De ez a bekezdés kimondottan ide kívánkozik, hogyan cáfoljuk meg néhány egyszerű, világos mondattal a nemi alapú numerus clausus beteg gondolatát:
"Ma a Harvardon mintegy 14 százaléknyi fekete diák van, de ha csak a teljesítmény alapján vennék föl a hallgatókat, és nem vennék figyelembe a bőrszínüket, kevesebb mint egy százalék lenne a fekete diák. Ez a pozitív diszkrimináció oda vezet, hogy jelentős tudásbeli hátránnyal vesznek föl kisebbségi diákokat, akik aztán nem tudnak megfelelően teljesíteni.
Ugyanez a helyzet a nemi megkülönböztetés esetén is. Ha engem mint nőt a lehetséges 800-ból 650 pontos matematikaérettségivel felvennének az MIT-re, a diáktársaim pedig 800 ponttal kerülnének be, természetesen nem tudnám tartani a tempót már az első évben sem. Ha viszont egy kevésbé elit, de szintén jó egyetemre mennék, megfelelően boldogulnék. Az MIT esetében viszont gondjaim lennének, amire az egyetemi bürokrácia azt a magyarázatot adná, hogy nemi diszkrimináció áldozata vagyok. Ez a faji, nemi ideológia egy olyan általános jelenséget eredményez a vezető amerikai egyetemeken, ami által kudarcra ítélnek számos tehetséges kisebbségi diákot."
Szerintem azt gondolták, hogy úgyse volt már háború hetven éve, rakjuk oda a kvótanőt, ott árt a legkevesebbet az országnak... na de ha harci helyzetben kell dönteni akkor mi lesz?
Érdekes, hogy Izraelben, ahol van női hadkötelezettség is és a nők száma a hadseregben elég nagy, tehát még lenne is valami alapja annak, hogy pont egy nő a legalkalmasabb a hadügyi tárca vezetésére, ott nem kvótanő a hadügyminiszter, vajon miért.
Pontosan. A női kvóta követelése pont azokat a nőket degradálja, akikre hivatkozva a kvótát követelik: a tehetséges és szorgalmas, saját erejükből is verseny képes nőket. Biztos nagyon hálásak lesznek azért, hogy kvótanőkkel hígítják fel a mezőnyt...
"Vannak mindkét nemben alkalmasak és alkalmatlanok."
Csak az arányok és az eloszlás...
Tudod, a legjobbak és legrosszabbak között mindig több a férfi, míg az átlagosak között a nő. Tehát ha egy cég a legjobb tíz vezetőt akarja beválasztani egy testületbe, többségben lesznek a férfiak.
És nem azért, mert núgyálölet meg a fejettünk lebegő láthatatlan óriásfallosz, hanem mert a képességek szórása a férfiaknál a nagyobb. A kvótázás pedig csak kontraszelekcióhzoz vezet.
- Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem. Mondja a cigány: - Sajnos, én kisebbségi vagyok, nem küldhet el, mert panaszt teszek.
Mondja a másik: - Én nő vagyok, ha elküld, panaszt teszek. A harmadik: - Én idős vagyok, ha elküld, beperelem hátrányos megkülönböztetésért. Mindenki a negyedik, fiatal, férfire néz. Az nyel egyet és megszólal: - Akkor én vagyok a buzi...
Vannak mindkét nemben alkalmasak és alkalmatlanok. Törekvésként, elérendő iránycélként legitim a több nő, csak legyenek alkalmasak az adott feladatra, csak ne legyen kötelező abban az esetben, ha nincs elegendő alkalmas nő. Ez a kvótázás elvezethet oda is, hogy bármely ok miatt kötelezni lehet a munkaadót, hogy az amúgy alkalmatlan jelentkezőt felvegye, mert kisebbségi és/vagy egyéb identitáskategóriába esik.
