Elérhető a tudomány mai állása szerint ez a cél (persze nem úgy, hogy 20-30 ember forogjon körülöttem, hogy életben tartson)? Hogyan lehetne ezt a célt elérni? Mit kellene csinálni, hogyan élni, hogyan lélegezni, táplálkozni, mozogni stb stb? Régiónkban a várható átlagéletkor nagyon alacsony....
"Ja igen, ...és vannak teóriáim amelyeket ajánlok a szakterületek képzett kutatóinak megfontolásra."
Aktiválod testi sejtekben a PIWI- RNS-eket valahogy, amik blokkolják az ugráló géneket, amik szétcseszik a genomot? Attól elvileg örökké élhetünk, mint a csírasejtek, meg a ráksejtek, stb.
Minden ember, mint egy okos-telefon vagy számítógép vírus programokat is hordoz magában. Ezeket törölni lehet. Ez nem könnyű móka, borzalmas élményekkel jár, de megéri, a "beültetéskor" átélt testi, lelki fájdalmak átélését követően ezek törlődnek és olyan élményeket élünk át, amihez képest az orgazmus kutya füle. Én kitörölte pár ilyet, de csak annyi a változás bennem, hogy nincsen semmi bajom pedig 77. évemben járok, őseim általában kissé korábban haltak meg és nagyon sokat szenvedtek betegségeik miatt. Ja igen, ...és vannak teóriáim amelyeket ajánlok a szakterületek képzett kutatóinak megfontolásra.
"Az öregedési folyamat mechanizmusa (genetikai alapja) a mai napig egy megoldatlan kérdés a biológiában. Az eddigi öregedésre vonatkozó modellek számos jelenséget nem tudtak kielégítően megmagyarázni. Doktori tézisemben egy új öregedési modellt mutatok be, melynek lényege, hogy az öregedést alapvetően a felnőtt élettartam során aktiválódó transzpozábilis genetikai elemek (TE) által okozott genetikai instabilitás eredményezi. Soksejtű élőlényekben a szomatikus testi sejtek degenerálódnak, majd elpusztulnak az élettartam során, míg a csíravonal nem öregedő sejtjei korlátlan osztódási kapacitással (replikatív immortalitás) rendelkeznek. Ezt a tulajdonságukat a stabilan fenntartott genomi integritásuk teszi lehetővé. A nem öregedő sejtek (pl. csíravonal és rákos őssejtek) és öregedő szomatikus sejtek közötti alapvető különbség, hogy az előzőekben a Piwi-piRNS útvonal aktív, és ez hatékonyan represszálja a TE-ket, míg az utóbbiakban nem expresszálódnak Piwi fehérjék, így a TE-k folyamatosan mobilizálódhatnak az élettartam során. Embrionális korban a TE-k még epigenetikailag csendesítve vannak, de ahogy az állat öregszik ez az epigenetikai ,,szigetelés” fellazul, és a TE-k aktiválódhatnak. A modell megmagyarázza a csíravonal, rák és néhány organizmus (pl. planária, hydra) halhatatlanságát. A modell értelmében az öregedési folyamat során a genomban olyan epigenetikai módosulások halmozódnak fel, amelyek aktiválják a TE-ket. Egy általunk kifejlesztett DNS N6-metiladenin módosítás kimutatására alkalmas PCR-alapú módszer segítségével bizonyítottuk, hogy az élettartam során C. elegans-ban az aktív TE családok genomi szakaszain az N6-metiladenin módosítás mértéke növekszik, és ez a módosítás hozzájárul a TE-k expressiójához, valamint hogy ez a folyamat negatívan befolyásolja a modellorganizmus élettartamát. PhD munkám során ezt kísérletesen kívántam bizonyítani, ezért C. elegans-ban egy általunk újonnan kifejlesztett hatékony RNSi vektor és Cas9-alapú önbeklónozó rendszer segítségévelcsendesítettünk több aktív TE családot. Emellett a Piwi-piRNS útvonal több elemét szomatikusan expresszáltuk, valamint a Tc3 transzpozáz enzimet szomatikus sejtekben túltermeltettük. Ezen beavatkozásokat követő élettartam mérések eredményei megerősítik, hogy aktív TE családok csendesítésével növelhető a kezelt állatok élettartama, valamint a TE aktivitás növelése csökkenti az állatok élettartamát (növeli az öregedési folyamat rátáját). Ezért levonható azt a következtetés, miszerint a TE-k az öregedési folyamat új genetikai faktorai, valamint a DNS N6-metiladenin módosítás jelentős szerepet tölthet be az öregedési folyamat szabályozásában."
Olyan mintha minden sejtünkben lenne egy-egy Windows bonyolultságú rendszer. A Windows programok sokaságából áll. De ebben a rendszerbe bekerülnének olyan vírusok, amik össze vissza ugrálnának a Windows részein belül. Összebarmolva azt. A Windows sok esetben eltűri ezt, mert nem létfontosságú programrészbe piszkál bele. Aztán jön a kék halál. A rendszer lefagy. Ez a WIndows (sejt) halott. Más esetben még működget, lassul, stb. Ezek a Windows-ok egymással kommunikálnak, hálózatban vannak. Az a feladatuk, hogy újra települjenek (sejtosztódás) másolás folytán más gépre. De közben ott vannak a vírusok. Azok a Windowsok másolódnak át amik nem károsodtak annyira.
A rendszer(szövet) öregedése során, egyre több kár keletkezik a másolódás során és ez a hálózat ami a sok-sok Windows-ot tartalmazza már nem tud működni. A teljes rendszer halálát okozza.
Úgy néz ki az öregedés oka, a PiWi RNS-ek nem elég aktivációja. A DNS-en vannak ugráló részek, egységek. Ezek a transzpozonok. Ezek az ivarsejtekben gátolva vannak. A testi sejtekben meg nem. Ezeket kell gátolni a testi sejtekben is, hogy ne zihálják szét a genomot.
Az is elmúlik egyszer....marad az emlékek felidézése, a nosztalgiázás. A megszokott világ annyira változik, hogy azt már a kényelmi szempontok sem tudják kompenzálni.
Kétségkivül, sokkal kényelmesebben, kedvezőbb körülmények közt élünk mint bármikor, de ha nem csak a testi örömökre koncentrálunk (evés/ivás/stb) s figyelünk arra is hogy mi történik a világban, akkor az megkeseríti az ízét a mindennapjainknak.
Mivel sokkal többet tudunk meg a világról egy nap alatt mint régen hetek, hónapok alatt, s ebben több a rossz mint a jó, elmegy az ember kedve az élettől, pláne ha az utódai sorsára is gondol.
Igen, még lakáshoz, ágyhoz kötve is ki van nyílva a világ előttünk, a tv-nek/számitógépnek, mobil telefonnak köszönhetően, utazhatunk autóban, nézhetünk filmeket, tájakat, természeti csodákat, stb.
Olvashatunk, ehetünk/ihatunk jókat is akár, mindenre kapunk gyorsan ható gyógyszereket és még aggastyánként is megmenthetik az életünket műtétekkel. Sőt akár szellemi alkotómunkát is végezhetünk.
DE az öregedés kivédhetetlen s együtt kell élni a tüneteivel, a családtagok problémáival, a felejdékenységgel s azzal, hogy az ismerősök/barátok/rokonok gyérülnek s egyre mélyülnek a generációs különbségek. S az illető mentalitásától, lelkialkatától függ, hogy ezt hogy viseli el, ha pragmatikus vagy fatalista akkor könnyebben, ha érzékenyebb, mimózalelkű, sérülékenyebb, annál rosszabbul. Ez van!
" Aki megélte a 90 éves kort az tudja, hogy nem sok értelme van a további életének, kivéve ha jó fizikai és szellemi egészségnek örvend. DE ebben az esetben is inkább csak vegetál, mint aktív életet él."
Süthet-főzhet magának olyasmiket, amiket mások nem tudnak.
Az élet értelme ugyanis javarészt sajátmagunk kényeztetése.
Aki megélte a 90 éves kort az tudja, hogy nem sok értelme van a további életének, kivéve ha jó fizikai és szellemi egészségnek örvend. DE ebben az esetben is inkább csak vegetál, mint aktív életet él.
Ha nincs civilizacoi, nincsenek civilizacios betegsegek sem. Egyebkent azt nen kozoltek, hogy mennyivel tovabb elnek a hunzak mint a mindenfele betegsegekkel sulyzott japanok.
OK, szívesen. Ha a szemekkel majd sikerül, akkor máshol is sikerülhet majd. Ha nem elégszel meg a szemeknél csak a közepével, akkor fokozatosan bevilágíthatod az egész látóteret olyan sárgás fénnyel (persze lesznek itt ott mindenféle más színű pontocskák is), mert fokozatosan a többi receptor is elég erős feszültséget tud leadni ahhoz, hogy látni lehessen a sötétben. Neked is a legjobbakat.
idővel ráérezhetsz, nekem is eltartott. Először bizonyos kiválasztott testrészekkel, majd egyre többel, végül az egész test is mehet. Kezdeni nagyobb és persze így lassúbb kilengésekkel, majd egyre kisebbedőekkel s így gyorsulhatnak. Egy bizonyos pontnál (persze sok gyakorlás után) úgymond átugrik olyan magától mozgásba/remegésbe, ami már olyan tudat alatti. Például a szem mikromozgásai is ilyenek, azt nem tudod tudatosan mozgatni, arra valahogy rá kell vezetni – hogy aztán gyorsítani tudd. Nagyon sok gyakorlás után el lehet érni, hogy a sötétben csukott szemeknél kezdjél látni a központban egy sárgás foltot. Hogy miért van ez, azt írtam (központban sok a receptor, de csak zöldre és pirosra – ennek keveréke a sárgás szín). Na ezt elérni úgy, hogy nem nyomkodod és nem is feszíted a szemeidet nagyon nem egyszerű. Ha ez menne, akkor idővel ezt meg tudod csinálni több testrészeddel is (csak ott nem látnád az elektromosságot, elektromágnesességet stb), a fülben mondjuk hallanád, hogy hogyan dobol a dobhártyád - én gyakorlatilag nem hallok születésem óta (most olyan 75-80dB a hallásküszöböm), de mikor ez először sikerült, akkor megijesztett az erős hang, mint egy nagyon mély dobpergés. Máshol meg érezned kell, hogy nagyon gyorsan remeg, ha sikerül, akkor érezni is fogod.
Persze a zene is rezgés (meg sok minden más), csakhogy kívülről jön és neked kell ahhoz alkalmazkodnod – ami egészen más, mint a sajátod. Persze, én is érzékelem a külső rezgéseket, talán még jobban is mint az átlagember – például az autó rezgését sokkal messzebről érzem, mint meghallom (azt már csak akkor, mikor mellettem van, persze teherautót egy kicsit messzebbről is hallom). Vannak olyan erős hangfalak is, amik pár méterről mozgatják az ablaküveget. Régen valami hangágyúval néhány km-ről ledöntöttek egy papírfalat.
Minden elismerésem, hogy ekkora távokat bicajozol, mint írtam – én egy kicsit másképp próbálom tartani a szintet.
"Minden rezgés terjed a testben, a magasabb frekis hamarébb letompul, a mélyebb messzebbre is hat. A sejtek valami 50-60 Hz-ig rezegnek (agyhullámok, hogy 1000 felett is) s ezt az izomzat is elsajátíthatja félig meddig olyan tudatosan kezdve és aztán átmegy olyan magától rezgésbe (ami gyakorlatilag nem látható, de érezhető), persze nem olyan egyszerű talán."
Na erre szeretnék rájönni hogyan kell, persze nagyon tapasztalatlan vagyok ez ügyben,
talán majd idővel alakúl.
És mondjuk az erős zene nem vált ki ilyen
jórtékony hatást a sejtekben? Gondolom te is érzékeled a testeddel 20-60 hz frekvenciáju erős rezgéseket.
Egy imerősömnek nagyon durva szerelése van,
az szabályosan olyan hangnyomást porukál
mintha mellbe vágnák az embert.
Azt megfigyeltem hogy a légzésem alapból nagyon nyugodt és lassú, edzés közben /bringa/120-as pulzusnál teljesen normál marad.
60-80 km után, ahogyan fárad a test, és ha tartom a tempót elkezd emelkedni a púlzus, a 120.km-nél már 140-150-re emelkedik, de a légzés csak kis mértékben lessz gyorsabb.
Minden rezgés terjed a testben, a magasabb frekis hamarébb letompul, a mélyebb messzebbre is hat. A sejtek valami 50-60 Hz-ig rezegnek (agyhullámok, hogy 1000 felett is) s ezt az izomzat is elsajátíthatja félig meddig olyan tudatosan kezdve és aztán átmegy olyan magától rezgésbe (ami gyakorlatilag nem látható, de érezhető), persze nem olyan egyszerű talán.
A múlt héten 80 nap után bejöttem a melóba, mintha egy idegen helyre mentem volna, meg kell szoknom. Otthon nem próbálkoztam, de itt 80 nap után megnéztem, a reakcióidőmet. Nagyszerű az eredmény, 5 kisérlet, így festett: 171, 176, 181, 172, 192. Tehát mind az 5 bőven 200 ezred másodperc alatt. Van egy 2011-es szakdolgozatom erről (csehül), nekem is olyan egerem van, még a régi. Na abban a tesztben csak egyetlen ember (mind az 50 ember 24 év körüli tesztalany volt) ment egyszer 200 alá – 191 ms. 5 mérés átlagát vették, ha kiugrott egyszer, akkor ismétlés az egész teszt – nagyon gyors számgép játekosok voltak. A legtöbb ember (22 az 50-ből) 220 és 239 között volt, páran voltak 200-219 között.. Tehát az én eredményeim nem is olyan rosszak 68 éves fejjel, tudva azt, hogy idővel ez a paraméterünk növekszik, tehát lassulunk.
A titok abban van, hogy fel tudom gyorsítani a szemeimet, az agyamat, meg az ingerületátvitelt is. Szinte érzem, hogy remeg az agyam, a szemeim is – de közben a világ legnyugodtabb embere szemével és agyával nézem, hogy kialudjanak a lámpák és reagáljak. S ezt össze tudom rakni a tüdővel is, torokkal is, próbálom mindennel - és néha egyszerre az egész testtel is. Ez segített, mikor gyakorltailag lebénult tavaly (az én hibám volt) a jobb kezem csuklótól lefelé, 4 hét után már ujjhegyeken fekvőtámaszt tudtam csinálni, pedig a kulcsot, tollat nem tudtam megtartani a jobb kezemben, ilyesmi is segítette a látásom élesítését 2009-ben, mikor 3 nap alatt letettem a szemcsit 9 év hordás után. Ilyesmi is segített akkor is, mikor a bal kezem tavaly súlyosan lesérült (ez is az én hibám volt), valami 5 hét után már 100%-os eredményt produkáltam azzal a kézzel is.
Én rengeteg AB-t szedtem, meg minmdenfélét írtak ki s csak rosszabb lett.
Na látod, én meg úgy érem el a gyorsaságom meg a rugalmasságom javulásást, hogy a pulzusom nem is emlekedik. S így gyakorlatilg annyit edzhetek amennyit akarok - de keményen csak 4 percet naponta.
hát igen, ez volt nálam is 27 éves koromig - már szinte mindegy volt, innen fordultam más irányba. Még mindig tartom, hogy 1979 óta nem voltam egyetlen napon se hiányzó a melóban. Régen egy kis seb is borzasztó lassan gyógyult még akkor is, mikor mindenfélét raktam rá. Tegnapeőtt jó 2 centis vágást okozott egy csipkerózsa tüskéje a könyököm alatt - most se tettem rá semmit, mint már nagyon rég óta, csak egy kétszer a saját nyálommal kentem át és ráfújtam, hogy vastagabb sóréteg (meg miegymás van az ember nyálában, már akiében) maradjon vissza. Még csak be se gyulladt és nem is érezni, hogy van ott bibi.
Edzek továbbra is, a március is egész káprázatos a teljesítményem szempontjából. Az is jó 70 centivel jobb az eddiginél
