Nyilvánvalóan kölönbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtöl, úgy, hogy a testek nehézségi gyorsulása NEM EGYETEMES.
Már a képletek is igazolják, hogy az elemi részecskéknek, amik nem állnak semmilyen más részecskékböl, a súlyos és a tehetetlen tömege azonos és CSAK ezeknek a részecskéknek azonos ez a kétféle tömeg.
Az elemi részecséknek két különbözö nagyságú tömege van, az elektron és pozitroné me, a proton és eltoné meg mP.
Mit mond a fizika a tömegröl:
"Szigorúan véve három különböző dolgot neveznek tömegnek:
A tehetetlen tömeg a test tehetetlenségének mértéke: a rá ható erő mozgásállapot változtató hatásával szembeni ellenállás. A kis tehetetlen tömegű test sokkal gyorsabban változtatja mozgásállapotát, mint a nagy tehetetlen tömegű.
A passzív gravitáló tömeg a test és a gravitációstér kölcsönhatásának mértéke. Azonos gravitációs térben a kisebb passzív gravitáló tömegű testre kisebb erő hat, mint a nagyobbra. (Ezt az erőt nevezik a test súlyának. Gyakran a hétköznapi értelemben a „súlyt” és a „tömeget” szinonimaként használják, mert a gravitációs tér nagyjából állandó nagyságú az egész Föld felszínén. A fizikában a kettőt megkülönböztetjük: egy testnek nagyobb lesz a súlya, ha erősebb gravitációs térbe helyezzük, de a passzív gravitáló tömege változatlan.)
Az aktív gravitáló tömeg a test által létrehozott gravitációs tér erősségének a mértéke. Például a Hold gyengébb gravitációs teret hoz létre, mint a Föld, mert a Holdnak kisebb az aktív gravitáló tömege."
Ha észre vesszük, hogy a passziv és aktiv gravitáló tömeg csak azért szerepel, mert gravitációnál kölcsönhatásról van szó, akkor kétfajta tömeget különböztethetünk meg, a gravitáló tömeget (vagy súlyos tömeget) és a tehetetlen tömeget. A fizika nem tudott eddig választ adni, hogyan kell ezt a kétfajta tömeget kiszámítani. A súlyos tömegnél még azt sem tudta a fizika bistosan állitani, hogyan függ a tömeg össze a gravitációval? És azt sem, hogyan függ össze a súlyos tömeg a tehetetlen tömeggel.
Az mindenesetre kérdéses, hogy a gravitáció egyetemes tömegvonzás és az is kérdéses, hogy a súlyos tömeg azonos nagyságú mint a tehetetlen tömeg. Hogy ez a két tömeg fogalmilag különbözik, ahhoz, gondolom én, semmi kétség nem fér hozzá. Ha a gravitáció csak tömegvonzás lenne, miért nem gyülne össze a világmindenség anyaga egy helyre?
Én az atomisztikus fizikámon belül www.atomsz.com megfeleltem arra a problémára, hogy hogyan kell a testek súlyos és a tehetetlen tömegét kifejezni az elemi réssecskék számával és az elemi tömegekkel, mP és me. Ezek a tömegek különböznek és a különbségük a testek szabadesésével kísérlettel igozoltak is (ami cáfolta Galilei feltevését a testek egytemes szabadeséséröl). Sajnos a fizika elmulasztotta ellenörizni a testek eltérö szabadesését úgy 10-5-ös pontossággal.
Az Ösrobbanás ezelött 13,7 milliárd évvel volt, de a proton kísérleti élettartama legább 10+33 év, márez is ellentmondásos a fizikában!
-> Ösrobbanás nem volt soha, mert a négyféle elemi részecskék, e, p, P és E, MINDIG VOLTAK! Ezekböl áll a világmindenségünk és ezekböl c-vel terjedö kölcsönhatást okozó mezök indulnak ki. A téridö nincs meggörbítve, a gravitációt is elemi töltések okozzák, mint az elektromágnesességet. www.atomsz.com
Én meg már 1967-ben kimutattam, hogy a kvark modell összes prognózisa nem felel meg a megfigyeléseknek, elkezdve a részecskék tömege elöjelzésétöl.
A mainapig nem tudott a fizika kimutatni egyetlen egy "1/3" töltésü kvarkot sem, ezért biztos vagyok abban, hogy kvarkok egy ostoba, érvénytelen modellböl származnak. Kvarkok tehát nem léteznek, még annyira sem, mint a testek egységes nehézségi gyorsulása.
Az elektron (e) és a pozitron (p) létezö stabil elemi részecske, - e és + e elemi töltéssel és me elemi tömeggel. (Az hogy ezeknek a részecskéknek elemi gravitáviós töltése is létezik, ge = - g me, gp = + g me, az tölem számazik): Ez a két részecske a találkozásuknál nem semmisülnek meg, hanem egy elektron-neutrinót, (e,p), képeznek, ami elektromosan semlegesnek, tömegnélkülinek tünik és 0.703x10-13 cm nagy.
A proton (P) is stabil, mert a protont szétbomlani nem látta még soha senki. A proton elektromos töltése +e, a tömege, mP, meg ca 2000-szer nagyobb mint az elektron tömege. A proton párját az eltont (E), 1956-ban (tehát a kvark modell elmélet kifejlesztése elött), találták meg, - e elektromos töltéssel és mP tömeggel. Ezt sem látta még senki sem szétbomlani. Én ezt a két részecskét is elemi részecskéknek nézem és elláttam öket elemi gravitációs töltésekkel is, gE = - g mP, gP = + g mP, Ez a két részecske sem semmisül meg a találkozásuknál, hanem egy proton-neutrinót, (P,E), képez, ami elektromosan semlegesnek, tömegnélkülinek tünik és 0.384x10-17 cm nagy. Az (P,E) tehát jóval kisebb mint pl. az atommagok! Az elemi gravitációs töltéseknél megjegyzem, hogy az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4 pi.
Továbbá, a fizikusok nem értették meg, miböl áll az instabil neutron N, ami így bomlik
N -> P + e + elektron-neutrinó.
Hát persze hogy ez az instabil neutron szerkezete
N = (P,e,p,e).
Én a stabil neutront N0 = (P,e) is kiszámitottam, ami elektromosan semleges és
mg(N0) = mP - me
(súlyos) tömeggel rendelkezik, de 0.703x10-13 cm nagy. Az N0 tehetetlen tömege meg
mi(N0) = mP + me - E(N0,kötés)/c2
és
E(N0,kötés) ) 2.04 MeV.
Már ezekböl az következik, hogy az atomjaink protonokból, elektronokból és pozitronokból állanak és különbözik a súlyos és a tehetetlen tömegük. A súlyos tömeg
mg(A izotóp) = A (mP - me),
ahol A a tömegszám, különbözik a tehetetlen, mi(A izotóp), tömegtöl.
A tehetetlen tömegeket meg tömegspektrumos mérésekböl ismerjük úgy hogy ki tudjuk a relatív tömeghiányt számítani, ami aztán a testek eltérö nehézségi gyorsulásában fel is lép. www.atomsz.com
Vagyis Galileitöl /Newtontól elkezdve ki kell javítani az egész fizikát, mert a gravitációt is elemi töltések okozzák (és nem a téridö görbülése).
Kezdetben (1967-ig) csak három kvark volt, meg három anti-kvark. Aztán megszaporodtak a kvarkok, mert különben a megfigyeléseket nem lehetett megmagyarázni (vagyis a kvark modell prognózisai abszolút nem feleltek meg a megfigyeléseknek).
Még most sem tudják a fizikusok a kvark modellböl a részecskék tömegeit megmagyarázni, ezért kellett visszanyúlni Higgs-hez,
Hasonlítsd össze a Szász univerzumról alkotott képét az elfogadott Newton-Einstein-i univerzummal, ami a fizikusok szerint 96%-ban sötét anyagból-energiából áll, fekete lyukakkal spékelve és 13.7 milliárd éve keletkezett egy ösrobbanás által. De a kvantumfizika nincs a gravitációval egyesítve.
Szász világképe az atomisztikus fizikából, a Newton-Einstein-i az energétikus fizikából lett levezetve.
„Az Új Fizikában a tehetetlenség új definiciója mellett a tér-idö helytálló definiciója és az elemi töltések szerepe új alakelvekhez vezetett.“
Hát ami igaz, az igaz, a fizika választhatná az elemi töltéseket azonos dimenziókban is:
F = F(em) + F(g) = + qi qj r /4π r3 - gi gj r /4π r3
F(em) = + qi qj r/4π r3 + v/c x B.
Newton mozgásegyenletébe
mi(test) a(test) = - G Mg mg(test)/r2,
ezeket a tömegeket kell behelyettesíteni a tömegek helyére: Egy testnek, ami mind a négy elemirészecskékböl áll, a súlyos tömege
Ebben a cikkben van még egy-két apró hiba, pl akkor még nem tudtam, hogy a súlyos tömeg (a hidrogén kivételével) mindig nagyobb, mint a tehetetlen tömeg
Ezt ki kell javítani
mi (matter) = mg (1- ∆(matter))
erre
mg (matter) = mi (1- ∆(matter)),
ahol
∆(matter) >0, a hidrogén kivételével.
A súlyos tömeg képlete egyszerü, mert az anyaga semleges atomokból áll és ha az eltont nem tartalmazza
mg (matter) = NP (mP - me)-
Az anyag tehetetlen tömegét meg ki lehet számítani, ha ismerjük a test izotóp összetételét, mert az izotópok tömegét ismerjük.
Ki lehet mondani: a modern fizika teljes egészében megbukott.
az elemi részecskék az elektron (e), a pozitron (p), a proton (P) és az elton (E), kétféle elemi töltéssel ellátva.
Ebböl az következik, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák, és nem a téridö görbülése. Az asztofizikusok Standard Modellje is szedett-vetett ostobaság.
Persze az elemi részecskék sohasem tudják egymást megsemmisíteni. Ösrobbanás nem létezett és fekete lyukak sincsenek, de van az anyagnak egy maximális sürüsége 10+24 g/cm3-nál.
Az elméleti fizikusok sorba állhatnak, visszaadni a Nodel-díjukat, mert minden ostobaság volt, amit a 20. században kifejleszetettek, Max Plancktól, Einsteintöl elkezdve. Eötvös meg nem mérte meg a testek eltérö súlyos és tehetetlen tömegét.
Az atomisztikus fizikám meg arra kényszerint bennünket, hogy Galileitöl /Newtontól elkezdve ki kell javítani az egész fizikát, mert a gravitációt is elemi töltések okozzák (és nem a téridö görbülése).
Én a gravitációt egyesítettem az elektromágnesességgel és a gravitációt is beépítettem a részecske fizikában (Einstein meg forgolódik a sirjában, a részecskefizikusokat meg a gravitáció fizikusokat meg eszi a fekete fene).
Én meg már 1957-ben kimutattam, hogy a kvark modell összes prognózisa nem felel meg a megfigyeléseknek, elkezve a tömegek elöjelzésétöl.
A mai napig nem tudott a fizika kimutatni egyetlen egy "1/3" töltésü kvarkot sem, ezért biztos vagyok kvarkok egy ostoba, érvénytelen modellböl származnak. Kvarkok tehé nem léteznek, annyira sem mint a testek egységes nehézségi gyorsulás.
Az elektron (e) és a pozitron (p) létezö stabil elemi részecske, -e és +e elemi töltéssel és meelemi tömeggel. (Az hogy ezek a részecskéknek elemi gravitáviós töltése is létezik, ge = - g me, gp = + g me, az tölem számazik): Ez a két részecske a találkozásuknál nem semmisülnek meg, hanem egy elektron-neutrinót ,(e,p), képeznek, ami elektromosan semlegesnek, tömegnélkülinek tünik és 0.703x10-13 cm nagy.
A proton (P) is stabil, mert a protont szétbomlani nem látta még soha senki. A proton elektromos töltése +e, a tömege, mP, meg ca 2000-szer nagyobb mint az elektron tömege. A proton párját 1956-ban (tehát a kvark modell elmélet kifejlesztése elött), az eltont (E), találták meg, - e elektromos töltéssel és mP tömeggel. Ezt sem találta még senki sem szétbomlani. Én ezt a két részecskékt is elemi részecskéknek nézem és elláttam ölet elemi gravitációs töltéssel is ik, gE = - g mP, gP = + g mP, Ez a két részecske sem semmisülnek meg a találkozásuknál, hanem egy proton-neutrinót, (P,E), képeznek, ami elektromosan semlegesnek, tömegnélkülinek tünik és 0.384x10-17 cm nagy. Az (P,E) tehát jóval kisebb mint az atommagok! Itt megjegyzem az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4 pi.
A fizikusok nem értették meg, miböl áll az instabil neutron N, ami így bomlik
N -> P + e + elektron-neutrinó.
Hát persze hogy ez az instabil neutron szerkezete
N = (P,e,p,e).
És a stabil neutront N0 = (P,e) is kiszámitottam, ami elektromosan semleges és
mg(N0) = mP - me
(súlyos) tömeggel rendelkezik, de 0.703x10-13 cm nagy. Az N0 tehetetlen tömege meg
mi(N0) = mP + me - E(N0,kötés)/c2
és
E(N0,kötés) ) 2.04 MeV.
Már ezekböl az következik, hogy az atomjaink protonokból, elektronokból és pozitronokból állanak és különbözik a súlyos és a tehetetlen tömegük. A súlyos tömeg
mg(A izotóp) = A (mP - me),
a tehetetlen, mi(A izotóp), tömegtöl.
A tehetetlen tömegeket meg tömegspektrumos mérésekböl ismerjük úgy hogy ki tudjuk a relatív tömeghiányt számolni, ami aztán a testek eltérö nehézségi gyorsulásában fel is lép. www.atomsz.com
Vagyis Galileitöl /Newtontól elkezdve ki kell javítani az egész fizikát, mert a gravitációt is elemi töltések okozzák (és nem a téridö görbülése).
A kvarkok az anyag legalapvetőbb építőkövei mai ismereteink szerint. Létezésüket Gell-Mann és Zweig vetette fel 1964-ben, amikor a nagyszámú elemi részecske osztályozása közt érdekes szimmetriamintázatokat fedeztek fel. 1968-ban Taylor és munkatársai ki is mutatták a kvarkokat.