A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Élő adásban mutatjuk be a kölykök fejlődését Borsó kölykeivel élőztünk. Szakmai vezetőnk beszélt a kicsikről és válaszolt a kérdésekre. Még egy hónapon át heti egy alkalommal jelentkezünk élő adással az O betűs alomtól. Figyeld Facebook oldalunkat az időpontok miatt. Az élő adás felvételét megtekintheted itt: https://www.facebook.com/barathegyivakvezeto/videos/1279615960684552
Bea Aishával már ott volt, mire én 11:05-re a klubba értem. Mint elmondták, a társaság szavazta meg, hogy őt hozza be: jött 2 új tagunk, ők még nem ismerték ezt az 5 hónapos gyönyörűséget, hadd lássák ők is!
Többféle játékkal eléggé kifárasztottuk. Bea úgy döntött, félidőben lecseréli - az én kérésem volt, hogy Köles, az azóta már segítő terápiás és romkutató vizsgát is sikeresen letett fehér puli legyen a következő - kiskölyök kora óta nem volt alkalmam lefotózni, akkor most végre de!:-))
Ilyen volt kicsinek: és ilyen most, cca. 1 évesen: ez pedig a tanult trükkjei közül a kedvencem: kukucs felszólításra a terpesztett lábaink közé szalad be, és vigyorog az illetőre:
Tündéri édes, barátságos szeretetgombóc volt már picinek is - megtartotta ezt a tulajdonságát, boldogan szalad oda mindenkihez, látszik rajta, hogy nagyon élvezi az elragadtatott rajongásunkat! :-))
Ma, ahogy leszálltam a buszról vásárlásba menet, ott állt egy férfi egy - nem tudom meghatározni, milyen fajta: méretében egy jól megtermett németjuhászra emlékeztető, de hosszú szőrű, többféle árnyalatban játszó színű bundájú - álomszép kutyával. Egyből kibukott belőlem, hogy "De csodaszép vagy!" A kutya mozdulatlanul ülve fogadta a csodálatomat. A gazdája büszkén megköszönte.
Egy ilyen látvány fel tudja dobni az egész napomat!
Gondolom, Te hasonlóan éled meg ezeket az élményeket a sokféle állattal találkozva.
Igazad is lett! Ami a kutyás részt illeti, bemutattak két csehszlovák farkaskutyát, aki nagyon akarta, megsimogathatta őket, de nekem nem nagyon volt kedvem hozzá, nem túl barátságosnak tűntek. Maradtam egy spánielnél, meg egy vizslánál, ők gyárilag emberszeretőek.
Ez óriási! Mikor egyik állat tud segíteni a másikon, az nagyszerű lehetőség! Tudjuk, mennyi baj éri a madarakat is - a Madárkórház alig győzi a kezelésüket, gyógyításukat, ahogy ez sokszor látható a Noé barátai műsorban.
Ma voltam ez Egzoománia kiállításon, ott hallgattam egy érdekes előadást. Ebben azt is megemlítették, hogy már olyan kutyákat is képeznek ki, amik a sérült, áramütött vagy mégezéstől szenvedő madarakat keresik és találják meg. Az elsőt stílusosan Falconak nevezték el.
Reméljük, mindegyikből sikeres vakvezető kutya válik!
Sok látássérült vár kutyára, Baráthegyiéktől ingyen kapják, sőt, figyelemmel kísérik a kutyák működését, egészségi állapotát is. Nagyszerű munkát végeznek. Bámulatos, mi mindent tudnak megtanítani ezeknek a kutyáknak! Arra is különös gondot fordítanak, hogy megtalálják a látássérült személy és a kutya összeillő személyiségét! Nincs 2 azonos temperamentumú és alkatú kutya, nagyon fontos, hogy sikeresen egymásra hangolódjanak a gazdájával.
Naspolya egy „könnyű kölyök” Amikor a 3 hónapos kölyök a nevelőjéhez került, egyből kiderült, hogy könnyű lesz vele az élet. Sokat mozog, bátran játszik, nagy kutyákkal is barátkozik. A kölyöknevelője már az első héten elvitte a kölyöktalálkozóra, ahol megismerkedett az akkor három hónapos Marossal és Merkúrral, akik nagyon finoman játszottak vele. Merkúr olyan barátságos volt vele, hogy fogott egy botot és játékba hívta.
Borsó kilenc kölyköt hozott világra január 21-én éjjel. Vannak köztük sárgák és feketék is. Anyakutyánk gazdája számolt be arról, hogy telt az első két napjuk.
Ha belegondolok, hogy én látom, hová lépek, mégis abszolút bizonytalanul, félve közlekedem ilyen útviszonyok között - a kutya vezet, de csak a tereptárgyak kikerülésére képezték ki, a csúszós, hepehupásra lefagyott úttal vajon mit tud kezdeni??? Maximális empátiám a látássérült emberek iránt!
Ha szembe jön valaki az utcán egy bájos pofijú, szép kutyával, nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg rá, hogy de aranyos! A gazdik arca felderül, szinte mindig "köszönjük!" a válasza.
Pótlólagos karácsonyi ajándéknak tekintem: mentem a buszmegálló felé, a járdán egy fiatal nő beszélgetett, vele volt egy fekete kölyökkutya. Utóbbi, ahogy közelebb értem, a mennyire a póráza engedte, rohant oda hozzám, lelkesen ugrálva! Én persze rögtön megálltam üdvözölni, megsimogatni, köszönni nekik. A kiskutya farka egyfolytában járt, irtó édes volt. Nem tudom, melyikünk örült jobban a találkozásunknak! 😍🐶
és ilyen most, cca. 1 évesen: 
ez pedig a tanult trükkjei közül a kedvencem: kukucs felszólításra a terpesztett lábaink közé szalad be, és vigyorog az illetőre:
Tündéri édes, barátságos szeretetgombóc volt már picinek is - megtartotta ezt a tulajdonságát, boldogan szalad oda mindenkihez, látszik rajta, hogy nagyon élvezi az elragadtatott rajongásunkat! 
