Egy számítógépes tudományos projekt során digitalizálták és feldolgozták a Velencei köztársaság levéltárát, ahol digitálisan lehet keresni az adatok közt. Ez egy egyedülálló projekt, amivel rengeteg új ismeret szerezhető a középkori Európáról.
Így van, mégis egyes alig serdült történészek a magyar krónikákban vélik megtalálni a múltunk fonalát. Holott azok uncsi toposzok meg naív mesék/füllentések elegyei.
A magyaroknál az volt a probléma hogy nem volt náluk irásbeliség, a történelmi, vallási tudás szóbeli volt, hősi énekek főleg, az irásbeliség a kereszténységre való áttéréssel kezdődött, a térítő papok meg nem jegyezték le ezeket mert a pogánysághoz kapcsolták, ezért csak kis része maradt meg, ami a Képes Krónikában van, aztán a 13.században Anonymus és Kézai kitalált még pluszban dolgokat. Általában ez volt a helyzet ahol keresztény térítés volt a középkorban, kivétel Izland, ahol a helyi papok lejegyezték a hősi énekeket. A németek szerencsésebbek, mert az ókori római történetírók írtak a germán törzsekről.
Az oldal címe kapcsán idézet egy hazai történelem könyvből:
" Szerencsések a nemzetek, amelyek kezdeti korukról emléket őriznek, vallási hagyományban, folklóréban, írott irodalomban. Szerencsések a németek és az angolok belső történetüket abban a távoli múltban kezdhetik, amikor a kereszténység még nem uniformizálta a nemzeti géniusz minden kifejeződését. Ősi emlékeik szemléletébe mélyedve, a kezdetek meg nem zavart vonalaiban nekik sokkal könnyebb meglátni, intuitive felismerni azt a titokzatos valamit, ami egy nép lelkét a másikétól elkülönbözteti, azt a csak egyszeri milyenséget, ami egyúttal cél is, és talán Isten teremtő szándéka a nemzettel : az eidost. Mi nem tudunk semmi bizonyosat a kereszténység felvétele előtti időből. Ősi mondáinkat nagyobbára a középkorban költötték nyugati szellemű udvari papok, az ősi magyar isteneket pedig a XIX . században találták ki dilettáns költők, írott emlékünk semmi sem maradt fenn, és a rokon népek költészetéből következtetnünk olyan, mintha valaki Petőfi költészetéből Petőfi nagybátyjának az irodalmi munkásságára következtetne. Csak a folklóré, a mesekutatás mutat némi enyésző nyomot, ami a legtávolabb múltba vezethet , abba a bizonytalan, lefokozott tudatú, fél-emberi birodalomba, hol a mesék születnek "
Vagyis egy számítógép is csak valós bevitt adatokkal képes dolgozni, csodák nincsenek.
(matek: ismeretlenek keresése ismert adatok birtokában)
pl Anonymus G.H. is kb valahogy így készülhetett :-) Irodalmi értéke lehet, de történelmileg nulla.
A Gilgames-eposz mindenkinek megvan az iskolából, csak éppen azoknak nincs meg, akik valóban értenének hozzá. A négyezer éves mű nagy részét ugyanis a történészek és klasszika-filológusok csak kikövetkeztették abból, ami a rendelkezésükre állt, vagyis azokból a töredékekből, amiket sikerült kiásni, azonosítani, lefordítani és katalogizálni is. A történet sumér és akkád nyelven is fennmaradt, de az ékírásos szövegek persze sehol nem hiánytalanok, így mindenki azzal dolgozott, amivel tudott, ez pedig az esetek többségében a kutatók fantáziáját jelentette. Lehet, hogy neked is ott van a Gilgames a polcodon, de ez nem az a Gilgames.
A hiányok mellett a legnagyobb problémát a források összevisszasága jelenti: a különböző korokból származó és eltérő nyelveken írott agyagtáblák különböző múzeumokban is vannak, így az is előfordulhat, hogy egy fordító csak néhány méternyire ül egy hiányzó töredékből, mégsem találja meg. No meg az is, hogy több száz kilométernyire ül tőle, de akkor sem találja, így ez a végeredmény szempontjából majdnem mindegy is. Nem a modern kutatók az elsők, akiknek ez gondot okozott: a babilóniai történetekről már Hésziodosz és Aiszkhülosz is azt állították, hogy több száz évesek, és sokat változtak az idők során – annyit, hogy az ötvenes években több kutató is úgy gondolta, hogy ezek a mondák valójában görög eredetűek. A táblák viszont mást állítanak.
A fenti szöveget eredetileg ékírással, agyagtáblákon rögzítették, a meglévő szövegek alapján viszont csak nagyjából 60 százalékát tudták rekonstruálni. A legfőbb nehézséget az okozza, hogy az ékírás karaktereit a kontextus alapján lehet értelmezni: ha ez hiányzik, arra sem egyszerű választ adni, hogy mire gondolhatott a szerző. Enrique Jiménez, a müncheni Lajos-Miksa Egyetem régésze szerint ez azt is jelenti, hogy egy jelnek akár huszonötféle értelmezése is lehet, ami a többféle fordítással megtetézve szinte leküzdhetetlen kihívások elé állítják a kutatókat.
A bajt tovább súlyosbítja, hogy a táblákat több különböző helyen őrzik: Jiménez szerint az is előfordulhat, hogy miközben valaki a British Museumban tanulmányoz egy táblatöredéket, és nem tud rájönni, hogy mik lehetnek a hiányzó szavak, a szomszéd szobában lévő tárló őrzi a titkot. Még rosszabb, ha csak egy sima fiók: akkor a büdös életben nem jön rá senki, hogy hova tartozik, hacsak nincs hatalmas szerencséje.
A Jiménez és kollégái által fejlesztett EBL (Electronic Babylonian Library) viszont megoldja a gondot: a digitalizált töredékek így összeilleszthetők, kutathatók és lefordíthatók is lesznek. Ezzel a középiskolások gondja is megoldódik: nem kell többé azon törniük a fejüket, hogy hogyan is értsék a Gilgamest. A projekt újdonsága, hogy a jórészt 19. századi leleteket egybefoglalja: ez eddig hiányzott, és így az átfogó kutatásukra sem nyílt lehetőség. A mostani, és még mindig folyamatban lévő gyűjtés megoldja ezt a problémát, az érdeklődők idővel a szövegek angol fordításaihoz is hozzáférhetnek majd.
Az adatbázis viszont önmagában még nem hozhat áttörést, ehhez a mesterséges intelligencia kell. Az ékírásban egy jelnek számos értelme lehet, de ahelyett, hogy ezt még mindig egy hozzáértőnek kellene elemeznie, jönnek a gépek. Egy friss, 20 ezer sorból álló minta alapján a mesterséges intelligencia 98 százalékos hatékonysággal tudta megállapítani, hogy mit jelenthetnek a jelek. Ez ahhoz képest egészen csodálatos eredmény, hogy a Gilgames elejének csak a 60 százalékában biztosak a kutatók – minden más csak találgatás.
Jiménez és társai, miközben optimisták, azért nem bíznak a csodafegyverben: a Gilgames elejét még így is számos forrásból állították össze, és amíg nincs rá több agyagtábla, ez így is marad. A régészek éppen abban bíznak, hogy az egyre több átfedés felfedezésével sikerül majd egyre több összefüggést is felfedezni a szövegek között, de a változatok közötti különségekben is akadhatnak érdekességek.
A Lajos-Miksa Egyetem kutatói a szövegváltozatok elemzéséhez használt algoritmust az egyetem génkutatóitól kapták kölcsön. Annak ellenére, hogy ezt az algoritmust kifejezetten az ékírásos szövegek felismerésére trenírozták, az alapja ugyanaz maradt, mint amit a génkutatók használtak, a módszer pedig ragyogóan bevált: a használatával több száz újonnan azonosított töredék került a helyére. Ahogy Jiménez mondja, az asszírológia eddigi 150 évében mintegy ötezer ismeretlen töredéket sikerült a helyére illeszteni, a mesterséges intelligencia használatával öt év alatt 1500 találta meg az új helyét, és több ezer olyan is akad, amit még nem tudtak megfelelően azonosítani, de már csak a kirakós többi darabja hiányzik.
Kiderült, miről szól a Pompeji közelében talált, elszenesedett papirusz.
A Michigani Egyetem kutatói gépi intelligencia segítségével dekódoltak egy kétezer éves papirusztekercset, amely a Vezúv kitörésekor égett meg, időszámításunk előtt 79-ben.
Ez egy elveszett könyv. Makedón dinasztiák és katonai vezetők nevei bukkannak fel benne, és magát Sándort is sokszor említik
– mondta a papiruszt tanulmányozó Richard Janko professzor.
A sérült tekercs szövege természetesen nagyon töredékes, de említést tesz arról, hogy Nagy Sándor halálát követően egyik tábornoka, Szeleukosz a Közel-Kelet területének nagy részén, egy másik tábornok, Kasszandrosz pedig Görögországban uralkodott.
Az elveszett tekercs a Pompejihez közeli Herculaneumban található, Papiruszok villájának nevezett épületből származik. Ez egy nagyon gazdag villa volt, tele műalkotásokkal. Itt bukkantak a filozófus Philodémosz (i. e. 110 – i. e. 30) munkáiból álló gyűjteményre – a kutatók első feltételezései szerint a ház magáé Philodémoszé is lehetett. A Vezúv vulkán kitörésekor 1800 tekercsből álló gyűjteménye elszenesedett – a harminc méter vastag vulkáni hamu a görög-római világ egyetlen megmaradt könyvtárát tartósította.
Miután ismét felfedezték őket, a tekercseket Napóleonnak ajándékozták 1804-ben, aki a francia akadémiának adta át. Janko felidézte, hogy a tekercset 1986-ban megpróbálták kitekerni, de csak további károsodást okoztak.
Az amerikai kutatók ezután röntgennel több ezer háromdimenziós tomográfiás képet készítettek a tekercsekről, majd egy olyan programot használtak, amelyet tintanyomok beazonosítására tanítottak be. Ezzel a módszerrel minél többször futtatták át a tekercsről készült képeket a programon, annál olvashatóbbá vált a szöveg.
Janko kiemelte, hogy a vizsgálat alapján nem tudták megállapítani, hogy ki volt a szöveg szerzője, és hogy miért került a papirusz a villa gyűjteményébe, amely főként filozófiai munkákat tartalmazott.
A texasi Baylor Egyetem klasszika-filológia professzora, Jeffrey Fish szerint a papiruszt maga Philodémosz kaphatta kölcsön a Nagy Sándort követő uralkodók hibáit feldolgozó munkájának megírásához.
Philodémosz pártfogója Julius Caesar apósa és a makedón helytartó, Lucius Calpurnius Piso Caesoninus volt, akit szintén a villa egyik lehetséges tulajdonosának tekintenek. Piso okulásképp olvasgathatott az említett dekadens hellén uralkodók hibáiról.
Az ókori Hipparkhosz csillagászati térképét évszázadok óta keresték a tudósok, de eddig nem akadtak a nyomára. Most azonban sikerült.
Nem mindennapi felfedezést tett egy brit történész egy középkori kézirat fotóit vizsgálva. Kiderült, a keresztény szöveg alatt az eddig ismert legrégebbi csillagtérkép leirata található, amit az ókori görög csillagász, Hipparkhosz munkájának tartanak. Őt gyakran a csillagászat atyjaként aposztrofálják. Hipparkhosz évszázadokkal mindenki más előtt feltérképezte a csillagokat, ám munkáját évszázadok óta hiába próbálták felkutatni a tudósok – írja az IFLScience.
A kéziratot a görög ortodox Szent Katalin-kolostorban találták meg a Sínai-félszigeten, és szír szövegeket tartalmazott a 10. és a 11. századból. Ezt azonban tisztára kapart és újra felhasznált pergamenre írták – de a kutatók úgy vélték, korábban is keresztény szövegeket tartalmazott.
Miután a Cambridge-i Egyetem munkatársa, Peter Williams a diákjainak azt a feladatot adta, hogy tanulmányozzák a szöveget, az egyikük azt jelezte, hogy azon van egy görög nyelvű rész. A felfedezés után az oldalakat speciális vizsgálatnak vetették alá, hogy felerősítsék a háttérben lévő szöveget.
Miután Williams az erről készült fényképeket tanulmányozta, észrevette, hogy az a csillagok koordinátáit rejti.
Ahogy a bolygó forog, közben enyhén elbillen a tengelye mentén. Ez egy nagyjából 26 ezer éves ciklust takar, a tudomány pedig precessziónak nevezi a jelenséget. Ez azért érdekes, mert emiatt a csillagok helye az éjszakai égbolton nagyjából 75 évenként 1 fokkal eltolódik. Emiatt az éjszakai égbolt modern térképeit felhasználva a tudósok ki tudták számítani, mikor készülhetett a leirat, és úgy találták, időszámításunk előtt 129-ben. Ez viszont az az időszak, amikor Hipparkhosz is munkálkodott. Mindez duplán izgalmas felfedezés, ugyanis ő volt az, aki a precessziót is felfedezte.
A tudósok évszázadok óta szerették volna megtalálni ezt a leiratot. Eddig nem sikerült, mert bár az ókori csillagászok mind rá hivatkoztak, a szöveget sehol sem találták, így azt is feltételezték, hogy nem létezett.
A felfedezésről szóló tanulmányban – ami a Journal for the History of Astronomy című lapban jelent meg – a kutatók azt írják, bíznak benne, hogy a jövőben több régi pergament is hasonló vizsgálat alá vetnek majd, hátha újabb töredékek kerülnek elő a csillagtérképről.
Más. Ti milyen programot használtok scannelt könyvől ebook készítésére? Én a ScanTailort, de ideje lenne váltani, ha lenne jobb. Sajnos a ST automatikus funkciói nem a legjobbak, méretoptimalizálásban sem jó, viszont legalább szinte mindent meg lehet vele csinálni. Kíváncsi lennék a tapasztalatokra. Az sem akadály, ha fizetős a cucc.
Nagyon egyszerű próbát tettem. A Hungaricanáról egy tetszőleges oldalt próbáltam OCR-ezni. Mondom kíváncsi vagyok, hogy az alap arcanumos OCR, az ABBYY FR12, vagy a SOCR a pontosabb. Kezdjük ott, hogy pdf-et nem volt hajlandó kezelni (hivatalos freeware verzió), kép kellett. Jó, konvertáltam IrfanView-val. Ekkor meg azt adta, hogy nem tudja olvasni az oldalt. Az különösebben nem érdekel, hogy kb. a W98 idejéből származó kényelmetlen felhasználói felülete van, de ennyi tökölést, ráadásul még így sem tetszett neki. FR12-ben bármely pdf-ből bármely oldalt tökegyszerűen, kényelmesen feldolgoz, a nekem szülséges nyelveket (német, angol, francia, latin) ismeri, szótártámogatással működik, kényelmes javítófelülete is van intelligens funkciókkal (pl. automata beforgatás, karakterjelölés stb.).
Ha tanultál paleográfiát, akkor tudnod kell, hogy a kézírás még egy ember esetében is változik, de minden ember másként írt, gyakran nyelvek, írások, írásmódok keverednek egyetlen szövegben. Még a viszonylag szamályosan írt kódexek esetében is lehetnek eltérések. Napi szinten használok nagyon komoly OCR programot 18-19. századi nyomtatott könyvek OCR-ezésére, de az eredmény megbízhatatlan, ha nem nézem át a kulcsrészeket. Ha a nyomtatvány koszos, maszatos, sérült, gyakorlatilag semmit sem ér. Bizonyíára léteznek a ABBYY szoftverénél nagyságrenddel jobb megoldások, de jelenleg még a régi nyomtatott szövegekkel is csak korlátozottan használható. Hol van ettől a kézírás...
