No hát valahogy sejtettem, hogy nem fognak itt sem TÉNYLEG hozzáértők / orvosok hozzászólni... :-( De hát hülye is az az orvos, aki a szabadidejében is a munkájával foglalkozik ingyen, nemde?
Azért köszönöm az eddigi válaszokat, főként astery-nek, de menjünk előbb sorban...
Igen, volt komoly oka a körülmetélésemnek... Ha utátanéztél volna a nickemnek, és/vagy a többi hsz-omnak, tudnád, hogy igencsak komoly fitymaszűkületem volt, még nyugalmi állapotban sem tudtam már a bőrt hátrahúzni egyáltalán... Több orvost is megkérdeztem, mindenki a körülmetélést javasolta, sőt, még olyanok is azt mondták, hogy valószínűleg nem úszom meg a fityma eltávolítását, akik 100%-ig "fityma-pártiak" (pl. EE|33, stb)...
Nem, serdülőkoromban sem volt éjjeli magömlésem, ugyanis én már előbb kezdtem el masztizni, mint hogy "ejakuláltam" volna... És azt figyeltem meg, hogy ha ébren vagyok, és valamitől "beindulok" hosszabb időre, akkor be is nedvesedik előbb-utóbb, de éjszakai merevedéskor akármilyen sokat és akármilyen hosszan álmodok valami "beindító" dologról alvás közben, akkor is csont száraz marad...
Tehát azt mondod, hogy előbb-utóbb mindenképpen lesz majd spontán magömlésem éjszakai alvás során? Eddig 3 hét és 1 nap telt el, és már egyre jobban idegel ez a téma (hiszen OCD-s vagyok, erről azt hiszem írtam)... Lehet, hogy hülye kérdés, de azért megkérdezném, hogy az szerinted kizárt, hogy akkor történjen ez az "ürülés", amikor ébren vagyok? Ugyanis emiatt is aggódok... Igazából a "wet dream"-nek sem örülök, mert lehet ágyneműt meg pizsamát mosni meg cserélni, de az még mindig egy fokkal jobb...
Amúgy az aszexuálist én úgy értem, hogy többnyire taszít mindenféle olyan szexuális aktus, amit 1-nél többen csinálnak (tehát orál, anál, stb...), de ha a masztizást is szexualitásként értelmezzük, akkor valóban nem vagyok aszexuális... De ebbe ne menjünk bele, mert ez egy elég bonyolult téma nálam, no meg az aszexualitás fogalmát is 1000-féle módon definiálják... Az mindenesetre tény, hogy nálam ez az egész dolog már csak egy jó nagy teher (mármint ezek a "férfiúi szükségletek" úgymond) több okból kifolyólag is (ezekbe sem mennék bele miért), és legszívesebben megszabadulnék tőle, de hát ezt sajnos ismereteim szerint kis hazánkban nemigen lehet... Amúgy meg járok pszichológushoz is, úgyhogy ezt a dolgot meg fogom tudni szerintem beszélni vele... :-)
Egyébként lehet, hogy nem megfelelő masztizási technikát alkalmaztam, de nagyon-nagyon beszűkült a fitymám felnőtt koromra... :-( Mint írtam, nyugalmi állapotban sem lehetett már 1 centit sem felhúzni... A masztizástól így meg nagyon félek... :-S Nagyon félek attól, hogy nem fogok tudni elélvezni, és az a létező legnagyobb pokol lesz számomra, így nem hiszem, hogy bele merek menni akkor sem, ha már teljesen gyógyult leszek (amire ugyancsak várhatok még egy ideig)...
Érdekes, hogy 30 évesen, ennyi maszturbálás után valakinek még fitymaszűkülete van. Talán nem megfelelő technikát használ. Ugyanis ifjúkoromban nekem attól múlt el (magától?) mellesleg. (Ja és épp amiatt jöttem rá!).
De most már kár ezen rágódnia. Körülmetélten kicsit más ugyan az élet, de ők is ugyanúgy tudnak maszturbálni, mint azok akiknek megvan az előbőrük. Hamar rá lehet jönni a technikájára, csak ki kell várni a gyógyulást.
Én nem poénkodni, vagy kiváncsiskodni akarok, hanem csupán a témával kapcsolatos - számos kiadványból szerzett - ismereteimet közölni.
Jelenleg tényként fogadhatjuk el az alábbiakat:
1. A maszturbálás nem okoz semmiféle kóros testi elváltozást
2. Az önmegtartóztatás nem okoz semmiféle kóros testi elváltozást
A fentieket pontosítom:
Először is bármilyen ezzekkel ellentétes, hiteles vélemény is tünt volna eddig fel, attól - a mai korban - már visszhangozna az egész média, és világszenzációként adnák elő.
Az 1. ponthoz azt fűzném hozzá, hogy kb. 100 évvel ezelőtt, az akkor megjelent egyik kiadvány (Tiszta férfiúság) szerzőjének gondolatait és következtetéseit durván félreértelmezte a kor erkölcsi felfogása, és egy egész generáció nőtt fel alaptalan félelemben, attól rettegve, hogy holmi gerincsorvadást kapna tőle. Ezt - noha százszorosan megcáfolták már - még ma is folhozzák egyesek - tudatlanságból.
A 2. pont, azaz az önmegtartóztatás legtöbb esetben egy kemény feladatot ró arra aki vállalni akarja, és nem mindenki ér el vele sikert. Itt is - mint más dolgokban is - tudni kell, hogy különbözőek vagyunk, és mindenki más mértékű teherként élheti ezt meg. Arról nem is beszélve, hogy a kor - itt nem véleményezett - szelleme az életünk csaknem minden vonatkozásában szexuális ingerekkel bombázza a társadalom egyéneit. Márpedig az önmegtartóztatáshoz hozzá tartozna, hogy az efféle ingereket tudatosan kerüljük. (olyan ez, mintha az lenne a társadalomban elterjedve, hogy egymástól folyton elcsenjünk dolgokat, ám mi ebben nem szeretnénk résztvenni, de naponta százszor látunk ilyen eseteket, és látjuk az ebből eredő diadalittas örömöt).
Másrészről fel szokták hozni az önmegtartóztatás kapcsán - az egyébként másoknál is gyakran megjelenő - prostatamegnagyobbodást. Ez azonban először is az idős kor felé jelenik meg, és az oka nem a spermiumok kiürületlenségétől, hanem a - a kor szelleme által kieröltetett - tömény szexuális ingerektől termelődő prosztataváladék besűrűsödésétől származik. Így ez előjöhet mindazoknál is, akik önmegtartóztatást vállaltak, ám nem tudják kikerülni a feléjük áradó szexuális ingereket.
Azoknak van könnyű dolguk, akik "aszexuálisak". Ez azt jelenti, hogy rájuk nem hatnak a szexuális ingerek, se a szokványosak, se egyéb extrém megjelenési formái.
És akkor a lényeg:
A spontán éjszakai magömlés - ami szintén egészségügyileg ártalmatlan - előbb utóbb megjelenik annál, aki önmegtartóztat. Erre gyakran hetekig, (esetleg hónapokig) kell várni. A spermiumok NEM fognak a testen belül (nem a herében, nem a prosztatában, hanem az ondóhólyagban) végletesen felhalmozódni.
Azt írod:
"...és már nagyon-nagyon régóta nem telt el 1 hétnél több idő két maszturbálás között...
...nekem még SOHA nem volt alvás közben magömlésem..."
A kettő összefügg, azaz pont a maszturbálások gyakorisága miatt nincs éjszakai magömlés.
Ha mondjuk kb. egy fél éven belül - teljes absztinenciában - nem jön elő ez a természetes reflex, akkor valóban lehet orvoshoz fordulni a problémával (ám ez nagyon ritka, hogy előjön).
Figyelemre méltó (sőt ellentmondásos!) azonban az, hogy magadat aszexuálisnak vallod, mégis végzel maszturbálást. Ezt vagy tévedésből teszed (mert úgy tájékozódtál, hogy szükséged van rá), vagy pedig az "aszexuális" szót használod tévesen. Lehet, hogy csak a társas kapcsolat taszít, de vannak számodra izgalmat okozó ingerek. Ez utóbbi esetben esetleg még elgondolkodhatsz azon, hogy miért teszed, mert több oka is lehet: a) Maga a maszturbálás tevékenysége élvezetet okoz, és hiányzik ha nem teszed b) Csak az orgazmus az ami hiányérzetet kelt ha nem éled át gyakran c) Hiányoznak az életedből az örömök, és ezzel pótolod d) A szexuális ingerek által okozott feszültség zavar, és meg akarod azt szüntetni
Az a) és b) eset egyfajta függőséget jelez, amelyről ugyanúgy nem lehet leszokni mint pl. a dohányzásról, hanem csak abba lehet hagyni.
A c) eset súlyos - itt nem részletezett - társadalmi problémákból fakad, amely által nem tudtak téged megtanítani az igazi értékek, és az abból eredő örömök felismerésére, hanem helyette a fogyasztói társadalom személytelen tagjává degradált a gazdasági berendezkedés. Személyeket ez ügyben nem vádolhatsz (ők is áldozatok), hanem csak azt a kort, amiben születtél. Vagy felismered ezt, és keresel olyanokat akik küzdenek ez ellen (ebben ma egy lassú ébredezés folyik), vagy maradsz a póttevékenységed mellett. Egyébként a kudarctól való félelmedet is ez a fogyasztói szemlélet táplálja.
A d) esetre az lehetne a javaslat, hogy kerülni kellene az ingereket, de ez ma szinte lehetetlen (legfeljebb valamiféle elzárt szerzetesrenben lehetne, amelyet még nem szüntettek meg). Sőt sokszor ez az eset csak félremagyarázás azoknál, akiknek éppen az ingerek keresése okoz függőséget.
Arra azonban számíts, hogy a mai kor gyermeki közül sokan nem értenek egyet a fentiekkel. Erre utal az általad említett sok ellentmondó tanács. De tudni kell azt, hogy a szexualitás egy olyan ajándék az ember számára, amivel sokan visszaélnek, és ez akkor is igaz, ha ezt a visszaélés a föld népesedésének nagy része teszi, ahelyett hogy helyretenné mind a múlt súlyos hibáit, mind a jelen túlzó tévedéseit.
A téma nem testi, hanem lelki oldalát pedig valóban olyannal kell személyesen megbeszélned, aki ennek egy elfogulatlan szakértője. Ugyanis ennek fórumokon való kitárgyalása, a meggondolatlan hozzászólások miatt sokkal nagyobb kárt tud okozni a személyiségben, mint az eredeti pszichológiai probléma.
Mi lesz akkor, ha nagyon sokáig (vagy soha többet) nem maszturbálok és nem is szexelek? (32 éves férfi vagyok)
Pont ma 3 hete kedden maszturbáltam a körülmetéléses műtétem előtt utoljára (amely műtét febr. 4-én volt), és már nagyon-nagyon régóta nem telt el 1 hétnél több idő két maszturbálás között, most viszont lehet, hogy még hetekig nem fogok tudni maszturbálni (ha nem hónapokig) a műtét miatt... Sőt az is lehet, hogy már soha többet nem fogok tudni maszturbálni, mivel eddig a fitymám ingerlésével maszturbáltam, és mivel az ugye már nincs, gőzöm sincs, hogy enélkül hogyan tudnék... Lehet, hogy ha már teljesen meggyógyultam, akkor sem merek soha többet maszturbálni, mivel félek attól, hogy nem sikerül majd elélveznem... Nekem ugyanis ez jelenti a legnagyobb szorongást és kényszert (OCD-s vagyok), ha elkezdem a maszturbálást, és nem tudom befejezni... Ha nagyon sokáig nem maszturbálok (vagy soha többet), annak lehet e valamilyen káros következménye, vagy akkor mindenképpen lesz majd éjszakai magömlésem előbb-utóbb? Ezt csak azért kérdezem, mert nekem még SOHA nem volt alvás közben magömlésem, sőt semmilyen (még csak egy icipici) "szivárgás" sem... Éjszakai merevedésem sokszor volt, de akkor SOHA nem jött semmi, teljesen száraz volt mindig is... Mi lesz, ha teljesen túltermelődik a spermium és nem fog tudni sehogyan se kijönni? Se éjszakai magömlés útján, se maszturbálás útján... Azt még hozzátenném, hogy szexelni nem szexelek (aszexuális vagyok), így nálam csak a maszturbálás jöhet szóba...
Lehetőleg csak TÉNYLEGESEN hozzáértők válaszoljanak, a hülyeségektől légyszi kíméljetek! Már megkérdeztem ezt a problémámat vagy 5 féle oldalon, de eddig sehonnan sem kaptam érdemleges választ (orvostól meg pláne nem...), csak laikusok válaszoltak, akik mind egymásnak teljesen ellentmondó véleményeket mondtak... Orvoshoz (pszichiáterhez) csak 1 hét múlva megyek, így ha nem kapok itt sem választ, legkorábban csak akkor tudom majd ezt a dolgot megkérdezni tőle, de már egyre jobban nyugtalanít a dolog, ahogy telik az idő...
