Keresés

Részletes keresés

eref Creative Commons License 2021.12.02 0 0 90
Előzmény: eref (88)
eref Creative Commons License 2021.12.02 0 0 89

Mi ez a mészárlás?! 

eref Creative Commons License 2021.12.02 0 0 88

Se nem írások, se nem képek, hanem leginkább harangok!

 

https://www.youtube.com/channel/UCoyABYGZ9d-kCkdWXfKhVug

parsifal hendrix Creative Commons License 2018.03.18 0 0 87

Nagy László Ha lesz emberi arcuk...

https://www.youtube.com/watch?v=VZD-ahtExvE

Törölt nick Creative Commons License 2018.01.25 0 0 86

 

"Megmossa anyám hajamat? utoljára mossa nyárfahamuból készült lúgban, hogy majd ezüstben zengjen az én fejem is, mint bozontja az ezüstnyárfának. Kivasalja ingemet is utoljára, és búcsúzom immár. Agyő, ti őszi legyekkel bundás legbelső részek, ti istálló- és konyhafalak. Megyek már az iskolák boltívein is túlra, országútnál is hosszabb kova-szagú útra...ma-rína ga-mínafa... Elejtem a verset. Majd jöjjetek el értem, harangok."

 

Nagy László költő édesanyjával 1975-ben.

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.29 0 0 85

 

Pfeifer István: Karácsonyi ének

 

Mint kék egekben repkedő galamb,

Ugy szárnyal, zúg és búg ezer harang,

S a hópehely pihen s mesél a fákon.

Fehér havu, szelid szavu karácsony.

 

Tüzes toronyba zárt zúgú tömeg.

Üvöltő nő, megpörkölt férfiarc,

Ruhátlan gyermek, őrjöngő öreg,

Süket sikoly, kábult hiába-harc.

A szél ragadja már a rőt tetőt

S végigsüvit vadul a zord romon,

A hold megáll a ritka kép előtt,

És egyre szükül a tüzes torony,

És egyre jönnek a nehéz falak,

Leizzad róluk izzadó salak;

Egymást tiporva tóduló tömeg,

Nő, férfi, gyermek, tébolyult öreg

Hiába tódul, helyre nem talál

És körbe jár a görbe hátu Bánat

S kegyetlen párja, a jégszemü Halál,

S nyomukba sírok némasága támad.

 

Kegyetlen kéz, ki küldöd a falat,

Megállj, vigyázz, megégeted magad,

Kegyetlen kéz, ki üzöd a tüzet,

Megállj, vigyázz, megperzsel öntüzed:

Hiszen te vagy tüzes toronyba zárva,

Te büszke győző s meztelen kis árva,

Kivül te nézed milliók baját

S belül te téped nőd kigyult haját,

Önön sebed piszkálod szennyes ujjal,

Magad kinján kacagva szörnyü gunnyal,

Magad szemét szurkálod vad vasakkal,

Magad testét sütöd tüzes salakkal:

Mert egy nagy sziv e vérező világ,

Elosztva szivek millióira

S kinlódva érzi mérgezett nyilát

A sebnek, mit hord bármely sziv-fia.

Egyetlen torzult arc a fájdalom,

Csak könnye ül ki millió szemen,

S habár ha kél, a könnyt nem láthatom,

Bús gördülését mindig érezem.

 

Ó nyisd ki hát szemed s tekints magadba,

Ó nyisd ki már szemed s ismerj magadra,

Ó nézd, ó nézd, csak önmagad ölöd,

A tested egy, milljom csak köntösöd,

Ha érzed ezt, ha érted és ha látod:

Megváltod igy a vért siró világot,

S hiába nem száll zöld gallyal galamb

És nem hiába bug ezer harang:

Zúgó zenéje szárnyán száll szavunk:

Mindnyájan egyek – emberek vagyunk.

 

Mint messzi párját hívó hű galamb,

Könyörögve zúg és búg ezer harang

S a hópehely pihegve vár a fákon.

Kegyelmet búsan kolduló karácsony.

 

De nincsen fül, ki hall, és szem, ki lát,

Kéz, mely kihuzza önszive nyilát.

Mint rossz fiúk, a vad gyerek-szivek

Gyötrik a vérző nagy szülő-szivet

S rossz testvérként zúgják sok sziv-fivérnek:

Ember csak én vagyok, csak én, te féreg!

 

Megrázza búsan őszülő fejét

A tél és nem találja meg helyét.

A szél elnyelte a harang szavát,

Az éhes farkas falja önfaját,

S a pap hordozza a feszületet

S hivőn papol: Jézus megszületett.

 

Mint párjavesztett reszkető galamb,

Ugy búg zokogva, zengve sok harang

S a hópehely pihegve sír a fákon:

Kegyelmet, ó,

Hiába kolduló,

Szegény, szelid, halk, haldokló karácsony.

 

Budapest, 1918. XII/23.

 

Pfeifer István hagyatékából

 

Forrás: Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 24. szám

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.26 0 0 84

Théophile Gautier

Karácsony

 

Baranyi Ferenc fordítása

 

Éj van, a földet hó takarja,

vidám harangok hangja szól,

Jézus megszületett. Az anyja

szerelmesen fölé hajol.

 

Nincs ékes függöny, mely megóvná

a hidegtől a kisdedet,

csupán pókok hálója lóg rá –

korhadt gerendákról fityeg.

 

Didereg szalma-nyoszolyáján

a csecsemő s nem alszik el,

melengeti ökör és bárány:

jászlába hő párát lehel.

 

A hó kirojtozza az almot,

de a tető mennyboltra nyit,

s a pásztoroknak égi hangok

zengik: „Itt a Karácsony! Itt!”

 

Megjelent: A montmorency-i szerelmesek.

Francia költők versei Baranyi Ferenc fordításában.

Budapest, Hungarovox Kiadó, 2003.

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.25 0 0 83

 

 

"I heard the bells on Christmas Day

Their old, familiar carols play,

And wild and sweet the words repeat

Of peace on earth, good-will to men!"

 

~Henry Wadsworth Longfellow

 

 

 

 

Canterbury Cathedral, Christmas Tree Lights and Nativity.

📷 Jim Higham

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.17 0 0 82

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.17 0 0 81

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.17 0 0 80

 

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

 

Tegnap harangoztak,

Holnap harangoznak,

Holnapután az angyalok

Gyémánt-havat hoznak.

 

Szeretném az Istent

Nagyosan dicsérni,

De én még kisfiú vagyok,

Csak most kezdek élni.

 

Isten-dicséretére

Mégis csak kiállok,

De boldogok a pásztorok

S a három királyok.

 

Én is mennék, mennék,

Énekelni mennék,

Nagyok között kis Jézusért

Minden szépet tennék.

 

Új csizmám a sárban

Százszor bepiszkolnám,

Csak az Úrnak szerelmemet

Szépen igazolnám.

 

(Így dúdolgattam én

Gyermek hittel, bátran

1883

Csúf karácsonyában.)

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.13 0 0 79

The Bells (Rachmaninoff)

I. The Silver Sleigh Bells

 

 

 

The Bells

Edgar Allan Poe

 

I.

 

         Hear the sledges with the bells--

             Silver bells!

What a world of merriment their melody foretells!

       How they tinkle, tinkle, tinkle,

           In the icy air of night!

       While the stars that oversprinkle

       All the heavens, seem to twinkle

           With a crystalline delight;

         Keeping time, time, time,

         In a sort of Runic rhyme,

To the tintinnabulation that so musically wells

    From the bells, bells, bells, bells,

               Bells, bells, bells--

  From the jingling and the tinkling of the bells.

II.

 

         Hear the mellow wedding bells

             Golden bells!

What a world of happiness their harmony foretells!

       Through the balmy air of night

       How they ring out their delight!

           From the molten-golden notes,

               And all in tune,

           What a liquid ditty floats

    To the turtle-dove that listens, while she gloats

               On the moon!

         Oh, from out the sounding cells,

What a gush of euphony voluminously wells!

               How it swells!

               How it dwells

           On the Future! how it tells

           Of the rapture that impels

         To the swinging and the ringing

           Of the bells, bells, bells,

    Of the bells, bells, bells, bells,

               Bells, bells, bells--

  To the rhyming and the chiming of the bells!

III.

 

         Hear the loud alarum bells--

                  Brazen bells!

What tale of terror, now, their turbulency tells!

       In the startled ear of night

       How they scream out their affright!

         Too much horrified to speak,

         They can only shriek, shriek,

                  Out of tune,

In a clamorous appealing to the mercy of the fire,

In a mad expostulation with the deaf and frantic fire,

            Leaping higher, higher, higher,

            With a desperate desire,

         And a resolute endeavor

         Now--now to sit or never,

       By the side of the pale-faced moon.

            Oh, the bells, bells, bells!

            What a tale their terror tells

                  Of Despair!

       How they clang, and clash, and roar!

       What a horror they outpour

On the bosom of the palpitating air!

       Yet the ear, it fully knows,

            By the twanging,

            And the clanging,

         How the danger ebbs and flows ;

       Yet, the ear distinctly tells,

         In the jangling,

         And the wrangling,

       How the danger sinks and swells,

By the sinking or the swelling in the anger of the bells--

             Of the bells--

     Of the bells, bells, bells, bells,

         Bells, bells, bells--

  In the clamour and the clangour of the bells!

IV.

 

          Hear the tolling of the bells--

               Iron bells!

What a world of solemn thought their monody compels!

       In the silence of the night,

       How we shiver with affright

  At the melancholy meaning of their tone!

         For every sound that floats

         From the rust within their throats

              Is a groan.

         And the people--ah, the people--

         They that dwell up in the steeple,

              All alone,

         And who, tolling, tolling, tolling,

            In that muffled monotone,

         Feel a glory in so rolling

            On the human heart a stone--

       They are neither man nor woman--

       They are neither brute nor human--

              They are Ghouls:--

         And their king it is who tolls ;

         And he rolls, rolls, rolls, rolls,

              Rolls

            A pæan from the bells!

         And his merry bosom swells

            With the pæan of the bells!

         And he dances, and he yells ;

       Keeping time, time, time,

       In a sort of Runic rhyme,

            To the pæan of the bells--

               Of the bells :

       Keeping time, time, time,

       In a sort of Runic rhyme,

            To the throbbing of the bells--

            Of the bells, bells, bells--

            To the sobbing of the bells ;

       Keeping time, time, time,

            As he knells, knells, knells,

       In a happy Runic rhyme,

            To the rolling of the bells--

         Of the bells, bells, bells--

            To the tolling of the bells,

      Of the bells, bells, bells, bells--

               Bells, bells, bells--

  To the moaning and the groaning of the bells.

Törölt nick Creative Commons License 2017.12.12 0 0 78

Szergej Jeszenyin :

HARANGSZÓ

 

Harangszó mezőknek

új hajnalt jelez,

mosolyt küld a Napnak

földünk s ébredez.

 

Konduló ütések

szállnak égre fel,

visszhangozza erdő,

csengő hang felel.

 

Folyó mögé tűnt a

fehér színü Hold,

zengő hab vidáman

utána loholt.

 

Álmodat elűzi

távoli harang,

valahol az úton

halványul a hang.

 

1914

/ Ford. : ERDŐDI GÁBOR /

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.11.25 0 0 77

ADY ENDRE: Az Isten balján

 

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

 

Az Isten könyörületes,

Sokáig látatlan és néma,

Csak a szivünkbe ver bele

Mázsás harangnyelvekkel néha.

 

Az Isten nem jön ám felénk,

Hogy bajainkban segítsen:

Az Isten: az Én és a kín,

A terv s a csók, minden az Isten.

 

Az Isten hatalmas nagy úr,

Sötétség és világosság,

Rettenetes, zsarnok lakó:

Lelkünkbe ezredévek hozták.

 

Az Isten az egyszerüség,

Unja a túlságos jókat,

Unja a nyugtalanokat

S a sokszerű, nagy álmodókat.

 

Az Isten engem nem szeret,

Mert én sokáig kerestem,

Még meg se leltem s akkor is

Kötődtem vele s versenyeztem.

 

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

 

 

 

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.11.25 0 0 76

jav : mond - 1 "d"

Előzmény: Törölt nick (75)
Törölt nick Creative Commons License 2017.11.24 0 0 75

Na persze,  megszokhattam volna mar itt a forumon , hogy valaki mondd valamit, azutan eltunik erdembeli valasz helyett...Az, hogy valaki mond valamit altalanossagban - nem jelent semmit...Nem irtad meg, hogy akkor ha ezen az oldalon nem ugy vannak leirva a dolgok ami a valosag, akkor hol lehet olyat talalni ami a valosag ? 

Előzmény: Törölt nick (73)
Törölt nick Creative Commons License 2017.11.03 0 0 74

Ez erdekes. Hol talalhato akkor a pontos informacio? Ha van ilyen, akkor kerlek linkeld be!

 

Koszonom !

Előzmény: Törölt nick (73)
Törölt nick Creative Commons License 2017.11.03 0 0 73

A Magyar harangok honlapján nagyon sok minden el van írva

Előzmény: Törölt nick (68)
Törölt nick Creative Commons License 2017.10.29 0 0 72
Törölt nick Creative Commons License 2017.10.15 0 0 71

Fodor András

Harang

 

Épp olyan este volt, mint a többi.

Tódultak ki a színház kapuján

a naponkénti zsibogó vidámak.

Közéjük keveredve

szótlan

fogtam a vállad

és

egyszer csak eszembe jutott:

 

lakik benned egy névtelen erő...

Talán magad se vetted észre,

mikor, honnét növelted,

Titokzatosabb szövedék, mint

a győztes szerelem.

 

Mindent,

ami a roncsoló idő

tűzrácsain kihullt:

az önkívület gyönyörét,

a veszendő test lélekmelegét is,

akár a néma levegő

üvegharangja a földet,

meg tudja

védeni.

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.10.15 0 0 70
Törölt nick Creative Commons License 2017.10.15 0 0 69

 

  s. fotok

 

      The parish of  MARAZION

Törölt nick Creative Commons License 2017.10.15 0 0 68

Jol van, biztosan ugy van ahogy "mondod" :-)  ...honnan szedted az infot? en pölö itt ezt talaltam - valamelyik rossz  a ketto kozul :-)...ha jol latom a kisharang is fenn van :-)

 

http://www.magyarharangok.hu/debrecen.html

Előzmény: Törölt nick (67)
Törölt nick Creative Commons License 2017.10.15 0 0 67

A harang nem az ötödik, hanem a hetedik legnagyobb, a kisharang hangja (c1) pedig nincs feltüntetve

Előzmény: Törölt nick (59)
parsifal hendrix Creative Commons License 2017.08.20 0 0 66

hangjai a harangoknak

                                  füstje a tömjénnek

                                                   látványa a keresztnek

                                                                                                 és az illatok, az illatok

 

 

Like most babies smell like butter
His smell smelled like no other
He was born scentless and senseless
He was born a scentless apprentice

Go away, go away, go away

Every wet nurse refused to feed him
Electrolytes smell like semen
I promise not to sell your perfumed secrets
There are countless formulas for pressing flowers

Go away, go away, go away

I lie in the soil and I fertilize mushrooms
Leaking out gas fumes are made into perfume
You can't fire me because I quit
Throw me in the fire and I won't throw a fit

Go away, go away, go away, go away, go away, go away

 

fájdalomkétségbeeséskilátástalanságsírásordításdalomkétségbesírásrássíráskilátástalantalan

 

https://www.youtube.com/watch?v=RXmj0Ku3rZU

Törölt nick Creative Commons License 2017.08.20 0 0 65

.."És a hét első napján, 'mikor meghallották a templomi harangok hangját, kérdezte az egyik:

- Mester, itt sokat hallunk Istenről. Mit mondasz róla? Ki ő valójában?

Almusztafa úgy állt meg előttük, mint egy fiatal fa, mely nem fél sem széltől, sem vihartól, és így beszélt:

- Képzeljetek el, társaim és barátaim, egy szívet, 'mely mindőtök szívét tartalmazza, egy szeretetet, 'mely mindenki szeretetét átöleli, egy szellemet, 'melyben önmagát bárki szelleme megleli, egy hangot, amiben minden hangotok egyesül, s egy csendet, 'mi tiéteknél mélyebb, időtlen és örök.

És képzeljetek bensőtökben egy szépséget el, 'mi minden szépnél elragadóbb, egy kórust, tengerek és erdők énekénél édesebbet, s a Királyt trónon ülve, kinek lábszéke az Orion, s jogarán a Fiastyúk harmatcseppként ragyog.

Eleddig beértétek azzal, hogy élelmet s szállást keressetek, egy ruhát és botot. Mostantól keressétek az Egyetlent, ki nem célja nyilaitoknak, sem elemektől óvó menedék.

S ha szikla-keménynek tűnnek is szavaim, és talánynak, keressétek mégis értelmét, 'míg megtörik szívetek, és a bölcsesség vezet a Legnagyobb elébe, 'kit Istennek nevezünk.

Hallgattak mind, megbolydult szívvel. Almusztafát elfogta a részvét, s gyengéden rájuk nézve folytatta:

- Beszéljünk inkább Istenről úgy, mint testvérről, szomszédról, az elemről, mi körülvesz, házunkkal s földünkkel egyetemben.

Fantáziátoknak hála a felhőkig emelkedtek, és ezt magasnak tartjátok, átszelitek a végtelen tengert, és távolságnak hiszitek. De én azt mondom nektek: Ha egy magot a földbe dugtok, magasabbra juttok, és ha szomszédotokra köszöntitek a reggel szépségét, nagyobb tengert szeltek át.

Túl gyakran éneklitek Istent, a Végtelent, de valójában nem halljátok a dalt. Hát hallható-e a madarak éneke, vagy a levél hullása, miközben fú a szél? S ne feledjétek, barátaim, hogy a levél is csak akkor dalol, mikor elválasztják az ágtól!

Újra kérlek benneteket: ne vegyétek oly' könnyen szátokra Istent, aki mindenünk! Inkább arról essék szó, hogy egymást értitek, ember az embert, a másik isteni önvalót.

Mert ki táplálná a fiókát, ha anyja az ég felé szárnyal? És a mezőn melyik kökörcsin nyerne beteljesedést, ha méhek által nem kelne egybe egy másik kökörcsinnel?

Akkor pillantotok csak az égre, 'kit Istennek neveztek, 'mikor már elvesztetek gyengébb valótokban. Találjátok meg az utakat magasabb énetekhez; legyetek kevésbé restek és építgessétek az utakat!

Barátaim és tengerészeim, okosabb lenne kevesebb szót ejteni Istenről, akit nem értünk, és többet egymásról, 'kiket megérthetünk. De egyet mindig tudnotok kell: mi vagyunk Isten lélegzete és kellemes illata. Mi vagyunk Isten a levélben, a virágban és gyakran a gyümölcsben is."...

 

Khalil Gibran - A Próféta kertje

Törölt nick Creative Commons License 2017.08.19 0 0 64

Cristian Morgenstern

BIM, BAM, BUM

 

Harangszó száll az éj egén,

minthogyha szárnya volna.

Egyházi díszben száll szegény

hegy-völgy fölött dalolva.

 

Kutatja, merre tűnt tova

BIM, az előtte hangzó;

sorsa bizisten mostoha,

megcsalta a lány-harangszó.

 

„Ó, jöjj!” – kiált. – „Jöjj vissza! Bam

kínlódva várja jöttöd.

Jöjj BIM, kedves harangszavam,

BAM szívrepesve röpköd.

 

De BIM (mint tudjuk jól) magát

már BUM-nak adta, ez tény;

és BUM, ha más nem is, de hát

ugyancsak jó keresztény.

 

BAM száll tovább az éj egén,

a föld virányain túl.

De jaj, hiába száll szegény,

mert rossz irányba indul.

 

Katona Tamás fordítása

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2017.08.17 0 0 63

 

Nemes Nagy Ágnes

Harangszó

 

Első

 

Mit tudod te, mit félek én.

De nem panaszkodom. Ne sajnálj.

Irgalom hogy szállhatna le

arra, aminek nincs neve?

Ott lent a hűvös gyermek-estben,

ott, hol lapultam kérdezetlen,

ott locsogott már, csermely-ágon,

növő barlangi némaságom.

               (Mily édes ez a csepp harangszó,

               mely itt himbálja sejtelem-

              vékony virág-magát a száron

              az éji kertben, testtelen!)

 

Második

 

De meg nem óv az ismeret sem,

a magyarázó eredet,

a kép savát hogy mentegessem,

ha szétmarja a szineket?

Megsűrüsödnek nedveim,

a tömény-sav kiüt a bőrön,

s a maró, merevedő kíntól

így lassan kőzetté gyürődöm.

            (Nem is tudom, talán a szél

            borzolja itt a tornyokat,

            váltig csorognak, csengettyűznek

            apró-kis patak-hangokat.)

 

Harmadik

 

És harmadszorra: négy világ

facsarja minta-kínjait,

utánuk gyűri hajlatát

az ész, s mind újabb kínt gyanít,

kiáltana vagy szaggatottan

hebegne – nincs mód –, ráborul

a bányaomlás háború

kimondhatatlan torlaszokban.

           (Pendül a hang. Óraütés

           hullatja rá magát,

           s mint szökőkutak tálain

          csordul – tovább – tovább –)

 

      (Róma)

Törölt nick Creative Commons License 2017.08.16 0 0 62
Előzmény: Törölt nick (61)
Törölt nick Creative Commons License 2017.08.16 0 0 61
Előzmény: Törölt nick (60)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!