Somogy és az ország egyik legszebb és legkülönösebb temploma.
Épült: 1589-ben, szigetvári Ali Pasa emeltette. Szigetvár a török időkben Törökkoppánnyal együtt szandzsák központ (megyeszékhely volt).
200 –évvel később, 1789-ben II. József császár katolikus templommá alakítatta, szerencsére nem úgy, hogy a dzsámi teljességgel megmenekült.
Dorfmeister István az 1790-es években készítette el a kupola mennyezetfreskóját. A freskón a szigetvári csata jelenetei láthatóak, középen a szentháromsággal.
A templom elött, a templom névadója Szent Rókus a masztiffjával sétál.
Mike község legjelentősebb műemléke az 1821-ben épült, kétszintes klasszicista Somssich-kastély. A kastélyt a falu akkori legnagyobb birtokosa, gróf Somssich Pongrácz építtette, ő volt, aki magát a falut is újra benépesítette.
A kastély mögötti területen található a mauzóleum, melyet egy kis tó partján gróf Sommsich Imre építtetett 1867-ben, húszévesen elhunyt fia, Pongrác síremlékéül. A második világháborúban ezt is és a temetői családi kriptát is feldúlták, az önkormányzat 1991-ben helyeztette közös sírba az egykori birtokosok földi maradványait.
Az épületet később átalakították, irodák nyíltak az egykori kastélyban. Jelenleg romos, megközelíteni tilos, magántulajdonba került. A tetejét több éve már hogy fólia borítja, melyet szintén kikezdett az idő.
A lepusztult mikei lakról Somssich Pongrácz annyit tud, hogy 1999-ben egy magyar származású belga férfi vásárolta meg, aki mielőtt elszánta magát a vásárlásra, megkereste.
"Mondtam neki, hogy nem csinál jó üzletet, ha a kastélyt nem hasznosítja. Viszonylag gyakran megfordulnak Mikén a kastély utolsó lakójának, Somssich Gyulának a lányai, akik Bécsben, illetve Brüsszelben élnek. Tőlük tudom, hogy az épületek továbbra is rettenetes állapotban vannak."
Szenyér nagy multu település, régen jobb napokat látott, anno saját vára volt, mára kis, elromásodott kihalófélben levő falu a semmi közepén.
Simon József pap sírja.
Utánanéztem kis is volt Simon József, ezt tudtam meg róla.
Simon János és Takács Anna gyermeke. Az elemi iskola elvégzése után a keszthelyi Premontrei Főgimnáziumban érettségizett. Ezt követően végezte el a veszprémi papi szemináriumot. 1917-ben szentelték pappá, majd Marcaliba helyezték káplánnak. Prédikációiban a szószékről gyakran emelt szót az esztelen háború, valamint a földi hatalmasságok ellen, akik lövészárkokba küldik az embereket. A kommünt megelőzően is a nép uralmát hirdette, a vörösök alatt pedig szerepet játszott a Somogy vármegyei téeszesítésben. A tanácsköztársaság bukását követően 1919. augusztus 28-án Prónayék megkínozták, ujjait kihegyezték borotvával, majd a koponyájából a szent olajjal megkent kört kimetszették, kínzását azzal fejezték be, hogy mindkét szemét kiszúrták, majd a káplánt a ló farkához kötötték, és vonszolták mindaddig, míg meg nem halt.
„ Prónay: Jövetelemkor már kb. harmincan ültek a szolgabírói börtönben, vagy tizenöt zsidó főbűnöst, azonkívül egy katolikus papot maga Tóth szolgabíró jelölt meg, mint olyanokat, akik az akasztófára érettek. «Továbbá:» A pap érdekében jártak nálam többen, sőt még az esperes maga kért kegyelmet kollégája részére. De nem érdemelte meg, tehát nem is adtam meg.»
Ott rontottam el, hogy a képen nem Szent György van, hanem termésetesen Szent Márton, még szombathelyi katona korában.
Ugyan ez a Szent Márton mint Tours püspöke a szintén somgy megyei templomon jelenik meg, amit Bíró Márton püspök építtetett Csökölyön és majd adom ennek a képeit is.
Középkori eredetű, xiv. századi ez tisztán látható a szentély gót támívein.
Jelenlegi állapota az 1756-os újjáépítést tükrözi.
A török után ujjáápítették, de ez is leégett a Vak Bottyán féle hadjáratban, 1707 februárjában, a több ezerk kuruc, császári és polgári holttestböl és a füstölgő romokból épült fel a templom melletti Kálvária domb. Ezt már mutatva volt a topikban.
A harmadszori ujjáépítés fejeződött be 1756-ra.
Az építettő gróf Batthány Károly Igal kegyura volt.
Művészi szempontból kiemelkedik a 300-400 éves Szent György kép (a képeken azt is mutatom, ez a régi, legégett templomból menektette ki a falu lakossága).
Somogyváron a Széchenyiek a múlt század elején építettek gyönyörű kastélyt, melyet 1870-ben gróf Széchenyi Dé
nes megnagyobbíttatott. A kastélyban hétezer kötetes könyvtár, nagybecsű családi krónika, értékes festmények, levéltár, régi bútorok voltak.
A lépcsőház művészi faburkolatának látványa, a lépcsőt szegélyező faragott díszek, a román stílusú motívumok ámulatba ejtőek. Készítőjük egy juhászlegény volt, akit a gróf taníttatott ki.
A kastélyt botanikai értékekkel bíró 24 hektáros park veszi körül. (Megtalálható itt a mamutfenyő, páfrányfenyő, lucfenyő, erdei és feketefenyő, ezüsthárs, platán, szürke nyár, japánakác, mintegy 200 különleges növény). A Széchenyiek szervező - jó gazdához illő munkáját és a nekik szolgálók értékteremtő képességét dicséri itt minden.
A portrén gr. Széchenyi Dénes az éppitettő és egyben lovas bajnok is....
Biztos hogy ormotlan csizma volt, mert ha megnézed pár hozzászolással alább a szakmai kisfilmet, abbol azt is meg tudod, hogy a besenyök "szörösek voltak és büdösek"
amit eddig látok, vagy etnikai jelleg vagy nem, ezért inkább csak idésöjelbe teszem
1. "avar tipusu", a piros kp amit betettem. Kör alaku és szijrögzitö fülecskével. Ilyen a piros képem: veszprémi gyüjtemény, jo esetben Zalábol és a lenti zöld képem is kiskunfélegyházi gyüjtemény.
2. "besenyö tipusu", kör alaku, de fülecske nélkül, a szijhoz a kengyel felsö részén kiképzett résen keresztül rögzitik. lásd a betett rajzokon.
3. "honfoglalo tipusu", lekerekitett sarku háromszög alaku, amugy mint az avar, szijrögzitö fülecskével.
"In this region, other sites also produced Pecheneg-type round stirrups: Alap–Tavaszmajor, Kajdacs–Rókadomb, Kölesd–Itatóhegy, and Sárszentágota–Felsőtöbörzsök. This type of stirrup was brought to Hungary in the Early Árpád Period by the Pechenegs; it became widespread among Hungarian light cavalry as well, and its survival can be demonstrated in the ethnographic evidence."
