Én azért nem vagyok biztos benne, hogy ha a franciák helyett a románokkal játszottunk volna, nem ugyanúgy kikapunk. A csehek gyengébb játékosokkal ugyan, de csapatként egységesebbek voltak és jobban küzdöttek a ki-ki meccsen. Ez az igazi probléma. Amit írsz az túl egyszerű lenne. Ez nem matematika. Felmerül az emberben az is, amiről Ballai is ír a NS- ban , hogy játékosaink mennyire motiváltak a válogatottban, hiszen nem akarják jobb szerződésért külföldre eladni magukat mint sokan mások, mert itthon jól megvannak fizetve. Ezt már NA és Pálinger is említette az olimpia előtti lengyel vereség után. A szakmai problémákat sem lehet tovább elkendőzni. A védekezés, a visszarendeződés, a gyorsaság is kérdéseket vet fel,a beállók és átlövők hiánya még akkor is problémás, ha a nyolc közé jutunk.
Nem értem miért megy az öncséplés. A franciák nyerték a VB-t megverték a torony magas favorit norvégokat is, ilyen szempontból nem 15. hanem holtversenyes 2. A sorsolás volt peches.
Rasmussen felelőssége felmerül, hogy a 3-as pozicióban használható támadás után visszarendeződni tudó Szekeressel összeszokott játékost miért nem használta hosszabban?
Hidd el én is inkább Mészárost játszattam volna. Főleg így utólag, hogy láthattuk abban a rövid időben is amit kapott mennyire volt hasznos, kiváltképp Mayerhez képest.
De Te amit írtál abból szintisztán az jött le, hogy a nem visszafutásokért egyszemélyben Mayer a felelős. Ez nem igaz, mert ebben szinte az egész csapat hibás.
Miután a norvég otthoni viszhang is a nem használt cseréken lovagólhat (agyon játszatott belsősök), így mi is a kevéssé használt 3-as védőként jó Mészáros problémakört szerintem jogosan vesézhetjük.
Szerintem sem szabad Mayeren elverni a port, de talán nem is ez volt a cél. Rasmussent viszont semmi sem gátolta abban, hogy felmérje ezt a hiányosságát, és ennek megfelelő taktikát, és cserét alkalmazzon.
Egyébként szerintem nem is a visszarendeződés, hanem még a visszafutás (rendezetlen) sem működött. Pedig a norgék ellen jól látszott, hogy ha ütköznek velük, akkor mindjárt nem pörög úgy a játékuk. Nálunk a megállító ütközés ritkaságszámba ment.
Nagyon feltűnő volt, hogy ők mindig továbbpasszolták már a labdát az ütközés előtt, ebből adódóan sokkal kisebb a hibalehetőség, mert zavartalanul passzolhat. Nálunk (és egyébként a legtöbb más csapatnál is) az ütközést követően birkózva történik a passz, ami így sokkal nagyobb arányban vét célt.
Igazad van, Mayer lassú. De a másik öt mezőny játékos hol volt? Ők se nagyon értek vissza. Nem kell egy embert kipellengérezni, a többi se sokkal jobb.
Miután a gyorsan visszarendezödő védelmükkel verték meg a franciák a norvégokat, az emberben felbukkanó kisördög ilyen visszarendeződés központú szellemben tekint a vállogatottunkra is. Vajon a csapatunk egy lefutni is lassú beállóst miért preferált, aki ráadásul még nem érte el sérülése előtti formáját sem, hogy hasznosságát igazólja? A Fradiban Pena is csak támad, de expreszvonat sebességgel fut le cserélni.
Nagyobb gond az, hogy a szurkolók, akiknek fogalmuk sincs a szabályokról (tisztelet a kivételnek!), össze-vissza szidják a jv-ket, miközben alapfogalmakkal nincsenek tisztában. Ennél is nagyobb gond viszont, hogy azok sem tudják pontosan a szabályokat, akik pályára lépnek vagy a pálya mellől dirigálnak.
Ez olyan, mint a KRESZ, hiába van 20 éve jogsid, ha közben megváltoztak a szabályok.
Ezzel csak az a gond, hogy számtalan esetben ha a vonalon áll valaki, befújják belülvédekezésnek(de ugyanazon meccsen hasonló szituációt nem), vagy amikor a támadó ráugrik a hatoson kívül álló védőre, aki a lendületmegmaradás miatt kénytelen akaratlanul is behátrálni a hatoson belülre. Én elhiszem, hogy Pineau esete nem volt hetes, de akkor millió hasonló eset miért? Jóval többször adtak ilyenre hetest, mint amennyire nem.
Szerintem erre az lehetne a megoldás, hogy a hatos vonalát 30 cm vastagra húzzák. Ha a támadó cipőjének a hegye hozzáér, már belépés, ha a védő sarka még nem ér a vonalon belülre, még nem belülvédekezés. Így eléggé ki lehetne szűrni az emberi döntés-faktort abból, hogy ki és mikor van a hatoson belül.
>Visszanéztem. Nem csípi a lába a vonalat Pineaunak, hanem telitalppal rajta áll mindkét lábával.
Ez kezdettől fogva világos volt számomra is, beírtam már tegnap is, emlékezetből :-)
>Sajnos az általad belinkelt szabályozás szerintem egy tévút, mert akkor ha a cipője orra csípi a támadónak a vonalat azt sem szabadna lefújni.
Elfogadom, hogy ez a véleményed, mindenesetre a szabálykönyv a 6:2 alatt definitive megjegyzi, csak a védőnél (6:2c), hogy csak akkor szabálytalan, ha teljes egészében belép. A támadónál nincs ilyen kitétel.
Szerintem egyébként annyiban logikus, hogy a védőnek a vonal a háta mögött van, a támadónak viszont az orra előtt, így elvárható, hogy ő jobban lássa, hová lép. De persze lehetne az is logikus, hogy tessék egy fél méterrel előrébb védekezni, akkor biztosan nem lép vonalra. A szabályalkotó úgy döntött, ahogy, ahhoz kell igazodni.
Olvasgattam egy kis norvég sajtót délután. Ott azt vetették még az izlandi tag szemére, hogy miért játszott Heidi Løke ilyen keveset a döntőn. Løke saját bevallása szerint bírt volna ennél többet is.
Hergeirsson maga azon puffogott, milyen sokat kellett utazniuk keresztül egész Németországon és ez mennyit kivett a játékosokból.
Egy rakás kommentből viszont az derült ki, hogy a szurkolók ugyanolyan arrogánsan álltak neki a VB-nek, mint maguk a játékosok.
Visszanéztem. Nem csípi a lába a vonalat Pineaunak, hanem telitalppal rajta áll mindkét lábával. Sajnos az általad belinkelt szabályozás szerintem egy tévút, mert akkor ha a cipője orra csípi a támadónak a vonalat azt sem szabadna lefújni. Egy cipő méret kb 30 cm, az azért nagy előny is lehet, ha ennyivel beljebb védekezhetnek.
Mörk esetéről nincs perdöntő lassítás, de láttam már ilyet befújni belemenésre, igaz hetesre is.
Ami még érdekes abban a támadásban, hogy passzív alatt voltak és a hatodik passzba a francia beálló beleér (nem birtokolta) és így kerül Dembeléhez.
Azt se mondom, hogy nem volt alapvető hiba a három belső embert agyonjátszatni.
De azt gondolom, hogy nem ezeken múlt, hanem ezek is már tünetei az igazi oknak: a norvégok el se tudták képzelni, hogy ne nyerjék meg a világbajnokságot. És ez lett végül a vesztük. Akárcsak tavaly nyáron, az olimpián.
(Persze szeretnék én egy olyan válogatottnak szurkolni, amelyiknek az a nagy csalódása, hogy számtalan cím után az egyik világbajnoki döntőt elveszíti két góllal).
