A német városparancsok, Pfeffer Wildenbruch az ostrom alatt egyszer sem dugta ki az orrát az Alagútban lévő bunkeréből, a kitörés alatt is egy csatornában ólálkodott nyugat felé. Az fel sem merült benne, hogy a katonáival tartson. Amikor kijött a felszínre, az első orosz járőrnek megadta magát. 83 éves korában halt meg úgy, hogy otthonában leesett a lépcsőn ...
"sajnos az SS barom vezetői tetoválást tettetek az SS katonákra, így ezzel halálra ítélték őket, ha elfogták őket az oroszok."
A Wehrmacht tagjai is kaptak volna tetvoválást - legalábbis eleinte ezt tervezték - de végül nem lett belőle semmi. Kétélű dolog, mert sebesülés esetén életet menthetett, a villámháborús eufóriában arra meg nem számítottak, hogy az SS-ek megadják magukat. Igaz, az oroszok "előszeretettel" gyilkoltak le magyar és Wehrmacht foglyokat is, ha éppen valamelyik komisszárnak elborult az agya.
A Budapestet védő német csapatok vezetői pedig gyáva alakok voltak, akik féltek Hitlertől és feláldozták katonáik életét egy megnyerhetetlen városvédelemben, legkésőbb januárban ki kellett volna törniük nyugat felé, amikor még lett volna esélyük rá, így csak lemészárolták őket az oroszok februárban.
Mert a különböző alakulatoknak eltérőek voltak a túlélési esélyei, a magyar katonákra az orosz kényszermunka várt, a sima német katonai alakulatoknál is volt esély a túlélésre, az SS tagjaira meg általában a kivégzés várt, sajnos az SS barom vezetői tetoválást tettetek az SS katonákra, így ezzel halálra ítélték őket, ha elfogták őket az oroszok.
A "Budapest ostroma" könyvében Ungváry valószínűsítette, hogy Osztapenkót a szovjet aknatűz ölte meg, ez most bebizonyosodott. A budapesti hidak szovjet részről való felrobbantásának tervéről én még nem hallottam, és nem is tűnik logikusnak. Ez szerintem inkább a visszavonulók érdeke lenne ...
Kíváncsian várom, hogy a kassai bombázásról, a hadbalépésünkről, vagy Horthy kiugrási kísérletéről lesznek-e újabb iratok.
Kb. a felénél tartok. Nem könnyű olvasmány, de melyik Ungváry-könyv az? Vannak benne (számomra) meglepő kijelentések, pl. az, hogy a a kitörést túlélő pár száz katonának alig néhány százaléka volt magyar, és az, hogy a magyar alakulatok 90%-a már egyáltalán nem harcolt az utolsó napokban. Ami még meglepett - és ez nem kapcsolódik közvetlenül a témához - hogy a megggyilkolt prágai német helytartó (Heydrich) temetésén több ezer cseh polgár is lerótta kegyeletét ...
Azért az oroszok bűne is, hogy 2x lőtték rommá Budapestet: mindkét alkalommal teljesen feleslegesen.
1945 télutóján a németek már amúgy is a végét járták, 1956. novemberében pedig a rendcsináláshoz nem lett volna feltétlenül szükség a város operatív színhellyé tételére...
A szovjeteknek fogolyra - ingyen rabszolgára - volt szükségük az újjáépítéshez, ezért vitték a hadifoglyok mellett a civileket málenkij robotra. Égető munkaerőhiányuk volt ugyanis 44-45-ben!
Na, de lássuk a tényeket, mellékelem a táborok térképét és a létszámadatok összesítéséből készített pontos statisztikát. (Egyébként a magyarok döntő többségét nem Szibériába, hanem a Donbaszba. esetleg Kubanyba, Uralba vitték, Szibéria, Távolkelet a németek és a lengyelek "büntetőhelye" volt első sorban, csak kevés magyart érintett).
Abszolút hülyeségek állítása helyett talán német, magyar, orosz forrásokat kellene tanulmányozni a témáról és idézni, ez nem a polidili, hanem a történelem fórumcsoport. Ráadásul a hadifogság témakör nem is ennek a topicban a témája.
A továbbiakban nem kívánok semmire se reagálni, mert értelmetlen időpazarlás lenne.
Nem vagyok műveletlen ezért is nem szólok be neked [vajon fordítva is így van ez?:)]. Csak objektív próbálok lenni és már elég öreg és tapasztalt ahhoz, hogy átlássak a szitán.
Nem is fecsérlek rád több időt, lesznek bőven, akik darabokra szedik az ökörködéseidet és a csúsztatásaidat.
Azért még megjegyzem, nagypapám bátyja, nagymamám nővérének a férje és több idősebb kollegám is volt hadifogságban, szóval elsőkézből vannak információim, hogyan élték át/meg, milyen is volt valójában.
Látom nem volt olyan rokonod aki visszatért a fogságból, mert ha lenne akkor picit másként látnád. A "szakirodalom" ezeknek a túlélőknek a szavaiból jön csak át hitelesen és nem azokból a könyvekből, amelyek szerint a "fasiszta" csapatok harcoltak a szövetségesekkel. Egyrészt ha objektív akarna lenni akkor úgy fogalmazna hogy "tengelyhatalmak hadseregei" (vagy német haderő, magyar haderő, stb.) másrészt mindkét fél szövetségek szövevényes hálóját szőtte maga körül, tehát mindkét haderő szövetséges hadseregekből állt. Vagyis sokkal konkrétabb elnevezés lenne az Antant és a Tengelyhatalmak kifejezést használni, de azzal nem lehet felállítani a legfontosabb manipulációt a jó és a rossz behatárolását ebben a történetben. Arról ismered meg a tankönyvekben (médiumokban) manipulált történelmet, hogy már az elejétől fogva tudod melyik volt a rossz.
Nincs ebben semmiféle hazugság. A foglyot etetni, lakatni és őrizni kell azokban az időkben amikor a rendelkezésre álló források éppen a legszűkösebbek. Ráadásul a fogoly = ellenség. Nyilván a többséget az elfogásukkor ki is nyírják. A szibériai fogságot pedig csak 10% éli túl, de mentálisan még 1% sem és mint tudjuk az embert az agya határozza meg. Erről nem írnak a történelemkönyvek, de persze attól még így van.
A katona mindegy melyik oldalon áll, minden esetben hős, mert szinte mindig a legtöbbet adja az életét. A háborúkban éppen ezért nincsenek jók meg rosszak. A budai kitörésnél az elesett orosz éppen úgy hős, mint a magyar v. a német. A történelemkönyvekbe szándékosan kódolt kétbites gondolkodásmód miatt még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt a többség megértse.
Nem bohóckodok. Tényleg ez a két út volt lehetséges! Vagy letérdeltél és tarkón lőttek és vagy úgy haltál meg hogy vittél magaddal az ellenségből is párat. Mi ebben a bohóckodás? Az hogy kezded megérteni mitől volt ez a tett végül is hősies? :)
A szakirodalom alatt nem csak a könyveket értettem, hanem a szakmai folyóiratokban megjelent tanulmányokat (ez a java). Jó olvasást, részemről a továbbiakban érdektelen a topic. Jó keresgélést!
Éppen az oroszok hozták létre propaganda céllal a BÖE-t, ha nem akarták volna akkor egy raj se alakult volna meg, nem egy ezred. Azért voltak ott, mert Sztálin így akarta. A románoknak például utálta, ezért miután jól kivérzett az ostromban résztvevő hadtestük egyik napról a másikra nyergelj, fordulj és átvezényelték a Felvidékre. Ha megtagadják a parancsot ott helyben agyonlőtték volna őket lázadásért.
Ez nettó hazugság, már csak azért is, mivel az oroszoknak fogolyhiányuk volt. De, ha ilyen jól értesült vagy, akkor hozzá rá történelmileg hiteles forrást.
A téma teljes egészében fel van dolgozva, nem történészeknek kell írni, hanem elmenni a könyvtárba és szakirodalmat olvasni (mivel ez általában nem érhető el online). A felvetett kérdésekre is ismertek a válaszok, pl hol húzódott adott napokon a front, melyik szovjet alakulat hol állomásozott, a napi jelentések a létszámról, a tisztogató műveletek... A német, magyar dokumentáció érthető okokból hiányosabb, de az is elérhető és feldolgozott.
A történészeknek egyébként nem az a dolguk, hogy amatőrökkel társalogjanak, hanem tudományosan feldolgozzanak egy témát, amit utána bárki hasznosíthat.
Az ostrommal kapcsolatban: mint Gosztonyi Péter svájci magyar történész már 1989-ben felhívta rá a figyelmet: a Das Reich 45 április 1-jei vezércikkében kifejtette: Budapesten Bécset védték. Minden itt lekötött csapat hiányzott a nyugati előretörésből... A kitörés pedig sima mészárlás volt (785 német érte el a saját vonalaikat, meg talán 125 magyar, de ez is benne van a szakirodalomban).
Magyar szempontból bűn volt a főváros festunggá tétele és elpusztítása, pl. a harc nélkül frontot váltó Miskolc, vagy Szeged minimális veszteséggel megúszta az oroszok átvonulását.
Nincs esetleg valami történelmi portál, ahol jó történészeink elkezdték kirakosgatni a magyarországi harcokról megmaradt katonai térképeket? Hiánypótlónak érzem. II. világháborús témában foglalkozik sok portál katonai térképekkel, de magyar vonatkozást nem nagyon találtam. Ez a mi dolgunk lenne talán. Írtam facebookon néhány történésznek, de le se szarnak.
Igen és persze egyénekre bontva lehet tovább elemezni a történteket, voltak köztük szép számmal aljas gyilkosok, voltak köztük bátor katonák, akik mikor helyzet volt akkor mindig az élen jártak, hátukon vitték a csoportjaikat, esetlegesen fel is áldozták magukat, és őket nyugodtan lehet hősöknek tartani, és persze a legtöbben meg olyanok voltak amilyen az átlagember tud lenni egy ilyen helyzetben: leginkább áldozatok.
