Jobb lábának felhúzása volt felesleges és egyben gonosz mozzanat volt.
Ha a balost már nem is lehetett visszavenni Pátkai hasából, az enyhén hajlított másikra kényelmesen és biztonságosan érkezhetett volna a gyepre.
Ehelyett azt is az ellenfél hasába irányította.
Kétségtelen hogy a másik ember gyomra "bendője" puhább, mint a gyepszőnyeg, de azért talán mégse kellett volna megpróbálni ezt a kétlábas sebészeti műtétet.
Naponta több ezer foci meccset játszanak a világon, az évek alatt ez sok tízmillióra tehető. Én nem láttam még olyan videót, ahol páros lábbal hasba rúgva a másikat, őrizné meg valaki az egyensúlyát.
valóban piros volt,de a szándékosság vitatható. magas lábbal rúgta el a ,labdát miközben Pátkai érkezett nagy lendülettel. a francia játékos az egyensúlyát igyekezett megtartani a földetérés előtt,ezért maradt nyújtva a lába.
ettől függetlenül nem kellett volna így felugornia. De nem hiszem,hogy hason akarta rúgni Pátkait.
"Sok gyermek van, aki még nem látta a horvát tengerpartot, pedig mindenki megérdemelné, hogy legalább egy hetet eltöltsön ott" – írták közleményükben a csapat tagjai.
Úgy, hogy közben néhányuk kifizette előtte a szülőfaluja lakosainak adósságát, vagy Mbappe, aki kb 400 ezer eurót adott párizsi fogyatékosoknak.
Nálunk Dzsudzsi mire is szokta? Lambora, benzinre ritkábban.
Sok véleményt ,tényt olvastam már a hazai képzésről. A bajokat a szakértők teljesen tisztán tudják már nagyon régóta, meg akik elég infót összegyűjtöttek kivülállóként, vagy akinek a gyereke részt vett ebben a velejéig kontraproduktív és korrupt közegben.
Sajnos nem igaz,hogy 16 éves korukig a gyerekek megfelelő és teljeskörű felkészítésben részesülnek,csak ez ebben a korban még nem okoz különbséget, vagy nem nagyot. A későbbi különbség abból adódik,hogy az alapokat nem kapták meg fizikálisan,taktikailag,mentálisan. 16 évesen természetesen még a fejlett és nívós képzésben részesülők sem érik el a csúcsformájukat, azt a sok gyakorlás, edzés és a tétmeccsek során teszik össze egésszé felnőtt korukra. A magyar gyerek nem tudja összetenni,mert nincsenek meg hozzá az elemei,amiket össze tudna.
Eleve onnan indul, hogy a képzésben hibás felfogás szerint válogatják a gyerekeket. Az a tehetséges,aki ügyes a labdával,azt már sokkal kevésbé nézik,hogy ehhez járul-e alázat,munkabírás, motíváció. Aki esetleg ilyen lenne meg meg sem kapja a lehetőséget sokszor,mert mondjuk olyan játszik helyette,akinek az apukája pénzesebb, befolyásosabb. Sok ilyet is olvastam már.
Pld a horvátoknál a belépő a képzésbe eleve az, hogy meglegyen a kitartásod, a munkabírásod, az alázat. Egy ilyen horvát szaki mondta,hogy abból lesz megfelelő játékos,aki gyerekkorában ,ha elesik,akkor rögtön pattan fel és küzd tovább, mert enélkül a hozzállás nélkül később sem lesz képes megküzdeni a kihívásokkal. Számos külföldre távozott ifista mondta,hogy itthon nincs a csapatba kerülésért verseny, az edzések lötyögősek,ha egyszer valakiről kiderül,hogy tehetséges onnantól neki nem kell megszakadnia ,h állandóan játsszon, míg ez külföldön úgy megy ,h minden héten új lappal kezd mindenki. Nincs kivételezés.
Míg máshol természetes,h már ifi korban odafigyelnek az életvitelre,hogy mit esznek, nálunk még az Nb1-es felnőtt csapatnál sem magától értetődő ez.
Dárdai mondta,h amikor ifi edző volt minden egyes héten ,minden egyes gyerekről jelentést kellett írnia,hogy hol tart a fejlődése. Már ifi korban is mindent mérnek ,pontosan tudják, hogy ki hol tart.
Nálunk Storck vezette be az NB1-ben az egységes felmérési rendszert,hogy tudja, h a válogatott behívónál kikre számíthat...
Lehetne itt még sorolni a dolgokat, de alapvetően már a mentalitással,a közeg dolgozni nem akarásával is bajok vannak,nemhogy a szakmai nüanszokon vitatkozzunk,h mi lehetne jobb...
Rossz az egész,ahogy van.
Tehetségeink vannak,de azok félig képzettek, nincsneek felkészítve ,h helyt álljanak komoly szinten.
Szerbeknél ahogy lehet már teszik is a felnőtt csapatba a 16-17 éves játékosokat,akik elbírják a terhet, mert emgszokták a versenyhelyzetet, megfelelő a mentális erősségük, képzettségük, fizikálisan is rendebn vannak.
Nekem először az oroszok 8-ik helye tűnt fel, miközben tizikkel buktak, de gondolom az összes meccsre pontot számolnak, ezért került eléjük az így 12 pontos Uruguay, a 10 pontos Brazília, és a 9 pontos Svédország, mert nekik meg csak 8 pontjuk lett.
Van győzelmük, pontokat is nézik. 3 pont több, mint a 2-1-0. Amúgy wikipedián az egyes válogatottak lapján van mindenhol FIFA-Competitive Record, ami táblázatba írja, hogy az adott tornán hányadik hely lett. Nemcsak az van odaírva, hogy csoportkör, legjobb 16, legjobb 8, világbajnok stb., hanem maga a helyezés is, hogy 24th meg ilyenek. Ez alapján végigírható kb. az első vb-ig minden táblázat.
Ha jól látom, 3 pontnál kevesebbet szerzettek vannak mögötte, vagy szintén 3 pontot szerzők, rosszabb gólaránnyal, Szerbiában nem vagyok biztos, nem emlékszem minden eredményére.
Megoldás: gumigyárakat bezáratni, mindenki szüljön hatot. Mondjuk ezzel nemcsak a focistahiányt, hanem az orvos- és szakmunkáshiányt is megoldanánk, de ugye ez túl egyszerű.
Válasz néhány kulturáltan reagáló, futball szerető embernek (közéjük tartozom én is).
Kétségtelen hogy bizonyos genetikai szempontok alapján az afroamerikai (fekete bőrű) sportemberek előnyöket élveznek az ún. fehérekkel szemben (gyorsaság, dinamika, ruganyosság... stb)
Ez erősen belejátszik a mai világ sportágainál megjelenő változásokba.
Ugyanakkor bizonyos kényszerűségi jelenségeket is figyelembe kell vennünk.
Ha egy afrikai családban 6-8 gyermek születik (gyakori eset), akkor egy-egy testvér sorsa csak úgy alakulhat optimálisan, ha az élet valamilyen területén kiemelkedhet az egyre növekvő populáció rengetegéből..
Az egyik lehetőség a sport, azon belül is a futball jöhet szóba.
Nálunk is volt ilyen demográfiai helyzet. A 30-as, 40-es években született fiúknak nem sok esélyük volt boldogulni más területen (Rákosi korszak).
Nem véletlen, hogy Magyarország az 50-es években milyen kiváló eredményekkel zárta az olimpiai játékokat és futball világában is létrejött egy kiváló kompánia (Aranycsapat)!
Ma már más a helyzet. A jövőben lehetséges boldogulásnak sokféle lehetősége van.
Egy tanult, jól képzett fiatal számára nemcsak a sport jelenthet kiemelkedést vagy biztos jövőt.
Az élet minden területén adottak az esélyek.
Az általam leírtak kemény kontrája a horvát válogatott teljesítménye.
Ők is hasonló cipőben járnak a fenti szempontok szerint, mint mi.
Mégis képesek voltak olyan teljesítményt nyújtó válogatottat a világ elé állítani, amely kis híján megnyerte VB-t.
Itt már erősen szóba jöhet a gyermekkori, ifjúkori labdarúgó felkészítés minősége illetve eredményessége.
Tudomásom szerint nagyjából 16 éves korig a hazai ifik nincsenek vert helyzetben a többi, a mieinkhez hasonló népességű országok játékosaihoz képest.
A törés csak ezután következik be.
Nem tudom (mert nem vagyok "szakértő"), hogy ennek mi az oka?
Szvsz egy focistának 18-19 éves korában fizikailag és technikailag tökéletesen felkészültnek kell lennie.
A rafinált taktikai és egyéb felkészültségeket elsajátíthatják további néhány év során.