A Vénusz szőlő rokonságban áll az Otellóval, legalábbis vannak direktermő génjei, és vannak benne olyan labruskás ízek, mint az Otellóban.
Viszont magmentes, azaz csak nagyon ritkán van benne egy-egy léha (puha) mag és még ritkábban (szinte alig) egy-egy kemény.
Tehát nem kell passzírozni, vagy szétfőzni azért, hogy a héj is átmenjen valami szűrőn, amin a mag még nem.
Én szeretem az olyan lekvárt, ami nem teljesen pürés. Ezt is úgy csinálom, hogy a megforralom, beledugom a botmixert és csak addig hagyom működni, amíg ledarál annyi héjat, hogy a lé már lekvár állagú legyen, de a héjakból marad még benne némi darabos is.
Nem elég, mert Magyarországon alig van olyan savanyú közegű természetes talaj, amit az áfonya kedvel. Plusz, ha szabadföldbe ki is cseréled egy gödörbe, a környezethez fog igazodni egy idő után, úgyhogy felesleges is lenne ebből az okból is.
Mondjuk nálunk kicsit savanykás a talaj térképszelvény szerint, de nem eléggé.
A terv, hogy nagy kaspókban (cserepekben) nevelem (van) hozzá illő közegben. Tőzeges savanyú föld perlittel még szellősítve. Rá lesz vezetve egy csepegtetőcső, amiből kap naponta vizet a kútból, ami frissen itt szintén kicsit savas, de az sem eléggé, ezért hetente, kéthetente be fogom locsolni kannából ecettel vagy citromsavval jól megsavanyított öntözővízzel. Ha belövöm a dózisokat, akkor nem bonyolult beleborítani a kannába a kimért ecetet, vagy citromsavat.
Áfonyánál nem lehetne azt csinálni, hogy erdei savanyú talajt hozni neki? Fenyőerdőből vagy cseresből, ahol talán elég savanyú a talaj. Mondjuk én nem erőltetném, de ha mégis próbálkoznék vele, akkor talán így.
hát nálad aztán van választék lekvárból. rangsor nálam is van, de én szeretem mindegyiket. a csipkebogyó lekvár az egyik legjobb íz a világon, szóval nekem az az első.
most jut eszembe, hogy tavaly vettem egy üveg fekete berkenye lekvárt marha drágán (3600 ft/üveg), mondjuk az tényleg olyan volt, egy vagy két kiskanállal elég volt belőle.
az általad felsoroltak közül azért jópárat nem ettem még.
nem vagyok egy nagy tömény ital fogyasztó, de azért egy birspálinkát megkóstolnék...
Nekem az egyik kedvencem. Igaz, saját párlás, nem rontják el főzdében.
Sajnos a nyers, éréskori fogyasztáson kívül nem találtam még értelmezhető felhasználást a pálinkán kívül. Egyszer volt próbálkozásom lekvárt főzni belőle. Egy naturt meg egy fűszerezettet. Nem rossz (pektint nem kér... ;) ) , de valahogy nem fogy.
A végén ki szokott derülni, hogy a lekvár igazából vagy sárgabarack, vagy szilva, vagy eper, vagy ribiszke, esetleg őszi-jam. Sok más gyümölcs ki lett próbálva, de ezek a kapósak. A többi meg csak ott áll a polcon évek óta..
futottak még a szőlő (Vénusz fajta, magmentes) és füge lekvár
Nem fogy pl naspolya, egres, körte, kökény, bodza, egyebek.
idén szereztem be áfonya töveket, arra azért kíváncsi leszek, ha pár év múlva belendülnek és jut lekvárnak, az majd melyik kategóriába esik.
lekvárra tippeltem volna, de érdekes lehet a naspolya pálinka is. igazából az édes-savanykás ízarányok meg az állaga miatt finom a gyümölcs, olyan nagyon különleges aromája nincs, ami miatt el tudnám képzelni pálinkának, de azért megkóstolnám.
köszi, pont naspolya szaporításon gondolkodom. eszerint nem csak birsre és galagonyára lehet oltani, hanem naspolya magoncra is, úgy féltörpe növényt kapunk. talán maradnék a galagonyánál, ahhoz könnyű hozzáférni erdőszélen. már ha az erdőszélen az a galagonya van, amit a leírásban említenek (Crataegus monogyna).
akinek van, mit csinál a naspolyából? én csak frissen ettem eddig, úgy nagyon szeretem. láttam egy helyen, hogy egyszerre leszedték az egészet, amikor már meg volt puhulva, de hogy mit csináltak belőle, azt nem tudom.
Gyerekkoromban viszont ki nem állhattam, csak azt az ehetetlen, kemény, savanyú rettenetet volt lehetőségem kóstolni, amit nagyanyámék vettek a piacon egresszószhoz. Akkor azt hittem, hogy az egres az ilyen. Érettet akkor ettem először, mikor a kertünkben kóstoltam. De az sajnos nem volt ellenálló.
Piros ribizlink nekünk is sok van, jobbak-rosszabbak, magról is kelnek, ami nincs útban, meghagyom. A diófa alatt is rendesen terem és beérik, ez nagy előnye, csak sajnos nem nagyon szeretem, nekem a piros ribizli túl savas, elvásik tőle a fogam és kicsípi a nyelvem. A fekete ribizlit jobban szeretem, és a fehér is jobb, abból is van pár bokor, én csak azokról eszem. A pirosat csak feldolgozva tudom fogyasztani, meg egy közelben lakó ismerős nagyon szereti, a zömét neki adom.
A vásárolt bokrok közül egyébként az egyik kimondottan jó, nagy fürtű, nagy szemű, nem is olyan rettenetesen savas. Ez sokkal később érik, mint a többi.
Mindegyik ribizli bokrunk egészséges, strapabíró, egyedül a tartós szárazságra érzékenyek, ha sokáig nincs eső, öntözni kell, különben kiszáradhat.
A Ribes divaricata sokkal kevésbé savas, mint a piros ribizli.
Valószínű, hogy rezisztens, ha egy vásárolt tőről származnak. A magoncok zöme is rezisztens lett, nem valószínű, hogy a faiskola, ahonnan az eredeti származik, pont olyat szaporított volna, ami nem az.
Ez a Facebookos hirdető állítólag dugványozással szaporította az eladásra kínált töveket, de hogy az anyatövek honnan valók, azt nem kérdeztem. Lutri az ilyen.
Régebben én is neveltem magoncokat, amik sima, fehér, nem rezisztens egres alatt keltek ki. Sok év után termettek is, de apró szeműt és természetesen nem voltak rezisztensek se. Azóta már vettem többfajta lisztharmat-rezisztens egrest és így nem kell permetezni őket.
Üdv ! Sajnos a "pálinka fák"java a -1,3 c fokban tönkre ment(PÉCS) ,a magyar kajszi (ha az) ,teljesen elfagyott a két kisebb fám (Gönci és Ceglédi Arany) 80-90% fagykár ! Még amit sikerült tönkre tenni ez az alig mínusznak ,kivi (90-95%) most termett volna 1x ,és a datolyaszilva(tipo 100%) kár ! :-((((((((( Amit még nem tudok a cseresznye,meggy,szilva ,mert azok is virágba voltak ! :-((( Roppant mód megviselt ,és persze nem csak az anyagiak miatt ,hanem a leendő/várható esetleges jövőbeni persektíva aggaszt!:-(((((
