OK, Zsiga igen, mint "szakmai igazgató" elmondta, hogy ő "nem kísérte figyelemmel a kapitányok ténykedését" (bocsánat, ha pontatlanul idézem, de kb ez volt a lényege).
Mocsai tanár úr pedig a külső megfigyelő pozíciójából fejtette ki retró gondolatait, mondván "ő jelenleg nem döntéshozó".
Segítséget szeretnék kérni. Minden bizonnyal - hasonlóan a nem sokkal ezelőtti, sikeresebb magyar szerepléssel záruló világversenyekhez - a férfi felnőtt világbajnokság befejezése óta már az MKSZ elnöke és illetékes alelnöke is elmondta a véleményét a mieinkről. Ám én nem találom ezeket a nyilatkozatokat. Vajon hol lehet elérni? Köszi.
Tulajdonképp a lányokhoz érdemes fordulni jó példáért. Kulcsár Anita halálát követően a magyar női kézilabda egy két valamire való beállóson (Szamoransky Pitri, Mayer Szabina, de azért Szabina gyorsnak nem volt mondható) kívül beállós hiányossá vált. A leány UP viszont a beállós tehetségeket hozott a közelmúlttól mostanáig Szabó Laurától Tóvizi Petráig. A honósításon kívül talán a fiu UP-ben kellene valamilyen fordulat a szélső tehetségek megkereséséhez. Az UP-ben legalább a támadást követő csere lehetőség betiltásával az egykészségű játékosok számának csökkentésére elindult valami (lányoknál-fiuknál együtt), de a szélsők felépítése felé fordulás a fiuknál első rendű kérdéssé vált.
Szélső játék nélkül a mai felgyorsított kézilabdában minden csapat fél karú óriás. Amíg ezt a játékelem hiányt a Magyar Válogatott nem pótólja addig marad az ami most van.
Pár éve, meg néhány éve. Azóta lefelé megyünk. hallgasd meg Matke tegnapi nyilatkozatát, sok igazság van benne. reálisan most itt a helyünk ahol végeztünk. Ahhoz hogy ennél jobbak legyünk, viszont sok mindent gyökeresen meg kellene változtatni, mert ha marad így minden ez csak romlani fog. Még többen fognak elmenni mellettünk (mint láttuk már nemcsak az európaiak, de már pl Brazilia vagy Egyiptom is).
Tehát ébresztőt fújunk itt sokan és nem világ végét!
Pár éve lemondott a Veszprém menedzsere, mert nem nyerték a Final Fourt. Néhány éve a Dánokat verve jutottunk tovább világversenyen. Kár világ végét kiáltani !
Ennyi idő alatt nem csak a kézilabda változott, hanem a sport és az társadalom is rengeteget.
Sokkal több sportból lehet választani, a gyerekszám általában csökkent, ahol meg nőtt, abból bizonyos rétegeket nagyon nehezen lehet a sporttal megszólítani. Ahogy a társadalomban, a sportban is nő a távolság a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb lehetőségek között. Bizonyos helyeken jelentős túlkínálat van, máshol teljesen megszűnt a sport. Ahol van kézilabda méretű csarnok, meg gyerek is, ott a mindennapos testneveléssel meg más sportokkal sokszor küzdeni kell a pályahasználatért. Amennyi kiemelt labdajáték lett összesen, annyi gyerek nem biztos, hogy van.
Vidéken, megyeiben, NB II-ben 25 éve komoly társadalmi összefogással, de valahogy működtek a dolgok, elismerés volt játszani még ifiben is. Aztán a 90-es évek közepén a gazdasági-társadalmi átalakulással elindult valami, aminek azóta sem látszik a vége, talán a stagnálás lehet cél. Abban az időben sokszor 3-4 megyei csapat küzdött az NB II-be jutásért. Most ránéztem a megyei férfi bajnokságok számaira. Hajdú-Bihar öt férfi csapattal, Békés néggyel. Borsod-Heves összesen nyolccal megy. De nézzünk egy feljettebb megyét, Győr-Moson-Sopron hét csapattal. Az a réteg, akinek az apja munka után elment kétszer még egyszer egy héten edzeni, és egy idő után elment vele a fia, nagyon lecsökkent. Az a csoda, hogy még mennek, meg hogy úgy-ahogy az NB II is, meg ha van valaki, aki fel akar jutni. Az utánpótlásból jövő második és harmadik csapatok nélkül szétesne az egész. Ez régen is volt, de messze nem ekkora mértékben.
Én nem azt akarom mondani, hogy katasztrófa helyzet van, csak azt, hogy ha a kézilabda tartósan szeretne megmaradni erős második sportnak, mint ami annak idején volt, akkor a hátország építésére is figyelni kell. Hogy beszéljenek róla, hogy legyenek példaképek, hogy benne legyen a körforgásban. Én több szerepben is jártam az országot jó sokáig, más helyekről nézve más a perspektíva. Mondjuk valószínű Veszprémben, Szegeden, Budapesten és az agglomerációban talán kevesebbet változtak a dolgok. Amennyire én látom, az NB I/B is ugyanaz az átjáróház, mint volt, talán még jobban mióta több pénz van a sportban. NB II nekem mostanában nincs fókuszban, de az a benyomásom, hogy az infrastrukturális fejlődés valamennyire egyensúlyozza a társadalmi átalakulást, abban az értelemben, hogy kevesebb csapatnak kell másik településre átjárni, az eljutási idők meccsekre csökkentek, de a küzdelem továbbra is megy, hogy legyenek csapatok.
De még egyszer mondom, nemrég kezdtem el újra jobban bevonódni, sok dolog csak benyomás, és tévedhetek.
Az amerikai kontinensnek koszonhetoen jonnek fel szepen olyan csapatok (Brazilia, Argentina) akik 20-30 evvel ezelott a futottak meg kategoria volt, de ilyen merteku letszamemeles valoban nem lenne ettol meg indokolt.
Akkor a másik oldalon meg volt egy egyértelmű hullámvölgy, négy egymást követő világverseny nélkülünk:
2000: nem jutottunk ki az EB-re sem az olimpiara
2001: nem jutottunk ki a VB-re
2002: nem jutottunk ki az EB-re
Egyébként a ki nem jutást azért erősen befolyásolja a létszám is, és ha jól tudom, most éppen emelkedni fog az eb (24-re) és a vb (36-ra) résztvevőinek a száma is.
(ami nekem nem tűnik túl jó ötletnek, így is túl sok volt már a meccs a vb-n)
"az alsóbb osztályokban is újra közel akkora szerepet töltsön be a kézilabda a gyerekek életében, mint mondjuk 20-25 évvel ezelőtt."
Erdekes kerdeshez vezethet a felvetes, miszerint hol allunk most es hol alltunk 20-30 evvel ezelott (es azota) nemzetkozi viszonylatban, nemreg felvetodott ez a tema egy barati beszelgetesben. Kivancsisagbol osszeszedtem az utobbi kb. 30 ev eredmenyeit vilagversenyeken (86-ban ugyebar VB-ezustot nyertunk, mondjuk hogy azota merre haladtunk).
A szamok alapjan a vilag elmezonyehez kepest kb. ugyanott vagyunk most is mint 30 evvel ezelott (es az azota eltelt idoben), a tavolsag nem nott de nem is csokkent. Volt egy-ket kifutott eredmeny (elsosorban az olimpiai elodontok) de nagy altalanossagban sokminden nem valtozott.
Fabregastól tényleg lenne mit ellesni, meg a többi fiatal franciától is. Most épülnek be azok a fiatalok, akik elverték Juhászékat az ifi EB döntőben. Ugyanaz a korosztály, top klubokban játszanak, válogatottak, érmet nyernek.
Igen, de ők nem Szeged illetve Veszprém játékosok, amiről az előző kommented szólt...
Persze én is azt gondolom általában, hogy kondiban is lenne mit fejlődnünk.
Pl. a franciáknál Fabregas 7 óra 20 percet volt fent a franciák 10 meccsén, na tőle lenne mit ellesni.
De azért az ő esete elég kivételes, pl. a dánoknál Zachariassen 5,21, norvégoknál Myrhol 4,27, ehhez képest Bánhidi 2 meccsel kevesebbet játszva jutott 5,23-ig, szóval ő pl. tényleg eléggé le volt terhelve.
Annyiban árnyalnám a következtetéseket, hogy ez a TAO jelenlegi felhasználási és ellenőrzési rendszerének az "eredménye". Hogy miért is történhet ez itt és most így? (És most hagyjuk a bizonyíthatatlan, ezért csak sejthető lenyúlásokat, "másra" való költéseket!) Mert a mostani rendszer biztosítja azt, hogy valamilyen "ernyő" legyen a magyar kézilabdasport felett. Legyen egy Győr+Fradi, egy Veszprém+Győr, melyek sikerei megtámogatják a sportág regnáló vezetőit is.
Persze, egyetértek. Sőt, azért a 40 percért, amit kapott, Császárt se kellett volna kivinni. Meg hát általában is lehetett volna több időt adni a csereembereknek.
1. két nemzetközileg is jegyzett klub, amelyek a kvázi ingyenpénzből készen vásárolhatják a külföldi sztárokat, ezáltal mellőzhetik a túlzottan kényelmetlen utánpótlásnevelést.
2. a magyar játékosok a magyar bajnokságban csak a második vonalat jelentik, ergo nemzetkőzi szinten sem versenyképesek
Hihetetlen... Pont, hogy minél hosszabb szerzödés kellene, hogy tudjon fejlödni a csapat. A nöi válogatottnak háromév kellett ahhoz, hogy megértse, amit Rasmussen akar, és nagyjából meg is tudja valósítani. ha minden világversenyre más-más szövetségi kapitánnyal megyünk, akkor garantált a visszafejlödés.
Elcseszték a keretet , ez már a kihirdetésekor is látszott. Ezért is lettek erőnléti problémáink. Miért nem állt Matics a sarkára ? Csoknyairól mindenki tudta, hogy nem atomfizikus .
Enmyit jelent, hogy kit raksz be a 28-as keretbe: ha nincs Schuch hanem Vilovszki, akkor Bánhidi tud pihenni. Ha nem megy a sérült Ancsin, akor a Nagy/Balogh kettős cserélhető lett volna.
Szólni kell a franciáknak is, hogy olyan játékosok kellenek nekik akik kétszer 30 percet bírnak!
Erőnlét: Nálunk a BL szereplő játékosokon nagyobb teher volt. Mahe 10 meccsen játszott 3 óra 12 percet, Lékai (pl.) 8 meccsen 4 óra 34 percet, Bodó 3,49, Bánhidi 5,23, Nagy László 4,38. Balogh 5 meccs 2,03, fajlagosan ez is több...
1. Ok, hogy elviszi a pénz nagy részét a két nagy, de azért az utóbbi évek dőzsölése után én nem panaszkodnék a helyében. Lsd. a tavalyi Faluvégi interjú.
2. Erőnlét. A Veszprémben meg Szeged játszó külföldiek ugyanazt a munkát végzik, mint a magyarok, mégis mi vagyunk elmaradva (Mahé pl. nem tűnt úgy, mint akinek erőnléti gondjai lennének). A többi kerettag szinte mind a két szövetségi kapitány klubjában játszik. Egyéni munkában vagyunk ennyire lemaradva, vagy a válogatott edzés módszereivel nem stimmel valami?
3. Sabaté. Így bazmeg SOHA nem lesz normális szövetségi kapitányunk, ha egy két éves szerződés már kizáró kritérium.
4. Veszprém, Szeged és az utánpótlás. Erről a témáról valamiért mindig mélyen hallgat mindenki. Pedig ebben nagyon igaza van Maticsnak. Hogy van az, hogy az ország legnagyobb klubja egy árva Gulyás Pétert tud felmutatni az elmúlt 20 évben? Értem én, hogy eredménykényszer, de ez nonszensz! Szeged detto. A nőknél az ETO legalább tud felmutatni jó néhány válogatott játékost, még ha véleményem szerint az utóbbi években a minőség lefelé ívelő görbét (hehe) mutat.
