Na, visszatérek, mert közben csak összeszedtem egy-két lehetséges indoklást:
1. A Vb megnyerése sokkal nehezebb, mint egy Európa-bajnokságé. Nemcsak azért, mert nagyobb és erősebb a mezőnye, hanem azért is, mert a résztvevők különféle kontinensekről érkeznek, és az eltérő futballkultúrák, mentalitások és taktikák ellen fizikailag és idegileg is sokkal nehezebb felvenni a harcot. A kontinensbajnokságok csapatai sokkal jobban ismerik egymást, így a felkészülés és váratlan helyzeteben való reagálás is könnyebb. Abban pl. biztos vagyok, hogy a belgák ezen a Vb-n egy Japánnal azonos játékerejű európai csapatot (pl. svédek, oroszok) könnyebben meg tudtak volna verni. Részben ez a lehetséges oka annak, hogy a kicsik könnyebben boldogulnak egy Eb-n.
2. A Vb-k sikeres kis országai többnyire egy aranycsapattal érik el a nagy diadalt. Az aranycsapat itt azt jelenti, hogy egy kivételesen tehetséges generáció jön össze. Az is érdekes, hogy az 1962-es Csehszlovákiát leszámítva ezekben az aranycsapatokban a támadó játékosok dominálnak (pl. 1954 - Magyarország, 1966 - Portugália, 1974 - Hollandia, 1994 - Bulgária, 2018 - Belgium és Horvátország). Aki hozzászokik ahhoz, hogy szépen és eredményesen futballozzon, az nehezebben boldogul olyan esetekben, amikor az erős védelem nélkülözhetetlen (márpedig egy Vb-döntő ilyen). Ráadásul a tornarutin is kisebb, így viszont azt is nehezebb felmérni, hogy melyik meccsen mennyit szabad kiadni magából az adott együttesnek. A sztárválogatottaknak hagyományosan nagyobbak a tapasztalatai és szilárdabb alapokon áll a védelme.
3. Aranycsapat ide vagy oda, a kis országoknak kisebb a merítési lehetősége is, vagyis hiába van mondjuk egy brutálisan erős kezdőcsapatuk, ha a kispadjuk vékonyabb, mint az ellenfélé. Egy maratoni hosszúságú torna idegileg és fizikailag is elkoptat mindenkit, és a hatalmas utánpótlási bázissal rendelkező nagyhatalmak könnyebben tudnak pótolni adott esetben egy kieső kulcsembert.
Rengeteg múlik a sorsoláson. 98-ban a franciák Paraguayt egy kínkeserves aranygóllal, az olaszokat 0-0 után tizikkel. A másik ágon meg kivérztette egymást az akkoriban bombaerős Dánia, Jugoszlávia, Anglia, Argentína, Brazília, Hollandia.
Legigazságosabb az lenne, ha mindenki játszana mindenkivel, persze ez lehetetlen.
Mexikónak is szerencsétlen a sorsolása, zsinórban hétszer (!!!!) a nyolcaddöntőben ragadtak. 4 éve a hollandok az utolsó 5 percben fordítottak, olyan belgásan, most meg a svédek ellen nem kellett volna az a nagy zakó, mert akkor megkaphatták volna Svájcot az alsó ágon. Ez az igazi balszerencse, nem a 2 ezüst.
Ha Marseille-ben verjük a csehszlovákokat, ugyanúgy semmit nem értünk volna el. Nem is értem, hogy lehet, hogy 1970-ben megkaptuk volna a brazilokat és az angolokat, akik közül egyet-egyet kaptunk az azelőtti vb-ken. Ők lettek volna a mi Argentínánk, ami most Nigériának szokott. Hihetetlen, hogy sorsolással mennyire pechesek vagyunk. Szinte mindig. Általában 5 éves ciklusokban kapjuk egymás után ugyanazokat a csapatokat. 2000-es években svédek, aztán hollandok, majd románok, most épp görögök. Angliával meg emberemlékezet óta nem játszottunk tétmeccsen, franciákkal sem.
Nem mintha ellenük több esélyünk lenne, de unalmas mindig ugyanazok ellen játszani. E stat alapján a 2020-es eb-selejtezőre megint jöhet Svájc vagy Portugália. Vagy 2022-re.
Amennyiben az 1954-es Vb-t az '58-as torna lebonyolítási szisztémája alapján rendezik (vagyis a negyeddöntőben a csoportgyőztesek mindegyike csoportmásodik ellen játszik), akkor az egyik ágon brazil-nyugatnémet és uruguay-i-svájci meccsek lettek volna, a másikon pedig jugoszláv-magyar és osztrák-angol. Sok minden másként alakult volna, mert szerintem ebben az esetben Uruguay ellen játszottuk volna a finálét, és ha minden más változatlan (pl. Puskás egészségi állapota vagy a magyar önteltség), akkor ellenük veszítjük el.
Egy biztos: 1954-ben azért kaptunk ki, mert irreális volt a lebonyolítási rendszer (az összes csoportgyőztes egy ágon volt), ráadásul iszonyatosan nagy volt a mellényünk és lebecsültük az ellenfelet. Emellett a szerencse sem állt a mi oldalunkra.
Már régen meg akartam kérdezni tőled, mint az egyik legértelmesebb olvtárstól: mi lehet az oka, hogy a kiscsapatok a döntőben rendre kikapnak a nagytól a VB-ken?
Uruguayt leszámítva 9x fordult elő Dávid-Góliát döntő. Svédek, horvátok 1x; csehek, magyarok 2x; hollandok 3x zakóztak. Persze volt ahol a nagyobb tudás egyértelmű volt, de ‘54-ben, ‘74-ben vagy 2010-ben nem. Kisebbségi komplexusról sem beszélhetünk ( inkább túlzott magabiztosságról...).
Ezeken a döntőkön a szerencse is rendre elpártol a kisebbtől. Helyzetek, kapufák, meg nem adott gól stb.
EB-ken termett babér kicsiknek (dán, cseh, görög, holland győzelem).
1. A csatársor, mint csapatrész már régen megszűnt.
2. Támadó csapatrész van, amelyik az egy szem csatárt, a szélsőket és az árnyékéket foglalja magába, valamint van egy védekező szekció, a kapussal, a hátvédekkel és a szűrőkkel. A kettő között nincs éles határvonal, nagyon sokféleképpen lehet variálni a posztokat.
3. Az a csapat a sikeres, amelyiknek a védői és szűrői veszélyesebbek kapura, illetve amelyiknek a támadói jobban védekeznek, mint ahogyan ezt az ellenfél csinálja (miközben természetesen az alapfeladatok is ellátásra kerülnek).
4. Ebből adódóan butaság Giroud góltalanságán élcelődni, mert ő nem csapatrész, csak annak egy alkatrésze. Amennyiben a franciák teljes támadó csapatrészét vizsgáljuk, akkor simán kiderülhet, hogy nagyon is jól futott itt a szekér.
5. Kíváncsi vagyok, hogy a mindentudó statisztikák mit mondanak Giroud mezőnymunkájáról. Hány jó szerelése volt az ellenfél térfelén, hány labdát szerzett, az ellenfél hány labdakihozatali kísérletét blokkolta vagy lassította le vagy zavarta meg. Emellett nagyon érdekesek lennének a passzolásaival kapcsolatos adatok. Csak nehogy kiderüljön, hogy nagyon is hasznos tagja volt a francia válogatottnak.
6. És akkor még egy szót sem szóltam arról, hogy rutinos vén rókaként és vezéregyéniségként mennyi pluszt adott mentálisan a csapattársaknak. Akár azt is beleszámíthatjuk, hogy fehér emberként mennyit tett azért, hogy a rasszok közötti egyensúly fennálljon.
Miközben a futballvilág már a szuperszonikus repülőgépeknél tart, nálunk még mindig kőbaltával hadonásznak.
pedig biztos lehetsz benne,h azért nincsneke cigányok a válogatottban, vagy felsőbb szinteken több,mert nincs meg a kellő lehetőségük,hogy oda eljussanak. egy részüknek van, más részüket nem fogadják el. de persze a magyar kiválasztás rendszere is ilyen szelektív ,korrupt, nem profi. miért lenne kivétel a cigányok kirekesztése,ha a tehetséges fehér sem jut szóhoz, mert az edző mást kénytelen berakni,akinek jobbak a kapcsolatai.
az is biztos,ha a cigányok megkapnák a lehetőséget teljes mértékben jóval nagyobb lenne az arányuk a fociban már a magukkal hozott fejlett mozgáskultúra, ügyesség miatt is,ahogy a bevándorlók közösségek más országokban, csak a magyar képzés és a szakmai közeg alkalmatlan a feladatára
ezt a cikket ez amerikai fekete írta, aki ebben a témában egyetemi szintű szakértő. nem francia, nem franciák álláspontját tükrözi. ez azért fontos, mert ha bizonyítani akarsz valamit, akkor nem elég egy ember, ráadásul nem is egy közvetlenül éríntett véleménye .
Persze, ez ugyanúgy rasszizmus, csak annyival érdekesebb, hogy ez esetben az emberek nem a magukhoz közelebb álló embereket részesítik előnyben, hanem a tőlük távol állókat. Olyan ez, mintha Magyarországon annak örülnének magyarok, hogy cigányokból álló csapat nyerte az NB1-et.
Volt már, de muszáj összegezni, egészében nincs itt a kép:
Hiába támadják a "rasszistákat", hogy migránsoznak, ha ugyanezt lenyomja a másik oldal, hogy igen, migránsok nyerték a francia aranyat, de erre büszkének kell lenni:
A lényeg lemaradt (és a hülye poszt se képes átváltani): 2149 euró = 696276 forint, tehát 1 doboz = kb. 700 forint. Elég sok, ha finneknél ennyire magasak a bérek, akkor megérdemlik, amúgy semmi extra nincs ebben, bár ha ennél is drágább, és csak így ezresével olcsó, akkor vigyék. Amúgy az éves rekordot a csehek tartják 150 liter sörrel személyenként évente, ahhoz 300 doboz kell, tehát ez 3 ember éves adagja.
Álhír, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlotta fel a világbajnokságon döntős horvát labdarúgó-válogatott a teljes pénzjutalmát.
Az EFE spanyol hírügynökség a Dnevno horvát portálra hivatkozva azt írta: Igor Premuzic az igazi szerzője a levélnek, amelyet Zlatko Dalic szövetségi kapitány nevében írt. Ebben többek között az szerepel, hogy a válogatott tagjai így akarják felhívni a figyelmet az ország nehéz helyzetére. Premuzic a Facebookon cáfolta a hír valódiságát.
Egy párhuzamos világból írtam a levelet, amelyben Zlatko Dalic edző és a válogatott játékosok elhatárolódnának a horvát politikai elittől
– hangsúlyozta a szerző.
Mint írta: ebben a kitalált levélben Dalic úgy viselkedik, mint ahogy szerinte egy igazi sportembernek, egy igazi hazafinak kellene. “Ez az én ábrándképem azokról a futballistákról és a sportolókról, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen helyzetben van a népük és ez az ország” – emelte ki.
A közösségi oldalán megosztott nyílt levél felett az újságíró utalást tesz rá, hogy nem valós levélről van szó, a végén pedig Dalic neve alatt, vonallal elválasztva jelzi, hogy ő és nem a szövetségi kapitány írta a szöveget, melyet később több százan osztottak meg, köztük internetes portálok is.
Premuzic szerint a probléma lényege, hogy az emberek nem értelemmel, hanem felszínesen olvasták el a szöveget. Úgy vélte: ez a felszínesség az egész társadalomra jellemző.
A hozzászólásokból pedig jól látszik, hogy támogatták Dalicot, és őszintén csodálták ezért a bátor lépésért.
Az újságíró szerint ez a rövid és egyszerű kísérlet jól jelzi, hogy az emberek többsége öt percet sem szán arra, hogy valamit rendesen elolvasson, amit pedig elolvas, meg is értse.
Jobb lábának felhúzása volt felesleges és egyben gonosz mozzanat volt.
Ha a balost már nem is lehetett visszavenni Pátkai hasából, az enyhén hajlított másikra kényelmesen és biztonságosan érkezhetett volna a gyepre.
Ehelyett azt is az ellenfél hasába irányította.
Kétségtelen hogy a másik ember gyomra "bendője" puhább, mint a gyepszőnyeg, de azért talán mégse kellett volna megpróbálni ezt a kétlábas sebészeti műtétet.
Naponta több ezer foci meccset játszanak a világon, az évek alatt ez sok tízmillióra tehető. Én nem láttam még olyan videót, ahol páros lábbal hasba rúgva a másikat, őrizné meg valaki az egyensúlyát.