– mondja Sárosdi, olyan álnaiv természetességgel, mintha közben nem két kollégájának a farkát verné egy kanapén, anyaszült meztelenül. Ekkorra pucér testét már végiglocsolták igazi borral, meghintették tollakkal, épphogy keresztre nem feszítették. Testét megölni nincs szükségük, a lelke is éppen elég. Mikor végre megkapja vörös estélyijét a színpadon már minden egy David Lynch-filmre emlékeztet, egy alternatív valóságra, amiben semmi sem számít, és minden érték, amire rámondják, hogy az. Meg is érkezik a vállveregetés odaföntről Terhes Sándor személyében, aki egy másik karrierlehetőség felé terelgeti főhősnőnket, miközben behatóan megvizsgálja a nemi szervét, hogy biztos alkalmas-e szerepre. Schilling, a férj Batman szerelésben nézi végig az egészet, majd elveri feleségét, aki annak ellenére elhagyja, hogy Schilling Csehovot ígér neki.
Ismerősöm rendőr, vizsgálótiszt. Elmondása szerint egy rutinos szaki 10-12 kérdés után kideríti igaz-e a gyanú, vagy hamis. Legyen bármilyen entellektüel az illető. Ha ML bűnös, börtönben a helye. Ellenkező esetben a vádlói követtek el bűnt. Ilyen egyszerű.
"Jut eszembe, egyszer majdnem megvertem. Gyulán próbáltunk, és egy fiatal partneremet csuklóztatta ezerrel. Hetven fok volt a színpadon, ő meg egy napernyő alatt ült, vizes törülközővel a nyakában. És emlékszem, egy bukósisak volt a kezemben, amikor meglódultam, és elindultam lefelé; nem tudom, mit csináltam volna, ha utolérem, de valami lehetett az arcomon, mert ő rohant fölfelé a nézőtéren. Ma már visítva röhögünk rajta, mert ő voltaképp imádja az ilyesmit" - mondta Stohl András az esetről.
Sárosdi Lilla nemrég a Facebookon írt arról, hogy őt is érte hasonló zaklatás, kezdő színésznőként. Akkor nem mondta meg, ki volt a zaklatója. Sokan kérték tőle, mondja ki a nevet, nem csak azért, hogy fény derüljön a titokra, hanem, hogy más rendezőkről elháruljon a gyanú árnyéka.
Sárosdi Lilla korábban ezt írta: – A Margit hídnál – sosem feledem a képet – oldalra nézek, látom a Parlamentet, és előttem a nagy rendező térdel a kocsiülésen, letolt sliccel, pici, löttyedt hímtagja limbál a szemem előtt. „Puszild meg!” – hallom az instrukciót. Elsírtam magam! – írta Sárosdi, aki nem teljesítette a kérést. A kocsiba azért ült be, mert fiatal, kezdő színésznőként örült neki, hogy a színházi társadalom befogadja őt, a Nnagyrendező" képében. Az meg sem fordult a fejében, hogy ennek ilyen ára lesz.
