Medgyesy Péter kíméletlenül legyalázta a balliberális oldalt
A volt miniszterelnök Orbánt dicsérte, például a kerítésépítésért:
„Az ellenzék nem tud most alternatívát mutatni, nincs olyan üzenete, amely megszólítaná emberek tömegét, nincs olyan arca, aki mellé oda lehet állni, akitől inkább vennék használt autót, mint Orbántól, ugyanakkor Orbán Viktor érdeme, hogy sok mindenre ráérez abból, ami a világban körülöttünk folyik.”
Nem ő bukott igazán. Medgyessy, ha nem is vezérürü a balfékség közt, de köszöni szépen, jól van, nem szenved hiányt semmiben, hanem a libatenyésztők a libáik árát, a nyögdíjasok meg a 13. havi nyögdíjat bukták.
A korrupció a hatalomgyakorlás része – állítja a filozófus. Úgy véli: a polgári Magyarország csak egy része a teljes Magyarországnak
Nagy bajba kerülhet a Fidesz, ha a leváltását akaró választók készek átszavazni a győzelemre esélyes jelöltre – állítja Kis János filozófus. Lapunknak adott interjújában az SZDSZ volt elnöke arról is beszélt, ma sem támogatná, hogy valaki Magyarországra való áttelepülés nélkül kaphasson magyar állampolgárságot.
– A Kalligram kiadónál megjelenő életműsorozatának legújabb darabja, A politika mint erkölcsi probléma a 2002-es Medgyessy-ügy felelevenítésével indul. Azokról ír, akik egy politikuson nem kérnének mást számon, csak a törvények betartását és betartatását. Márpedig nincs olyan jogszabály, hogy kötelező előállni a korábbi ügynökmúlttal – szólt a cinikus érvelés. Viszont ha többet is elvárunk, mi alapján határozhatjuk meg méltányos módon az erkölcsi keretrendszert?
– A D–209-ügy kipattanásakor azt írtam: Medgyessy Péter eltitkolta a választók elől politikai múltjának egy súlyos részletét, ezért mennie kell. Ezt a lelkük mélyén jobbára azok is így gondolták, akik vitába szálltak velem. Nem cinikusok voltak, hanem féltek. Attól féltek, hogy ha Medgyessy távozik, összeomlik a kormánytöbbség. Könyvem megírásához ez a vita adott lökést, de a tárgya általánosabb. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy aki politikusi pályára lép, óhatatlanul be fogja piszkítani a kezét. A politika piszkos dolog, gazembereknek való. Ez tévedés. Obama, Merkel, Macron erős erkölcsiségű politikusok. Ám a piszkos kezek problémájába a tisztességes politikus is beleütközik. Hogy miért? Azért, mert a politika nem egyszerűen közcélok megvalósítása, hanem ugyanakkor harc a hatalomért. Aki nem szerez hatalmat, el sem jut odáig, hogy megvalósítsa a céljait. A hatalmi harc pedig arra szoríthatja, hogy olyasmit tegyen, amit egyébként elfogadhatatlannak tart. Ezt egyrészt vállalnia kell. Másrészt szembe kell néznie a kérdéssel, hogy hol a határ: mi az, amit semmi szín alatt nem tehet meg.
