Szász I Gy. Atomisztikus fizikája tömören fogalmazva.
A www.atomsz.com-ból levonom a következtetést az univerzumunk felépítésére. Először az elméletemben elfogadott alapelveket nevezem meg, majd jönnek a következtetésék. Pirossal jelzem az általam nem támogatott, de a fizika által elfogadott elveket.
A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékből áll, az elektronból, a pozitronból, a protonból és az eltonból. Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:
elektron:{ -e, -g me}, pozitron:{ +e, +g me}, }, protron:{ +e, +g mP}, elton:{ -e, -g mP}; mP/me =1 836, az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π.
A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.
Az első elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikak a gravitációt. Az elemi töltések által okozott mezők c-vel terjednek és nem-konzervatív mezők, tehát a részecskék energiája folytonosan változik. Az energia nem kvantált. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és, a részecskék megmaradása miatt, csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép fel. Ez az állandó fixálja az atomokat (az elektronhéjakat) kb 10-8 cm-es nagyságra.
A két előjelű gravitációs töltések hozzák a tömegnélkülinek tűnő neutrínókat, νe = (e,p) és νP = (P,E) létre, 0.703 10-13 cm és 0.383 10-16 cm nagysággal. Az elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni, mint 0.703 10-13 cm, a proton és az elton nem tud közelebb jutni, mint 0.383 10-16 cm. Az elektron és a pozitron, ill. a proton és az elton nem tudják egymást megsemmisíteni. Az E = m c2 elv nem érvényes. A részecskék csak kötni tudják egymást, meg csak szétválni tudnak.
A kb. 10+13 cm-es atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak. Az elektromágnesesség préseli össze a protonokat, elektronokat és pozitronokat
10+13 cm-es tartományokba, egy másik Lagrange multiplikátor, a h0 = h/387, segítségével. A stabil neutron N0 = (P,e) is 0.702 10-13 cm nagy.
Egy elektromosan semleges objektumnak, ami mind a négy elemirészecskékből áll, a súlyos tömege
mg(objektum) = |(NP - NE) mP + (Np – Ne) me|.
Ennek a nyugalmi tehetetlen tömege
mi(objektum) = (NP + NE) mP + (Np + Ne) me > 0.
Nyilvánvalóan különbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtől, úgy, hogy a testek nehézségi gyorsulása NEM EGYETEMES. A kétfajta tömeget ki is lehet mérni, ha az elektromágnesesség egy ezred része a testre ható gravitációval szemben.
Mit kell még tudni az univerzum szerkezetéről?
A részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem ismerhető sohasem pontosan. Mivel a mérések véges tér-időben vannak elvégezve, a véges Minkowski tér alkalmas az univerzum leírására. Az anyagnak egy maximális ürüsége van, kb 10+24 g/cm-nél. Sem a kölcsönhatásokban, sem a tér-időben nem lépnek fel szingularitások. Semmi esetre sem a meggörbített tér-idő szükséges a gravitáció leírásához. A négy elemi részecske mindig létezett, úgy hogy nincs szükség az Ősrobbanásra sem.
„Sem a kölcsönhatásokban, sem a tér-időben nem lépnek fel szingularitások.”
Az anyagnak egy lokális helyen maximális ürüsége van, kb 10+24 g/cm-nél. Ekkor az anyag alapállapotba kerül, vagyis már nem sugároz ki semmilyen energiát. Az objektum hőmérséklete a 0 K-hoz közelít. Ez a sötét objektum (fekete lyuk). Amikor két nagytömegű égitest, vagy sötét objektum egymás körüli pályára kerül, gravitációs hullámok keletkeznek, amiknek sebessége megegyezik a c fénysebességgel. (Ezeket már érzékelni tudják.) Az egyesülés kataklizmája után, az alapállapot idővel helyreáll, a kisugárzott gravitációs energiának megfelelő mértékűen csökkent a „megmaradt” objektum tömege.
Szász uram szerint, az Elton-bázisú anyaggal is ugyan ez történik, azonban a kétféle anyagtípus taszítja egymást. Ennél fogva, az univerzumban, és az univerzumból nem alakulhat ki egyetlen EGY szuper nagy objektum, vagy szingularitás. Így az nem is robbanhat fel, Ősrobbanás gyanánt.
Nem csak az jellemző, hogy kik kapták meg a Nobel díjat, hanem az is beszédes, hogy kik nem részesültek belőle. Voltak igazi tudósok, akik tudományos munkájuk alapján bőven megérdemelték volna, de sosem kapták meg. Nézzünk néhány példát!
Mendelejev, a periódusos rendszer megalkotója.
Orosz vegyész, szül. Tobolszkban 1834 febr. 7. Természettudományokat tanult Szt. Péterváron, a krimi háború alatt Odesszában tanárkodott, majd 1859-61. a kormány költségén Heidelberben tovább képezte magát. 1863. a technológiai intézet, 1865. az egyetem tanára lett Szt. Péterváron. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az elemek periódusos (szakaszos) rendszerének megállapításával. (l. Elemek), amelyből kifolyólag több új elemnek (germanium, gallium, skandium) létezését előre megjósolta, és amelyek később fel is fedeztettek. Kiváló műve A kémia alapvonalai (Szt. Pétervár 1891).
A periódusos rendszer a kémia alapja, amelyet finomított formában ma is tanítanak minden iskolában. Ez azonban nem érdemelt Nobel díjat. De sok más teljesen jelentéktelen "felfedezés" igen.
Az arra érdemesek többnyire megkapták, mint ahogy végül Einstein is megkapta. A tanulság az, hogy a szakmai érvek végül felülkerekedtek néhány gyűlölködő tudatlan ember kisszerű manipulációin, akik megpróbálták megakadályozni.
Még te se tudod utólag besározni az itt előadott gyáva kódolt náci beszédeddel.
Azt én is sejtettem, hogy a Nobel bizottság a múltban sem volt, és sajnos most sincs a helyzet magaslatán, de egy hozzászólásból most megtudhattuk, hogy tulajdonképpen hozzá nem értők bírálják el, hogy ki kaphatja meg a díjat. Ezt nagyon lesújtó volt olvasni.
Elmondható, hogy a Fizikai Nobel díjnak nem sok köze van a tudományhoz.
Hogy a fizikai Nobel-díjat politikai tevékenységért, antifasiszta tüntetésért osztogatnák, azt csak egy olyan elvakult gyűlölködő képzelheti, akinek halvány sejtése sincs se a fizikáról, se a díj odaítélésének eljárásáról. Például arról a tényről se, hogy Einsteint nem csak Paul Langevin ajánlása alapján díjazták, hanem számos hivatalos ajánlást kapott 1912 és 1922 közötti majd minden évben a kor legjelentősebb fizikusaitól. 1921-ben már példátlanul sokat, szám szerint 14-et.
Magánéleti mocskolódásaidra nincs gusztusom reflektálni.
Ennél is aljasabb viszont a következő:
"Einstein és Langevin együtt szervezték Párizsban a németellenes tüntetéseket"
Az egy békéért tartott demonstráció volt, nem Párizsban, hanem Berlinben 1923-ban, az akkor mindjobban elharapódzó fasiszta illetve náci bandák agresszív militáns utcai randalírozása ellen. Akik odáig vetemedtek, hogy 1922-ben merényletben megölték a Német Köztársaság külügyminiszterét Walther Rathenau-t. Einstein zsidóként különösen fenyegetve érezte magát, annál is inkább, mert néhány elborult elméjű német fizikus az "árja fizika" felsőbbrendűségének hangoztatásával közvetlenül őellene hergeltek a náci tömegrendezvényeiken.
Ezt németellenesnek nevezni, bizony kódolt náci beszéd.
Ha senkinek nincs ötlete, hogy miért is kaphatta Einstein a Nobel díjat, akkor elárulom.
Nem a tudományos munkásságáért.
Éppen tegnap jelentették be, hogy kik kapták az idei béke Nobel díjat. Ebből nagyon jól látszik, hogy milyen tevékenységért lehet leginkább megkapni a Nobelt. Einstein is hasonló okból kapta.
A Nobel díj elnyeréséhez ajánló kell. A megoldáshoz közelebb visz bennünket, ha tudjuk, hogy konkréten ki volt Einstein ajánlója. Nos, ő nem más mint az alig ismert francia fizikus Paul Langevin, aki inkább arról nevezetes, hogy ez időtájt éppen a nála idősebb Maria Sklodowska szeretője volt, akit ma Madam Curie néven ismer a világ.
Einstein és Langevin együtt szervezték Párizsban a németellenes tüntetéseket. Fotó is van róla, hogy együtt menetelnek a tüntetők első soraiban. Einstein valójában ezért a tevékenységéért kapta meg a "fizikai" Nobel díjat, csak azt kellett kitalálni, hogy mi szerepeljen az indoklás szövegében. Az izzadságszagú indoklásba végül "a fényelektromos jelenség magyarázatáért" szöveg került, de nyilvánvaló, hogy nem ez volt a valódi ok.
Mi erre a bizonyíték?
A fényelektromos jelenséget nem Einstein fedezte fel, hanem Hertz és Hallwachs.
A jelenség törvényszerűségeit nem Einstein kísérletezte ki, hanem Lénárd Fülöp.
Ehhez tette hozzá Einstein a saját fotonos magyarázatát.
Ilyen esetekben, ha mások munkájára épül a felismerés, akkor megosztva szokták odaítélni a díjat. De itt nemhogy nem osztották meg, de még csak meg sem említették a jelenség valódi felfedezőit, sem azt a tudóst, aki komoly kísérleti munkával feltárta a jelenség törvényszerűségeit.
Idős korában Einstein elismerte, hogy fogalma sincs, mik is a fotonok. Így ír:
"Ötven év tűnődése sem hozott közelebb annak megértéséhez, hogy mi is a fény kvantumja."
Vagyis ekkor már Einstein sem tartotta jónak a fotonos magyarázatot.
Mint már említettem, Bohr 1913-ban bevezetett atommodellje után már nem is volt szükség a mesebeli fotonokra, hiszen az atomok szakaszos fénysugárzása helyből megmagyarázza a fényelektromos hatás működését.
Az előzőekből jól látható, hogy Einstein egy téves elméletér kapta meg a Nobel díjat, de nem is ez volt az odaítélés valódi oka, ez csak egy sebtében előrángatott indoklás volt.
A történetnek szomorú aktualitása, hogy az idei "fizikai" Nobelt is a nemlétező "összefonódott fotonok"-kal kapcsolatos munkáért ítélték oda.
A valódi ok az, hogy a fotonok felfedezése óriási jelentőségű eredmény volt.
De az 1905-ben gyors egymásutánban közölt további három felfedezése is mind Nobelt érdemelt. Így a speciális relativitáselmélet megalapozása, majd az ennek alapján levezetett fundamentális jelentőségű E=mc2összefüggés, végül a Brown mozgás magyarázata is.
A világ vezető fizikusai 1910-től kezdve szinte minden évben felterjesztették a Svéd Tudományos akadémia elé a díjra. Ám a svéd döntőbizottságban akkoriban alig akadt elméleti fizikus, s egyébként is elég gyepes figurákból állt, akik néha egész elképesztő tudományos vakságról és lokálpatriotizmusról tettek tanúbizonyságot. 1912-ben a fizikai díjat pl. a svéd mérnök Nils Dalén kapta "A világítótornyok és világítóbóják gáztartályainál használható automatikus szabályozók feltalálásáért."
Amikor 1919-ben már az általános relativitáselméletre is megjöttek az első észlelési alátámasztások (fény elhajlása a Nap mellett, a Merkur preihélium vándorlása), az egész világ azt várta, hogy 1920-ban Einstein végre megkapja a díjat. Ekkor már Loretnz is őt ajánlotta, mint ahogy Bohr, Planck és további négy vezető tekintély is. Lorentz így méltatta:
"Einstein kivívta magának a helyet minden idők legnagyobb fizikusai között".
Bohr ajánlása:
"Ebben az esetben döntő fontosságú előrelépésről beszélhetünk."
De 1920-ban se kapta meg. A Svéd Akadémiai Bizottság elnöke (Arrhenius) által írt hétoldalas belső jelentés sorai közül árulkodóan kiviláglik ennek valós oka. Idézi pl. a leplezetlenül antiszemita Ernst Gehrcke teljesen hiteltelen állítását arról, hogy a Merkur anomáliát más elméletekkel is magyarázni lehetne. Felhozza Phillip Lenrad személyes ellenszenvről árulkodó kritikáit a "zsidó tudományt jellemző filozófiai feltevések"-kel kapcsolatban. Így 1920-ban végül Charles Guillaume (a Súlyok és Mértékek Nemzetközi Iroda vezetője) kapta azért, mert felfedezte, hogy a vas-nikkel ötvözetek egyes anomális tulajdonságainak milyen gyakorlati haszna van a jobb mérőrudak készítésében.
Nagyon bizarr választás volt ilyen szerény jelentőségű eredményeket díjazni azokban az években, amikor annyi fundamentális fizikai felfedezés született a fizikában. 1921-ben Einstein már 14 hivatalos ajánlást kapott, többek között pl. Eddingtontól:
"Úgy áll a kortársak felett, mint annak idején Newton állt a többiek felett."
Mit tett erre a svéd ítélőbizottság? Egy szemészprofesszort bízott meg a relativitáselmélet véleményezésével. Aki persze nem értett se a fizikához, se a matematikához, de 50 oldalas jelentésében annál élesebben kritizálta Einstein munkáját, válogatás nélkül minden eszközzel igyekezve ellehetetleníteni.
A Svéd Akadémia sok tagja világosan látta, hogy a szemészprofesszor véleménye gyenge lábakon áll, de ha már megbízták, nem lehetett negligálni a jelentését. Kínjukban inkább nem adták ki az 1921-es fizikai díjat. De az ügy kezdett már rájuk égni, ezért 1922-ben felvettek a bizottságba egy elméleti fizikust, történetesen a szemész barátját, aki végre át tudta verekedni magát a hozzá nem értő opponens kissé beteges kifogásain. Azt találta ki, hogy ne a relativitás, hanem a "fényelektromos hatás törvényének felfedezéséért" ítéljék oda a díjat.
Bár a jólértesültségeiddel akarsz villogni, de csak a tájékozatlanságaidra és a kicsinyes sanda rosszhiszeműségedre világítasz rá ezzel a buta írásoddal. Amit évek óta pár havonként megismételsz.
Például legutóbbi díjazott Alain Aspect is 50 évvel ezelőtt végezte el először azt a kísérletet, amit idén díjaztak.
Sokan úgy tudják, hogy a relativitáselméletért. De nem. Az indoklásban meg sem említik a relativitáselméletet. Valószínűleg azért, mert ez már a Nobel bizottságnak is akkora zavaros baromságnak tűnt, hogy nem merték bevenni az indoklásba.
Ehelyett előrángatták Einsteinnek az 1905-ös fotonhipotézisét, amellyel a fényelektromos hatásra adott egy gyerekes magyarázatot. Jön a fotonrészecske és kiüti az elektront a helyéről.
Ennek azonban van egy érdekessége. 1913-ban Bohr rájött, hogy az atomok rövid impulzusokban, vagyis szakaszos hullámokban sugározzák a fényt. Ezzel a felismeréssel fényelektromos jelenség már könnyedén megmagyarázható. Tehát 1913-tól már semmi szükség nem volt Einstein fotonjaira.
És mindezek után, 1922-ben Einstein Nobel díjat kap (az 1921-est, mer akkor nem osztottak) a "fényelektromos jelenség magyarázatáért". Bohr pedig Nobel díjat kap (az 1922--est) az atommodelljéért, ami éppen cáfolja Einstein fotonjait.
Ez azért is furcsa, mert a Nobel szabályzat szerint, csak friss felfedezésért lehetne díjat adni, de 1922-ben Einstein 1905-ös fotonelmélete már nem volt új. Mégis megkapta a díjat, a szabályzat ellenére. Ez is jól mutatja, hogy előre eldöntötték, hogy Einsteinnek Nobel díjat kell kapnia, csak azt kellet kitalálni, hogy mi legyen az ürügy.
De mi lehetett a valódi ok?
Mint láthattuk, nem a relativitáselmélet, de nem is a fényelektromos jelenség magyarázata.
Vajon akkor mi volt a tényleges ok, amiért mindenképpen Nobel díjjal kellett őt jutalmazni?
Úgy lecsökkent az árfolyama, hogy ha neked 10-et adnának, az is kevés lenne az atomisztikus fizika elismerésére.
Már Einsteinnél sem igazán tudták, hogy miért adják, de az 1921-e díj éppen szabad volt, hát Einstein után dobták. De úgy tűnik nem a tudományos munkásságáért.
A valóság viszont az, hogy az Aspect által kezdett kísérletek bebizonyították, hogy a valóság a kvantumfizika matematikai formalizmusa szerint működik, még azokban a furcsa esetekben is, amikor ez a működés éles ellentétben áll a legalapvetőbb oksági elvárásainkkal:
Két távoli esemény korrelálhat úgy is, hogy egyik sem oka a másiknak, de még oksági villa se kapcsolja őket egymáshoz, vagyis a két esemény nem is egy közös ok következménye. Márpedig a mi emberi agyunk ezeken felül nem képes más oksági sémát elképzelni. A mikrojelenségek körében bebizonyosodott hát a mi szavannai "józan eszünk" oksági kategoriális elégtelensége.
De egyszersmind bebizonyosodott, hogy a kvantumelmélet adekvát módon követi ezeket a jelenségeket, vagyis képesek voltunk rájuk működő matematikai modellt alkotni.
A legutóbbi évtizedben egy ettől teljesen független más területen szintén sikerült túllépni az emberi gondolkodás ösztönösen kialakult korlátain. A sokrétegű neurális hálózatok (deep learning) alapján működő mesterséges intelligenciák a sakk és a go játékokban messze túlszárnyalták az emberi világbajnokok képességeit. Sőt a gépek játszmáit elemezve az emberi játékosok még utólag se képesek megérteni az MI sikeres stratégiáinak logikáját. Nem képesek tanulni tőlük. Egyébként ezek a gépek eleve nem is emberi játszmákból, emberi stratégiákból tanulnak, emberi közreműködéssel, hanem kizárólag egymás elleni játszmáikból.
Lehet, hogy a jövő fizikai elméleteit már ilyen gépek fogják kifejleszteni pl. a deep learning vagy még újabb eljárások alapján. S mi emberek igazából már nem is fogjuk érteni a logikájukat, nekünk annyi marad, hogy kísérletekkel ellenőrizzük a képek által alkotott elméletek egyezését a valósággal, s ha adekvátnak bizonyulnak, akkor felhasználni őket a tudományban, illetve az új eszközök tervezésében.
A jövőben például ez lehet egy új útja a fizikának.
Nem pedig valamiféle önjelölt "újfizikusok" bohóckodása, akik még az eddigi fizikát se értik.
"A szakértőknek sikerült bizonyítaniuk, hogy vizsgálni és kontrollálni lehet a összefonódott állapotban lévő részecskéket. A kvantummechanikában az, hogy mi történik az ösezefonódott pár egyik részecskéjével, meghatározza, hogy mi történik a másikkal, még akkor is, ha messze vannak egymástól. A díjazottak kísérleti eszközök fejlesztésével alapozták meg a kvantumtechnológia új korszakát."
Gyula elől megint elhappolták a Nobel díjat. (már csk 7-re van esélye a 10-ből) :-)
"...mióta a tudományos módszertant használjuk, a világról megállapított dolgok gyökeresen nem módosulnak az új tények tükrében..."
Ez félrevezetés. Időnként nagyon is módosult, és szerintem kell is hogy módosuljon. Én De Broglie-val értek egyet:
„A természettudományok története azt mutatja, hogy a tudomány haladását állandóan akadályozta olyan nézetek zsarnoki befolyása, amelyeket az emberek végül is dogmaként tekintettek. Ezért szükséges, hogy időnként nagyon mélyrehatóan felülvizsgáljuk azokat az alapelveket, amelyeket vita nélkül alkalmazunk.”
"* A jelen tudásunk és ismereteink szerint. Ez ugyan a jövőben változhat, azonban mióta a tudományos módszertant használjuk, a világról megállapított dolgok gyökeresen nem módosulnak az új tények tükrében: eléggé jól alátámasztottak voltak a korábbi modellek is, hogy az új tények érdemben ne cáfolják meg azokat, hanem csak kiegészítsék és kiterjesszék."
A 7042-es hszban áll a súlyos és a tehetetlen tömeg képlete.
Szorozni és összeardni már csak tudtok. Az elemi részecskék e, p, P, E számából ki lehet számolni minden test kétfajta tömegét. A tehetetlen tömeg kiszámítâsábnál kell még az elemi részecskék kötési energiáját ismerni.
