Én szívesen kísérném özvit, ha cserébe ő is megtenné nekem ezt. Feltéve, ha nem vagyunk földrajzilag nagyon távol. Együtt retteghetnénk. félelmünkben felzabálnánk egy csomó sütit. Hm?
Nem jó a háziorvosod, de ezen már meg se lepődöm. :( Biztos, hogy leterhelt, de ez nem mentség arra, hogy ha a kartonodon látja, hogy szívbeteg vagy, legalább egy vérnyomást ne mérne. Vagy még jobb lett volna, ha elküld a kardiológiára. Persze ő is ahhoz lehet szokva, hogy bemennek a nagyszájúbb betegek, és mintegy a fodrásznál, nála is megrendelik, hogy hova utalja be vagy milyen gyógyszert írjon fel.
Szorongást viszont a szívbetegségek, akár pánikrohammal is összekeverhető egy roham, szóval ha nem szeded a gyógyszert, pedig kéne, az egy rakás bajt csinál előbb, többnyire nem adják olyan könnyen a halált a krónikus betegségek. Megértelek, hogy félsz a dokiktól, de akkor keress egy olyat, akit ismerősöd ajánl, és egyáltalán nem ördögtől elrugaszkodott dolog, hogy magaddal vigyél valakit, akiben megbízol. Nem csak a fiadat viheted be, lehet barátnő vagy unokahúg, más rokon is. Valaki csak elkísér. Úgy gondolom, hogy nagyon bizonytalan vagy magadban és félénk is, de sajnos muszáj kiállnod magadért. Ma már lehet időpontot is kérni, és jelezheted, hogy hosszabb ideje nem állsz kezelés alatt.
A hálapénzzel kapcsolatosan meg egyáltalán nem vagyok képben. Ha valaki ajánlja a doktort, akkor tőle megkérdezheted, hogy az orvosánál szokás-e pénzt adni, és hogy ő mennyit ad. Én csak abból tudok kiindulni, ami saját tapasztalat, hogy ez az egészségügyi személy részéről is irtóra kínos, és ha én lennék ilyen helyzetben, egyáltalán nem zavarna, ha nem adják a hálapénzes borítékot, sőt! Amikor lehet, én direkt magánorvoshoz mentem, ott tiszta ügy: van megszabott árlista, és nem kell borravalót adni. :) Amikor szültem, akkor a pénzt borítékba raktam, és átadtam egy egyszerű köszönöm kíséretében, amit az is megköszönt, aki kapta, és gyorsan a zsebébe suvasztotta. Nem volt 10 másodperc az egész. Megnézni, pláne számolgatni előtted nem fogja. Sok orvos, főleg a fiatalok, nem is fogadják el. Ha nem ragaszkodsz a főorvoshoz, hanem jó az ügyeletes orvos, akkor régen se kellett pénzt adni, tényleg csak az a "legrosszabb", ami történhet, hogy egy kezdő orvosnak lepasszolnak. De ez se feltétlen baj, a kezdő orvos ugyanis a legújabb tudományos felfedezéseket tanulta az egyetemen, még friss a tudása, és ha valami mégis hiányozna a tapasztalatából, azt konzíliumon kiigazítják a főorvosok, mert az ő felelősségük, ha hibát követne el. :) És a fiatal orvosok, még nem égtek ki, lelkesek és törődnek a beteggel ingyen is. Szóval keress egy olyan háziorvost, akiben tudsz bízni. Ha félénk vagy, lehet, hogy egy másik nőorvos lenne a legjobb választás, talán mellette nyugodtabban érzed magad, és meg tudsz nyílni. És ne szégyellj beszélni és kérdezni, mert az orvos nem tudhatja, hogy te mit tudsz a betegségedről és milyen kérdéseid vannak. És nyugodtan írd fel egy kis papírra, amit megkérdeznél, akkor nem marad ki semmi. Hozzánk is jönnek úgy, és ezt én szeretem (ápolónőként), mert így biztos lehetek benne, hogy mindent elmagyarázok, ami aggasztja a beteget.
Ha eleve félrevitt, akkor nem a pénzen múlt. Valószínűleg komolyabb volt a probléma, és azért akart felkészíteni a legrosszabbra. Ez esetben a pénzt se fogadta volna el. Lehet persze az is, hogy a borítékot várta, de anélkül is ellátják a betegeket, legfeljebb lepasszolja az asszisztensorvosnak, aki lehet, hogy kezdő, de ugyanolyan jól kell tudja az orvostudományt, hiába fiatalabb. Emiatt igazán ne hibáztassátok magatokat vagy egymást! Olyan semmiképp nem fordulhatott elő, hogy mert nem kapott pénzt a zsebébe, hagyja meghalni a beteget.
Szerintem nem hálapénzt várt, sokkal valószínűbb, hogy kíméletesen, nyugodt körülmények között akarta elmondani, hogy nem sok esélye van a férjednek. :(
50 éves korom körül újabb sokk ért, de ezn minden szülő átesik, elköltöztek a gyerekek.
És újra előjött a meg akarok halni vágy.
Most persze úgy képzeltem okosabb leszek. A szedett szívgyógyszereket elhagyom, ellenőrzésre nem járok, és akkor betegség lesz a halál oka.
Jó tervnek tűnik, de már 15 év és még mindig itt vagyok.
Viszont 10 évig felé se néztem a háznak, féltem rákérdez mi van hogy leálltam a kezeléssel.
Aztánmikor már nagyon rosszul aludtam elmentem altatóért, minden további nélkül felírta, szóval se kérdezett a 10 évről, még a vérnyomást se mérte meg.
16 éveen súlyos trauma ért amit senkinek nem mondtam el, hanem megpróbáltam elfelejteni.
Azóta már olvastam vmi olyat, hogy az agy nem képes szelektiven felejteni, hanem akkor egészében átáll erre, vagy ilyesmit.
Lényeg hogy az érettségim alig 2es lett, igy munkába álltam.
De ott is rosszul teljesitettem.
Dokihoz fordultam, és azt mondta a felejtésre hogy másik helet kell keresni.
Pár év alatt 5 munkahelem volt és összejött 2 szerelmi csalódás, ezért beszedtem 20 Tardylt és mega akarta halni, de nem sikerült.
Viszont azt hiszem a gyógyszer is rontott a memórián , lehet hogy a szivemen is.
Nem tudom.
A hosszú , küszködős életet nem mesélem el. Még nem vagyok 70 , de úgy adódott hogy elvállaltam a szüleim gondozását ezelőtt 20 évvel, és nem akarom megszegni a szavam.
Apám ma is él.
Ezért aggaszt ez a feledékenség.
Amúgy egy olasz rejtvényt 20 perc alatt meg tudok fejteni. De a vásárlás kinkeserv.
De jó! Nincs kedved a Ketrecben dumcsizni a félelmeidről? Én is nagyon parás vagyok. Félhetnénk együtt. És ijesztgethetnénk is egymást. Azt meg tudod különböztetni, hogy félsz-e, vagy szorongasz?
Tudom, hogy félsz az orvosoktól, de ha nem csak a normális korral járó feledékenység, akkor mégiscsak jobb lenne, ha kezelésbe venne egy orvos. Nem csak a demencia jár feledékenységgel, és akkor akár még akár kezelhető is lehet a baj. Nem vagyok nagy neurológiatudós, de egyetlen játékból ne szűrd le azt, hogy ez már az elbutulás. A fiad -- azt írod -- háborús játékokkal játszik. Jó, hogy gyorsan meg tudja oldani a feladatot, hiszen a lövöldözésben nagyon fontos a gyorsaság és a reflexek. Az, hogy neked lassabban megy nem jelenti azt, hogy baj lenne veled, egyszerűen te a korodnál és a hiányzó gyakorlatodnál fogva leszel lassabb. Ami neki egy lökés az egéren, az neked egy komplikáltabb, szokatlanabb mozgás: Ő odamegy, duplán klikkel egy lendületből, míg neked ez lassabban megy: odamész, fölé igazítod az egeret, és kattintasz, majd átnavigálsz a másik kártyára és azt ugyanígy. A fiatalabbaknak készségszintű ez a mozdulatsor, kisebb koruktól gyakorolják. Ez ugyanolyan kicsiben, mint a görkori: megtanulható felnőttkorban is, de aki azon nő fel, az fog tudni igazán kunsztozni rajta.
Keress egy másik memóriajátékot, ami nem időre megy, mert így pláne frusztrál, hogy nem is enged a végéig menni. Vagy ha méri az időt, akkor nem leállítja a játékot, hanem láthatod, hogy némi gyakorlással mennyit tudsz fejlődni, pl. elsőre még másfél perc, idővel meg lemegy majd akár egy perc alá is. Vagy ott vannak a puzzle-ök a Feminista topikban, játssz azokkal, fokozatosan nehezíthetőek igény szerint. Hidd el, amíg megtalálod és ki tudod rakni, addig nincs nagy baj, hiába megy lassabban.
A neurológustól meg nem kell félni, az egyik legártalmatlanabb orvosfajta, kb. csak kicsit megmozgatja a végtagjaid, kérdezget, órát rajzoltat. :) A legvadabb "szerszáma" a reflexkalapács, de annak is inkább idegkárosodáskor van jelentősége, demencia gyanújánál többnyire beéri a beszélgetéssel.
És nem kell a legrosszabbra gondolni, a memóriazavarnak más oka is lehet, mint a demencia. Pl. pajzsmirigy alulműködés vagy vitaminhiány is. Ha más tüneted nincs, csak hogy lassú vagy a memóriajátékban, akkor nem lehet nagy baj.
Rokonom már nincs, de pszichiátriai szakápoló voltam...+ a facén van Alzheimer-demencia csoportom.. Ha érdekel, gyere oda, de hivatkozz a belépéskor rám...
Igaz az,hogy aki demens lesz az 1-2 évig él még,tovább nem?
Egyik ismerősöm pár hónapja összekeverte a napszakot,este akart felöltözni,és beágyazni. 4-hónap után meg el indult egyik este otthonról,utána kellett menni 300 méterre el is jutott.
Hogy hova indult,abba a faluba,ahonnan származik,annak a nevét emlegette.
Most a kaput is zárni kell már,és veszekedett a családtagokkal,hogy visszahozták,nem engedték elmenni...
80-éves lesz augusztusban,ilyen tünetekkel nem sok lehet hátra?