Ebben a topic-ban kitárgyalhatjuk Japán őstörténetét a kőkorszaktól kezdve a Jajoi korig,különös tekintettel az ainuk és a japánok eredetére.
Nem tudom érdekel-e valakit a téma,szerintem jól el lehet rajta filozofálgatni :)
"Az elsõ államszervezetek, 3–9. század Az elsõ államalakulat a leghatalmasabb törzs, a Jamato nemzetség vezetésével a 3–4. században jött létre. A 7. század folyamán a laza államszövetséget kínai mintára egy központosított, szigorúan szervezett állammá alakították át. Az akkor már évezredes Kínai Birodalom kultúrája, jól szervezett állama szolgált példaként. A reform részben a belsõ hatalmi harcok megszüntetését, részben a Kína és a Koreai-félsziget államai felõl érkezõ külsõ fenyegetés elhárítását célozta. A 8. századi joggyûjtemények (Ricurjó) meghatározták az új állam szerkezetét és szabá lyozták mûködését. Ezek értelmében az uralkodó – akit ekkortól neveztek kínai mintára tennónak, „mennyei császárnak” – az ország egész területe és népe felett abszolút hatalommal, istenként uralkodott. Hatalmát a törvényeknek megfelelõen az intézmények és a kinevezett hivatalnokok révén gyakorolta, minden föld az õ tulajdona lett állami földként. A Nara-kor (710–794) az átvételek és a kínaias kultúra idõszaka Japánban: a buddhizmus, konfucianizmus, kínai írásrendszer, jogrendszer, kínai mûveltség és szokások átvétele és meghonosításának ideje. Japánban azonban a magánföldtulajdon és a nemzetségi elv is megmaradt a társadalomszervezésben. A 10. század végére a hatalom alapja a magánbirtok lett, s a földet birtoklók különbözõ rétegeit bonyolult függõségi rendszer kötötte össze, mely leginkább az európaihoz hasonló hûbéri hierarchiával jellemezhetõ. (Ez a fejlõdés Ázsiában máshol nem található.) Az állami földek – és az onnan befolyó adók – csökkenésével a központi hatalom rendfenntartó ereje egyre gyengült, a 10. századra megszûnt a központi hadsereg. A vidéki földbirtokosok, tartományurak, templomok, földesgazdák kis birodalmainak fontos része volt magánhadseregük. Ebbõl a saját fegyveres erõbõl alakult ki a szamurájréteg. Bezárkózás, 9–12. század A 9. században a Kínai Birodalom meggyengült, Kelet-Ázsiában új államok jelentek meg (például a Koreai-félszigeten). Japán bezárkózott. A 12. század második feléig nem érintkezett a kontinenssel. Ez adott lehetõséget a sajátosan japán kultúra megszületésének és fejlõdésének. A Heian-korszak (794–1185) folyamán megjelentek a japán nyelven és japán írással írt, japán ízlésvilágot tükrözõ sajátos irodalmi mûfajok. A vidéki elit harcos réteg – szamuráj vagy busi – megerõsödött.
A 12. század végén a szamurájok az egyik magasra emelkedett család vezetésével megalakították saját „kormányukat”, s a politikai hatalmat kivették az udvari arisztokrácia kezébõl. A Kamakura-korszakban (1185– 1333) a sógun, a szamurájok legfõbb hûbérura, a császártól katonailag kikényszerített felhatalmazással az egész országra kiterjedõ végrehajtó és ellenõrzõ rendszert épített ki vazallusaival. Az intézmények: sóguni államtanács, kincstár, a tartományokba kirendelt védnök (sóguni helytartó) és a magánbirtokokra (!) kihelyezett sóguni intézõ. A sógun ezen intézményekkel az összes tartományt, a magánbirtokok területét, a birtokosokat, a szamurájokat, az udvari nemeseket és a császári udvart is irányítani és ellenõrizni tudta. A császár és az udvari arisztokrácia felsõbbsége névlegessé vált, legfõbb tevékenységük a mûvészetek gyakorlása maradt. A busihatalom 1868-ig tartott. A harcosok rétegének megjelenése nemcsak a politikai struktúra átalakulását vonta maga után, hanem a mûvészi ízlés változását, a filozófia és vallás újabb irányzatainak érvényesülését, a társadalmi szervezõdés új formáinak kialakulását is. (A szamurájok klasszikus korszaka a 15–16. század. A szamuráj harcmûvészet kikristályosodása, a szamurájetika megformálása ekkor történt meg.)
A császárság
A japán császári dinasztia az egyedüli a világon, mely ugyanazon országban megszakítás nélkül uralkodik a császárság kialakulásától (igazoltan a 4–5. század) a mai napig. A 8. századi japán krónikák szerint (amelyek 1945- ig a hivatalos állameszmét jelentették) az elsõ japán császár a sintó panteon fõistenének egyenes ági leszármazottja volt. Isteni személy, és egyben a sintó, az õsi japán hitvilág „feje”. Elsõsorban vallási vezetõként tevékenykedett, és a legitimáció forrása volt a legfõbb államhivatalokat birtokló – és ténylegesen kormányzó – nemzetségek számára. A japán császárság intézményének jellegzetessége, hogy a császár személye már a kezdetektõl csak szimbólum volt, és nem valós politikai hatalom birtokosa. A 12. század végétõl a 19. század közepéig a hatalom a szamurájok hûbérura, a sógun kezében volt. Õket névleg a császár nevezte ki, hatalmuk legitimációja tõle eredt, ugyanakkor a császár és udvara nem avatkozhatott bele a politikába. Isteni származásáról a császár 1946. január 1-jén mondott le. Kétezer éve a császár a nemzet egységét, a japán történelem és állam folytonosságát szimbolizálja. Hirohito (uralkodói nevén Sóva), a 124. japán császár hagyományos öltözékben, mint a sintó egyház feje, 1926 körül Szamurájhagyományok Ajapánszamurájok (busik) 600–800 évig uralták országukat, és kultúrájuk a nemzeti mûveltség alapvetõ része lett. Harci erejükre a 10. században lett igazán szükség, amikor a központi hatalom már nem mûködött. A harcos csapatok eredetileg családi alapon szervezõdtek, a családfõ körül csoportosultak a család férfi tagjai, a rokon fiúk, illetve a háziszolgák, a szolgálatban álló parasztok és hûségüket felajánló kisebb gazdák. A tagokat szoros függõségi rendszer kötötte össze. A busicsoportok egymással is függõ viszonyba kerültek. A szamurájkultúra alapja filozófiai, vallási, társadalmi és katonai eredetû. Konfucianizmus, zen buddhizmus, busidó és a családmodell együttesen alakította ki a szigorú morált és etikát. A hagyományokat, szabályokat és szokásokat a 17. század elejére rendszerezték a busidó („a harcos útja”) nevû íratlan erkölcsi kódexben. Az eszményi szamuráj nemcsak kiváló harcos, hanem mûvelt is volt. Elsajátították az arisztokrácia mûveltségét, és emellé saját ízlésviláguknak megfelelõ jellegzetes stílust teremtettek. Legfontosabb értékeik a hõsiesség, a hûség, a családi dicsõség és a harci jártasság voltak."
Elvileg a Dzsomón kultúra népessége az ainuk egyenesági elődje, és genetikailag nagy hatással voltak a japánokra is(D Y-Dns csoport gyakoriságán látszik ez meg leginkább). De alapvetően nem ők a japánok ősei.
Igen, az biztos, hogy a japánok ősei az ainuk és a Dzsomón kultúra után érkeztek. Hogy mikor és honnan az kérdéses.
A Jajoi kor kezdetét általában i.e 300 körülre teszik, de láttam már olyan véleményt is, hogy ennél jóval korábban megjelent az új népesség.
Ami az érkezési helyüket illeti leginkább talán Koreára mutogatnak. Egyes vélemények szerint a Koreai-félsziget déli részén egész sokáig használatban voltak japán nyelvek, de a koreai nyelv elődje(ami a félsziget északi részéről terjedt) kiszorította ezen nyelveket.
A másik opció Kína középső partvidéke. Ez a terület eredetileg nem a klasszikus kínai civilizáció része volt, az itteni népeket baiyue/yue néven ismerték a kínaiak(ez talán valami gyüjtőnév lehetett).
Az biztos, hogy a Jajoi kor népessége értett az árasztásos rizstermeléshez, fémművességhez és a hajózáshoz, illetve azt hiszem a lovat is ismerték. Ennek alapján a kínai partvidék és Korea egyaránt szóba jöhet(Mandzsúria és Szibéria valószínűleg kizárható). Genetikailag a japánok a kínaiakhoz és a koreaiakhoz állnak közel, de határozottan elkülöníthetőek tőlük.
Nem tudom vajon a kontinens melyik részén lehet leginkább párhuzam a japán régészeti leletekkel.
13 ezer éve, az utolsó jégkorszakot követõ felmelegedés következtében a tengerszint emelkedett. Ekkor alakult ki a mai Japán-szigetvilág. Ebben az idõszakban egy nagyobb, eszközhasználatban fejlettebb, gyûjtögetõ társadalom tûnt fel. A régészek Dzsómon-kultúrának hívják. Nevét az agyagedények jellegzetes zsinórmintás díszítésérõl kapta. E korszak (Kr. e. 14. évezredtõl Kr. e. 3. század elejéig) emberei készítették – japán régészek szerint – a világ elsõ agyagedényeit és -figuráit. Vitatott kérdés, hogy ez a népesség – vagy népességek – a mai japánok õsei-e, illetve van-e közük a mai japánoknál régebben a szigeteken lakó ajnukhoz (akik mára alig 20 ezren maradtak Hokkaidón). Egyes vélemények szerint a Japán-szigetvilág elsõ lakói, közöttük feltehetõen a mai ajnuk õsei Észak- és Kelet-Ázsiából az akkor még létezõ földhidakon érkeztek erre a területre mintegy 35 ezer évvel ezelõtt. Más kutatók szerint néhány népcsoport hajóval is jött erre a vidékre Délkelet-Ázsiából a csendes-óceáni nagy vándorlási idõszakban. A leginkább elfogadott vélemény az, hogy a japán nép több irányból érkezett népcsoportok keveredésébõl alakult ki. A zsinórmintás kerámiákat elõállító népeket (Dzsómon-kultúra) az úgynevezett Jajoi-korszak követte. Idõhatárát a régészek a Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 3. századig tartó idõszakra teszik. A kontinensrõl átkerülõ rizstermesztési és öntözési technikák jelentek meg, és fémeszközöket készítettek. A törzsek vezetõit hatalmas halomsírokban temették el.
Kr.e.600.Alegendaszerintazelsõcsászár (tennó), Dzsinmu trónra lép. Ez a japán idõszámítás kezdete. Kr. e. 3. sz. Elterjed a földmûvelés és a fémmûvesség.
4. sz. A Jamato törzs Hokkaidó kivételével egyesíti a Japán-szigeteket, létrejön az elsõ államalakulat. 6. sz. A buddhizmust pártoló Sótokú herceg „Tizenhét cikkelyes alkotmánya” a konfucianizmus eszmeiségének elsõ jelentõs megjelenése.
645. Megkezdõdik a Taika-reform: kínaimintáraerõsendecentralizált,szigorú alá-fölérendeltségre épülõ államot hoznak létre.
710–794. A Nara-korszak. Heidzsó (ma Nara) néven geometriailag megtervezett állandó fõvárost alapítanak.
724. Sómu japán császár (ur. 724–749) államvallássá teszi a buddhizmust. 794–1185. A Heian-korszak. A fõvárost Heiankjóba (ma Kiotó) költöztetik (1868-ig ez a császári székhely).
9. sz. Az egymással harcoló családok, tartományi vezetõk fegyveres kíséretének tagjaiból, a szamurájokból új társadalmi réteg alakul ki.
1068.Goszandzsótennó(császár)véget vet a Fudzsivara család befolyásának. Ezután a trónjukról lemondott, szerzetesi fogadalmat tett császárok kormányoznak. A helyi hatalmasságok közül kiemelkednek a császári család mellékágai, a Tairák és a Minamotók.
1159–1160. A Heidzsi-zavargások. A Tairák és a Minamotók versengésébõl ideiglenesen az elõbbiek kerülnek ki gyõztesen.
1180–1185. A Gempei-háború. MinamotonoJoritomómegsemmisítia Taira családot.
1192-ben felveszi a sógun címet, amelyet 1868-ig viselnek Japán tényleges uralkodói. A császár udvara Kiotóbanmarad,a sógun Kamakurából irányítja az államot. –1600.Muromacsi-kor.AzAsikaga családból származó sógunok uralkodnak, székhelyük Kiotó Muromacsi negyede.
1467–1477. Az Ónin-háború során felbomlikazAsikaga-sógunátusáltalfenntartottközpontihatalom.Azországfüggetlen feudális fejedelemségekre esik szét, élükön a daimjóknak nevezett tartományurak állnak.
1543. Elsõ európaiként portugál kereskedõk jelennek meg Japánban. 1573.OdaNobunagadaimjómegfosztja hatalmától Asikaga Josiakit, ezzel megdöntiakiotóiAsikaga-sógunokuralmát és harcot kezd a tartományurakkal Japán újraegyesítéséért.
1600–1868. Az Edo- vagy Tokugavakorszak.TokugavaIejaszudaimjó felveszi a sóguni címet. Székhelyét Edóban (a mai Tokió) alapítja meg. A Tokugavák felszámolják az európaiak befolyását: a keresztények elüldözése után 1635-tõlkezdveteljesenelzárjákJapánt az európaiak elõl. 1853-tól. Az USA és az európai hatalmak egyenlõtlen szerzõdések megkötésére kényszerítik a sógunkormányt. 1867. Tokugava Josinobu visszaadja a politikai hatalmat a császárnak. A Meidzsi (felvilágosult kormányzás) néven meghirdetett új történelmi korszak modernizálást, terjeszkedést és nagyhatalmi törekvéseket hoz.
1894–1895.Ajapán–kínaiháború.Kína lemond Tajvanról Japán javára, Korea önállósul.
1904–1905. Az orosz–japán háború. A portsmouthi békében Oroszország átengedi Japánnak Port Arthur és a Liaotung-félsziget bérletét, Szahalin szigetének déli részét, valamint Koreát és Mandzsúriát japán érdekterületnek ismeri el.
1910. Japán annektálja Koreát. 1912–1926. A Taisó-kor Japánban.
1922. február 6. A washingtoni konferencián öthatalmi flottaegyezményt írnak alá. Nagy-Britannia, az USA, Japán,FranciaországésOlaszországhadiflottáinak arányát 5:5:3:1,75:1,75-ben állapítják meg. 1926.ASóva-korkezdete.Taisócsászár halála után helyére fia, Hirohito kerül.
1931. Mandzsúria Japán kézre kerül. 1932. február 18. A japánok Mandzsúriában bábállamot (Mandzsukuo) hoznaklétre.Kormányzójává,majdcsászáráváazutolsókínaicsászárt,PuJitteszik.
1936. november 25. Németország és Japánaláírjaazantikominternpaktumot.
1937.Japán–kínaiháború(1945-igtart).
1940. szeptember 27. Japán, Németország és Olaszország háromhatalmi egyezménytköt. Elismerik Japánvezetõ szerepét Ázsiában.
1941.december7.Japánmegtámadja az USA-t.
1945. augusztus 6. és 9. Atombombatámadás Hirosima és Nagaszaki ellen.
1945. szeptember 2. Japán aláírja a feltétel nélküli megadást.
1951.szeptember8.Agyõzteshatalmak közül az USA, Nagy-Britannia és Franciaország (a Szovjetunió és Kína nem), valamint további 46 állam San FranciscóbanbékétkötJapánnal.Japánvisszanyeri teljes szuverenitását, de elveszti Koreát,Tajvant,aKuril-szigeteket,Szahalin déli részét és Mandzsúriát, illetve mandátumterületeit. Japán beleegyezik, hogy továbbra is amerikai haderõk állomásozzanak területén.
1989. A Heiszei-kor kezdete. Hirohito császárt halála után a trónon fia, Akihito követi (1990. november 22-tõl).
Valamikor láttam egy dokumentumfilmet ami Japán élővilágáról szólt és abban tárgyalták, hogy a szigetek egyetlen főemlőse a japán makákó is akkor érkezett ide amikor Japán még összeköttetésben állt az ázsiai szárazfölddel a nagyon távoli múltban. Számomra az Ázsiai eredet inkább elképzelhető (Mandzsúria v. a Koreai-fsz. felől) de ha ez így van akkor ez jóval a Koreai nép megjelenése előtt történhetett akiknek eredete talán még homályosabb mint a Japánoké. Tajvant nem tartom valószínűnek mert tudtommal a Japánoknak nincs kimutatható kapcsolata az Ausztronéz népekkel, nyelvekkel. (vagy igen?)
Azt gondolom az ajnuk az autochton népesség a japánok pedig később érkeztek Hokkaidóra szorítva az ajnuk át megalapítva a Jajoi majd a Dzsomón kultúrát. Szvsz a japánok és a koreaiak között max az agglutináló nyelv miatt lehet párhuzamot vonni.
az én véleményem az - a kérdésedet nézve - hogy szinte kizárt, hogy két népcsoport alakult ki azokon a szigeteken. leginkább egy sem, szerintem úgy kerültek oda. a kérdés, hogy honnan és mikor? még hajózniuk sem kellett amúgy , volt olyan időszak amikor át lehetett gyalogolni.
de mondjuk ez ránk Magyarokra is igaz (honnan?), és éppúgy sosem fogjuk megtudni. (na jó, az időgép feltalálásáig nem.)
,,Én azt olvastam, hogy több különböző bevándorlási hullám volt, az ősibbek dél felől érkeztek az óceán felől, talán Tajvanból, talán még messzebbről."
Mármint az ainuk ? Vagy egy későbbi népesség ? Úgy tudom Tajvanon hajós népek(maláj-polinézek) éltek a kínai bevándorlás előtt,úgyhogy simán lehet,hogy elhajóztak Japánba. Bár akkor valamiféle rokonságot ki lehetne mutatni a japán és az ausztronéz nyelvek között,de úgy tudom ilyet nem sikerült még bebizonyítani.
Van valami arra utaló jel,hogy Koreában másféle népek is éltek a koreaiakon kívül ?
