A bridge gépek, különösen az ultrazoom gépek egy külön szegmenset képviselnek az amatőr fotózás és a profi fényképezés között. Nincsen viszont magyar nyelven olyan felület, ahol részletesen ki lehetne tárgyalni azt, milyen előnyökkel és hátrányokkal szembesül az, aki ezt most dívatos típusválasztékot célozza meg. Mire lehet jól használni az ultrazoom-kat és mire nem?
A Panasonic Eneloope a megfelelő ceruza akksi, ez csak lassan sül ki álltában. A lefagyás oka az, hogy régen használtad és flash memória csak papíron nem felejt. időnként kell neki "frissítés" ezért amikor régen nem meghívott memória területre tévedsz, előbb a gép felfrissíti a tartalmát. namost ez azonos folyamat mint az égetés és tök lassú. Én javaslom havonta egyszer "inicializálni" a gép memóriáját, ezt megtalálod a servide menüben, valahol a formázás környékén, bár a formázást a kártyán végzi, az inicializálást pedig a flash-en. Kétnaponta, ha bekapcsolod a gépet, akkor rögtön ráfrissít a flash-ra, de ilyenkor a hibát nem tudja kijavítani csak inicializáláskor, mert akkor egy ROM-ból olvas be. Kb, mint a bootolás a PC-n.
Most így első körben azt mondom, hogy a topic a bridge gépekről szólna és nem a tükrösökről. Amúgy meg szerintem nem az a lényeg, hogy tükör, vagy nem tükör, hanem az, hogy mekkora a lapka. Egy full frame, vagy APC lapka képét nemigen lehet hozni 1/2,3"-al és a bridge gépekben többnyire az van. Egy tükrös canon van nekem is, de engem most itt kifejezetten az érdekel, hogy egy 60x-os zoom os bridge-val lehet e jobb feloldást elérni ezen a tesztábrán, mint egy 30x-os al. mert szerintem egyáltalán nem biztos. A nagy zoom-nak értelme a videozásnál van, mert ott nagyon macerás az egész filemen elvégezni egy képkivágást, ami akkora képet eredményez, mint a 2x-es gyutáv. Állóképnél ez csak pár perc. Tehát az a kérdés, hogy 10m-ről hány Dpi-t tud a komlett cucc, mert ez azt is megmutatja, hogy 2km-ről melyik csinál részletesebb képet a szölőhegyről.
Nagyon érdekes témát feszegetsz, és én is kíváncsi vagyok a további hozzászólásokhoz, hogy kinek mi a tapasztalata ezekkel a gépekkel. Én a Panasonic gépemet most letettem egy kicsit, és majd lehet el is adom valakinek, mert egy tükörreflexes gépet vettem, és ahhoz optikákat. Így most azt használom.
Én azért tennék még egy-két próbát a következőkép:
Ha választható a rekesz prioritás, akkor a lehető legnagyobb rekesz számra (pl. 11, vagy több) tekerve készítenék velük képeket zoomolás nélkül állványról, és késleltetett kioldással. Hosszabb lesz a záridő, de így a lapka információját többször olvassa ki a gép, és talán javul a felbontás is. Ezt a képet RAW formátumba készítsd, és úgy vizsgáld meg újból a felbontást. A képet háttal az ablaknak készítsd napsütésben mint most, de egy fehér lepedőt tegyél fel "sötétítőnek", hogy szórt homogén legyen a bontási ábrára vetődő fény. Ha van állítható polárszűrőd, az segít.
A legjobb az lenne, ha az ábrát fóliára printelnéd ki, és egy tejüvegen át világítanád meg az ábrát. Azt hiszem a laborokban is így tesztelik a felbontást, és a barátom is így állította be a kamerákat az MTV-ben régen.
Egyébként lehet jó képeket készíteni ilyen gépekkel is. :-)
Kodak ZD710-es gépem van, nem egy mai darab, de jól elvagyok vele. Jelenleg lítiumelemmel használom, szerintem a legproblémamentesebb megoldás, az árát leszámítva, régebben ceruzaakkukkal sokat kínlódtam, hossszabb állás után kisültek, állandóan figyelni kellett a töltöttségre. Tudsz valami megbízható ceruzaakkut, ami hosszabb távon is megbízható, nem hajlamos hosszabb idő ( néhány hét/hónap ) után kisülni ?
Másik kérdés: a rekeszelőválasztásos és a programautomata üzemmódban időnként "lefagy", nem állítja be az exponálási értékeket, át kell kapcsolni egy másik üzemmódba, és vissza, hogy működjön, mi lehet az oka, és hogy lehetne kiküszöbölni ezt a hibát ( azon kívül, hogy nem használom ezeket az üzemmódokat ) ?
Elvégeztem egy mérést két ismert ultrazoommal. Arra voltam kíváncsi, hogy az ultrazoom-ok üvege tudja-e azt felbontást, amit az érzékelelőnek elvileg tudnia kellene. A méréshez egy tesztábrát használtam, amit ide is mellékelek. Ez a teszt ábra egy 300Dpi felbontású nyomat, ezt felbontást a legtöbb tintasugaras nyomtató tudja, így elvileg ki is lehet nyomtatni.
Összehasonlító paraméternek a DOT-méter-re esett a választásom. Ez egy szűk körben publikált mértékegység a kép részletességére, azt fejezi ki, hogy adott távolságról hány Dpi felbontású részletet tudunk lefényképezni. Egy 1000 Dm felbontású fényképezőgép tehát 100m-ről képes lefényképezni és különállóan megjeleníteni olyan DOT rendszert ( függőleges, vagy vízszintes vonalkákat), amelyek 10 Dpi felbontásnak felelnek meg. De jelentheti azt is, hogy 10m-ről le tudunk fényképezni 100Dpi-s vonalrendszert. A mérőszám tehát az adott távolság méterben kifejezve és a még éppen felismerhető sűrűségű vonalkázás felbontásának Dpi-ben kifejezett mérőszámainak szorzata.
Mielőtt nekiláttam, megpróbáltam megbecsülni, hogy az általam választott Panasonic és Sony gyártmányú bridge fényképezőgépektől mit várhatok. A becsléshez a katalógus adatokat vettem alapul. A készülékek pontosabb típusát azért nem adom meg, mert ez a cikk a mérésről szól és nem célja semmiféle rangsor felállítása.
A Panasonic gép 8Mpx felbontással és 18x-os zoom-al, amig a Sony készülék 20Mpx felbontással és 30x-os zoom-al rendelkezik. Mindkét készülék szíve egy 1/2,3"-os érzékelő lapka.
Úgy döntöttem, hogy a könnyebb számolás érdekében a Panasonic készüléket 5Mpx felbontásra állítom, így az optikai zoom tartománya is 23x-os terjed ki. Ilyenkor természetesen nem a zoom lencsetagjai vesznek fel más elrendezést, hanem a gép elektronikája csak a lapka közepére eső kisebb 5Mpx-nek megfelelő érzékelők jeléből állítja elő a képet, ami miatt a 18x-os zoom képkivágása kisebb lesz, ez eredményezi a legnagyobb gyújtótávolság látszólagos megnövekedését. Mindkét masina induló gyújtótávolsága 4,5mm, így a számításokhoz nem volt szükség a tényleges gyújtótávolságokra.
Lássuk a számokat. Mivel az egyik gép pixelszáma 4x-se a másikénak, ebből máris prognosztizálni lehet egy kétszeres lineáris felbontás javulást, legalábbis abban az esetben ha az optika egyáltalán képes ilyen felbontásban rajzolni. További 30%-ra lehet számítani a nagyobb zoom nagyítás, nagyobb gyújtótávolság miatt. Ezekből az adatokból az számítható ki, hogy a nagyobb zoom-al rendelkező gép, az A4 méretű tesztábrán kb. 2,6x sűrübb vonalkázást fog tudni rögzíteni.
A tényleges tesztet 10m-ről végeztem, mert erről a távolságról már mindkét gépen a maximális gyújtótávolságot használva sem tölti ki az A4 méretű tesztábra képfelületet. A kérdés tehát az volt, hogy hány Dpi-s vonalkázást képesek megjeleníteni erről a távolságról a gépek. Fontos azt érteni, hogy a tesztábra mérete egyébként közömbös, mert bármekkora két különböző méretű ábrán is a 100 Dpi, ugyanolyan sűrűségű vonalrajzot ad.
A mérés nem igazolta a számítást, ahogyan az várható volt. A legnagyobb gyújtótávolságon egyik optika sem tudta hozni az érzékelő lapka pixelszámához elvárható felbontást. Ideális esetben a képméret pixelben kifejezett oldalhosszainak felével kellene egyenlőnek lennie az elérhető felbontásnak. Kimondhatjuk, hogy ettől nagyon-nagyon messze áll a vizsgált mindkét fényképezőgép.
Konkrét számokkal kifejezve, a Panasonic készülék 10m távolságból mindössze 60 Dpi felbontást produkált, ami 600 Dm részletességnek felel meg. A közel 10 évvel újabb Sony készülék pedig erről a távolságról 100 Dpi-t tud, pedig a számítások alapján 2,6x-sa kellene legyen a felbontása, vagyis 150 Dpi-t ( 1500 Dm részletesség) kellett volna kapni, ám ez az érték mégiscsak kisebbre adódott.
Kíváncsi lettem arra, hogy a két gép közötti eltérést akkor most a pixelszám, vagy a nagyobb zoom okozza-e. Ezért a mérést elvégeztem 1m-es tárgytávolsággal is, azzal a különbséggel, hogy most a gépek zoomjaival arra törekedtem, hogy pontosan az A4 méretű ábra kerüljün a képre. Ideális esetben a felbontásoknak tízszeresnek kellett volna lenni, hiszen az ábra látószöge is ennyit nőtt.
Legnagyobb meglepetésemre mindkét készülék tényleges felbontása ugyan nőtt egy csekély mértékben, de azután megállapodott olyan 150 Dpi környékén. Ez jelentősen az elvárható értékek alatt van, pedig a decemberi déli nap teljes fényerejében készítettem a képeket, így a kevés fényre sem fogható az eredmény. Mivel ezek a képek 1m-ről készültek a részletesség mérőszáma 150 Dot-méter.
Ezek az eredmények elgondolkodtatóak. Elsősorban az a kérdés, hogy egyáltalán mi értelme van ezután a nagy pixelszámú lapkáknak ebben a méretben, hiszen a négyszeres pixelszám ellenére a Sony pont ugyanakkora felbontást tudott rögzíteni, mint a 8 évvel korábbi másik készülék. Úgy látszik önmagában a nagy zoom-nak sincsen értelme, hiszen a nagy gyújtótávolságon a DOT-méter mértékegység mérőszamainak mindkét készülék esetén igencsak nőni kellett volna, ám azok a végletekig kihasznált optikák miatt alig nőttek, éppencsak nem csökkentek.
A mérés alapjául szolgáló képeket alább találjátok. A képekről annyit kell még tudni, hogy azok a felbontás szempontjából nem manipuláltak, utómunka a színhelyességgel, a képkivágással és a zajjal történt. Annak bizonyítására, hogy a zajcsökkentés ezúttal nem ment a részletesség rovására, az eredeti képeket is felteszem.
Mire jó a bridge gép és mire nem? Igaz-e, hogy használhatatlanul zajos ( rossz) képet készítenek cserébe a nagy zoom-ért? Vajon van-e értelme 20Mp-nek olyan optikák mögött, amelyek a nagy zoom átfogás miatt eleve nem képesek ilyen részletes képet vetíteni az érzékelőre? Végül mennyi az annyi, vagyis mekkora nagyításig optikai a zoom és mekkorától digitális? Tényleg rontja-e a képminőséget a digitális zoom? Mi a jobb, a tölthető ceruzaelem, vagy a spéci akku?
Ilyen és hasonló kérdések megválaszolását szolgálja ez a topic, vagyis -- bridzseljünk!
