Sziasztok! A segítségeteket szeretném kérni mert nagyon el vagyok keseredve.
Elegem van abból,hogy ilyen fiatalon ilyen problémákkal kell szembenéznem nap mint nap és megszeretnék végre változni és ebben szeretném a segítségeteket kérni.
19 éves fiú vagyok. Amit tudni kell rólam, hogy nagyon visszahúzódó vagyok, a szavak embere sem vagyok és lehet, hogy az átlagnál egy kicsit érzékenyebb is. Mindig meghúzódtam a háttérben soha sem voltam a középpontban. Több problémám is nap mint nap szembe kell néznem és hiába próbálok rajta változtatni sajnos egyszerűen nem megy és nagyon tanácstalan vagyok.
Az egyik dolog az az, hogy egyáltalán nincsen önbizalmam. Amikor meglátok egy olyan lányt aki szimpatikus nekem és talán én is neki mindig úgy állok hozzá az egészhez, hogy hosszasan elgondolkodom és azt beszélem be magamnak, hogy mit is akarok én tőle, kevés lennék én hozzá és inkább meg sem próbálok vele ismerkedni. A másik dolog pedig az az, hogy a lányokkal való ismerkedésben nagyon tapasztalatlan vagyok mert bevallom őszintén még soha sem beszélgettem lányokkal, interneten de még személyesen sem mert egyszerűen megy. Olyankor mindig lefagyok és meg sem tudok szólalni és csak azon idegeskedem ,hogy mit is mondjak és olyankor persze egyetlen egy normális mondatot sem tudok mondani. Valamilyen oknál fogva már gyermekkorom óta félek a nőkkel való beszélgetéstől. Ha egy nővel beszélgetnem kell akkor inkább gyorsan befejezem a beszélgetést és elmenekülök. Amikor meglátok velem egykorú fiatalokat egy kicsit rosszul esik, hogy másoknak olyan könnyen megy az, hogy párt találjanak vagy egyszerűen csak beszélgessenek a lányokkal. Én pedig egy csődtömeg vagyok és meg sem tudok szólalni. Bevallom őszintén egy kicsit irigykedem is rájuk. Az önértékelésemmel is komoly problémáim vannak, nem vagyok saját magammal megelégedve és ez kihat a mindennapjaimra is. Amikor belenézek a tükörbe egyszerűen undorodom saját magamtól és mindig csak a hibáimat keresem magamban és a jó tulajdonságaimat viszont észre sem veszem. A tükörben mindig azt látom, hogy még a mai napig is el vagyok hízva. Egyáltalán nem tartom magamat jóképűek, sőt inkább ellenkezőleg annak ellenére, hogy már sokan mondták, hogy mennyire helyes fiú vagyok és, hogy ha egy kicsit több lenne a bátorságom nagyobb sikerem lenne a lányoknál de én ezt nem tudom elhinni. Mindig csak a hibáimat keresem magamban és ilyenkor még az életkedvem is elmegy. Amit még tudni kell rólam, hogy egyáltalán nem járok szórakozóhelyre, nem az én világom és a jövőben sem tervezem, hogy elmenjek. Már attól is rettegek ha emberek közelébe kell mennem. Egyszerűen nem bírom a tömeget. Amikor emberek között vagyok akkor nagyon feszült vagyok és nem tudok feloldódni és csak azon jár az eszem, hogy mikor leszek már otthon, hogy egyedül legyek a saját kis világomban. Az utóbbi időben egyre többször van hangulatingadozásom is. Az egyik percben még életvidám vagyok, életkedvem is van a másik percben pedig még élni sincsen kedvem és ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni és ilyenkor nagyon szokott fájni a szívem, szorít a mellkasom és nagyon nehezen napok levegőt de ilyenkor lepihenek és pár perc múlva elmúlik de akkor is nagyon aggaszt. Éjszakánként is alig alszom az utóbbi hetekben. Állandóan felkelek és utána nagyon nehezen tudok visszaaludni.
Sajnos nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is gondjaim vannak. Nem vagyok saját magammal kibékülve és valószínű,hogy ez is közrejátszik abban,hogy félek a nőktől amire egyáltalán nem vagyok büszke. Amit tudni kell rólam,hogy nagyon visszahúzódó és csendes fiú vagyok. Soha sem voltam a szavak embere.
Tegyük fel beszélgetnem kell egy lánnyal aki szimpatikus nekem de sajnos a nőktől való félelmem miatt nagyon hamar befejezem velük a beszélgetést és inkább elmenekülök amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az a baj, hogy még a megszólítás sem megy mert nagyon ideges vagyok miatta és mindig attól félek,hogy elrontok valamit. Egyszerűen nem tudok a nőkkel az alap témákon kívül másról beszélgetni. Nem csak személyesen de még az interneten keresztül sem tudok velük miről beszélgetni. Nem tudom miért de gyermekkorom óta nagyon félek a nőktől és ösztönösen mindig is elkerültem őket. Az a bajom, hogy ha tetszik egy lány, akkor ha a közelében vagyok izgulok, és gyomoridegem van, aztán nem bírok kinyögni egy szót sem mert félek, hogy valami hülyeséget mondok és nevetségessé válok, vagy rosszat gondol rólam. Bevallom őszintén a 19 évem alatt kb. talán ha kétszer beszélgettem lányokkal, ők soha sem keresték a társaságomat és én sem az övékét. A beszélgetés nagyjából annyiból állt,hogy megkérdezték,hogy milyen óránk lesz és,hogy hol leszünk meg tegyük fel ha beteg voltam megkérdezték,hogy meggyógyultam-e, ennyi volt a beszélgetésem velük.
Ezek a gátlásaim miatt egyáltalán nem szoktam ismerkedni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem meg mit is akarok én tőle és inkább meg sem próbálom az ismerkedést. Tisztában vagyok vele,hogy azzal veszítem a legtöbbet ha meg sem próbálom de úgy érzem ameddig ezeket a félelmeimet nem tudom legyőzni addig nincs is értelme ismerkednem.
Több éve küzdök ezekkel a problémákkal és sajnos ezekhez a problémáimhoz még a szociális fóbiám és a pánikrohamaim is társulnak. Valamilyen oknál fogva már gyerekkorom óta nagyon félek a nőktől és ennek köszönhetően elkerülöm őket, egyszerűen nem tudok velük miről beszélgetni. És nem csak beszélgetni nem merek velük de egyetlen egy lányhoz sem merek közeledni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem őket meg mit is akarok én tőlük és inkább meg sem próbálom és elmenekülök előlük amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az is közrejátszik abban,hogy nem tartom magamat helyes fiúnak annak ellenére sem,hogy már sokan megdicsértek de mára már eljutottam arra a szintre,hogy ezeket nem tudom és nem is akarom elhinni és elfogadni. Visszataszítónak tartom magamat akinek soha sem lesz egyetlen egy nő sem az életében. A nőkkel való beszélgetés egyáltalán nem megy mert a nőket valamilyen oknál fogva magam fölé helyezem és lealacsonyítom magamat velük szemben. Soha sem beszélgettem lányokkal és ennek köszönhetően nem is tudom,hogy egyáltalán miről is lehetne velük beszélgetni,mi is érdekli igazán a nőket. Ha beszélgetnem kell egy lánnyal akkor rögön görcsös leszek és csak azon idegeskedem,hogy mit is mondjak neki és ilyenkor természetesen meg sem tudok szólalni és szokásomhoz hívem inkább elmenekülök a beszélgetéstől amire nem vagyok büszke egyáltalán.
A mai napig sem tudom magamat elfogadni és szeretni olyannak amilyen vagyok. Sajnos van egy eléggé feltűnő testi hibám amin sajnos nem lehet változtatni ( orvosi hiba ). Egyszerűen nem tudom magamat elfogadni és szabály szerűen amikor belenézek a tükörbe undorodom saját magamtól. Tisztában vagyok vele,hogy ha nem tudom saját magamat elfogadni és szeretni akkor mástól sem várhatom el azt,hogy szeressen és elfogadjon olyannak amilyen vagyok. Mindig összemérem magamat másokkal és lealacsonyítom magamat velük szemben és ilyenkor elmegy mindentől a kedvem.
Nagyon sokszor még élni sincsen kedvem. Minden reggel úgy kelek fel,hogy mi értelme is van az életemnek és nagyon sokszor azt kívánom bárcsak valamilyen oknál fogva meghalnék. A családtagjaimnak persze hiányoznék de úgy gondolom ez az idő múlásával enyhülne. Nagyon sokszor van hangulatingadozásom is. És ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni ( nehezen kapok levegőt,fáj a szívem és a mellkasom és szédülni is szoktam ). Ilyenkor egy kicsit lepihenek és 5-10 perc múlva elmúlik de ezek a rohamok már nem most kezdődtek hanem már évekkel ezelőtt de ezidáig nem foglalkoztam vele. Minden nap gondterhelt vagyok és semmi sem tudja lekötni a figyelmemet és egész nap csak azon gondolkodom,hogy mi értelme is van az életemnek,mindegy lenne ha nem is élnék tovább. Már nagyon sokszor megfordult bennem az öngyilkosság gondolata is. Éjszakánként meg is álmodtam azt ahogyan végzek saját magammal. Az utóbbi hetekben éjszakánként alig szoktam aludni 4-5 óra hosszát,állandóan felkelek éjszakánként és nem tudok visszaaludni. Egyszerűen semmi sem érdekel elvesztettem minden iránt az érdeklődésemet. A tanulás sem érdekel pedig mindig ott van bennem,hogy tanulnom kell ha vinni akarom valamire az életben de hiába ülök le tanulni ha állandóan csak a problémáimon jár az eszem egész nap.
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.
Noha ez a válasz a topiknyitón nem segít, mégis ezt eddig a legtartalmasabb hozzászólásnak tartom. Szimbólikusan tartalmazza az elmúlt kb. 50 év lényegét, s nem csak az önbizalom kérdésében!
Az események mostanában robbannak. Egy nézetbéli totális forradalomra volna szükség, ha a porondon akarunk maradni!
Nem szabad megadni magadat a sötét gondolatoknak. Keresni kell elfoglaltságokat amik lekötnek, manapság már annyi minden elérhető, számítógépes játékok, motorozás,biciklizés. Tanuljál nyelveket duolingon, zenélni valamilyen hangszeren, beleásni magadat valami tudományba. Folyamatosan stimulálva legyen az agy, ne a magánéleti probléma gondolatai bombázzák. Ki kell menni futni, minden este legalább 15-20 percet. Jól leterhelni testmozgással a szervezetet,utána majd tudsz aludni. Ha nem megy az ágyon alvás feküdj a földre, pokrócokra, a kemény padlón kevesebbet riad fel az ember. Viszont az önbizalmad egyiktől se fog nőni, arra nem tudok megoldást mondani. Ez egy súlyos pszichés probléma,(tapasztalat). Az antidepresszánsok azért sokat segítenek, csak függőséget okozhatnak. Az öngyilkosságot vesd el, úgyis igen hamar elfut az élet, nem érdemes siettetni.Meg kell nézni mindent amit lehet, aztán majd jöhet a kaszás.
visszatérve az edzésre: a súlyzós edzés formálhatja a testet, de nem fogja a szellemed. Azért javasoltam valami küzdősportot - mondjuk lehet valamelyik hagyományos karate ág, vagy sima kick - box,
mert egy ellenfelekkel végzett sport egészen más, mint ahol csupán vasdarabok a partnereid.
Aztán: családot szeretnél? Hát majd térjünk vissza rá 10 év múlva....
De: keresd még önmagad- Mit szeretsz, miben leled kedved? Menj , próbáld ki a társastáncot!
Lehet, hogy született parketta ördöge vagy, ideje, hogy feltáruljon ez előtted.....rock, salsa, egyebek....
...és még annyi, de annyi dolog van: miért hagynád, hogy értelmetlenül szálljon el az idő?
"sokan miért írták azt,hogy nem fiú vagyok pedig igen 19 éves fiú vagyok"
A bevezető írásod hisztériás jellegű ez tényszerű. De férfiaknak is ugyanúgy lehet hisztériája. Nem vagyunk 100% macsók. Sőt ha szemetet eszel, félremennek a hormonjaid. Elhízol, stb.
"a tanulás nem igazán érdekel. Pénzügy számvitelt tanulok"
Szerintem azért nem érdekel a számvitel, mert fontos dolgokat akarsz tanulni. Javaslom a műszaki irányt. A nők is tartani fognak valamire, ha tudsz olajat cserélni egy autón. Súlyzózni a nők is tudnak, még jól fel is nyomja a vérnyomásod...a futás, túrázás nekem jobban hangzik.
"Sokszor van olyan érzésem mintha a saját magam ellensége lennék."
Mert még nem vagy biztos a helyes irányban. Súgják a füledbe, hogy beteg vagy. Pedig pont Te a fiatal vagy aki még menthető.
"Másfelől pedig senki sincsen mellettem aki egy kicsit is támogatna és,hogy ha elbizonytalanodnék akkor visszaterelne a helyes útra."
Sziasztok! Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát.
Creativus: Nem tudom,hogy nagyon sokan miért írták azt,hogy nem fiú vagyok pedig igen 19 éves fiú vagyok. Nem tudom,hogy ez miért volt olyan hihetetlen számukra.
Legbelül vágyom arra,hogy családom legyen de mára már eljutottam arra a szintre,hogy inkább elfojtom magamban és nem is gondolok rá. Persze ha egyszer lesz egy családom akkor édesapámmal ellentétben mindent megtennék annak érdekében,hogy ők boldogok legyenek és akkor lennék a legboldogabb,hogy ha ők is azok lennének. Tanulnék abból a hibából amit édesapám éveken keresztül elkövetett.
Kód 001: Sportolni már több mint egy éve kitartóan sportolok. A súlyzós edzésekben találtam rá a hobbimra. Mára már nagyon megszerettem. Nagyon sokan tanácsolták nekem,hogy kezdjek el edzeni mert akkor biztosan nőni fog az önbizalmam de nem így lett. Persze elsősorban nem ezért kezdtem el edzeni hanem a saját egészségem érdekében.
Ami viszont nagyon aggaszt,hogy a tanulás nem igazán érdekel. Pénzügy számvitelt tanulok de valószínű,hogy hamarosan abba fogom hagyni mert egyszerűen nem szeretem és már most megbuktam 6 tantárgyból. Sajnos semmilyen elképzelésem sincsen,hogy mit is kezdjek az életemmel mert semmilyen szakirány sem érdekel.
Kalkaster2: Valóban az lenne a legjobb,hogy ha szakember segítségét kérném de sajnos valamilyen oknál fogva úgysem fogom. Sokszor van olyan érzésem mintha a saját magam ellensége lennék. Másfelől pedig senki sincsen mellettem aki egy kicsit is támogatna és,hogy ha elbizonytalanodnék akkor visszaterelne a helyes útra. Mindenki elfordult tőlem és senkit sem érdekel,hogy mi van velem még a saját családomat sem.
Valóban, a sok szövegnek sok az alja... ”clear and concise”, alapszabály írásos kommunikációban. (nem kell twitterelni., az meg a másik véglet.)
Próbálj meg pszichiáterrel az antidepresszáns ügyében, és egy pszichológussal meg terápia kérdésben beszélni. Szerintem dráma-terápia segíteni tud Neked.
Mondd meg az orvosnak az öngyilkossági gondolataidat is, hogy a kecske és a káposzta is megmaradjon (aztán mehet mind egy fazékba, az orvost leszámítva)
Nagyon fiatal vagy még, és a nők szeretnek beszélni, mint a férfiak is. Szóval addig is, Te csak hallgass türelmesen, amiről nő fecseg, de csak addig, amíg teszteled, ha beválik. És sportolj sokat, először a tested erősödik, majd egy hónapra rá, a lelked is.
Egy szóval, fel a fejjel! Kérj segítséget! És tudd, hogy nem vagy egyedül a problémával, egy női szurkolód:)))
Nehéz szívvel olvasom, amit írsz: sajnos nem vagy egyedül. Az önbizalom kiépítése nem egyszerű, és nincs olyan varázsszer, ami hipp hopp feloldaná a gátlásaidat.
De van jó hírem is a számodra.
A dolog menthető, vagy más szavakkal: javítható.
Az első, amit javaslok: sportolj. Ha lehet, valamit, ami kicsit keményebb, küzdősport. A tested edzése a szellemed is erősíti. Nagyobb lesz az önbizalmad, ez jót tesz majd a fellépésednek a lányokkal is.
Nem vagy elkésve semmiről. 19 évesen : előtted a jövő. Bármi lehetsz, bármit megtehetsz, ha van hozzá belső erőd.
Elöljáróban: Mondhatnám úgy is, hogy némileg szerencsés vagy!
De először néhány megjegyzés:
"Too long, don't read" (rövídítve TL;DR) - ez egy mai jelenség, néha én is beleesek ebbe a hibába mindkét oldalon, azaz magyarul: "Túl hosszú, nem olvasom el". Sok hozzászólásom meg nálam is hosszú. A tiéd a sok ismétlés miatt fele olyan hosszú is lehetett volna, de az is problémás. Ám ne aggódj, ennek most nincs jelentősége.
"seymour_" (17)-es megjegyzésében ráérez valamire az a körülöttünk folyó élet igazságaiból, s valójában iszonyú nagy a baj mindenütt, de erről majd később.
Ha nem igazak az itt rólad alkotott tévképzetek, akkor tényleg valami pszichológus, vagy pszichiáter kellene, ám korszerűen felkészült ma nincs, és a segítségével lehet, hogy végül is - más irányban - csak ront a helyzeteden, és a seymour_ által vázolt sötét világban a ló másik - szintén fájdalmas - oldalára zuhansz.
Sok rejtett ellentmondást is látok, de egy nagyon kiugrik: lányokról, nőkről beszélsz, velük való kapcsolatról, miközben azzal zárod (16. HSZ), hogy nem is vágysz arra, hogy párkapcsolatod legyen.
A legfontosabb megelőlegezett tanácsom, hogy amit majd még írok, azt ne oszd meg a szüleiddel. Ők ugyan vétlenek, ám ami történhetett, annak felismerése pokolian fájdalmas lehet bármelyiküknek (és még sok millió más szülőnek is).
Mindenesetre csak akkor vagyok hajlandó további válaszokra, ha - a közléseddel ellentétben - mégis csak szeretnél családot, gyerekekkel, valóban sírig tartó - ha nem is teljesen felhőtlen (olyan ugyanis nincs) - házassággal, s nem olyannal amit a szüleidnél tapasztaltál, és tapasztaltak felnőtté vált gyermekek milliói. Akkor ugyanis nagyon értékes ember vagy, illetve bőven van remény, hogy azzá váljál.
Hogy ne legyen TL;DR, a többit a válaszod után - remélem hamarosan, mert ilyesmire nagyon kevés időm jut, de ha van miért, akkor megeröltetem magam.
Ááá, komolyan, mindig ezeket a nyavalygásokat olvasni mindenhol. Mondjuk nem értem, hogy ha még is igazi a posztoló, akkor miért neten kér segítséget, itt úgyis csak kiröhögik, illetve buzinak nézik.
Ez szerintem egyébként egy nagyon komoly társadalmi probléma. Jó, értem én, hogy visszahúzódó emberek mindig is voltak meg vannak meg lesznek, de azért amikor itt az index fórumon olyanokat olvas az ember, hogy "30 éves SRÁC vagyok és még nem csókolóztam", az azért kicsit komoly.
A magyar társadalom haldoklik. A csajok elhúznak külföldre, illetve mindegyik aranyásó lesz. Azok a korabeli srácok, akik meg olyan jól elbeszélgetnek a lányokkal, annak a nagy százaléka azért van, mert azok a "srácok" valóban lányok. Azaz buzik. Az összes kis ecsethajú hülyegyerek a buzilobbi hatása miatt ilyen. És mindkét csoport várja a királyfit külföldről, hogy elvigye őket innen. Az egész ország egy húspiac a külföld számára, ez a fiatalokon látszik a legjobban. Közel 30 évvel a rendszerváltás után ennyit sikerült elérnünk.
Skiai: "valószínűleg fogalmad sincs olyasmiről hogy meditáció, vagy hogy elcsatornázni az energiákat." Igazad van fogalmam sincsen róla. A szüleim 4 évvel ezelőtt elváltak 23 év házasság után. Ugyanabban a házban élünk de nem mindig a legjobb a viszonyuk a szüleimnek. Gyermekkoromban nagyon sok rosszat átéltem és lehetséges,hogy ennek köszönhető,hogy ilyen zárkózott lettem.
Szórakozni továbbra sem megyek el nem az én világom. :)
Szerintem nem elképzelhetetlen, hogy fiú, de mindenesetre nagy valószínűséggel egy emberi lényről van szó. XD
Olvastam egy másik oldalon, hogy azt írtad, elfordult tőled az anyád. (Nyugi, ez most nem anyázás akart lenni. :D Bocs.) Ennek mi lehet az oka? Illetve nem tudom jól értettem-e, de félsz attól, hogy olyan vagy/leszel, mint az apád, vagy abból indulnak ki az emberek?
Nem javaslom az alkoholt, én a legkisebb adagtól is bekábulok, és zavar, hogy nem tudom racionálisan értékelni a helyzeteket. Ha te jobban bírod, akkor megpróbálhatod, csak nehogy hozzászokj.
Sok újat nem tudok mondani az ott leírtakhoz képest. A lányokkal való kommunikáció nem olyan félelmetes dolog, ők is csak emberek, igazából alig van különbség, a motivációjuk és a céljuk is ugyanaz, csak másként hívják (felcserélve a szerepeket kb. ugyanazt kapjuk). Egyszerűen beszélgess el mindenkivel, nemtől függetlenül. Ha barátságok kialakulnak az már nagyon jó. Eddz, sportolj, tűzz ki magad elé kisebb célokat, amelyeket napi szinten teljesíteni tudsz, ez növelni fogja az önbizalmad. Mindig az adott feladatra koncentrálj, ne hagyd, hogy a kényszerképzetek eltereljék a figyelmed, különben sehova sem fogsz jutni. A kikapcsolódás ugyanilyen fontos. Légy nyitott az új dolgok megismerésére.
Tudom, írni könnyebb, mint megvalósítani, de minél tovább halogatod a dolgot, annál inkább a saját kalitkád rabjává válsz. Fel a fejjel és mozdulj ki!
Nem értem, hogy miért olyan hihetetlen hogy fiú vagyok. Senkinek a segítségét sem kértem, hogy segítsen megfogalmazni, hogy milyen gátlásaim is vannak. Teljesen magamtól írtam le mindent.
Nem olvastam el, túl hosszú.. De a hozzászólásokkal egyetértek. Amennyiben valós mégis a poszter ezeket a tanácsokat adom: igyál, ha nem megy igyál többet, csinálj valamit ami nincs összefüggésben a virtuális világgal, próbálj meg jó lenni abban, ha ilyen összeszedetten tudsz írni 19 évesen keress meg privátban, szervezek pár előadást, ahol kifejtheted, hogy milyen problémái vannak a fiataloknak. Iskolákban kellene előadást tartani. Sportolj (futás), járj társaságba, még ha egyedül vagy akkor is. Dolgozz. Dolgozz keményen. Ne k.rd el a pénzed fölösleges tárgyakra. Tanulj. Ez a legfontosabb. De ha viszont nagyon keményen akarod nyomni ezt csináld: menj dolgozni egy fehérnemű boltba eladó vagy biztonsági őrként. Garantáltan 1 hét alatt elmúlik minden gátlásod. Hagyd, hogy azt gondolják rólad homár vagy. Rengetegen át akarnak majd "téríteni".
És ha a 0,001 ezrelék igaz? Ha tényleg 19 éves és fiú? Akkor vígasztaljuk azzal, hogy nagy jövő áll előtte, valamikor be fog kerülni a "hallhatatlan színészek" kihalásos alapon elnyerhető kategóriájába:-) Addig meg van ideje rájönni, hogy ha a farka után megy, akkor idővel megoldódnak a nőkkel kapcsolatos kommunikációs gondjai is:-) Ha meg az landol nála, hogy a fiúk az "igaziak", hááát időtlen idők óta van jelen a homoszexualítás, volt van és lesz, ma asszem az sem nagy gond... bár ezért tényleg nem irigyelném:-)
De amúgy maradok én is az "aggódó nő" által nyitott topik alapelképzelésnél.