Tegyük rendbe a dolgokat – soroljuk osztályba (alsóbb-felsőbb rendűnek) az embereket
(Megy ez nekünk!:-))
Ha még nem volna meg a szakirányú:-), tedd le, majd tedd fel újra, ugyanezt a kérdést. (Nem lepődnék meg, ha fel sem merülne.:-))
Ha már most megvolna, talán engedd el, lazíts, így elmúlik a görcs… nyugodtan cseréld le a kérdőjelet, ez ma már elfogadott, nem szégyenletes, standard világnézet.
(...)
Elnézem az utolsó generációt.
Nem tehetnek róla, mi tettük ezt velük.
Nem túl jó példa, de leírom; perspektivikusan analóg a felvetéssel:
Akinek jogosítványa van, tud vezetni. Akinek nincs, nem vezethet.:-)
Nem gond a több információ. Amennyiben hasznos. Hasznos az információ, ha az további hasznos információ születésének forrása, egyedüli feltétele. Jó hír: hasznos információból, egyre több van. Rossz hír: azokat, az emberiség alig 1%-a állítja elő.
Hát… és annyiban igazad lehet: a legbonyolultabb rendszerek is, a legegyszerűbb elemekből épülnek fel.
Nincs kalapács nyél nélkül. Mit ér a kalapács, ha nincs, aki megfogja a nyelét? Na ugye!:-)
Mára, ezt meghaladtuk. Gondolj a 99%-ra!:-)