A hsz. - od alap - mondanivalójával nem vitáznék, mert általában véve is van igazság benne, azután
pedig valóban sok konkrét példát is lehet találni, ennek igazolására.
Amivel viszont vitáznék, az a hsz. második sorának vége, mármint az, hogy :
amit azután kitehet bekeretezve a falra, - "igazoltan értelmiségi"
Szerintem ez a dolog félreértése, vagy még inkább félre - magyarázása. Az, hogy valaki értelmiségi,
vagy nem az, egyáltalán nem attól függ, hogy hol szerzett és milyen papírja van arról, hogy valamit,
valahol jól - rosszul elsajátított. Az, hogy valaki értelmiségi, szerintem egyfajta létformát jelent, nincs
sok köze a papírokkal igazolható képzettségéhez.
Nem rövid életem során töméntelen emberrel akadt dolgom, aki több oktatási intézménynél szerzett
papírjait lobogtatva,egész élete folyamán szinte akár szépirodalmi, akár valamely ismeret - terjesztő
könyvet sem vett a kezébe, színházba, koncertre még véletlenül sem járt. Eközben a kolbásztöltésen,
vagy a söriváson nemigen jutott túl az általános és konkrét érdeklődése.
Ugyanakkor a technikumi végzettséget követően dolgoztam gyárban, ahol olyan fiatal munkásokat volt
szerencsém ismerni, kikről tudtam, hogy rendszeresen olvasnak, képezik, művelik magukat. Na ennek
alapján akár el is lehet dönteni, hogy közülük mégis ki éli értelmiségi módon az életét és ki nem.
Amúgy pedig elég meghallgatni akárkit a médiában, aki szinte napi gyakorisággal megjelenik és még
nyilatkozik - közvéleményt is igyekezne formálni - magamutogató módon, azok közül, aki(k) még egy
értelmes, választékos magyarsággal megfogalmazott tő ,- vagy alig bővített mondatot is képtelenek
összehozni élő-beszédjükben (lásd Magyarország megválasztott parlamentjében megszólalók zöme).
Sokuk (mások által előre megírt) hozzászólásukat sem képesek joggal elvárható normális stílusban és
nyelvhelyességgel mág (f)elolvasni (sem).
