Mussolini a zsidózásra éppoly kevéssé volt fogékony, mint az olaszok nagy többsége. Antiszemita politikájának megindítását elsősorban politikai megalkuvás magyarázta. 1932-ben még úgy nyilatkozott a már említett Emil Ludwig újságírónak, hogy hazájában nem létezik antiszemitizmus, és különben sincsenek többé tiszta fajok, a nemzet erejét és szépségét pedig éppen a szerencsés keveredés idézi elő.
Öt évvel később Németországba látogatott, ahol lenyűgözte a német szervezettség, precizitás, gazdasági erő. Kisebbrendűség kezdte gyötörni Hitlerrel szemben, zavarta, hogy igazán nem vették komolyan, a tervezett lépésekről sem konzultáltak vele. Igyekezte elkerülni, hogy Olaszország lemaradjon Németországgal szemben. Az antiszemita politika megindítását a német vezetés nem kérte Mussolinitől, erre vonatkozó kérés legalábbis jelen ismereteink szerint nem hangzott el.
A meginduló antiszemita politika két jól elválasztható szakaszra osztható. Az első a faji törvények elfogadásától a fasizmus bukásáig tartott. A korszakot élesen zsidóellenes és jogfosztó törvénykezés jellemezte. Ugyanakkor az is igaz, hogy az említett idő alatt egyetlen zsidót sem öltek meg Itáliában, nem voltak pogromok, fizikai erőszakot velük szemben néhány ritka kivételtől eltekintve nem alkalmaztak. Az Olasz Szociális Köztársaság 1943 szeptemberi megalakulásától kezdődően a helyzet azonban radikálisan megváltozott. A megszálló németek szinte azonnal megkezdték a zsidók letartóztatását, ezt később a köztársasági olasz hatóságok, belügyminiszteri rendeletre folytatták. A szociális köztársaság területén felerősödött az antiszemita uszítás, amely a világháború sorozatos olasz vereségeiért, az afrikai kudarcokért, a szicíliai partraszállásért a zsidókat tette felelőssé. A sebtében felállított fegyveres erők egyes egységeinél rasszista és antiszemita kurzusokat rendszeresítettek a tisztiiskolások számára. Összesen 7800 zsidót deportáltak Észak-Olaszországból, alig egy tizedük élte túl a haláltáborok borzalmait.
Az olaszországi zsidók a fasiszták hatalomátvétele után is megtartották társadalmi állásukat, még a fasiszta pártba is beléphettek, amelynek így már a római menetelés idején is mintegy 200 zsidó tagja volt. Néhány közülük magas pozícióra jutott a pártban, mint Aldo Finzi, akit végül 1942-ben zártak ki a pártból, majd az ellenállásban halt meg. Guido Jung, az 1932 és 1935 közötti pénzügyminiszter is zsidó volt."
A gazdaság rendben van csak versenyképtelen és ez a magyar burzsoázia történelmi helyzetéből adódik. Az ezzel kapcsolatos társadalmi bajok pedig a privatizációból, ehhez viszont csak azon az áron lehet hozzányúlni, ha a kialakult kapitalista osztályt "lefejezik".
Kiabálni nem kell, de a Duce történelmi örökségét rehabilitálták és ma már tiszteletre méltó személye a történelemnek, ez megjelenik széles társadalmi körökben elfogadottá vált és ezernyi jele van nálunk amiből csak néhány foto:
megjelenik a fascia az újépítésű házak falán, a Musoolini emlékműveket rendbe rakják
a politikai rehabilitáció részben Berlusconinak köszönhető de Alessandra Mussolini is sokat tett érte, hogy Itália történelmének egy fejezete helyére kerülhessen, egy politikus, aki adott körülmények között helytállt és a legtöbbet tette (nyilván nem Líbiáért) és ezek csak a mi kis városunkban, számos helyen ma már Via Mussolini is van, hozzátok legközelebb Velencében.
Jó elemzések. Egy politikai elemző meg nem a jövőt mondja meg, hanem felméri a helyzetet.
Az első írásban jól felmérte, hogy Gyurcsány milyen jó helyzetben van, de a gazdaságot rendbe kell rakni. Orbánnak meg komolyan változtatni kéne. De olyan történt amire nem lehetett számítani. Az öszödi beszéd kicsinálta Gyurcsányt, főleg hogy nem mondott le. Így a gazdasági reform is elmaradt. Majd csak Bajnai hajt végre reformokat. Orbán meg változtatott a politikáján, kihasználta az öszödi beszéd adta helyzetet. Kizárólag a kormány lejáratásán dolgozott gátlástalanul.
A második írásban is jól látta a helyzetet. A győztesnek igérkező népszavazás tényleg óriási lehetőséget adhatott volna Orbánnak. De végül az egész Orbán Sztálingrádja lett. Mindent beleadva is nem várt csúfos bukás. Azóta meg megindult lassan a lejtmenet. A korábban sohase történt bocsánatkérdések, a nyilvános kifütyülések, vezető politikusok botrányai stb.
