak a kiállitást néztem meg, nyilván a leletek 99%-a gyüjteménytárakban van. Ezek tisztitva és konzerválva vannak jorészt de nem restaurálva, hanem csak cseréptörmelékek formájában, ahogy ezek elökerültek. (kivéve az utobbi 25 évet, mert arra még nincs forrás, hogy azokat konzerválják, ez nagyon lassan megy),
és ha már ezzel az izgalmas föként somogyi leletekböl ismert, de Dunantuli kulturával foglalkozunk, akkor még néhányképem ezekröl.
Ilyen módon a magyar ókor is hagyott hátra müvészi szintü alkotásokat, bár ezek a népmüvészet kategoriájába tartoznak, nem a hochkultur.
Ha már a korai somogyi népművészetet, azon bedlül is a kora bronzkor mészbetétes kerámia kulturáját tárgyaljuk.
Amit itt érdemes megjegyezni: kaposvári régészek összevetették a feltárt települések szemetesgödreibe kidobott kerámicserepeket és a sirmelléklet kerámiáit.
Azt vették észre:
a mindennapő használatban nem volt ott az összes kerámiatipus
továbbá a használati kerámiák kevésbé kidolgozottak, gyengébb minöségüek, mint a sirmellékletek kerámiái.
Azaz a kora bronzkori somogyiak, temetési kerámiákat készitettek.
Akkor tovább a somogyi mészbetétes kulturárol, ami egyben a somogyi népművészet korai magas szintű megnyilvánulása. Nem irom, hogy az elsö, mert a somogyiak már a neolithikumban is csuda dolgokat alkottak.
Na szval a kultura kiterjedése a Dunántul déli és középső része, Somogy, Tolna, Zala, Veszprém megyék (Baranya már nem igazán).
A fővárosa pedig: Vörs-Kerékerdön (Somogy megye, Kis-Balaton, Zalához közel) került elö, itt 3 ásatási évad alatt (közel 2000 m2 feltárt területen) a kultúra mintegy 200 települési objektumát, gödrét tárták fel, a feltehetöleg felszin fölé épült házak nyoma nem maradt meg.
"Erreflé az antiquitást az emberközpontu ogörög és romai müvészetre alkalmazzák, a monumentális okori stilusokra mint egyiptomi, babiloniai, asszir , cyclad, perzsa, már nem."
Erreflé az antiquitást az emberközpontu ogörög és romai müvészetre alkalmazzák, a monumentális okori stilusokra mint egyiptomi, babiloniai, asszir , cyclad, perzsa, már nem.
"egy apro javitás, a cikk leőskorozta a mészbetétes kulturát, holott a mészbetétes kultura a bonzkor egyik kulturája, középsö bronzkor: és ilyen módon párhuzamos az egyiptomi középbirodalommal, tehát a magyar ókor része."
Az egyes korszakoknak helyi használathoz igazodó határai vannak, tehát mindenhol máskor kezdődött a bronzkor, akkor amikor az adott területen elkezdték használni az adott technikát. Ilyen alapon pl Mexikóban 1519-ig tartott a kőkorszak.
Az ókor kifejezést (antiqity) az ókori civilizációkra tartják fenn a nemzetközi szakirodalomban (Egyiptom, Sumer, görögök, rómaiak etc). Ez alapján az ókor akkor kezdődött a Kárpát-medencében, amikor szorosabb kapcsolatba kerültek a görögökkel/rómaiakkal, esetleg a római hódítás idejétől.
