"Mindazonáltal kötelességünk megemlíteni, hogy ezeket a nyelvi párhuzamokat nem csak napjainkban 21 , hanem már Vámbéry korában 22 is többen cáfolni próbálták, de ez a vita sosem zárult le hivatalosan."
Végül következzék egy rövid összegzés. Ha Vámbéry Ármin tudott volna a magyarországi barantáról, ismerte volna magának a baranta szónak a magyarországi népi (ősi, eredeti) használatát, nyilvánvalóan nem hagyta volna említés nélkül ezt a saját rokonsági elméletét támogató párhuzamot, mint a török-magyar rokonság újabb bizonyítékát!
A hagyományosnak(!) nevezett terminusok jó részéről kiderült, hogy magyar nyelvi értelemben egyáltalán nem hagyományosak (arslan, bodur, burk, ráró, rüs). Más részük az olvasati, s az ebből fakadó értelmezési, következetlenségek miatt kétes értékű (bars, borsuk, kese, oslu, öskü, rüs, thug). Az használt műszavak egyike-másika önkényes, nem elég körültekintő választás eredménye. Ugyanis az ilymódon kiválasztott szavak, amelyek többnyire régi, archaikus hangzású tulajdonnevek, sehogy sem hozhatók kapcsolatba az általa jelölt fogalommal (csanád, csobánc, öskü).
A gyanútlan szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az imént bemutatott rejtélyes terminológia a baranta körüli misztikus atmoszféra megteremtését szolgálja csupán. Azt viszont mindenek előtt. Így kerülhetett e terminusok közé egy hamisítatlan orosz (rüs [=pb1Cb]), oszmán-török (arslan, bodur), kipcsak-török, csagatáj-török (bars, borsuq), kun (Tepremez, kajtor) szó? Nem is beszélve az olyan, sehol máshol elő nem forduló, senki által nem ismert szavakról, mint burk, bilok, oktur, akur, böllön, jel, kajar, oslu, öskü, thug~tug. Véleményem szerint ez a zavaros, ellentmondásos és jórészt kitalált terminológia egyáltalán nincs összhangban a baranta meghatározásában foglaltakkal (lásd a tanulmány elején), sőt azzal ellentétes, mert nem ősi, nem hagyományos és sok esetben nem is magyar, s mint ilyen többet árt a barantamozgalomnak, mint használ, mivel hitelét rontja annak, ami különben értékes és hasznos." (Baski, 20-21. o.)
"Komoly kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy Vámbéry foglalkozott volna a kaplony vagy a thug szavakkal, netalán a tepremez kifejezéssel."
Baski:
"KAPLONY - KAPLAN - tigris - a harc időpontjának és módjának a helyes megválasztása. - A magyar Kaplyon nemzetségre vonatkozó adatokat Gombocz Zoltán foglalta össze a múlt század elején. 23 Számos változata élt helynévként (pl. Coplon, Kaplon, Kaplyan, Kaplyon, Káplán stb.),24 sőt személynévként is (pl. Coplan, Kaplun, Kaplon, Kuplan stb.). 25 A név török eredetét azonban már Gombocz előtt felvetették. Többek között Vámbéry Ármin 26 és Nagy Géza. 27 A régi nyelvek közül ,,tigris" jelentéssel megvolt az óujgurban (qaplan) 28 és a közép-kipcsakban (kaplan),29 azonban török eredetű jövevényszavaink között nem szerepel." (16. o.)
"TEPREMEZ - rendíthetetlen - a népet jelképező tökéletesedő harcos, a képességek teljessége nem más, mint az ember teljessége. - Ez egy középkori kun személynév, amelynek a jelentése ,,nem mozdul". Etimológiája Gombocztól származik: a török tápra- (tepre-) ,,mozogni, mozdulni" ige általános jelen idejének tagadó alakja, kb. azonos a latin Constantinus névvel." (17. o.)
"THUG ~TUG- gyalogos, THUG-BARANTA- gyalogos szakág, THUG öskü - gyalogos felnőtt (versenyszám), THUG TőMÉN - gyalogos csapat (versenyszám). - Sok kérdést vet fel ez a ,,szakkifejezés" is. Először is honnan származik, s mi az értelme (célja!) a ,,th"-s írásmódnak és hogyan kell ejteni? Hiányos ismereteim miatt én csupán az ótörök (óujgur) tuy ,,zászló" szóra tudok gondolni. Ez a szó a régi törökben kínai kölcsönszó. 60 A gyalogosok lettek volna a zászlóvivők?"
"Végül is azt feltételezem, hogy a hazai nemzeti-romantikus irodalomban (Kodolányi János, Karczag György stb.) éppen Vámbéry műveiből vált ismertté a baranta fogalma magával a szóval együtt és onnan folklorizálódott. Semmiképp se tételezném fel, hogy valamelyik nyelvjárásunkban túlélő ómagyar elem lenne, amelyre csak kevés kiválasztott egyénnek volt alkalma felfigyelni eleddig." (14. o.)
Vámbéry -> Kodolányi (pl. A vas fiai c. regény, 1936) -> csordás (??), folklorizálódás -> 1990-es évek baranta mozgalma.
UvL: "Dél-dunántúli tájszóként a létezése egyáltalán nem bizonyított."
"Az idézett mondat azt sugallja, hogy a vizsgált szó a honfoglalás idején már része volt a magyar szókincsnek, s azóta fennmaradt magyar ajkakon, de országosan nem terjedt el, s hogy hogy nem, írott források sem rögzítették. Magam utánanéztem jónéhány tájszótárban, szótörténeti tárban, értelmező szótárban, nagylexikonban stb., de nem találtam meg. Nem foglalkoztak vele a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr és a Nyelvtudományi Közlemények megelőző ötven évfolyamában sem. Persze mindettől függetlenül ismerhetik a szót a Dunántúlon..." (Baski, 12. o.)
"Gyermekkorában Somogyi József helybéli csordáshoz járt ki barátaival, hogy tanítsa meg őket ostorozni, birkózni, bottal vívni. A baranta szót is tőle származtatja, ahogy azt már fentebb írtam. A tőle tanult fogásokat és forgatásokat építette be később a baranta mozgásanyagába. Ezeket az elemeket formagyakorlatok őrzik a mai napig. Vukics Ferenc 1991-ben csatlakozott a Visegrádi Szent György Lovagrend hagyományőrző csapatához, ahol egy Kormos nevű színész-kaszkadőr tanította őket az angolszász kard- és lándzsavívásra, illetve botvívásra. Vukics Ferenc elmondása szerint azt állította a színész, hogy azért tanulják ezeket az angolszász kultúra szerint, mert magyar botvívás nincsen. Ezzel szemben Vukics Ferenc emlékezett a Pat községben tanult elemekre és gyakorlatokra, ezért meg volt győződve arról, hogy a magyar testkultúra elemeit már valaki összegyűjtötte, és olyan csapathoz akart csatlakozni, ahol azt oktatták. Mikor szembesült azzal a ténnyel, hogy erre a gyűjtésre még nem került sor, akkor elhatározta, hogy a gyermekkorában tanult elemeken elindulva, gyűjtésbe kezd. Az első útja Somogy megyébe és a baranya megyei Ormánságba vezetett, majd a néptánc fegyveres, harcszerű mozgásanyagát gyűjtötte össze. Később szerte a Kárpát-medencében keresett fel idős pásztorokat, akik ismerhettek ilyen elemeket, elmondása szerint több, mint háromszáz emberhez jutott el így. A gyűjtés során nem csak a harci elemeket kereste és kutatta, hanem a magyar kultúra minden szegletét. Így táncokat, dalokat, gazdálkodási elemeket, szokásokat egyaránt összegyűjtött. Ezeket a népi elemeket és szokásokat rendezte össze egy rendszerbe Vukics Ferenc, amiből megalkotta a ma működő baranta mozgalmat."
Elképzelhető, hogy a csordás használta ezt a szót, de az nem valami helyi tájszó lehetett, mert ennek semmi nyoma
a tájnyelvi szótárakban. A legvalószínűbb, hogy az egyik Kodolányi regényben találkozott vele a csordás és valamiért elkezdte használni.
1991-ben tényleg nem létezett magyar botvívás!
Sőt, kimondható, hogy 2024-ben sem létezik magyar botvívás, de még magyar pálcavívás sem.
Amit baranta bemutatókon lehet látni az botforgatás (egyfajta közösségépítő látványelem).
Sajnos semmi nyoma annak, hogy pontosan mit gyűjtött Vukics.
Konkrét gyűjtési munkát -- és annak eredményeit -- Kopecsni Gábornál láthat az érdeklődő.
"Összegezvén tehát a fentebb leírtakat, a baranta történetileg is létező kifejezés, amelyet elsősorban a türk múlttal rendelkező népek használtak, valamint Vukics Ferenc egy dél-dunántúli tájszóként definiálta a 20. század végén. A baranta szó jelentését tekintve vannak eltérések, de nem számottevően. Mind Vukics Ferencnél, mind az orientalisták értelmezésében a jelentés alapja a harc és a harciasság."
* Alapvetően senki nem vitatja, hogy a baranta a nomádok -- kazahok, kirgizek stb. -- jogorvoslati mechanizmusa volt.
* Dél-dunántúli tájszóként a létezése egyáltalán nem bizonyított.
* 1990 előtt kizárólag olyan tudományos vagy szépirodalmi művekben jelenik meg, melyek
a közép-ázsiai nomádokkal foglalkoznak. Magyar nyoma nincs.
* Az orientalisták leírásaiban a baranta = jogorvoslati eljárás, nem vérbosszú (erre nagyon is figyeltek),
"Az első oszlopban említett szavak többnyire 13. századi magyar településnevek vagy személynevek, amelyeket Vámbéry összehasonlított a török nyelvvel és így tulajdonította nekik a második oszlopban szereplő jelentéseket. Ezeket a szavakat baranta a mai napig használja a feltételezett török jelentésükkel összhangban. Mindazonáltal kötelességünk megemlíteni, hogy ezeket a nyelvi párhuzamokat nem csak napjainkban 21 , hanem már Vámbéry korában 22 is többen cáfolni próbálták, de ez a vita sosem zárult le hivatalosan."
A 21. lábjegyzet = Baski-cikk.
Annyi egészen biztos, hogy Baski turkológiai állításait 2008 óta senki nem cáfolta, nem volt semmilyen érdemi vita.
Komoly kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy Vámbéry foglalkozott volna a kaplony vagy a thug szavakkal, netalán a tepremez kifejezéssel.
Volt egy idő, amikor könnyen elérhető volt -- www.baski.hu/cikk_fajl/BASKIBaranta.rtf; te linkelted még 2011-ben a Militia fórumon --, aztán igencsak eltűnt. Közben kiderült, hogy mégis elérhető! :-))
"Állítólag a baranta szó a dunántúli tájnyelvben megvan. Egyik helyen ezt olvashatjuk:,,A Baranta szó elsősorban az ország olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fenn, ahol a lakosság összetétele a kezdetektől fogva magyar volt (Somogy, Ormánság, Göcsej, Őrség):' Az idézett mondat azt sugallja, hogy a vizsgált szó a honfoglalás idején már része volt a magyar szókincsnek, s azóta fennmaradt magyar ajkakon, de országosan nem terjedt el, s hogy hogy nem, írott források sem rögzítették. Magam utánanéztem jónéhány tájszótárban, szótörténeti tárban, értelmező szótárban, nagylexikonban stb., de nem találtam meg. Nem foglalkoztak vele a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr és a Nyelvtudományi Közlemények megelőző ötven évfolyamában sem. Persze mindettől függetlenül ismerhetik a szót a Dunántúlon . .
Biztosan megvan azonban az oroszban: baranta ,,önhatalmú zálogolás" 2 jelentésben, s ha sejtjük a török eredetet, nézzük meg Lipovánál. Ott azt találjuk, Vasmerra való hivatkozással, hogy szavunk csagatáj eredetű és régen a kaukázusi és a közép-ázsiai népek ,,állatok elhajtása" értelemben használták. 3 A Nagy Szovjet Enciklopédia pontosan meghatározza a baranta fogalmát. Eszerint: állatok vagy más ingóság elvétele a tulajdonos által okozott sérelem vagy kár rendezésének kikényszerítése céljából. Ezzel az eljárással főleg a cári Oroszország peremvidékein élő nomád népek éltek. Az 1926-os orosz és özbeg büntető törvénykönyv az ilyen eseteket a helyi szokásjog továbbélésének tekintette. 4
Innen már csakugyan török vonalon kell továbblépnünk. A csagatáj, kumuk baranta - szárt özbeg baramta ,,rablótámadás" 5 alakváltozatokkal szemben többnyire a kazak, karakalpak, nogaj, kirgiz, tatár, baskír bartmta alakot találunk. Az ismert szótári jelentésekben is megfigyelhető egy bizonyos kettősség. A kazak és a tatár szótárak inkább egyszerű rablóhadjáratról, zsákmányszerzésről beszélnek, hangsúlyozva, hogy ez a tevékenység egy másik (szomszédos) törzs vagy nemzetség ellen irányul. A baskír, kumuk és kirgiz jelentésekben még szerepel a sérelem megtorlása, vagy az elszenvedett kár megtérítése. Ezzel szemben a mai özbeg barimta jelentése már csak ,,zálog, biztosíték, letét". 6 Szavunk etimológiáját nem ismerem és arról sincs tudomásom, hogy valaki foglalkozott volna vele. Ez alkalommal
[...]
Most térjünk vissza Vámbéry adataihoz. A török faj e. rnúvében9 több helyen találtam rá a baranta szóra. Az új kiadás 209. és 212. oldalán, a Játékok és mulatságok e. fejezetben ,,ellenségeskedés" értelemben használja. A kazak fejezetben az igazságszolgáltatás taglalásánál említi a barantákat (333. o.) a nomádokat érő,,legártalmasabb csapások"között. Többek között ezt írja: ,, ... a népnek mindenesetre ősi szokásaihoz tartoznak, mert pörösködés, becsületbeli dolog vagy vérbosszú esetén az ököljog egy nemét képviselik, de lényegüknél fogva a kalandhajhászat kifolyásának tekinthetők". Ugyanitt meg is magyarázza a baron ta szót: ,, ... helyesebben: barumta, a barum, barom szóból, jelentése tehát: barmot rabolni". Nyilvánvaló, hogy ez esetben Vámbéry is a -to igeképzőre gondolt. A kötet 436. oldalán újra említi a barantákat, amikor rámutat a kazak és a türkmen rablóportyák különbözőségére. A türkmenek ezt a tevékenységet (szokást) a/amannak, nem pedig barimta-nak nevezik.10" (11-13)
Miskolc virágoskertje Tapolca. Nemcsak a virágokkal font szőnyegeinket viseltük oda, hanem oda visszük a szív szeretetének minden virágát is, mert Tapolca a miénk — és kizárólag a miénk. Minden miskolci úgy néz Tapolca felé, mintha nézésében egy kedves tulajdonát akarná magához ölelni.
Nemcsak üdülőhely, hanem gyógyfürdő is egyúttal. Vize gyógyulást hoz sok betegnek és örömet az egészséges fürdőzőknek. És itt álljunk meg! Levegő, nap, víz és testmozgás adja meg a pihenés, üdülés teljességét. És itt kapcsolódik be a virágok illatával telt gyönyörű Tapolcába a győzelmekkel telt magyar sport.
Úszómedencéi kitűnőek és nagy versenyek lebonyolítására is alkalmas. Még néhány teniszpálya és a fehérlabda teniszsportjának egy új otthona lenne.
Vízipóló, vívás, kézilabda, kosárlabda, torna, céllövés stb mind-mind időnként helyet tudnak kapni Tapolca fürdői életében. Ízelítőnek adni kellene néhány elsőrangú sporteseményt és idővel a köztudatba menne át Tapolca, mint a sportesemények lehetősége. Még több közönséget vonzana a sok sportesemény és a nyári sportok nagy részének Balatonja lehetne Tapolca. Nagy általánosságban körvonalaztam csak a lehetőségeket és ebben az általánosságban a részletek is megszülethetnének.
A fürdő vezetőségének bizonyára sok munkája van, de ebből a munkakörből kellene kiindulni és új sportokat ebbe a munkakörbe beállítani.
Egy kis utánjárás, egy kis munka, amely busásan meghozná kamatját, mert egy fürdőhelynek nem az a hivatása, hogy rövid élete alatt sporttömegeket neveljen, hanem az, hogy látványos és nagy szabású sporteseményekkel népszerűsítse a sportok különféleségeit.
Ma délelőtt a miskolci leventék úszóversenyt tartanak Tapolcán. Ebből a versenyből is látszik, hogy úgy a sportolók, mint a sportszeretők látják Tapolca értékeit sport szempontból.
Szeretnénk, ha ezt a gyönyörű fürdőhelyet a magyar sport szolgálataim állítanák, annak a magyar sportnak szolgálatába, amely Miskolcon csak halódik résztvevők és közönség hiányában. Valamikor volt itt sport — volt itt közönség és ma mindössze a reménye maradt meg annak, hogy újra fellendül a játék, újra fellendül a sport Miskolcon is — talán Tapolcán keresztül."
Újságíró és festő. Tollal és ecsettel, avagy színes krétarúddal írja és festi mindazt, amit belső lénye meglát, hogy külső formába öntse, a nyomda betűin, vagy a festőrudacskákon keresztül.
Az élet és érzéseinek illusztrátora. Nem fotografál, hanem belső érzéseit az élet minden finomságának meglátásával adja írásban és képiben egyaránt és ezt olvassa és ezt látja az olvasó és a néző is.
Lelki életet élő ember és ezért a finom érzéseit leghivebb interpretálója. Nem keresi a monumentálist, mert mint festőnek lelkéhez közelebb áll a posztér és a vízfestés intimitása.
Szereti az élet meséit, mert a mese az élet szépsége, mert a mai rideg valóságot a képzelet színes fátyolé, ha burkolja. Az igazságot és a szépet keresni: az ember — az élet legszebb hivatása és a legszebb része. Ez az újságíró és festő találkozásának igazi jelentősége.
Hajdú Béla vérbeli újságíró és festő egyaránt. Vonalainak végtelen finom kígyózása főleg a női test nyugtalan kígyózó mozdulataiból inspirálódnak.
A lelkével fest és nem a szemével és azért a finom emberek lelkéhez közel állanak az ő finom képei. Kiállítás nyílt vasárnap Miskolcon a Korona szálló termében. Nem volt ünnepélyes megnyitás, nem volt beszéd, de beszéltek a kéрек, beszéltek egy kivételes tehetségű festő álmairól, finom lelki életéről és egy kész művész technikai felkészültségéről.
Hivatottak írták meg a nyitásról a bírálatot. Én egy újságírós festőnek, Hajdú Bélának lelkivilágát akartam fényképezni, hogy ezen keresztül lássák írásait és képeit, lássák az újságírót és a festőt és lássák a mesevilágon át néző tiszta, igazi embert."
Az utakról elhúzódott a hólé. A nap izzó sugarai áttörik a felhőket és napról-napra szárítják a latyakos földet. Az országutak megkezdik zajos életüket. Boldogan tartják oda hátukat a gyalogosoknak, lovasoknak, szekereknek, kocsiknak, kerékpárosoknak, motorkerékpározóknak és a járművek arisztokratájának — az autónak. Mindegyik egy-egy sportágat képvisel még akkor is, ha gazdasági életbe állították be őket és akkor is, ha hadsereg szolgálatában tapossák a szétágazó utcák irányait.
Álljunk meg a kerékpárnál. Őse a háromkerék (tricikli) és az egy nagy és egy kiskerekű pár, amely gyorsaságban messze elmarad a ma használatos két egyforma nagyságú kerékpártól.
Örök és megoldhatatlan vita anyaga, hogy minden olyan sportban, ahol a gép is szerepet játszik, az ember minősége, képessége, vagy pedig a gép hasonló tulajdonságai döntik el egy-egy verseny eredményét. Ez a kérdés felmerül a kerékpáros versenyeknél is. Biztos választ nem lehet adni erre a kérdésre. Az ember és a gép harmonikus együttműködése adja meg a jó eredményt. Jó emberanyag és jó gépanyag hozza meg ebben a sportágban a győzelmet. Ott, ahol sok a kerékpáros, ott, ahol a kerékpár a tömegek gépje, ott, ahol az ipar a legfejlettebb — ott fejlődött a legmagasabbra ez a sportág.
A gépek tömege, amelyeken az emberek tömege ül, oldja meg egy ország kerékpáros sportjának emelkedési lehetőségét. Franciaország, Belgium, Hollandia, Olaszország, Anglia és Svájc igazi hazája ez a sport, ahol a szerény kerékpár megbecsült közlekedésű eszköze a lakosságnak.
Nálunk most van a fejlődés útján ez a sport.
Egészen elmaradottak nem vagyunk mink sem, mert a berlini olimpiászon a magyar Orbán a nemzetek küzdelmében az 5-ik helyet foglalta el.Ma háború van. Katonai szempontból is nagy fontosságúvá vált a szerény kerékpár. Gyors csapataink kiegészítő része — minden terepen kitűnően használható. Az egyszerű gép — üzemanyagfogyasztás nélkül — gyors ütemben oda viszi a magyar katonát, ahol a legnagyobb szükség van harcoló karjára.
Becsüljük meg ezt a szerény gépet, mert munkájában benne van az ember és a gép együtt dobogó szíve — mindkettő akaratereje — minél gyorsabban — előre."
Valamikor — nem is olyan régen — amikor eljött az est, reflektorok fényében csillogtak a templomok, paloták, szobrok és szökőkutak. Házak falán a hirdetések aranyfényben ragyogtak. Villanyfény öntötte el az utcákat és a kirakatok tükörablakai mögött a szebbnél-szebb árukat a villanykörték fénye kínáltak. Ugráló sugarai a megvilágított boldog emberek arcán táncoltak.
Változtak az idők. A reflektorok szemei nem világították a művészet szép alkotásait, hanem időnként a szürke égbolton cikázó sávokkal kerestek valamit, vagy valakit. A kirakatok körtéi is lehunyták égő szemüket.
Utcai lámpások nagy része pihenőre tért és csak itt-ott szemernyővel pislákoltak csökkentett erejükkel.
A házak ablakait fekete függönyök borították. Az emberek igyekeztek egymást elkerülni. A barátságos arcokra fekete fátyolt vont a sötétség. Néha felvillant a világosság reménye, amikor az Úr Isten megsokallva a földi sötétséget, meggyújtotta millió csillagát, hogy világítsanak a sötétében botorkáló embereknek.
A világ teremtése óta ádáz küzdelmet folytat a világosság a sötétséggel és a győzelem felváltva hol az egyiké, hol a másiké. Olyanok mint az emberek: soha nem tudnak egymással megbékélni. Majd egyszer ismét győz a világosság és kigyulladnak újra az alvó villanykörték lecsukott szemei és égő fényben újra felragyognak. A világosság legyőzi a sötétséget és az emberek boldog, mosolygó arcán örömtáncot lejt az újra felgyulladt villanykörte."
Az elindulás, a kezdet és a mai orvosi tudomány között óriási fejlődés mutatkozik. Ez azonban еgу igen-igen csekélyke fejlődést jelent a végtelen síkjában mozgó lehetőségekhez képest. Az ésszerű táplálkozással kapcsolatosan nem olvastam orvosi szakvéleményeket, de azt tudom, hogy az emberi táplálkozás kérdése még rendkívül kevéssé tisztázódott és szinte csak tapogatózás folyik ezen a téren. — Voltak időnként tudományos kísérletezések, de ezek nem vezettek eredményre.
Mint laikus, de régi sportember, a saját tapasztalataimra támaszkodva óhajtanám a sportember helyes táplálkozási módjaihoz valami kevéssel hozzájárulni. A helyes táplálkozást nem lehet egészen általánosítani. Nem, kor, életmód tekintetbe vételével lehet csak majdnem egyenként megállapítani. A sportembernél a testsúly arányosságára a magassággal szemben nagy súlyt kell helyezni, ebből kifolyólag a táplálkozásnak is olyannak kell lenni, hogy ezt az arányt lehetővé tegye és ne vegyen igénybe sem hizlaló, sem soványító, természetellenes eszközöket. A túlzásba vitt táplálkozás belső munkát ró a szervezetre és ez elvon a külső munka erejéből. A szükséges mennyiség egyéni. Túlságosan zsíros ételek, főleg disznóhús fogyasztása nem válik előnyére a sportolónak. A növényi zsír megfelelőbb a disznó és más zsíroknál. Marha, birka, szárnyasok, vadak és halak húsa, továbbá sok gyümölcs fogyasztása a legmegfelelőbb. Folyadékot a legkisebb mennyiségre kell csökkenteni. Édességek, cukor elengedhetetlen kellékei a sportolónak. Dohányzás tekintetében semmi vagy nagyon kevés.
Edzés és versenyek előtt az étkezés mennyiségét a lehető legkisebbre kell szorítani és a hiányzó táplálékot ezek után pótolni. A háborús korlátozások, a táplálkozáson keresztül, hátrányosan befolyásolják a sportember eredményeit. Maga az állam is háromféle adagolást rendszeresített. A legnehezebb testi munkásnál is erősebb fizikai munkát végez az edzésben álló sportoló és az adagolás mennyisége, ha nem nehéz testi munkás, egyenlő , kizárólag szellemi és szobai munkát végző egyénekkel. Ilyen körülmények között természetesen nagy eredményeket elérni nem lehet. Mi magyarok a múltban egy kicsit túl bőségesen táplálkoztunk, de erről immár leszoktunk és a nagy világégésben erről már leszoktattak. A háborús táplálkozás a sportolóra nem kedvező, sőt ha a gyomor egyéniségét is tekintetbe vesszük, elmondhatjuk hogy nagyon hátrányos. Majd jön egy tavasz talán, nem jó sokára és hozza a remény zöld színeit. Új élet kezdődik természetben és új és szebb élet az emberek között és az adagolt találkozást felváltja a gyomor kívánságainak ésszerű, szabad kielégítési lehetősége."
Fajok voltak, vannak és lesznek. Nagybani tagozódások: fehérek, feketék, sárgák és rézbőrűek. Ezeknek a keretében is kialakult külön-külön fajiság és vannak most kialakulóban levő fajok. A fajok tulajdonságai a sportban is kifejezésre jutnak.
A berlini olimpiász győzelmeiből nagy tanulságokat vonhatunk le. — Az olimpiász nagy eredményei nem egyedül a sportnevelés szülöttei, hanem a fajképességek próbái is voltak.
A néger fajnak a természetes mozgások iránt hajlama a modern kulturális élettől eddig még keveset szenvedett faj erői, frissessége a jövő nagy sportsikereit hordozza, tömegeiket pedig még nem érte el a sport, mert kiváló atlétáik az Egyesült Államok néhány néger egyetemi hallgatójából került ki.
A japán atléták feltűnése megelőzi a négereket. A színesek térhódítását segítik elő a dél-amerikai, valamint a fülöp-szigeti tömegek.
A színesek mellett a németek és az olaszok értek el nagy eredményeket, tehát ott, ahol a sportot államilag szervezték meg. Magyarország is ezen az úton halad. A központokból erkölcsileg és anyagilag megfelelően támogatott sport minden sportolóra kisugárzó hatással bír.
Az angolok és a finnek megállották. Az angol konzervativizmus csak a középtávfutásra fektette a fősúlyt és ott mindenütt győzelmeket és helyezéseket értek el.
Az ügyességi szántókban a fehér faj vezet és itt még hosszú ide meg fogja tartani hegemóniáját. Hogy a sport minden terén a fehéek vezessenek, ahhoz új és érintetlen, a városi élettől még meg nem rontott tömegek bevetése szüséges.
A városi élet az idegeket felőrli. Oda kell nyúlni a megérintetlen falusi tömegekhez és lehetőséget adni ahhoz, hogy ezek az ország sportjába bekapcsolódhassanak. — Nem a kultúra árt a sportnak. A kultúra csökevényei azok, amelyek károsan befolyásolják a város ember sportteljesítményeit. A tiszta természet, a levegő, a víz, a fák illata, az egyszerű táplálkozás, a túlzott életörömöktől való tartózkodás termi meg a testi fejlődés arányosságát, az idegek nyugodtságát és e kellékek biztosítják a nagy eredmények elérését. Nagy eredmények nélkül nincsenek átlageredmények, nincs a tömegsport.
Magyarország magyarjai teljes kialakulásához nélkülözhetetlen a sport erkölcsi és anyagi támogatása. A sport egyik ébrentartója a nemzeti és faji gondolatnak és eredménye a fajok kölcsönös megbecsülése, mert a sportnak nemcsak küzdelem és győzelem a célja, hanem a lovagiasság, a sporttárs megbecsülése, nemzeti és faji különbség nélkül."
A nap lemenőben. A világosság küzdődik a sötétséggel. A homály, a sötétség elővedje álmosan, lustán terpeszkedik a falura. A falu nagykútjának előtere lassan benépesült. Lányok, asszonyok, férfiak, gyermekek és felnőttek csöbörrel, dézsával veszik körül a teret és ahogy a víz csobog, megered a tere-fere a falu parlamentjén. Hogy milyen fontos hely ez, a városi ember el sem tudja képzelni. Mondhatnák, közgazdasági tényező. Ott mérlegelik és szabják meg a csirke árát, ott állapítják meg, hogy tojnak-e a tyúkok elég tojást és vajjon a tojás árát nem-e kéne emelni. Ott szabják meg az Isten-adta gyümölcs árát és ott beszélik meg a legközelebbi tisztviselői fizetésemelés őket érdeklő gazdasági lehetőségeit. A kút árnyékában nyugtatják meg lelkiismeretüket a ruha és csizma magas városi árával.
A kút tanúja a hadbavonultak anyáinak, apáinak és testvéreinek hadihelyzetünk megbeszéléséről és az ott harcoló falu katonáinak üzeneteiről. Zöld tábori lapok elmosódott írásai kézről-kézre járnak. A kút büszke némasággal nézi harcoló magyar katonák ittmaradottjait.
A szerelem bimbói ott fakadnak és sokszor ott nyílnak illatos virágokká. A jegyző, a falu bírójának intézkedései ott tétetnek mérlegre.
A sötétség harcában homállyal a sötétség marad győztes.. A nap meszszire távozott hogy átadja világító helyét a holdnak és a csillagoknak. A kút előtere lassan-lassan kiürül és a falusi házak kis ablakai, mint apró mécsesek világítanak, hogy nemsokára néma sötétség borítsa a munkában elfáradt falut. Egy-egy kutya ugatása hallatszik és az éjjeliőr csendes léptei cuppognak a sárban. Csak a templom harangja kondul esti imára.
A falu kútja, áll némán. Pihenője van reggelig, amikor is új erővel önti majd magából a friss, hideg, éltető nedvét a falu magyarjainak. Új nap. Új hírek és a falu kútja némán tartogatja az elmondott gondolatok titkait."
Fehér labda — fehér sportja Írta: Id. Gerevich Aladár
"Egy hete folynak már a Felvidéki Teniszkerület kerületi bajnoki versenyei. A versenyzők fehér ruhája, majdnem hangtalan játéka, a régi kor finom, udvarias, egyben romantikus idejére emlékeztet. Amint repül a fehér labda és halk, tompa ütődéssel ér a földre, — amint bombaszemen érintkezik a labda az ütővel, — finomságot és férfiasságot jelent gyönyörű összhangban. Egyike a legszebb sportoknak. Nem tömegsport és azért ilyen. Ha a szociális fejlődés folytán minden réteg eléri a sportkulturáltság magasabb fokát, csak akkor lehet tömegsport, de addig nem. Rokona és nagyszerű kiegészítője a vívósportnak. Mindkettő a lelki és testi küzdőképesség fejlesztésére és fokozására kiválóan alkalmas.
A versenyeket részben a diósgyőr vasgyári, részben a miskolci népkereti pályán tartották. A vasgyári pálya versenyek tartására nem alkalmas. Kifutója rövid, alakja miatt a közönség csak az első pályán játszókat láthatja. Csak 10 méter kellene az igazgatóság óriási kertjéből és volna kifutó és volna a közönségnek megfelelő nézőhely. Ma és mindig a sport a hadsereg jóságának egyik alapfeltétele. Ezért ennyit kellene a sportért áldozni.
A népkerti pálya nagyon szép, talán Magyarország legszebb pályája. Ma a háború és a pénztelenség nyomait viseli. A miskolci tenniszélet visszafejlődött. Fénykorát a MOVE Hunyadi utcai teniszpályájának idejében élte. A MOVE nemcsak teniszéletet tudott teremteni, de nagyon sok fiatal tehetséget fedezett fel és szorgalommal, munkával kitűnő játékosokat faragott belőlük.
A népkerti pálya régi gazdái benépesítették a pályákat zsúrjátékosokkal, idegen játékosok behozatalával, propagandát is csináltak a teniszsportnak, de mindebben több volt az üzletszerűség, mint a sport, játékosokat nem tudtak nevelni, pedig a versenyjátékos nevelése az igazi propagandája egy sportnak.
Később minden abban maradt és a hanyatlás kora teljessé vált.
Ma, a népkerti pálya a miskolci MOVE kezében van és a háborús viszonyok dacára a fejlődés reménye biztat. Szakemberek és nem dilettánsok állanak a MOVE szakosztályának élén. Mészáros Zoltán dr és Bakos István a szakosztály vezetői, továbbá a Felvidéki Kerület vezetője Irsa Tibor személyileg is versenyjátékosok, garancia arra, hogy a miskolci teniszsport visszaszerzi régi patinás jó hírét.
A most folyó felvidéki kerületi verseny rendezése nem mondható ideálisnak és azért ezideig nem is volt közönségsikere. Sportszempontból azonban a versenyek lebonyolítása teljesen kifogástalan volt.
Ma, vasárnap a csapatbajnokság, továbbá az egyéni mérkőzések lebonyolítása után kezdődnek az egyéni női és férfi bajnokságok döntő mérkőzései. Miskolc, Kassa, Losonc és Diósgyőr vasgyár legjobb női és férfi játékosai mérkőznek kerületi bajnoki címekért.
Hívom a miskolci közönséget egy szép vasárnapi délutánra, a miskolci népkerti teniszpályára, a Felvidéki Kerület női és férfi bajnok viadalaira. Hívom pedig azért, mert láttam a versenyzők nagyszerű felkészültségét és örömük lesz azoknak, akik szeretik a fehér labda szép és nemes fehér sportját."
"17. A magy.barom (Vieh, Besitz) és tör.barimegyeztetésére azt jegyzi meg B. úr, hogy: 1. a tör.bar, varcsak «esse», nem pedig «habere» jelentésű is; 2. hogy abarimaz általa ismert szótárakban nem fordul elő. — Mivel recensensem is tudja, hogy van egybarlikszó «Besitz, Reichthum» jelentéssel (v. ö. Lehcei Osmani (JjJ^tj JLc? ^jyJ, ,jhLw Vermögen, Reichthum), ennélfogva a szememre hányt hiba az ő téves felfogásán alapszik, mert azímvégzetet olyan képzőnek tartja, a milyen azatim (Wurf),ölüm (halál) stb. szakban van; én pedig első személyű birtokos ragnak tekintem. V. ö.barim—jokum (alles was ich habe und nicht habe), a miből kitűnik, hogy abarim jelentését il ezt értem: mein Besitz, Besitz; minthogy a «barimdin al, jokumdin alamazsin» (Nimm von meinem Vermögen, von meiner Armuth kannst du nicht nehmen) szólásmódot gyakran hallottam s magam is használtam. Hogy tehát abarim szónak «Vieh» jelentést is tulajdonítok, onnan van, mert alapjelentése «birtok, Besitz», a «Vermögen, Besitz» (birtok) és «Vieh» (barom) fogalmak pedig más népeknél is azonosak. V.o. latinpecus — pecunia,szlávlicvo (nyereség) —liehvo (Vieh), magy .jószág(Vermögen és Vieh), végre arab JU (Vermögen, Besitz), mely a mongolokhoz is eljutott «barom, Vieh» jelentésben.
Tudva tehát, hogy a barim jelentése «birtok» és e jelentésében a «barom»-mal azonos, most már azt kell bebizonyítanom, hogy a barim-la-, kirgizesen barim-la- igealak ( Vieh schaffen, Vieh machen) nem a levegőből van kapva, mint B. úr állítja. Valamint a tör. av (vad) szóból a via- (jagen, azaz: Wild fangen, a cerik-ból cemiple (Heer schaffen), a köpük (hab)-ból köpükk- (schäumen, Schaum machen), épen úgy származott a óikrím-ból barim-la, kirg. barim-la (Vieh schaffen), mert az ú. n. «baranta» alapjelentése «Vieherwerben»; minél fogva B. úr azon fölvétele, hogy e szó a mongolból volna kölcsönözve, magától elesik."
Vámbéry Ármin: A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. II. Válasz Budencz József bírálati megjegyzéseire. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 5. szám, 1885), 40. o.
"mal): vieh, besitz (vgl. magy. harom «vieh, besitz»)» ; — hogy honnan vette magát a kirg. haram «vieh, besitz», azt maga Y. úr jelentette ki, a művelődés mozzanatai közt a házi állatokról szólván, 283 (265)1.: «az ó-török harang...melynek alapjelentése birtok (barbírni, harambirtok), ma már csak a kirgizben a különös jelentéssel ,marha‘ fordul elő, miből harumta (Budag. 1,224) «marharabláson járni, portyázni» és barumtau, baranta«rablómenet, portyázás, tap. marharablás» (II. 265. alttürk. banım,grundbed. ,habe‘, heute nur noch im Kirgisischen in der speciellen bed. ,vieh‘, daher barumta ,auf vieh ausgehend und barumtau = baranta = raubzug, eigentl. vieh raub);v. ö. EtWb. 209. csag. barim, barum «vermögen, vieh», barumtai, baranta(kirg.) «besitznahme von vieh, raubzug» (Budagov).— Y. úr a barumtaszót igének tartja, a melynek barumtaunem. actionisa volna; ez tévedés, minthogy Budagov a barumta, barantaszót csakis névszóval fordítja (задержите, захвата пли угона скота, stb.), а barumtau-t meg igével (захватить или задержать барантою). De Budagov közlésébe is becsúszott egy kis hiba, a barumtauszóra nézve, melyet csak arab betűvel írt ki Ak*-Aé s e hiba meg V. urat ejtette tévedésbe, hogy a barumta-ban látta az igét. Iiminszki ugyanis, a kinek «Матер1алы stb.» czímű munkájából Budagov rendszerint vette át a kirgiz szókat (azokat arab betűvel átírván, s az igéknek a szokottтакinfinitivus alakot adván vagy e helyett néha u-féle nem. action:s-alakot, pl. sigala-: .biijLo) így közli a kérdésben forgó két szót (névszót, és igét): барьшта ,барантас — задержите или захвата скота s.b., és : барымтала захватить или задержать барантою, vagyis a névszó így hangzik barhata,az ige meg bariıntala,mint az előbbinek származéka; Budagov tehát barumtau .skx.^b helyett ezt akarta írni: barumtalau. — A kirgiz baranta (vagy akár Budagov írása szerint barumta,amely szó az oroszba is ment át barantaalakban), csakugyan jelent «ellenséges becsapást, rablás vagy bosszúállás czéljából, meg erőszakos foglalást adósság fejében» (Ilm. igy : «festnehmung oder gewaltsame Zueignung des viehes oder anderer Sachen für eine schuld, einen raub oder ein anderes unrecht). Budagov még hozzá teszi: «хищничество, наб'Ьга, räuberei, raubzug, überfall». Radloff, kirgiz textusaiban barimta,a fordításhoz III, 68. való jegyzetben : «Bax’ama ist nicht nur schlechtweg pferdediebstahl, sondern ein
pferdediebstahl, der 1 : mit der intention rache zu üben, oder 2 : um geschehenes unrecht oder Stammstreitigkeiten auszugleichen, oder 3 und das am häufigsten, um sich in abenteuern zu versuchen, unternommen worden»; v. ö. orosz баранта: «feindlicher überfall, raubzug, eigenmächtige rache». De ha bizonyos is, hogy a barimta-nak kézzel fogott objectuma rendszerint «marha», ebből még nem következik, hogy a szónak két első tagja (barim) épen «marhát» (akármifélét) jelentsen. Hiszen akkor a 3-dik szótagnak (ta) magára «rablást, foglalást kellene jelentenie, a mi eddig teljességgel nincs tudva ; de külömben sem lehet a szót, török szóképzéstan szerint így szétfejteni, úgy hogy a ta talán valami képző volna. A szónak etymonja a törökségben teljességgel homályos. De szerencsére megvan az még a mongolban, a hol barimta (Kowal, 1105.) «action de saisir (avec lámáin)», s mellette áll a rövidebb barim is (szintén «action de saisir»), s ennek mint nem. actionisnak alapigéje: bari- «prendre, saisir, attraper, tenir» ; s a barimta származéka: barimtala- «prendre, se saisir de, surprendre, attraper, s’emparer de», így már a kirgiz barimta is teljesen érthető, s világos hogy az a mongolból való kölcsönszó (amilyen több is van a keleti törökségben), melynek alkalmas alapértelme : «megragadás, foglalás, rablás», anélkül hogy a rablás tárgya (pl. marha) benne volna foglalva.
"509. U. ahhoz: kirg. barum «marha, birtok (v. ö. m. barom- mai): vieh, besitz (vgl. magy. barom «vieh, besitz»)»; — hogy honnan vette magát a kirg. barum «vieh, besitz», azt maga V. úr jelentette ki, a művelődés mozzanatai közt a házi állatokról szólván, 283 (265)1.: «az ó-török barum... melynek alapjelentése birtok (bar bírni, barum birtok), ma már csak a kirgizben a különös jelentéssel ,marha' fordul elő, miből barumta (Budag. 1,224) «marharabláson járni, portyázni» és barumtau, baranta «rablómenet, portyázás, tap. marharablás» (II. 265. alttürk. barum, grundbed. ,habe', heute nur noch im Kirgisischen in der speciellen bed. ,vieh, daher barumta ,auf vieh ausgehen, und barumtau = baranta = raubzug, eigentl. vieh raub); v. ö. EtWb. 209. csag. barim, barum «vermögen, vieh», barumtai, baranta (kirg.) «besitznahme von vieh, raubzug» (Budagov). •— V. úr a barumta szót igének tartja, a melynek barumtau nom. actionisa volna; ez tévedés, minthogy Budagov a barumta, baranta szót csakis névszóval fordítja (3a^;ep;aHte, 3axBaTT, HJIH groHt cKOTa, stb.), a barumtau-t meg igével (3axBaTHTt( HJIH 3a,a,ep;KarbapaHTOK)). De Budagov közlésébe is becsúszott egy kis hiba, a barumtau szóra nézve, melyet csak arab betűvel írt ki .lixo.kb s e hiba meg V. urat ejtette tévedésbe, hogy a barumta-ban látta az igét. Ilminszki ugyanis, akinek «MaTepiajiH stb.» czímű munkájából Budagov rendszerint vette át a kirgiz szókat (azokat arab betűvel átírván, s az igéknek a szokott -mak infinitivus alakot adván vagy e helyett néha M-féle nom. actionis-alakot, pl. sígala-: J$jya) így közli a kérdésben forgó két szót (névszót, és igét): őapwMTa ,őapaHTa' — 3a^,epjKaHJe HJIH 3axBaTia CKOTa stb., és : óapMMTajia 3axBaTHTiHJIH 3a,ii;epjKaTiaCapaHTOio; vagyis a névszó így hangzik barimta, az ige meg barimtala, mint az előbbinek származéka; Budagov tehát barumtau .Liax.jL helyett ezt akarta írni: barumtalau. — A kirgiz barimta (vagy akár Budagov írása szerint barumta, amely szó az oroszba is ment át baranta alakban), csakugyan jelent «ellenséges becsapást, rablás vagy bosszúállás czéljából, meg erőszakos foglalást adósság fejében» (Ism. így: «festnehmung oder gewaltsame zueignung des viehes oder anderer sachen für eine schuld, einen raub oder ein anderes unrecht). Budagov még hozzá teszi: «XHIH,HHiecTBO, HaOBrb, rauberei, raubzug, überfall». Badloff, kirgiz textusaiban barimta, a fordításhoz III, 68. való jegyzetben: «Baramta ist nicht nur schlechtweg pferdediebstahl, sondern ein pferdediebstahl, der 1: mit der intention räche zu üben, oder 2 : um geschehenes unrecht oder Stammstreitigkeiten auszugleichen, oder 3., und das am häufigsten, um sich in abenteuern zu versuchen, unternommen worden»; v. ö. Orosz баранта: «feindlicher Überfall, raubzug, eigenmächtige räche». De ha bizonyos is, hogy a barimtanok kézzel fogott objectuma rendszerint «marha», ebből még nem következik, hogy a szónak két első tagja (barim) épen «marhát» (akármifélét) jelentsen. Hiszen akkor a 3-dik szótagnak (ta) magára «rablást, foglalást» kellene jelentenie, a mi eddig teljességgel nincs tudva; de külömben sem lehet a szót, török szóképzéstan szerint igy szétfejteni, úgy hogy a ta talán valami képző volna. A szónak etymonja a törökségben teljességgel homályos. De szerencsére megvan az még a mongolban, a hol barimta (Kowal, 1105.) «action de saisir (avec la main)», s mellette áll a rövidebb barim is (szintén «action de saisir»), s ennek mint nom. actionisnak alapigéje: bari- «prendre, saisir, attraper, tenir»; s a barimta származéka: barimtala- «prendre, se saisir de, surprendre, attraper, s'emparer de», így már a kirgiz barimta is teljesen érthető, s világos hogy az a mongolból való kölcsönszó (amilyen több is van a keleti törökségben), melynek alkalmas alapértelme: «megragadás, foglalás, rablás», anélkül hogy a rablás tárgya (pl. marha) benne volna foglalva."
Ez egy barantás foglalkozásvezető gyűjtése 2019-ből.
Van egy másik cikke is.
"A baranta szó eredete, jelentése
A mai értelemben vett baranta szó Magyarországon, egy harcművészeti mozgalomra értetendő, amit mesterségesen ragasztottak rá az 1990-es években. Ebben a formájában és ebben a jelentésében biztosan nem használták a múltban. Ennek a szónak a barantások körében kétféle értelmezése van, ám forrásokkal csak az egyik bizonyítható. Vukics Ferenc a baranta mozgalom megalapítója, és az első anyagok gyűjtője, állítása szerint ez egy somogyi tájszó, amit az egyik tanítója használt mikor küzdöttek a gyerekek:”...Csak óvatosan! Most még csak elbarantáltok, de nehogy böllenkedés legyen a vége!..”1. Ő úgy értelmezi ezt a mondatot, hogy most még csak játékosan gyakorolnak, felkészülnek, viszont ebből ne legyen vérre menő harc. A böllenkedés ebben formájában nem ismert ma már, régebben jelentette2 az„ellenkedést”, a vad harciasságot. Mindenesetre felismerhető benne a böllér szó, ami archaikusan az állatokat leölő szakember megnevezése. Vukics Ferenc úgy gondolta,hogy a barantálás, ez a játékos, ám mégis harcszerű felkészítést jelentő szóval lehetne a legmegfelelőbben jellemezni, azt a harcművészeti mozgalmat, melyet ő intézményesített 1997- ben, és innen ered a baranta, mint elnevezés.
A tudományos kutatómunkám, azonban kicsit más irányokba mutatott a szóval kapcsolatban. Magyarországi használattal és jelentéssel nem találkoztam (egy kivétellel)3, azonban belső ázsiai kutatók és néprajzkutatók alkalmazzák írásaikban. Almásy György 1903-ban4, Herman Ottó 1909-ban5 és 1914-ben6, valamint VámbéryÁrmin 1868-ban7 és 1906-ban8 említik a baranta szót, mint egy általánosan pusztai népeknél bevett kifejezést, amelynek jelentése a rajtaütésszerű támadás, ló rablás, portyázás. Herman Ottó 1909-as művében egy 1429-es peres ügyet vizsgál, amelybenaz egyik fél elhajtotta lovait és marháit a másik féltől, és itt említi meg lábjegyzetben azt, hogy ez mennyire hasonlít a kirgizek barantájára, amely náluk szabadrablást jelent.9 Herman másik művében a betyárok életéről és foglakozásáról ír,10 ahol a barantát, mint kirgiz portyázást hasonlítja össze a hazai betyárok népfelfogás szerint virtusszámbamenő fosztogatásaival.
Almásy az utazása közben többször is lejegyezte ennek a szónak a jelentését művében, ő így fogalmaz:„ Baranta néven nevezik a kirgizek a lórablást, a mit azelőtt bizonyos lovagiasággal, nyíltan, az illető aulok szemeláttára hajtottak végre, még pedig rendesen nőrablással is kapcsolatban. Ma már, az orosz adminisztráczió szigorú felügyelete folytán, gyéren fordulnak elő az effélék…”.11 További érdekesség Almásynál, hogy ő nem csak mint cselekvést említi a barantát, hanem a cselekvéstűzőket is megnevezi barantadzsik néven, mint rablók.
Mindezek mellett találtam egy regényvázlatot 1923- ból a Prágai Magyar Hírlapban, ami egy belső ázsiai, kazakterületen játszódó kalandregény: „ Egy véresarcú csikós vágtatott a tüzfény udvarába és kétségbeesetten ordította: Baranta ! Baranta! Itt vannak a kazakok .. elhajtják a ménest! — Lóra! Lóra! Baranta! A kazakok! -riadt fel mindenfelől a kiáltás s a mámorí elhőket minden fejből egyszeribe kifújta a nagy veszedelem szele.”.12 A szerző, Marjay Ödön,úgy tűnik szintén abban a jelentésben használja, mint az előbbiek, egy portyázó szerű támadásként.
Összességében ezekkel a hiteles forrással találkoztam és mindegyik egy belső ázsiai szóként használja, szinte azonos jelentéssel. Így maga a szó biztosan létezik, hazai kutatók által is használt és jelentéssel bír, ám nem abban az értelemben, ahogy azt Vukics Ferenc használta kezdetben a mozgalomra. Mindazonáltal ez a harcművészet egy új jelentést biztosít ennek a szónak Magyarországon, eredeti jelentésétől függetlenül, ezért úgy gondolom nem jelent problémát ez. Az évszázadok során többször is előfordult már, hogy egy szónak új jelentése lett, és nekünk ma az a jelentése a természetes. Néhány évtized múlva talán a barantának ez a jelentése lesz természetes és nem kell majd azt magyarázni senkinek."
7. Vámbéry Ármin: Sketches of Central Asia. London. 1868. 310
"Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)
103. BÉKÉSI NÁHIJE • 109. Decse falu (219. oldal)
[...] Máté nős fia János nőtlen Baranta Mihál nős fia Tomás nőtlen [...]
Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903.
92.: Azonban a kereskedelem fejlődésével együtt nőtt a „puszták urainak" rakonczátlansága, s a gazdagon megrakódott karavánoktól felizgatott rabló szenvedélye, úgy, hogy a rablótámadások, az úgynevezett baranták, mind gyakrabban ismétlődtek. Ez természetesen az oroszok beavatkozását vonta maga után, a kik azután minduntalan büntető, vagy megtorló portyázásokat kényszerűitek indítani.
252.: A mint tovább lovagoltunk, PAVEL nevetve mesélte, hogy barátja igazán nagy zsivány, s évekkel ezelőtt néhány csakugyan vakmerő baranta-1 (rablótámadást) intézett a hegyek közt lakó kara-kirgizek ellen. Azóta nagy tekintélynek örvend társai között, s büszkén viseli a különben meglehetősen ritkává lett bafír czímet.
446.: abban állapodtunk meg, hogy a látott alakok barantadzsi-k (rablók) voltak. Baranta néven nevezik a kirgizek a lórablást, a mit azelőtt bizonyos lovagiasággal, nyíltan, az illető aulok szemeláttára hajtottak végre, még pedig rendesen nőrablással is kapcsolatban. Ma már, az orosz adminisztráczió szigorú felügyelete folytán, gyéren fordulnak elő az effélék, hanem a barantadzsik most rendesen kisebb csoportokban éjjel indulnak lovat lopni, — a mi olyan hanyatlása az erkölcsöknek, hogy az öregek, mint pl. ATTEI, csak sajnálattal emlékeznek meg róla.
474-475.: A mikor három vagy négy nevet felírtam, a lovasok kezdtek visszavonulni, s az eddig nagyon is öntudatosan fellépő sztarsina igen alázatos lett s kérelemre fogta a dolgot. Most már hát okosan lehetett velük beszélni. Legelőször is a sztarsinát hordtuk le, hogy, bár hivatalt visel, még sem átall ilyen „csendháborítást" (barantá-nak mondtuk) elkövetni. Azután tudomására hoztuk, hogy fegyver-rejtegetés bűntettében részes, mert mint az aul elüljárójának, tudnia kellett volna, hogy az egyik alattvalója „jegy" nélkül berdankát hord magával, s hogy e miatt majd a naryn-koli hatóság előtt meg fogjuk tenni ellene a feljelentést.
Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
A kazakok kudarban szégyenkező, komor csoportjának közepén dühödten rágta ritkás bajszát a váratlanul előtermett, halottnak elhíresztelt Bajlar Dsandsar. — Ezeknek ugyancsak megkeseredett a szí- vök . . . Bajlar Dsandsar hörög, akár a tigris a tőrben . . . már reggel felhő szállott az orcájára, mert Aj-jaktim rá sem akart nézni . . . hogy szerette pedig! Nem értem a hugocskámat . . . most meg a vereség is rájuk szakadt; ha Ajjaktim csakugyan visszaadatja neki a jegyajándékot, baranta lesz belőle, — dünnyögött Csapar a Kazay fülébe. A kazakok úgy zúgtak-búgtak, mintha máris a vérbosszú tervét sütögették volna kifelé.
Egy véresarcú csikós vágtatott a tüzfény udvarába és kétségbeesetten ordította: Baranta ! Baranta! Itt vannak a kazakok .. elhajtják a ménest! — Lóra! Lóra! Baranta! A kazakok! - riadt fel mindenfelől a kiáltás s a mámoríelhőket minden fejből egyszeribe kifújta a nagy veszedelem szele. — Fut a kazak !... amelyik még futhat! — ordította Csapar. — Egy csikónk se maradt oda... mindössze öt bojtárunk bánja a barantájukat!
Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909.
150. oldal: XV. SZÁZAD. Ménes. 1429. Borsodmegyének Palóczy Mátyás jelenlétében tartott gyűlésén, az alispán, szolgabirák és hites ülnökök esküvel bizonyítják, hogy Szegedy Syketnek nevezett Balázstól, ennek ménesbeli lovait és egyéb marháit — Sajó Szögedről Berenthey Miklós és Ungai Péter elhajtották.
Megjegyzés: 1 Melczer család okm. tára p. 57. E vállalkozással kapcsolatban a Berenthey név önkénytelenül emlékeztet a Kirgizek Barantájára, mely szabadrablást jelent. A Berenle név egyébiránt élő családnév. H. O."
Az AVC. f. hó 28-ára közgyűlést hívott össze, melynek egyetlen tárgya a klub feloszlásának kimondása lesz. A vívóközönség bizonyára sajnálattal fog értesülni e klub megszűnéséről, melynek rövid felállásához oly sok szép siker fűződött. A klub alakítására az impulzust azok a fényes sikerek adták meg, amelyeket az Arlowiskola az 1899-iki versenyen elért. 1900. és 1901. években voltak a klubnak fénynapjai, mikor Gáspár Artur, Nagy Béla dr. Holberfeld Marcel, Kimnach László, Hollóssy Jenő, Márkus Soma, Szőts Aladár, Lestyánsky Dezső vívtak ott. Később e vívók egy része kilépett, másik része ritkábban járt el, de a fiatalabb nemzedék is szép sikereket aratott a vívómesterek versenyén, a bajnokságokban és legutóbb a Szemere versenyen.
A klub feloszlásának fő oka az, hogy nincs most senki, aki a tagokat erős egyéniségével összetartsa."
