1940 őszétől kezdve a Szovjetúnió támadó felvonulást hajtott végre a magyar határral szemben. Két, mehkorpuszokkal megerősített, egy kiszögellésben előretolt szovjet hadseregről van szó, a 12.-ről és a 26.-ról, amelyekkel szemben magyar oldalon csupán 4 dandár állt (1. és 2. hegyi, 8. határvadász és 1. lovasdandár), és amelyeknek állománya 1941 júniusának közepéig jórészt be se volt vonultatva.

A szovjet csapatok - köztük hegyivadász és páncélos alakulatok - részben a Keleti-Kárpátok hágóihoz vezető utakon gyülekeztek. Gyakorolták az átkelést a hágókon, és arra is van jel, hogy mélyfelderítést végeztek magyar területen.
Miért tabu téma ez a magyar történelemszakmában mindmáig? Miért nincs benne ez a szovjet felvonulás a magyar gimnazista történelemkönyvekben?
Inkább Romulus és Rémus meg a dákoromán kontinuitás, mint az a keserű, dühödt öngyűlölet, amit a szovjet megszállók által a nyakunkba ültetett ellenséges kollaboráns elit beleplántált a magyarokba.
Vagy itt van pl. Izrael. Ottani tudósok mára kiderítették: az ótestamentumi történetek nagy része humbug, Mózes és az egyiptomi exodus legenda, Dávid és pompás királysága szintén nem létezett, vagy ha igen, maximum valami kisebb rablóbanda vezére lehetett egy Isten háta mögötti porfészekben. Ennek ellenére nagy önbizalmat, 5 ezer éves történelmet kölcsönöznek belőle. A kelet-európai öngyűlöletet mindenesetre levetkezték.
Ne viccelj... Mondjuk látom, nem is állt szándékodban. Román felebarátaink lennének a minta az egészséges nemzeti önbecsülésre, dákorománostul, Vitéz Mihályostul, Horeástól-Closcástul? Bartók és a Cantata profana, valahol talán ott kellene elkezdeni keresni a közös nevezőket.
Ez az 1900-as századforduló, a fehér ember diadalának mámora. 2000-ben, 2017-ben már inkább viszkethetünk, Kínástul, Indiástul, Iszlám Államostul, mindenestül. Mandela örökösei, illetve hát, akik annak mondják magukat, meg egymást püffölik a dél-afrikai parlamentben....
"Az, hogy "csak a halott indián a jó indián" az írásba lett adva?"
Bizony, méghozzá büszkén és önelégülten.
Az alapító atyák és utódaik hagytak az utókorra ilyen jellegű írásokat: George Washington, Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Abraham Lincoln..
Itt egy Theodore Roosevelttől:
"Nem mennék olyan messzire, hogy csak a halott indián a jó indián, de azt hiszem, tízből kilencre ez igaz, és nem túl sokáig vizsgálgatám a tizedik ügyét sem."
Van ebben valami, pl. a románok nem kezdtek nemzeti történelmük pocskondiázásához, öngyűlölet és kisebbrendűségi érzés beplántálásához, sőt. De őket nem szállta meg totális háborúban egy idegen hatalom, hogy azok kollaboránsai tanítsák a román történelmet. Saját anyagból dolgoztak. Középosztályukat, meg persze a parasztságot és a nép nagy részét azért maguk is jól tönkretették, nem kellettek hozzá idegen megszállók. De legalább nem szidalmazzák a román kommentelők internet fórumokon országuk, népük történelmét.. :)
Na igen, de aztán csak eljutottak később ugyan ide az angolszászok és mások is, megy már ott is az önpusztítás, mi csak előttük jártunk semmi köze a "kommunistákhoz".
"A jóval kisebb létszámú bizánci hadsereg szarrá verte ezt a gyülevész hadat."
Nincs még egy ország a világon, melynek polgárai ilyen beállításban írnak saját népük történelméről (talán még a németek kivételével). Ráadásul, amikor a tények olyannyira indokolatlanná teszik a keserű, önlebecsülő hangvételt. Íme egy sorozat a "gyülevész hadak" fegyvertényeiről, csak azon a fertályon:
811 Győztes hadjárat a bizánciak ellen; a bulgárok megsegítése Krum idejében; Pliskai csata 836 Győztes hadjárat a bizánciak ellen; a bulgárok megsegítese Isbul es Malamir bulgár fejedelmek idejében; Probaton, Bourdizon, Philippopolis elfoglalása 906 Győztes bizánci hadjárat 934 Győztes hadjárat Bizánc ellen a besenyőkkel egyutt; Walandar-i csata (Anchialos-i csata) 943 Győztes hadjárat Bizánc ellen Attica-ig 966 Győztes hadjárat Bizánc ellen 968 Győztes hadjárat Bizánc ellen De még mintha ez után is folytattak volna a magyarok - még évszázadokig - sikeres hadjáratokat a Balkánon..
Ez az öngyűlölő tempó aztán annál jobban erősödik, minél közelebb kerülünk a mához és a 20. századdal, különösen a 2. világháborúval aztán kulminál. Ezen a fórumon is nem kevés hozzászóló van, akik szenvedélyes, gyűlölködő hangon írnak Magyarország 20. századi történelméről - úgy, mintha egy ellenséges, idegen megszálló hatalom propagandistái folytatnának pszichológiai hadjáratot a nemzettudat, és vele az ellenállás megtörésére, szétzúzására. Persze ebben nem elsősorban ezek a hozzászólók a hibásak, hanem a 45 után szovjet szuronyokon hatalomra került kollaboráns réteg szisztematikus lélekmérgező munkája, amit 89 után már a tehetetlenségi erő - meg néhány energikus, a Rákosi-Kádár érában kialakult narratíva mellett elkötelezett "történész" - visz tovább.
Volt 1 Kijevi nagyfejedelem, akit a bizánci császár segítségül hívott a bolgárok ellen (akkor még türkök voltak).
Ennek annyira megtetszett a bolgárok földje, h úgy döntött, h áthelyezi a székhelyét Kijevből az Aldunához.
Ezt a lépést mi is nagyon beszívtuk, uis ez volt a déli Ausburg. Ráadásul a források szerint ebben a csatában legalább annyian vettünk részt, mint a Lech-mezőn, sőt lehet, még többen is. Sőt besenyő és orosz szövetségben.
A jóval kisebb létszámú bizánci hadsereg szarrá verte ezt a gyülevész hadat.
"Az orosz külpolitika évszázados célja volt a kitörés a Fekete-tengerről, ehhez pedig szükségük volt a szorosokra és a Délkelet-Balkánra"
De ezt nem okvetlenül akkor kell erőltetni, amikor időt akar nyerni az ember, hogy felkészülhessen a háborúra. Hacsak nem pókert játszunk: vagy megijednek, és feladják, vagy háború, azzal a kockázattal, hogy még nem vagyunk felkészülve.
Úgy is felfogható, hogy nem csak Hitler és Churchill, hanem Sztalin is hazárdjátékot játszott.
"provokációnak vagy halogatásnak szánták a bejelentkezést Romániára és Bulgáriára"
meg Finnországra, érdeklődve Magyarország iránt is.
Halogatásnak talán egy "passzív" belépés a Háromhatalmi Paktumba legalább olyan jó lett volna, mint egy provokatív fellépés, de az igaz, hogy vigyázni kellett, nehogy Angliát Hitler karjaiba kergessék. Inkább valószinű, hogy Sztalin nyeregben érezte magát.
Van olyan vélemény, hogy Molotov 1940 novemberében szándékosan provokált, és a szovjet hadakat nyomásgyakorlás céljából vonultatták fel a nyugati határon, hogy Hitler ne merje elszánni magát egy angliai partraszállásra. Mivel úgymond kétfrontos háborút sem fog merni kezdeni, benne lesz a dobozban, és annyit zsarolhatnak ki belőle, amennyit csak lehet, mielőtt megtámadják. (*)
A mozgósítást minden esetre a legnagyobb titokban folytatták és a háborús készülődés olyan mértékű volt, hogy azt nem lehet csupán blöffnek tartani: a dobozt össze akarták taposni. (Ettől függetlenül pedig Hitler valójában nem akart Angliában partraszállni, bár ebben Sztalin nem lehetett biztos.)
Lehet úgy interpretálni, hogy
- provokáltak, nehogy Hitler idő előtt kiegyezzen Angliával és hogy ezzel időt nyerjenek a felkészülésre a támadáshoz
- azért mertek provokálni, mert erős pozícióban érezték magukat.
Sztalin abból indult ki, hogy Hitler "racionális" politikus - mint ahogy Hitler is Churchillel szemben. Csakhogy mindketten elszámították magukat azzal kapcsolatban, mit jelent a másik fél szemszögéből a racionalitás az adott helyzetben.
--------------------------
(*) "Moszkvának attól kellett tartania, hogy Angliával vagy egy partraszállásos német hadművelettel végeznek, vagy, katonailag gyenge és pénzügyileg nyomorúságos helyzete miatt kénytelen lesz békés kompromisszum kötésére a Harmadik Birodalommal. A Szovjetúnió akkor egyedül maradt volna Németországgal, aminek az egész Európai kontinens erőforrásai rendelkézésére álltak volna. Mi röbb, a Szovjetúnió a kapitalista hatalmak - beleértve az angolok - közötti együttműködés veszélyétől is tartott maga ellen. Hogy meggátolja ezt a lehetőséget, Angliát bátorítania kellett a háború folytatására… E remény erősítésére és hogy elejét vegye egy német partraszállásnak Angliában, Moszkvának konfliktust kellett keresnie Németországgal. A szovjet fenyegetéssel hátában Skandináviában és a Balkánon, Hitler nem riszkírozhatta a Seelöve-t (az Anglia elleni inváziós tervet). Helyette hadereje erős kötelékeit kellett Keletre küldenie, hogy védje Németország nikkel-, fa-, olaj- és gabonaszállítási forrásait."
Walter Post: Unternehmen Barbarossa. Deutsche und sowjetische Angriffspläne 1940/41
Az orosz külpolitika évszázados célja volt a kitörés a Fekete-tengerről, ehhez pedig szükségük volt a szorosokra és a Délkelet-Balkánra... nyilván ebben a konstellációban támogatták volna a bulgárok Égei-tengeri kijáratát is. Pechjükre a két legfontosabb balkáni szövetségesük, a szerbek és a bulgárok utálták egymást.
Írtam, az, hogy az angolok intaktak maradjanak, Sztálin számára létkérdés volt, India ezért semmiképp sem jöhetett szóba. Maradt a Balkán - az mondjuk így, minimális információval rendelkezve előttem sem világos, hogy provokációnak vagy halogatásnak szánták a bejelentkezést Romániára és Bulgáriára. Akárhogy is, 1940 végén már mindkét gengszter tudta, hogy a háború előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, leginkább azért, mert ők maguk voltak elszánva rá. Hitler a Barbarossa aláírásával legfeljebb annyit tett, hogy az 'előbbet' választotta.
Egyrészt a szöveg hitelességét a putyini Oroszországban vitatják, annak ellenére is, hogy Busujeva megnevezi a konkrét levéltári fondszámot is. Másrészt kérdés, hogy ezek az elképzelések, ha tényleg megfogalmazódtak, 1940 végére mennyiben módosultak. Anglia még tartotta magát, ez egy amolyan féloldalas helyzetet eredményezett: Sztálin fejében Hitler támadhatott is meg nem is. Ezért is lehetett 1941 elején látni a Szibéria felett elrepülő repülőkről fél Ázsia felvonulását - és mert talán legkorábban 1942-ben Sztálin is szívesen kezdeményezett volna háborút. Esetleg, miután az amerikaiak is beszálltak a kártyapartiba.
"Lehet, hogy vannak olyan tények, elveszett, vagy zárt dokumentumok, amikre Sztalin hagyatkozott?"
A legfontosabb tényekről egy totális diktatúrában egyáltalán nem készülnek dokumentumok - szóbeli közlésekre, esetleg papírfecnikre hagyatkoznak. Ezen az alapon vannak, akik azt állítják, Hitler nem adott dokumentálható utasítást a megsemmisítő táborokra, ergó "lehet, hogy csak az apparátus túlbuzgóságáról volt szó". Mások azzal érvelnek: mivel nem került elő Sztalin aláírásával ellátott dokumentum arról, hogy a Szu támadni akart, soha nem fogjuk megtudni, mi járt a fejében, amikor a gigantikus szovjet támadó felvonulás kibontakozóban volt.
A dolog valóban többrétegű volt. Tényleg volt egy logikus vonal a cári nyomdokok követésében és szerintem csak hangsúlykülönbségek vannak köztünk.
"A szovjetek klasszikus geopolitikát folytattak"
A klasszikus orosz geopolitikai igényeket ismerte el Hitler, amikor elfogadta Finnországot orosz befolyási övezetnek, és arra hivatkozott, Romániát csak a háború idejére garantálta. Szerbiával és Görögországgal kapcsolatban is ezt az álláspontot képviselte. Persze noná, hogy a tárgyaláson mindenütt "angol veszélyre" hivatkozott, és nem szovjetre. Lényegében azt kérte, fagyasszák be az oroszok a nyugati irányt és koncentráljanak a cári politika Nagy Játékának felmelegítésére Délen.
"az is a rációra vallott, hogy felismerték Hitler angolellenes blöffjét"
Valójában mindketten blöfföltek, időhúzásra játszottak, meg arra, hogy az események kibontakozása közben még mindig lehet majd kurzust váltani. De:
Hitler 1940 novemberéig még ingadozott, hogy mikor támadja meg a szovjetet - a Barbarossáról végső döntés csak decemberben született. Én csak annyit mondtam, Sztalinnak meg lehetett volna próbálnia ügyesebben blöffölnie: mert végül csakugyan belement a déli expanzióba (Churchill ide, vagy oda), mint azt a protokollokból és a későbbi szovjet ajánlatból is látszik (amire a németek már nem is válaszoltak), csak "mániámat", Romániát nem kellett volna firtattatnia Molotoval. Meg mire szolgált az arrogáns fellépés?
"egészen 1941 júniusáig megvolt az az illúzió, hogy Hitler úgy fog cselekedni, ahogy mi szeretnénk, hogy cselekedjen. Elég ehhez csak nagy erőkkel felvonulni a határon, miközben Berlinre vagy Hamburgra le-lepotyog néha egy-egy angol bomba. No, ez hiba volt - kedvenc mázolónkat egy ponton elhagyta az egyébként amúgy sem híres józansága."
Valóban, illúziója 1941 júniusáig Sztalinnak volt - Molotov állítólag Berlinből hazamenve azt mondta rokonainak: "háború lesz". Miben reménykedett a zsugás, amikor felvonultatta azt a ménkű nagy hadsereget nyugati határain, miközben még a németeknek szinte semmije nem volt ott? hogy majd Hitler "józan lesz" és kapitulálni fog? Szép engedelmesen elveszejti fele seregét az angol csatornában átkelés közben? Lehet, hogy vannak olyan tények, elveszett, vagy zárt dokumentumok, amikre Sztalin hagyatkozott? Hamisított levelek német tábornokoktól, hogy leváltják Hitlert, ha megtámadja a Szu-t, vagy ilyesmi?
Azt hiszem, az elemzésed pontos és lényegretörő, talán csak azt vitatnám, hogy Romániát és Finnországot leszámítva Sztálin beleállt volna az alkuba. Hogyan is?
Azt, hogy Molotov hibázott, lehet akár más fénytörésben is szemlélni. A szovjetek klasszikus geopolitikát folytattak, összhangban azokkal az igényekkel, amelyek már Napóleon után meghatározóak voltak. Ebben a képben Finnország, a Baltikum, Lengyelország, Románia, Bulgária, Szerbia, Görögország, le egészen a szorosokig, orosz világ, addig, ameddig szükségszerűen érintkezik a britekkel - ott aztán majd meglátjuk, mi lesz. A két szélső ponton ott van a Balti- és az Égei-tenger, netán az Adriai-tenger, kapuként a világ felé, ebből a szempontból egy logikus, célszerű, lépésről lépésre megvalósítható projektről van szó. Az, hogy ez miként hozható összhangban a világproletariátus érdekeivel, most másodlagos, mellékes - mint, hogy üdvtörténetről van szó, nem lehetett kétséges, hogy a jövő egyszer majd, így vagy úgy, de kiforrja magát. Sztálin ezt valószínűleg komolyan is gondolta, első helyen viszont mégiscsak a cárok birodalmának újraépítése foglalkoztathatta.
Meg még később is: minek tette volna fel különben Churchillnek Potsdamban a magyarokra vonatkozó kérdést (és kapta meg rá a szégyenletes választ), másodjára, megerősítésképpen 1944 októbere után? Mire föl a prágai útirány állandó halogatása 1945 januárjától májusig (!), addig a pillanatig, amíg megunták az ácsingózó amerikaiak szemlézését? Bécs későbbi szovjet feladása nem -e egyenesen folytatása a sztálini taktikának?
Bukovina alighanem igazán részletkérdés, bele is nyugodtak később a felének az elvesztésébe. Ha volt egyáltalán valami reális rövid-középtávon a szovjetek elképzeléseiben (ti. egyelőre kívül maradni a Monarchia volt területein), akkor az is a rációra vallott, hogy felismerték Hitler angolellenes blöffjét. Mondjuk, nem volt nehéz: Sztálinnak úgy volt szüksége 1940-ben Churchillre (még...), mint egy falat kenyérre, eleve nem is számolt azzal 1939-ben, hogy a franciák ilyen könnyen bedobják a törülközőt. Mindegy is; egészen 1941 júniusáig megvolt az az illúzió, hogy Hitler úgy fog cselekedni, ahogy mi szeretnénk, hogy cselekedjen. Elég ehhez csak nagy erőkkel felvonulni a határon, miközben Berlinre vagy Hamburgra le-lepotyog néha egy-egy angol bomba. No, ez hiba volt - kedvenc mázolónkat egy ponton elhagyta az egyébként amúgy sem híres józansága.
"az oroszok megtévesztésre épülő hagyománya, az események felgyorsulása után megerősödő taktikázás. "
Éppen ez a "ham handed" taktikázás volt, ami az adott körülmények között végzetesnek bizonyult: Hitler ebből azt hallotta meg, hogy az oroszok veszélyeztetik a román olajmezőket. Különben miért kifogásolta volna Molotov, hogy Németország meggarantálta a már úgyis erősen megcsonkított Romániát?
Ez egy háború kirobbanása előtti utolsó pillanat volt, "velünk, vagy ellenünk": itt ennek megfelelő módon kellett volna fellépni, nem pedig később is megoldható részletkérdéseken inzisztálni. A német fél kifejezésre juttatta, hogy Románia hosszú távon nem érdekli, csak az angolok elleni háború idejére. Dettó Finnország (amivel kapcsolatban Molotov különösen erőszakos volt). Ebből a szempontból nézve a szovjet fellépés nem kicsinyes taktikázásnak tünt, hanem stratégiai, agresszív fellépésnek a németek nyakán lévő hurok megszorítására.
"a magyarok tietek, ami pedig a volt Monarchián kívülre eső terület, a Drinától a Dnyeszterig - nos, az a miénk"
A szovjet már benn ült Csernovicban, Bukovina fővárosában, ami a Monarchia virágzó városa volt. Nem evidens, az adott szituációban, amikor a német fél geopolitikai nagyságrendű egyezkedést ajánlott fel, miért mutatott Molotov ilyen érdeklődést esetleges újabb változtatás iránt a nyilvánvalóan német érdekszférába tartozó Magyarország határai tekintetében. Hitler ezt úgy foghatta fel, hogy a szovjet fél nem csak a román olajmezőket, hanem azok hátországát (Magyarországot) is egyezkedés tárgyává akarja tenni.
Hitler ajánlata, hogy a Háromhatalmi Egyezményt alakítsák négyhatalmivá, nyilvánvalóan csapdát is rejtett: ha a szovjet belemegy, ezt nyilvánosságra hozzák, és Németország a Szovjetúnióval összefogva előkészületeket tesz a Közel-Kelet, Afganisztán, India felé való közös expanzióra, akkor azt remélhette, az angolok visszalépnek és kiegyeznek vele. Ettől Sztalin joggal tarthatott volna. De ha ebbe szinleg belemegy (mint ahogy végül bele is ment, csak a román és finn kérdést IS erőltette), valószinűleg időt nyerhetett volna ahhoz, hogy felvonulását befejezze. (Közben akár az angolokkal is egyezkedhetett volna titokban.) Ez nem csak utólagos okoskodás: mindenképpen katasztrofális hiba volt Molotov fellépése.
Az eredmény ismeretében idiótikusnak tünik a Molotov misszió csodáló méltatása Henry Kissinger "Diplomacy" című könyvében. Nem csoda, hogy ilyen könyveken felnőve, az amerikai politikusok olyan melléfogások sorozatát produkálják, mint Irak, meg Afganisztán.
Látom, ez a mondat a hivatalos jegyzőkönyvben is szerepel. De alighanem a diplomácia formanyelve szerint kell kezelni, amit tovább bonyolít az oroszok megtévesztésre épülő hagyománya, az események felgyorsulása után megerősödő taktikázás.
Ebben az esetben talán arról lehet szó, hogy két hónappal a második bécsi döntés után az oroszok is be akartak lépni a döntőbírók közé, akkor, ha igen nagy esély volt a további határváltozásokra. Magyarország neve a jegyzőkönyvben összesen háromszor szerepel, Bulgáriáé tizennyolcszor, Romániáé pedig huszonnégyszer. Talán a klasszikus felosztás szerint: a magyarok tietek, ami pedig a volt Monarchián kívülre eső terület, a Drinától a Dnyeszterig - nos, az a miénk. Ebben a képletben akár Erdély is kiárusítás tárgya lehet.
"1940 novemberében, Berlinben Molotov nem csak Bulgária és Románia, hanem Magyarország felett is szovjet politikai befolyást kért."
Így van, az egyik hely, ami most kapásból eszembe jut, Schmidt, Hitler tolmácsának jegyzetei, amiket munkája során készített a tárgyaláson.
Amikor az érdekszférák felosztása kapcsán a német fél nagyívű ajánlatot tett arra, hogy a Szovjetúnió törekedjen déli irányú expanzióra, a Perzsa-öböl és India irányába, Molotov többek között ezt válaszolta: "A Szovjetúniót a Közel-Keleten nem csak Törökország, hanem Bulgária is érdekli. De Románia és Magyarország sorsa is érdekli a Szovjetúniót és az semmi körülmények között nem lehet közömbös számára."
Márpedig a szovjet érdeklődés a tapasztalatok szerint a halál jeges leheletét jelentette az adott ország számára.
És kis hazánk kevés katonája olyan nagy fenyegetést és szovjet haderők lekötését okozta aztán a háborúban, hogy ezért könyörögtek a ruszkik, hogy ne támadjuk meg őket? Inkább jól megtervezett beugratásnak vélem a kassai provokációt a szovjetek részéről, hiszen ha megtámadjuk őket, az hadászatilag nem oszt-nem szoroz nekik különösebben, ellenben aztán erre hivatkozva területeket szakíthatnak el tőlünk és befolyásuk alá vonhatnak bennünket.
Éppezért készülhettek már ilyesmire a határon is 1940 táján, hátha itt is akad számukra valami könnyű falat.
Nem olvastam végig az összes hozzászólást, így lehet, hogy valaki már hivatkozott rá, de: Konsztantyin Plesakov a Sztálin baklövése című könyvében elég érzékletes képet nyújt erről a januári hadi találkozóról. Néha annyira érzékleteset, hogy már-már kételkedni támad kedvem, viszont sokat ír arról is, hogyan született meg a déli irány ötlete és mi lett voltaképp a sorsa. Tény, hogy bizonyos időszakban ez volt a súlyponti elgondolás, nagyjából az 1916-os Bruszilov-gőzhenger nyomán, szabadon.
Ungváry Krisztián írta egyszer a Magyar honvédség a második világháborúban c. könyvében, egy német szerzőre hivatkozva, hogy 1940 novemberében, Berlinben Molotov nem csak Bulgária és Románia, hanem Magyarország felett is szovjet politikai befolyást kért. A tárgyalási jegyzőkönyvben én ennek komoly nyomát nem találtam, így nem tudom leellenőrizni az információt, persze ez csak egy a rögzített dokumentumok közül. Úgy érzem, alapjában van itt még lemaradása a magyar történésszakmának (is). Nem is kicsi a feladat, ha ki kell venni a kiskést az újnáci firkászok kezéből a homokozóban. Másként, de Oroszországban sem Rezun Jégtörője áll már a történeti irodalom centrumában. Az ottani érvényesülést, a levéltárak megnyitását persze a putyini politika tényleg nagy erőkkel akadályozza, amíg tudja. Vagy amíg akarja.
"Már bocsáss meg, de az azovi tengeri flottilla csíkos majkát viselő matrózait kellett volna oda diszlokákni?"
A szovjet tábornokok memoárjai nótóriusan propagandisztikus célból íródtak, de néha akaratlanul elgágintják magukat. I.H. Bagramjan, aki 1940 szeptemberétől néhány hónapig a magyar határral szemben felvonult 12. hadsereg hadműveleti főnöke volt, és aki „Modern offenzív hadművelet vezetése“ c. tanulmányával hívta fel magára Zsukov figyelmét, emlékiratában leírja, hogy a finn háború után a Szu megkezdte haderői átcsoportosítását a kievi, dél-nyugati körzetbe. A tervezések során nem vetették el egy Kárpátokon Magyarország felé történő átkelés, átkarolás gondolatát.
Bagramjan emlékirata szerint 1940. novemberében egy törzstiszti csoport különböző fegyvernemi alakulatokkal együtt gyakorlatot tartott az 1939-ben létrejött magyar-szovjet határon. „ Az Uzsoki-hágó, melyen keresztül a Szambor-Munkács közötti út vezet, egy viszonylag alacsony magaslaton, 889 m-rel a tenger szintje felett van....Este felért a hágóra a kisérleti mentoszlop. . . A menetoszlop igen lassan haladt. Világos volt, hogy a nehéz, nem mozgékony, a hegyi harcra felkészítetlen lövészhadosztályokat e térségben feltétlenul a lehető leggyorsabban át kell alakítani könnyű fegyverzetű hegyivadász-magasabbegységekké.”
Itt a válasz a kérdésre, miért hegyivadász hadosztályok kellenek a hágókon való átkelésre.
"Hogy nehogy az 1. nyíregyházi lovasdandár hirtelen összekapja magát és belovagoljon Moszkvába?"
A lovasdandár nyíregyházi lovasezrede (a másik ezred nagyváradi volt) pl. a háború kitörése után öt nappal, június 27.-én kapott mozgósítási parancsot. Július elsejéig a bevonultatott lovas- és lóállomány 80 százaléka részint vasúton szállítva, részint lóháton elérte a Nyíregyházától 220 kilométerre levő, Máramarossziget melletti Nagybocskót - de ez még mindig több mint 70 kilométerre volt az államhatáron lévő Tatárhágótól. "Gond volt a lovak vasaltatásával, hiszen a lóállomány kétharmadát a polgári életből vonultatták be, s még kiképzésüket is sok esetben menet közben kellett végrehajtani."
Úgyhogy a határ túloldalán felvonult 12. szovjet hadsereg meglepetésszerű megtámadására és szétverésére ugyancsak elkéstek.
Nem jól emlékszel. Nem vonult fel két magyar hadsereg gépesített hadtestekkel, páncélos hadosztályokkal szorosan a szovjet határra "hatátőri feladatokra". A háború kitörésekor csupán négy magyar dandár volt a légvonalban kb. 150 kilométer hosszú határszakaszhoz rendelve, amelyek állományának egy része éjjelenként még otthon aludt civilben, mert még be sem volt vonultatva. Egyedül két dandárt, a 8. határvadász és 1. hegyidandárt emelték hadiállományra. Ebből június 22-én, a háború kitörésekor egyedül a 8. határvadász dandár vonult fel a határra, hogy biztosítsa a hágókat. Egy dandár a 150 kilométeres szakaszon.
Ezzel szemben a szovjetek két szovjet hadsereget vonultattak fel gépesített hadtestekkel, páncélos hadosztályokkal szorosan a magyar határra, amelyeket egy második hullámban további hadseregek követtek. Ezek vélhetően csak nem a 8. határvadász dandárral szembeni védelem céljából voltak ott? Hogy nehogy az 1. nyíregyházi lovasdandár hirtelen összekapja magát és belovagoljon Moszkvába?
Ha nem tévedek akkor minden ország határőröket katonai egységeket telepítenek telepítenek a határaik mentén. És ha változik a határ új hör pontokat alakítanak ki.
Mindenféle távlatok nélkül is.
Ha jól emlékszem a magyar határvadászok is közel mentek a Szu/M. határhoz akkor és talán nem támadó szándékkal.
