Az ilyen hangulatos kis csárdákról vagy csárdaszerű vendéglátóipari egységekről nekem is van egy modern kori, somogyi sztorim.
2001. nyarán egy kb. 12 fős csapattal kerékpártúrára indultunk az Ormánságba.
A jól kidolgozott haditerv szerint vonattal lementünk a Balaton déli partjára, ahol aztán - ha jól emlékszem Zamárdiban - a testi élvezeteknek hódolva jól is csesztük az időt, így már benne voltunk jócskán a délutánban, amikor a parancsnok kiadta a parancsot, hogy "Nyeregbe bajtársak, irány dél".
Merthogy olyanok voltunk, mint egy könnyűlovas különítmény, csak élő húsvér lovak helyett drótparipák fickándoztak alattunk. :-)
Valahol Somogy közepe táján, de még Igal előtt kifogtunk egy iszonyatosan hosszúnak tűnő kaptatót, vagy félóráig partnak fölfelé kellett tekerni, volt olyan, aki már a vége előtt nyeregből szállt és száron vezette a drótparipáját.
Szóval ott partnak fölfelé a nyári délutáni hőségben izzadtunk és "imádkoztunk" rendesen, ott "szájbab...szott Somogy" meg minden volt...
Na végre fölértünk a domb tetejére, onnan már kényelmesen lefelé lehetett gurulni.
Egy Andocs (?) nevű falu előtt beértünk egy hűs erdőbe és nem messze a vasúti átjárótól, ahol a Siófok - Kaposvár vasútvonal a közutat metszi, volt egy kis csárdaszerű vendéglátóipari egység.
Mivel akkor már nemcsak fáradtak, de szomjasak és éhesek is voltunk, leszááltunk a nyeregből és betértünk.
Kellemes kis hely, néhány betyárfokos a falon, meg hasonló berendezés.
Mondja a tulaj, hogy hát meleg ételből nincs nagy választéka, de tud csinálni finom rántottát.
Belementünk.
A lényeg , hogy akkori áron számítva igen olcsón akkora adag szalonnás- kolbászos rántottát kaptunk, hogy az lelógott a tányérról, alig bírtuk megenni...:-)
Utána meg jófajta söröket ittunk, márkanevet nem mondok, mert a reklám tilos itt a fórumon.
Ennyit a vendégszerető, kulináris élvezeteket is bőven kínáló somogyi útmenti csárdában szerzett kellemes élményeimről...:-)
Szentesi Zöldi László Nagy betyárkönyve szerint 1862. december 15-én volt ez a hatósági akció, amelyben Illés Imre (Vak Illés) és a bámészkodó legény életét vesztette.
Szintén ezen könyv szerint Hajnal Jancsit 1864. októberében a rögtönítélő bíróság halálra ítélte és felakasztották Kaposvárott.
Tehát akkor Hajnal rejtélye is megoldódott, legalábbis részben...
Kökes István. Csakhogy Ő nincs a sirban. A lövöldözés kitört a Rezi csárdánál. Kökes Istvánnak sikerült megmenekülni. A zsandárok egy ártatlan bámészkodo fiut lelőttek, Őt nézték Kökesnek. Kökes István megmenekült. További sorsa ismeretlen, ha érdekel, akkor zalai, soproni, győri és veszprémi levéltár, főispáni iratok (a főispán hatáskörébe tartoztak a bűnügyi jelentések és a legveszélyesebb betyárok ügyeit gyakran maga a főispán vette kézbe). A zalai betyárságról még mindig nincs monográfia.
A kettes betyársir, Vak Illés valóban itt fekszik, mellette a fiatal embert Bognár Józsefnek hivják, Ő volt az ártatlan áldozat. Az arcképek tévesek, a betyárok többnyire fiatalemberek voltak, 80%-ban meghaltak 30 éves koruk előtt. 90%-ban 40 éves koruk előtt. Vagy lelőtték őket, vagy bekeritették és öngyilkosok lettek, vagy a helyben itélő biróság (akkoriban ugy nevezték talponálló biróság) felakasztatta őket.
Ennek a gőzösnek 65 km/h volt az engedélyezett legnagyobb sebessége, ez akkoriban szinte hihetetlenül nagy sebességnek számított
A baj az, hogy még most is vannak szakaszok Kanizsa és Balatonszentgyörgy között, ahol ennyi vagy még kevesebb a megengedett sebesség. Mivel a 21. században ez kritikán aluli, a magam részérôl 12 éve nem utaztam már ezen a vonalon. Bp-Nk 220 km távolságon vicc a 4-4.5 óra menetidô. Ugyanezt a távot Shanghaj-Hangcsou között 45 perc alatt tettem meg.
Szóval az 1860-as években ezekkel az első gőzvontatású vasutakkal megérkezett Somogyba és Zalába az ipari forradalom.
Persze még nagyon sok időnek kellett eltelnie, míg az ipari forradalom teljesen átformálja az itteni társadalom életét.
A Zala vármegyei Göcsej parasztsága pl. állítólag még az 1930-as években is rendkívül zárt életet élt, szinte teljesen önellátó gazdálkodást folytatva.
A következő vasútvonal már a kiegyezés után épült meg, de szintén a Déli Vaspálya Társaságé volt.
A 72 km hosszú Murakeresztúr - Gyékényes - Barcs vasútvonalat a társaság 1868. szeptember 1-jén adta át a forgalomnak.
A vonal Barcson csatlakozott a Pécs - Barcsi Vasúttársaság nemrég átadott Pécs - Barcs vonalához, Murakeresztúron pedig a Déli Vasút saját hálózatához.
Murakeresztúr Kanizsától délre helyezkedik el néhány kilométerre, ma vasúti határállomás Horvátország felé.
Azt már írtam, hogy az 1861. április 1-jén átadott Buda - Fehérvár - Kanizsa vonal volt Somogy és Zala első gőzvontatású vonala.
A második pedig a szintén a Déli Vaspálya Társaság által épített (Bécs) - Sopron - Szombathely - Kanizsa vonal, amely 1865. szeptember 21-én került átadásra.
Később ez továbbépült a szlavón és horvát részeken át az adriai Trieszt kikötővárosig.
1865. szeptember 21-én a a Déli Vaspálya Társaság 511 sz. gőzmozdonya volt az első, amely végighaladt ezen a vonalon.
Ennek a gőzösnek 65 km/h volt az engedélyezett legnagyobb sebessége, ez akkoriban szinte hihetetlenül nagy sebességnek számított - főleg a lovaskocsik, szekerek, postakocsik sebességéhez viszonyítva - és a mozdony az akkori technika csúcsát képviselte.
Ez a vonal Gősfa és Egervár-Vasboldogasszony állomások között lépte át Vas és Zala vármegyék határát, Somogy megyét nem érintette.
"Ezután Tolna, Zala, Somogy megyékben száguldoznak kocsival, számos helységben tűnnek fel, de akcióik végrehajtása után villámgyorsan el is tűnnek. Ezidőben feltehetően a gyöngyösi csárdában is jártak."
Itt egy foto a már idős Oroszlán Pálról a váci fegyház helyett az egyik váci parkban üldögél elég elegánsan. Az öregur már csak aludni járt be a börtönbe, Vácon közkedveltségnek örvendett.
Oroszlán Pál az utolsó bakonyi betyár
Az utolsó bakonyi betyár, Oroszlán Pali 1849-ben született Városlődön a városlődi közbirtokosság juhászának fiaként. Családi neve eredetileg „Löwe" volt, csak később vette fel az Oroszlán nevet.
Magyarul, németül egyaránt írt, németből magyarra is fordított. Serdülőkorában a hagyomány szerint fiú- és lánytársaságot kedvelő, jó táncos, jó-kedélyű, közismerten okos fiú volt.
Egy ízben a családban valami kis lopáson érték tetten, amiért apja kegyetlenül elnáspángolta. A verés megalázta, nem tudta elfelejteni. Megszökött hazulról, de öt társával bandát alakítva öt éven át bandavezérként már egészen fiatalon útonállás, rablás, állatlopások voltak kedvenc időtöltései. Először 22 éves korában kezdték üldözni, és rövidesen el is fogták az úrkúti erdőben. A lopások révén szerzett pénzen Amerikába akartak kivándorolni.
Úrkúton a vadaskert melletti erdőben a pandúrok beszorították. Tűzharc közben Oroszlán lőszere elfogyott. A rárohanó pandúrokat puskatussal szétverte, és egérutat nyert, de a lesben álló erdész birkózva leteperte, és a megérkező túlerő legyőzte. Dulakodás közben Oroszlánnak sikerült a zsebében lévő rengeteg pénzt a magas fűbe szórni, amit napok múlva az arra legeltető juhász talált meg.
A környéken azidőben gyilkosság történt, azzal is őt vádolták, de nem lehetett rábizonyítani. A bíróság előtt és később családi körben is élete végéig állította, hogy embervér sohasem tapadt a kezéhez.
1872-ben, 23 évesen a soproni fegyházba került, ahonnan pár éves jó magatartás után szabadon akarták bocsátani, ezért Kishartára szállították. A hagyomány szerint itt a börtönőr két lányát gimnáziumra készítette elő (korrepetálta).
A nagyobbik lány szerelmes lett Paliba, és hozzásegítette a szökéshez. A szökés Pali két társával — Renkó Kálmánnal és Szántó Istvánnal — 1887-ben sikerült. A terv szerint a lány később követte volna szerelmesét, de erre már nem kerülhetett sor. Ezután Tolna, Zala, Somogy megyékben száguldoznak kocsival, számos helységben tűnnek fel, de akcióik végrehajtása után villámgyorsan el is tűnnek. Ezidőben feltehetően a gyöngyösi csárdában is jártak.
A családi hagyomány szerint — Pali hazalátogatásai során mesélte — Somogyban postakocsit raboltak ki, vonatot állítottak meg, siklattak ki, betöréseket hajtottak végre.
A hatóságok ezt már nem tűrhették, és 80—100 csendőrt küldtek üldözésére. 1888-ban sikerült elfogni és társaival együtt Veszprémbe szállítani a vizsgálóbíróhoz, majd a kaposvári bíróságra.
Az 1888-as elfogásnál az említett városlődi Windischmann Sebestyén is a közelben volt. Oroszlán úgy hitte, hogy Windischmann vezette a csendőröket a nyomára, és megfenyegette a vélt nyomravezetőt. Ez nem várta meg Oroszlán Pali kiszabadulását, hanem sürgősen kivándorolt Amerikába. -
A tárgyaláson Oroszlán azzal lepte meg a bíróságot, hogy imponáló önuralommal, szabatosan fogalmazott beszéddel, nyíltsággal védekezett, meggyőzően állította, hogy soha embert nem ölt. 15 évet kapott, amit a soproni fegyházban egészen le is töltött. Megállapítást nyert, hogy itt is rengeteget levelezett, könyvkötő munkával pénzt is keresett, rendszeresen olvasott, tanult, fordított, mitöbb: sokat foglalkozott matematikával.
Ez pontosan dokumentálva vagyon Zala Vármegye levéltárában, a főispáni iratok között.
Csakhogy mig a somogyi betyárokról két könyv is megjelent 1944 és 2006, addig ha a zalai betyárok érdekelnek, be kell menned a levéltárba és fellapozni a 19. századi bűnügyi iratokat.
Mivel pandurok lőtték le igy halálának pontos körülményei, meg hogy mi maradt utána nagyon szépen le van dokumentálva. Az is, hogy hol temették el.
Ott tartottunk, hogy a zalai és a somogyi voltaképpen egy.
De van, olyan betyár amit Zalához kötnek.
Mivel Somogyben nem ismert sem születése sem tevékenysége, igy a két nagy monogrfiában (Gönczi 1944 és Berta 2006) nem is fordulnak elő.
Zala megyéről meg még nem irt senki hasonló monográfiát, sem néprajzi, sem kriminalisztikai történeti szempontból.
Az egyik ilyen Nádi János. A dombormű rajta, ezt nem is mutatom, csak a képzelet alkotása. A somogyi és zalai betyárok ritkán élték meg a 30 évet.
Mellette Patkó János képének meg köze sincs a valósághoz.
Nádi János alakját a népköltészet is megörökitette, méghozzá a halálát a Fenékpusztai Csárdában. Itt lőtték le a zsandárok.
A csárda 400 éves épülete (egykori vámház) ma is áll, a 19. században ez Festetich csárda volt (a Festeich uradalom egyik csárdája), lényegében betsár csárda.
A tulajdonos azt hireszteli Patkó Jánost is itt lőtte le az alvezére, de ez nem igaz, Soromfai vallomása szerint az idősebb Patkót Bergán valóban Fenékpusztáén lőtte le, de ez nem a csárda volt. Igy a csárdához Nádi János az aki köthető.
