Katonanépnél a funkciókat külön nevezik meg. Mivel a székely név etimológiája továbbra sincs egyértelműen tisztázva, így csak annyit mondhatunk, hogy speciális jogállásuk volt, amit a külön névvel is jeleztek.
Akár -- de az nem lehetett taktikai (elővéd) és stratégiai (pl. határvédő) terminus is egyben. Legfeljebb ezek közös része "a" székelyek (mint nép.)
Csakhogy a keresztény állam hadserege nem a nomád állam hadserege. Más fegyvernemek, más szokások
A Géza/Szt. Istváni átszervezéssel biztosan nem kanalizálták a könnyűlovasságot. Így a besenyők akár teljes beolvadásukig (katonaszerep) biztosan maradtak, amik voltak. Így Olsavánál is. És akkor a velük együtt fungáló székelyek is. (Van a topikon hadtörténész fórumozó, ha erre jár, talán nyilatkozik.)
Már Szent Istvánnal is harcoltak német lovagok...
Ők eleve "nehéz lovasok" voltak (tudom hogy akkor még nem létezett ez a fogalom, tehát valami hasonló), így ez a szerepük dominált, azaz ab ovo nem lehettek elővéd.
"Ibn Saʿīd al-Maġribī 13. századi földrajztudós először Sebenico (Sibenik) mongol megtámadása kapcsán említi, hogy a német, bāšqird és hunqar lakosság összefogott, és vereséget mért a támadókra.
Vagy itt van Juvaini aki a basgird ÉS keler néven egymástól független etnikai névként említi a kárpát medencét a mongoloktól védő seregeket.
??
A honfoglalás után rahedli keleti nép költözött be, folyamatosan, már Géza anyja is besenyő volt. Jöttek pogányok, muszlimok, törökök és alánok, korozminek, zsidók, stb. De persze jöttek nyugatról is, németek, flamandok, vallonok. Mindez jól adatolt. Csak "baskír" honfoglalókról nem tudunk. (Persze arabról/perzsáról sem, akik a te "zsoldos honfoglalóid" lettek volna.)
Ha nem lett volna csatlakozott nép, akkor nincs elővéd?
DE volt csatlakozott nép, a forrásokból megállapíthatóan kettő is. Külön ispánnal, MÉG jóval a vármegyerendszer megszilárdulása után is, olvashattad a hozott anyagokban (13. sz.). És a székelyek is, besenyők is, jóval több, mint 1 helyen. Mindez újabb bizonyosság (egykori) népi különállásra.
Élete elsö kb. 17 évét itt töltötte (rövid pécsi megszakitással).
Wiki irja: Szegényparaszti családból származott. Édesapja, Nagy József uradalmi cseléd, vármegyei tisztiszolga, később postai szerelőmunkás volt; édesanyja, Szabó Rozália mielőtt férjhez ment volna, a somogyi alispánnál mint cselédlány szolgált. Nagy Imrének három húga volt.
Fő utcai szülőházának utcai részén a Schwarz-féle fűszer- és vegyeskereskedés működött, a család az udvar felé eső egyszobás lakásban élt,
Kaposváron és Pécsen több helyen tanult elemiben, köztük a Fő tériben. Majd a főgimnáziumban.
Kaposváron focizott, elment katonának besorozták, orosz hadifogság után tagja lett a Vörös Gárdának és részt vett a cári család kivégzésében (de ez nem 100%-ig biztos, mert Oroszországban élt egy másik Nagy Imre hadifogoly. )
ja, basszus forognak a sirjukban...... föleg amikor Bercit olvassák. Most tagadja le, hogy a KM-ben jöttek volna besenyők, pedig a pár hozzá szólással lejjebb linkelt oktatofilm, világosan mutatja, hogy Géza fejedelem telepitette be a besenyőket.
Somogy fejedelmei közül ismerjük Fajsz-ot, aki 955-ben meghalt.
Ismerjük Koppányt, aki csak 962 tájékán született és talán csak 980 tájékátol kezd el uralkodni.
A kettő között van egy hatalmas hiány.
Elvileg lehetséges, sajnos Somogyban Botond nevü települést nem ismerek. DeSomogyban van Fajsz és van Koppány nevü település, és Kupa-hegy is (Koppány - Kupa vezér) amelyek őrzik egykori birtokaikon a fejedelmek nevét. Fajszon még Fajsz vezér kohóit is megtalálták (Somogyfajsz őskohó), valszeg ott lehetett a fegyverkovács műhelyek is.
Benkő László Viharlovasok c. történelmi regényfolyamában a 10. sz. első évtizedeiben a Balaton déli partjától a Dráváig terjedő "uruszág" fejedelme egy bizonyos Botond vezér.
Igen a felsö a régészek megállapitása, arra célozva, hogy még a kisgyerekeket is harcosként temették el fegyvermellékletekkel, ami még más honfoglaló temetkezéseken sem volt általános.
Visszatérve Koppányra.
Itt egy rövid pár perces ismeretterjesztö, a 11:15-töl nézzétek.
A fejedelmi nemzetség egyik ágának, Géza fejedelem rokonának: Koppánynak vagy Kupa vezérnek a birtokai Somogyban feküdtek. (Szerénd, Szerén, Szőrén, Koppány). Vára és székhelye Somogyvár volt.
Somogyváron ma létezik a Kupavári-erdő, lehet itt érdemes keresni a Koppány vérat? Az erdő szélén a Kupavári dombon egy kitünö de mai étterem áll
A somogysági erdők, mocsarak és bozótok jó védelmet nyújtottak csapatai számára. Ainikor seregei a Balatont megkerülve a bakonyi és a veszprémi uradalmakban pusztítottak István hadait, amelynek katonái a pannonhalmi bencés monostor névadójának: Szent Mártonnak a nevével indultak harcba, akkor a hazánkba bejött idegen lovagok közül a lázadó somogysági herceget Wasurburci Vezelin (Vecelin) Veszprémben megölte. Szétnegyedelt holttestét intő jelként küldte szét István az országba a pogány és csak külszínből megkeresztelt renitens lázadók megfélemlítésére, Somogy vára István kezébe került.
A bejött idegen lovagok közül Kézai krónikája szerint az első Fanbergi Tibold, a Tibold nemzetség őse volt, azé a nemzetségé, amelynek legkorábbi nyomai Somogyba vezetnek. Utána Kézai a Svéviából (Svábföldről) bevándorolt Hunt és Paznan testvéreket említette, majd a Ják nemzetség fejét Wasurburci Vezelin comest, a somogysági Koppány herceg megölőjét.
Szent Istvánnak Koppány elleni küzdelmét a Bécsi Krónika írja le, majd a pannonhalmi alapítólevél is
»inter Teutonicos et Hungaros« között vívott harcként említi.
A kölkdei csárda vagy becsali csárda a somogyi betyárság hirhedt helye volt az 1860-as években, a Szetszey és Tiboldi családok birtokolták, Somogyvártol nem messze van, lehet hogy ugyan ez a dinasztia? A csárda mai állapotát majd mutatom.
Koppány leveretése után — mint olvashattuk — a somogyi tartomány tizede is a pannonhalmiaké lett a somogysági pogányság megtérítése fejében.
Koppány legyőzésének következménye Somogyban
Bár később Szent István Somogyot a veszprémi egyházmegyébe kebelezte be, kezdetben azonban az egyházi joghatóság Pannonhalmát illette meg a tizeddel együtt. Az 1101-ben vagy 1102-ben készült pannonhalmi alapítólevél interpolált másolata szerint ettől kezdve századokon keresztül folyt a harc a somogyvári apátság és Pannonhalma között a tizedszedés jogáért. A sokszor elmérgesedő harcba nemegyszer a pápáknak is bele kellett avatkozniuk, mint tette ezt — többek között — III. Ince 1204.szept. 14-én és IX. Gergely 1227. szept. 16-án. A pápai ítéletek végül is Pannonhalmát véglegesen meghagyták a tizedek birtokában, míg a Somogy megyei plébániák püspöki joghatóságát Veszprém hatáskörébe utalták.
Somogyvárt Szent László alapitotta és elkezdődött a két apátság között a huzavona, aminek végül is a törökök tettek pontot. Somogyvár apátsága többé már nem éledt ujra :((
Somogyország név eredete
A dux tartománya (a ducatus) magyarul országot jelentett, ebből származhatott a mai ország szavunk. Az országon belüli területre csak két helyen használják az ország megjelölést, ahol valamikor a trónörökös herceg ducatusáról szóltak emlékeink. így volt Somogyország Koppány ducatusa, Biharország pedig Árpád fiának: Zsoltnak a ducatusa. Koppány Jutás fiának. Árpád unokájának: Fájsz fejedelem leszármazottja. Koppány ducatusában Fájsz is van. Fájsz fejedelemsége Koppány trónigénylésének a primogenitus alapján is jogos látszatot adott.
A honfoglaló csoport Somogy megyében az őslakosokhoz viszonyítva kisebbségbe szorult, alig van a honfoglalóktól valami leletünk. A 9. század végérül szinte semmi és a 10. század elejéről sem. De annál agresszivebbek voltak.
A megye egyetlen jelentős honfoglaló leletét Balatonujlakon tárták fel, ez egy hajfonatkorong pár.
A hajfonatkorong párt elszálitották és a Nemzeti Muzerumban van kiállitva (Somogy kifosztása).
A kis temetőben erösen militarizált csoport nyugszik, a feltárások szerint még a gyereksirokban is ijat és nyilhegyeket találtak.
Ez a kis honfoglaló csoport rettegésben tarthatta a lakosságot. Tulságosan nyilván nem hiányoztak senkinek.
Valoban jol nézett ki, ha a tömbrekonstrukciohoz hozzáképzeled a korban az apátságokon jellegzetes szines márványboritást, az oromzatok diszes ornamentikus faragásait, a vizköpöket, a párkányzat szobrait és a homlokzatok szobordiszitését is.
Kivételes szerencse, hogy egész Szántódpuszta megmaradt olyannak, mint ahogy 1730 és 1860 között kiépült.
Számos házzal, gazdasági épüólettel (istáló, goré, magtár), aztán kastéllyal és kápolnával.
Az egész falu a tihanyi apátság tulajdonában volt, mint Somogy egyik jelentős földesura.
Államositás után, nem verték szét, nem bontották le a régi zsupfedeles házakat, hanem csodával határos módon az egész puszta ránk maradt örökségül.
De, igen, van csárda is Szántódpusztán. A neve Ménescsárda. 1845-ben épült. Eredetileg cselédlakások voltak, és műhelyek hosszu nádfedées épület alkalmasabbnak bizonyult méretei révén vendéglátásra.
Sajna a tulajdonosa elhanyagolja, udvarát felveri a gaz, valamiért nem igazán müködik.
A Ménes csárdát is mutatom, ami ilyen módon régi 1845-ös épület, de nem történelmi csárda, mert eredetileg nem az volt.
De Somogyban és Zalában fennmaradt még az 1700-as évekböl több eredeti betyárcsárda (5-röl tudok, egyik kifejezetten hirhedt és veszélyes volt), majd idövel ezeket is mutatom.
A tihanyi apát emeltette a pásztornépek szórakozására és hogy az apátság bora elkeljen.
A helybeliek nem látogatták, hiszen tisztességes parasztember megtermelte magának a bort és pálinkát, arra pénzt nem adott ki.
A pásztorok és betyárok annál inkább látogatták.
A "közbátorság" (ma közbiztonságnak mondják) védelmében többször le akarták ezeket romboltatni.
Kétszer össze is irták őket, egyszer 1813-ban, majd 1864-ben is.....
Utóbbi esetben Mérey főispán le akarta öket romboltatni, hogy ne szolgálhassanak buvohelyül, de az arisztkorácia (élükön Esterházy herceggel, akiknek vastagon érdeke volt a csárdák fenntartása) ezt mindannyiszor meghiusitották. (Szerencsére).
Török berendezkedések. Először a Balaton délkeleti sarkának a környéke került török uralom alá. Endréden, hol a törökök egy párkányt emeltek, már az 1545–46. évi zsoldlajstrom szerint 73 müsztahfiz (várőriző) és topcsi (tüzér) volt az őrség (Velics–Kammerer: Török defterek II. 45.). Csakhamar a törökök birtokába került Koppány, 1552-ben Görösgal (ma puszta), az 1555. évi hadjárat folyamán Kaposvár, Koroknya, Babócsa, melyet azonban a keresztény sereg 1556-ban visszafoglalt. Az 1566. évi hadjárat folyamán, Szigetvár eleste után, Csákány, Csurgó, Babócsa, Berzencze, Vízvár, Zákány, Segesd, Marczali és Marót is a törökök kezébe került. Az 1595. évi hadjárat alatt Babócsát a magyarok visszafoglalták ugyan, de az 1600. évi hadjárat folyamán Ibrahim ismét hatalmába kerítette. Ez évben esett el Kanizsa vára, ezzel Somogy vármegye meghódítása befejezést nyert. A mint a török a vármegye területéből egy részt elfoglalt, vagy behódoltatott, azt a már meglévő kerületekhez csatolta.
Somogy felosztása
Az 1554. évi fejadólajstrom szerint a vármegyének behódolt része a mohácsi szandzsákhoz tartozott. A hódoltsági terület ekkor három járásra oszlott. Az egyes járások székhelyei Szerdahely (ma Kaposszerdahely), Vaskaszentmárton (ma Felsőszentmárton) és Görösgal voltak. Az utóbbi azonban kéza (birósági kerület) is volt (Velics-Kammerer i. m. II. 150–176.). Az 1555. évi hadjárat folyamán ismét jelentékeny terület került a török birtokába, úgy hogy Somogyban önálló szandzsák szervezése vált szükségessé. Az új szandzsák székhelye Koppány (ma Törökkoppány) lett. Ez a szandzsák a következőleg oszlott fel: 1. koppányi nahie (járás), 2. dombói nahie, 3. karádi nahie, 4. kőrösi (ma Kőröshegy) kerület, 5. marczali nahie.
A vármegye éjszakkeleti sarka a simontornyai szandzsákhoz tartozott. E szandzsák egyik járása az endrédi nahie volt.
Az 1571. és az 1589. évi adólajstromok szerint a vármegye területének egyrésze a budai, a másik a szigetvár–pécsi vilajethez tartozott. A budai vilajethez tartozó terület a koppányi szandzsákot alkotta, mely hat járásra oszlott fel, ú. m. a koppányi, a dombói (dombovári), a karádi, a kőrösi, a marczali és a zalavári nahiéra. A budai vilajethez tartozott még a simontornyai szandzsák is, ennek azonban csupán az endrédi járása volt a mai Somogy vármegye területén (Velics–Kammerer i. m. I. 327–331.).
Kanizsa elfoglalásával a közigazgatási beosztás is lényegesen megváltozott. Kanizsa külön vilajet székhelye lett, melyhez három szandzsák tartozott: 1. szigetvári, 2. siklósi, 3. kanizsai, 4. valpói, 5. pozsegai. Az új beosztás szerint Somogy vármegye területéből három szandzsák alakult. Kettőt: a kanizsait és a szigetvárit, a kanizsai vilajethez csatolták, ellenben a koppányi továbbra is a budai vilajethez tartozott (Mill. Tört. VI. 464.). 1610 táján, I. Ahmed szultán uralkodása alatt, a kanizsai elajet (miként ekkor nevezték) szandzsákjainak számát háromra apasztották, s a három szandzsák székhelyei: Szigetvár, Pécs és Pozsega voltak (Salamon Ferencz i. m. 270). Ez a beosztás az egész hódoltság alatt megmaradt.
