A következő lenne a problemam, mely sajnos egy kicsit hosszúra sikeredett es mergemben talán nem mindenhol szalonképes a stílus de kérem nézzétek el nekem. Elképzelésem sincs mit kezdjek.
Rájöttem hogy a parom nem szazas, Sot komoly problémái vannak. A gond az hogy most született kozos gyerekünk es c sokkal lett sajat lakásunk, amit nagyjabol az enpenzembol ujitottunk fel plusz apam segítségével. Csak 1,4 eve vagyunk egyutt, es hogy őszinte legyek nagyon megbantam. A csodas gyerekunket nem, de azt igen hogy egy elmebeteggel kell felnőnie, mert en ezt sajnos nem fogom tudni csinalni. Mar az elejen is furcsa volt nekem, mindig eljátszotta hogy vege szakitunk stb Aztan meg utánna mintha semmi. Azt hittem csak egy játék es majd kinövi. O gyereket akart mar az elejétől. De olyan dolgokat csinalt hogy megsértődött pl hogy fel nap utan nem hívtam leírta kb 5 oldalban hogy ez mennyire nem fog menni stb en mennyire leszarom nem foglalkozok vele vegul mindig letiltott facebookrol telefonról stb Aztan masnap felold de vegig eljatsza mintha szakitanank. Na ezt csinálta regen is. Terhes lett kozbe össze költöztünk mert en 200km re dolgoztam es csak hétvégente voltam ott, igen minden heten 200kmt utaztam. Aztan amikor Enis szakítani akartam nem engedte mar kb, hirtelen rendbe lett minden stb.. ez meg a gyerek elott volt. De minden heten veszekedtunk valami agymenesen. Az anyjaval is mindig össze veszik hogy mekkora szar nem foglalkozott vele stb de általaban csak facebookon. Am meg egy kis szelid halk lánykanak latszik, amíg valaki meg nem ismeri. Tragarkodik, uvoltozik a gyerek mellett is ha valami baja van. Pl volt olyan amikor terhes volt, kb 3 honapos, en felmentem 1 napra Pestre apam hoz. Egyszer csak jott a telefon hogy rajott hogy en oda megyek inni elvalunk soha nem latom a gyereket stb..de egész ejjel hivogatott, úgyhogy kikapcsoltam, na ez olaj volt a tűzre, Mind1. igaz hogy ittunk is apámmal de ezer eve nem beszéltünk szerintem ebbe nincs semmi. Volt olyan is hogy azzal fenyegetőzött hogy ongyilkos lesz ha elhagyom. Olyan dráma facebook szövegeket le tud irni hogy hihetetlen. Pl hogy en etlen szomjan vittem ot akorhazbA nem volt se vize semmi. Hat ez igaz mivel nem tudtam mit adnak ott es senki nem mondta hogy ezek kellenek, amint felhívott vittem mindent egybol. Anyam meg apam elutazott ide 200km re hogy felújítsák a lakast kb fel millios munkat végeztek ha nem tobb, ok fizettek minden anyagot kölcsönbe, es veluk is ugy össze veszett hogy égett a pofam vegig. Hívogatott hogy mit csinalok egész nap mikor itt festettem a lakasunkban, nem tudtam felhivni, na erre: ez volt az utolso o ezt nem csinalja nem latom a gyereket stb, de le se akarja tenni ilyenkor az a legszebb hanem provokál. Ezek utan mar en is bele mentem hogy Oke nekem is lesz jo ügyvédem, na ennyi se kellett. Azota is ezt nyomatja hogy Jajj igy ment el a kórházba hogy meg se született a gyerek mar el akarom venni tőle, meg ilyen hazugsag drámazos baromságok . Apámmal nem is beszelnek mert latjak hogy tok hulye. Nem zavarna ha nem menne a gyerek rovására. De ez barmikor uvoltozik kiabál rugdos siman hogy ott van a gyerek a kezebe. Van egy 3millios autóm, sajat lakasunk es jo fizetesem. A lanyok jóképűnek mondtak mindig is, sportos is vagyok, bár komolyabb kapcsolatom nem nagyon volt elotte, ez az en hibám is.. En 25 vagyok o 23 mindenünk meglenne de kb semmi halat nem latok csak hogy miert ilyen olcso kadat vettunk miert ez miert az stb.. szaros 160 ezres fizetése van (majdnem ezt kapta szülés elott is mert nalunk 90%ot fizetnek) csak a gyerek miatt próbálom elviselni de nem tudom mar Eskuszom. Es am meg elvárja hogy minden este kis puszikat adjak stb mennyire szeretjük egymast(kivéve persze habekattan) ez a mániája hogy atmegy masik szobaba ha nem megyek ki a szovabol, viszi a gyereket agyastul stb... Ugyh mindig en megyek ki. Ha meg elmondom neki hogy beteg állat azt csak sertegetesnek veszi. Ja vitatkozni nem lehet vele mert sertegetesesel reagál meg bezzeg te.. te meg ez te meg az... nem arra reagál amit mond neki az ember. Ja nem egyszer meg harapott hogy tobb hetig lila volt utoget rugdal stb.. nyilvan nem utok vissza. Mit lehet tenni ??????
Allitolag igen. En inkabb ugy fogalmaznek, hogy nem kimelem magam, es igen onkritikus vagyok...
Maskent nem megy.
A masik komoly motivaciom, hogy ugy gondolom, nincs jogom senki eletet nyomoritani, meg akkor sem, ha kitart mellettem.
Ezen a reszen tulvagyok talan, most az a nagy feladat, hogy ha szarul vagyok, ne essek nagyon melyre, totalis kilatastalansagba. Gyorsan valtakoznak a feldobott ill. krizisallapotok, es remiszto, milyen Oscar-dijas alkotassal tudom eltitkolni a sajat tarsam elol. Egy darabig, aztan osszeomlas es jonnek az amokfutasok. Dehat mig elunk, remelunk, csak csitul ez is.
Egészen biztosan nem érzi jól magát a bőrében. Az emberek azért élnek tagadásban, hogy ne kelljen magukba szembenézni, mert az igen nehéz, és akár rossz következményekkel is járhat. Sokkal egyszerűbb a másikat hibáztatni és/vagy a külső körülményeket. nagy erőt igényel azt mondani, hogy ezt és ezt rontottam el, és még nehezebb próbálni megváltozni.
A betegségtől meg félnek ids az emberek, még a rákot is szégyellik, nemhogy a mentális betegségeket. Egyszerűbb, könnyebb a tagadás.
Ha nem tartja magát betegnek, akkor ezek szerint ő jól érzi magát így a bőrében? Aligha...
Őszintén szólva - és nem a feleségedre vonatkoztatva - sosem értettem, miért élnek emberek ekkora tagadásban, ha pszichés gondról van szó. Nem jobb a felismerés, tudni, hogy nem minden rajtunk múlik csak? Persze a mentális betegség nem keverendő össze a jellemgyengeseggel, és folmentest sem ad a normalis viselkedés alól, de nem árt tudni, ha hendikeppel indulunk bizonyos versenyszamokban...
Aztán persze személyiség-, és esetfuggo ez is. En a bipoláris diagnal meg sem rezzentem, annyira régóta tart, inkább kicsit megkönnyebbültem... A bpd-t meg magamnak diagnosztizaltam 25 évesen, na attól megröccentem, de végül elonyomre fordítottam már ha lehet ilyet. Bár nem tisztázott, hogy a bipol "mellékterméke" volt-e, a kettő gyakran jegyben jár. Ma már nem jön elő, csak bizonyos szituációkban, azokat meg gondosan elkerülöm ...
A nejem nem tartja magát betegnek. Amúgy meg lassan kezdődött, akkor szintre észrevétlenül, bár valami jelek voltak, de azt a tapasztalatlanságom miatt nem tudtam értelmezni. Évek alatt jutott el a dolog oda, hogy éreztem, nem egészen úgy kellene a dolgoknak működni, ahogy. Aztán szó szerint egyik napról a másikra nagyot változott. Negatív irányban (bár olyan teátrális jelenetek, mint a topicnyitónál, csak 1-2 alkalommal voltak, fizikai inzultus nélkül).
22 év együttélés után nagyon sokat tudok róla, de közel sem mindent. Elejtett félszavakból jövök rá sok mindenre. Arra is, hogy ő maga sem tud sok mindent magáról.
"Én ennél kisebb mértékben, de végigmentem hasonlókon, és nem 1,4 éve vagyok benne. Ez valamilyen szinten betegség, mental disorder, ami a normális viselkedésen túl van."
Nálunk is valami hasonló probléma van, csak nem azonnal jött elő ilyen mértékben. A házastársam nagyon megváltozott gyakorlatilag 1 nap alatt 16 év együttélés (15 év házasság) után. Rengeteg mindent elolvastam ezekről a gondokról, leszűrtem pár következtetést.
Jót kérdezel... Kisgyerekkorban ugye meg sokminden belefer... Pont ezért nem lehet skizo egy gyerek,vagy depis állítólag. Bar en az voltam mint utólag megtudtuk.
A szem. zavar szerintem es szigorúan az en velemenyem szerint pont akkor alakul ki... Szerzett dolognak tekintem, mig sok parádé genetikusan oroklodhet, legalábbis a hajlam.
A szem.zavar talan az egyik legnehezebben kezelheto problema, ugyanis a delikvens gyakran attol tart, hogy ha "meggyogyul", elvesziti onmagat, unalmassa, szurkeve valik...legalabbis van aki igy eli meg. Meg rosszabb esetben a habitusa reszenek tekinti, jellemvonasnak, ami valahol igaz is. Azt hiszem elkerulhetetlen a komoly onismereti munka, es a fajdalom igy sem sporolhato meg.
Neha azt gondolom, megha fajdalmas is, van hova tartani, mig egy generalizalt szorongassal pl. mit kezdjen az ember, ha kisgyerek kora ota "hű" tarsa...az a bizonyos fekete kutya, aki ott ül, es keptelenne tesz a boldogsagra...tudom, idejeben kellett volna lehajitani a Tajgetoszrol...
Ezért kell a betegsegbelatas - már ha arról van szó valoban - és a segítségkérés.
Én voltam mindkét oldalon, és tény, hogy még sorstarskent sem könnyű elviselni a másikat. Attól még hogy tudom mit érezhet, nehéz elviselni a bantast...
Több mint tíz eve porogtem itt ebben a temaban, mint erintett...
A tavdiagnosztizalas valoban hiba lenne, egyikunk sem tudhatja, valoban szemelyisegzavar all a hatterben, vagy egyeb habitusbeli "sajatossag". A leirtak alapjan siman lehet bpd, a skizofrenianak es bipolaritasnak nem ezek a legfobb jellemzoi. A bipolban van sajat tapasztalatom, az hangulati zavar, bar ketseg kivul jarhat eros erzelki kitoresekkel es impulzivitassal.
Mindenkepp jo lenne, ha latna egy pszichologus, bar elotte egy altalanos kivizsgalas sem artana. Pajzsmirigy, vagy egyeb hormonalis megborulas is okozhat ilyen tuneteket, de akar IR is...
Nagyon rossz latni, hanyan irjatok, hogy ha bpd-s vagy mas mentalis gondja van, akkor tipli...nem keri ezt senki maganak, azonban valo igaz, hogy tonkretehet mas eleteket is. Egeszseges pszicheju emberben pedig megszolal az eletoszton...
Amit a magam peldajabol meritve tanacsolni tudok, az az, hogy probalj vele kovetkezetes lenni, es ne allj bele a jatszmaba. Szive melyen biztonsagra es megerositesre vagyik, gyulolve szeret, magat pedig meg jobban megveti hidd el...
Valamit tennetek kell kozosen, en tudom milyen egy effele szulo mellett felnoni...garantalt a mentalis deficit :(
több ilyen csajom is volt, hálistennek egyiktől sem lett gyerek, de sajnos meggyőződéssel állíthatom, hogy teljesen gyógyíthatatlanok voltak.
Úgy, hogy kb fél életüket pszichológusnál / pszichiátrián töltötték.
A borderline az kb megoldhatatlan komplex betegség.
Így van, ezt is akartam még írni, csak már nem volt kedvem a tanácsadáshoz. Borderline-nal nem érdemes foglalkozni, megértést tanúsítani hiba, ott kell hagyni, mert olyan, vagy talán még rosszabb, mint egy drogos.
Itt is ugye fel kellene venni a harcot és nem kesztyűs kézzel...
Szerintem a hölgy nem elmebeteg és nem is skizofrén, elképzelhető hogy van neki valamiféle személyiségzavara, ami a szüleivel való rossz kapcsolatból gyermekkori traumákból fakadhat. Lehet hogy nem kap elég "férfiasságot" Tőled és azért ilyen. Lehet hogy nem is tud róla, hogy ez azért van. Próbáld meg gyakrabban kielégíteni és nem lesz vele gond. Azt is vedd figyelembe hogy a szülés után a nők többségének megváltozik a teste, tehát elképzelhető, hogy ami korábban jól működött az már nem fog nála működni. Próbálj meg minnél többet beszélgetni vele ezekről a dolgokról. Ha ez sem megy akkor szólj a gyámhivatalnak. A kamerát nem ajánlom, mert a beleegyezése nélkül nem készíthetsz róla semmilyen felvételt.
