Sokan nem is sejtik, de a vízszint emelkedés az Egyesül Államokat is közvetlenül érinti, ez leginkább Louisiana államot sújtja. A Mexikói-öböl partján fekvő állam Texas szomszédja, nem sokkal nagyobb, mint Magyarország. Alacsony és lapos terület, az északi magasföldnek nevezett rész magassága is csupán 3 és 18 méter között változik. Az állam nagy része még ennél is alacsonyabb, hordalékos vagy mocsaras terület, amelyet a Mississippi-folyó épített fel.
Ezután érthető, hogy a vízszint emelkedés miatt a terület a megfigyelés fókuszában van. Itt csökken a földterület a legjobban az egész világon: 45 percenként egy focipályányi területet áraszt el a víz.
1857. Az első fotó, amely amerikai elnöki beiktatáson készült. James Buchanan, a 15. elnök, közvetlenül Lincoln előtt irányította az országot. Korábban külügyminiszterként tárgyalt Kuba megvételéről, sikertelenül. Mennyivel másabb lett volna a huszadik századi történelem, ha a szigetország amerikai állammá vált volna. Érdekes eljátszani a gondolattal!
Így Kuba csak "kedvenc gyarmata", "cukorszigete" lett az Egyesült Államoknak - 1959-ig.
Kinevezték az USA történelmének első indián származású szövetségi miniszterét, az új-mexikói Laguna Pueblo népsoporthoz tartozó Deb Haaland belügyminiszter lesz, ha a Szenátus jóváhagyja a kinevezését:
Hayes utóda, James Abram Garfield nem volt ilyen szerencsés politikus:
Alig 3 hónappal a beiktatása után egy elmebeteg, sértődött újságíró többször is meglőtte.
A lőtt sebei még a kor orvostudományának szintjén sem lettek volna feltétlenül halálosak, de a sebesült elnököt az orvosai egyszerűen félrekezelték és végül 3 hónap szenvedés után fertőzésben halt meg.
Alig fél évig volt az US elnöke.
Lincoln után ő volt a 2. amerikai elnök, aki merénylet áldozata lett.
Hát nagyjából ennyi, meg még az is érdekes, hogy Hayes idejében a Fehér Házból ki volt tiltva az alkohol, mert Hayes felesége, Lucy Ware Hayes (született Webb, élt 1831 - 1889) meggyőződéses antialkoholista volt, akit a háta mögött ezért Limonádé Lucynak szólítottak.
Az elnöki ciklus letelte után az elnöki pár a szűkebb hazájukban, Ohioban élt.
Először Lucy halt meg sztrókban 1889-ben, a halála nagyon megviselte Hayest.
Hayes (élt 1822 - 1893) három és fél év múlva követte feleségét.
Indián politikáját illetően már említettem, hogy az őslakos népcsoportok lassú, békés, fokozatos asszimilációjának híve volt.
Elnöki időszakában megszilárdult a rezervátumrendszer, valamint 1879-ben kezdte meg működését az inkább hírhedt, mint híres Carlisle-i indián iskola, ahol az őslakosok gyermekeit próbálták átnevelni keresztény, angolszász kultúrájú polgárokká.
Hayes elnöksége alatt még volt néhány az USA-val szemben kifejezetten ellenséges, fegyveres indián csoport is a nyugati területeken, így aztán nemcsoda, hogy ebben az időszakban is minden évre jutott 1 vagy 2 indián háború:
1877: ekkor zárta le a kormányzat sikerrel a nagy sziú háborút, a lakoták és északi csejennek megadták magukat és a rezervátumokba vonultak, bár Ülő Bika egy nagyobb létszámú csoporttal Kanadába menekült.
1877: Nez-Percé háború
1878: A Bannock-háború
1878: egy kb. 300 fős sájen csoport engedély nélkül elhagyja az oklahomai rezervátumot, hogy visszatérjen északra, a Tongue River környékére.
A hadsereg nagy erőkkel üldözi őket, több fegyveres összecsapás.
1879: A Sheepeater-háború.
1879: A White River háború az Ute (jút) törzs ellen.
1879 - 1880: Victorio apacs vezető gerillaháborúja Új-Mexikó déli és Texas délnyugati részén. Jelentős katonai erőket vetnek be ellenük, ennek ellenére mind amerikai, mind mexikói oldalon jelentős számú civil áldozat (összesen kb. 70-80?) és jelentős anyagi kár.
A végén a mexikói hadsereg az ellenséges apacs csoport nagy részét megsemmisíti.
Nagyon sok érdekes dolog fűződik még Hayes 4 éves elnökségéhez, ebből csak egyet emelnék itt ki:
az USA - mexikói határvidék az 1870-es években a különféle törvényen kívüli bandák átjáróháza volt, létbizonytalanságot és félelmet keltve a határvidéken élők körében.
Hayes elnök 3 hónappal a hivatalba lépése után hozott egy rendeletet, amelyben engedélyezte a hadseregnek, hogy a mexikói hatóságok engedélye nélkül is mexikói területre léphessenek a banditák, törvényen kívüliek üldözése céljából.
Porfirio Díaz, Mexikó elnöke hevesen tiltakozott a rendelet ellen és katonai csapatokat vezényelt a határra.
A konfliktus azonban elcsendesedett, amikor Hayes és Díaz megegyeztek egymással, hogy az amerikai és a mexikói hadsereg közösen lép fel a banditizmus ellen, valamint Hayes megígérte Díaznak, hogy az USA nem engedélyezi, hogy kormányellenes mexikói forradalmárok fegyveres csoportokat hozzanak létre az USA területén.
Az intézkedések következtében a határvidéken a közbiztonság jelentősen javult, így 1880-ban Hayes vissza is vonta a mexikóiak által vitatott rendeletet és ezen túl amerikai katonai vagy rendfenntartó alakulatok hivatalosan csak a mexikói hatóságok engedélyével léphettek mexikói területre.
Sokkal romantikusabb, de egyben fárasztóbb utazás is lehetett ez, mint amikor a mai politikai vezetőket külön repülőgép viszi mindenhová, a hivatalos program letelte után meg már repülnek is tovább...
1880. szeptemberében indultak a nagy nyugati utazásra Chicagoból a transzkontinentális vasút különvonatán.
Keresztülvonatoztak az észak-amerikai kontinens középső és nyugati részein.
Útközben megálltak Wyomingban, Utahban és Nevadában, majd megérkeztek Kaliforniába.
Kaliforniában látogatást tettek a fővárosban, Sacramentoban, majd San Franciscoban is.
Utána részben vasúton, részben postakocsin (sic!) északra utaztak, Oregon tagállamba, ahol megálltak Portlandban, majd onnan tovább utaztak északra, a Washington Territóriumba, egészen Vancouverig.
Onnan gőzhajón Seattle-be, majd vissza San Franciscoba.
Majd innen látogatást tettek az ország délnyugati territóriumaiban is, majd a transzkontinentális vasúton novemberben érkeztek vissza Ohio tagállamba, Hayes elnök szűkebb pátriájába.
Pont időben ahhoz, hogy az elnök leadhassa a voksát az 1880. évi elnökválasztáson.
Magára nem szavazhatott, ő ugyanis nem indult.
Már korábban megígérte, hogy nem fog elindulni második elnöki ciklusáért és be is tartotta a szavát.
Hayes elnök 1880-ban felesége és William T. Sherman vezénylő tábornok társaságában 71 napos utazást tett az USA Sziklás-hegységtől nyugatra eső részein.
Ő volt a második elnök, aki hivatali évei alatt ilyen messzire nyugatra jutott el:
Az első az elődje Ulysses S. Grant, aki 1875-ben a Utah Territóriumban tett elnöki látogatást.
Az 1869-ben megnyílt első transzkontinentális vasútvonal azért növelte az ilyen típusú utazások lehetőségét.
Repülőgép még nem volt, azt 1903-ban találták fel a Wright-fivérek, de még sokat kellett fejleszteni a technológiát, míg magas rangú politikusok is fel mertek szállni a légi járművekre.:-)
Hayes elnöksége alatt újraindultak a nagy nyugati vasútépítések, amelyek Grant második elnöki ciklusa alatt az 1873-as gazdasági válság miatt leálltak vagy legalábbis lelassultak.
Nézzük akkor csak Hayes időszakát:
1877-ben a Southern Pacific Railroad társaság a Kalifornia, Los Angeles felől érkező vágányát átvezette a Colorado folyón, keresztül a Yuma indiánok rezervátumán - azok tiltakozása ellenére is - majd az Arizona Territórium déli részén kelet felé haladva vezették a vasúti pályát.
1880-ban érték el a texasi El Paso környékén a már meglévő vágányhálózatot.
A Texas and Pacific Railroad társaság 1879-ben kezdett Texasból nyugat felé építkezni, azzal a céllal, hogy elérje a kaliforniai San Diegot.
Mivel azonban ezen a nyomvonalon már az előzőleg említett Southern Pacific társaság építkezett, a Texas and Pacific csak a délnyugat-texasi Sierra Blanca városáig jutott el, ahol a vágányukat csatlakoztatták a Southern Pacific már meglévő hálózatához.
A Santa Fe Railroad társaság bírósági döntés alapján 1878-ban kapott jogot arra egy rivális társasággal szemben, hogy a vonalát dél felé, Új-Mexikó felé kiterjessze.
1878-ban vezették át a vonalat a legendás Ratoon-hágón, Colorado és Új-Mexikó államok (akkor még Új-Mexikó csak territórium) határán.
1880-ban érték el Új-Mexikó fővárosát, Santa Fét, majd még abban az évben levittek egy szárnyvonalat Deming városáig, ahol a Southern Pacific déli ttranszkontinentális vonala húzódott.
1880-ban 7 évnyi szünet után végre újraindult az északi transzkontinentális vonal, a Northern Pacific Raliroad építése is, az építést két irányból kezdték el, az észak-dakotai Bismarckból nyugat felé, míg a Csendes-óceán partjáról, a Washington Territóriumból kelet felé kezdtek építkezni.
A két irányból építkezők végül is csak a következő elnök hivatali ideje alatt, 1883. szeptemberében találkoztak a Montana Territóriumban lévő Cold Creeknél.
Nagyon nem tolongtatok a folytatásért, de azért egy-két dolgot leírok még Hayes elnöksége alatt történtekről, természetesen szubjektív a válogatás:
1878. szeptember 4-én fölmentette a tisztségéből az Új-Mexikó Territórium korrupt és a határvidéki erőszakkal (Colfax megyei háború, Lincoln megyei háború) szemben tehetetlen kormányzóját, Samuel Beach Axtellt (1819 - 1891, Új-Mexikó kormányzója 1875 - 1878).
Helyére a polgárháborús hős Lew Wallace-t (élt 1827 - 1905, Új-Mexikó kormányzója 1878 - 1881) nevezte ki, azzal a célzattal, hogy tegyen rendet a territóriumban, vessen véget a mindent átható korrupciónak és a határvidéki erőszaknak, a megyeháborúknak.
Wallace lényegében be is váltotta Hayes reményeit.
Esetelgesen folyt köv., mert az 1877 - 1898 közötti időszak is egy elég érdekes, izgalmas kor az USA történelmében, szerintem érdekesebb, mint az 1970-es évek, de hát ez megközelítés kérdése. :-)
Hayes elnöksége alatt is folytatódott a Nyugat meghódítása és betelepítése.
Bár Hayes az indiánok békés és fokozatos asszimilációjának híve volt, ennek ellenére a Nyugaton több indiánháború is kirobbant az elnöksége alatt.
Külpolitikai kérdésekben is egyre bátrabban szólaltak meg az amerikaiak, pl. a paraguayi háború idején a háborúzó felek Hayes elnököt kérték fel döntőbírónak, aki el is vállalta a felkérést és állítólag úgy tett igazságot a háborúzó felek között, hogy mindegyik fél (Paraguay, Brazília, Argentína) elégedett volt.
A paraguayiak különösen is, mert lényegében Hayes közbelépése volt az egyik tényező, amelyik megmentette az országukat a teljes összeomlástól, a Brazília és Argentína között való felosztástól.
"Száz évvel korábban, 1877-ben meg volt az ún. Nagy Sztrájk."
Egész pontosan a Nagy Vasúti Sztrájk (Great Railroad Strike).
No és persze elnökváltás is volt 1877-ben:
A polgárháborús hős Ulysses Simpson Grant 8 éves (2 cikluson át tartó) elnöksége véget ért és a szintén republikánus, szintén komoly polgárháborús múlttal rendelkező Rutherford Birchard Hayes lett az USA új elnöke (elnök 1877 - 1881).
A Hayes-adminisztráció 4 éves kormányzására a finom, visszafogott, kiegyensúlyozott úriember Hayes egyénisége nyomta rá a bélyegét.
Ebben a ciklusban nem voltak olyan hangos politikai és pénzügyi botrányok, mint Grant 8 éves elnöki időszaka alatt...
Száz évvel korábban, 1877-ben meg volt az ún. Nagy Sztrájk.
Nagyjából ez lehetett az első országos méretű sztrájk az USA-ban.
1877-hez köthető dátum még az USA történetében, hogy ekkor ért véglegesen véget az ún. rekonstrukciós időszak (1865 - 1877), amikor a polgárháború után helyreállították az Unió megbomlott egységét.
Ekkor kapták vissza a "lázadó" déli államok a teljes jogú tagállami státuszukat.
Aminek lenne némi relitása, és amire még talán maguk a sziúk (értsd: lakoták) is veők lennének, az szerintem az, hogy a Dél-Dakota állam nyugati területén fekvő 5 nagy lakota rezervátumot összekötnének úgy, hogy egybefüggő területük legyen és valamiféle speciális autonómiát adnának nekik.
Ez persze azt is jelentzené, hogy Dél-Dakota állmank a Missouri folyótól nyugatra eső részének nagy része indián kézre kerülne, nyilván ez sem menne sérelmek nélkül, pl. az ott élő fehér lakosség sérelme nélkül.
Talán valami kölcsönös kártérítés lehetne itt a megoldás, meg az, hogy a sziúknak szavatolniuk kellene a területükön élő fehér lakosság jogait.
Meg azoknak a fehéreknek az ingatlanjaiért kárótlást adni, akik úgy döntenének, hogy inkább elköltöznek és nem akarnak egy indián többségű tagállamban élni.
Jól jellemzi a valóságtól való elrugaszkodottságukat, hogy még a saját népüket sem kérdezték meg, azoknak a véleményére sem voltak kíváncsiak.
Ez engem emlékeztet arra, amikor a modern nyugati társadalmakban egyes balliberális értelmiségiek az egyetemi íróasztalok mellől akarják megtervezni a társadalmi folyamatokat, azokat is nagyjából csak a hasonszórű, hasonlóan gondolkodó, magyar viszonylatban az ún. "Nagykörúton belüli" értelmiségiek véleénye érdekel, a többség, főleg a vidékiek véleményét nagy ívben leszarják.
Na, ma este sem tudtam kihagyni, hogy oda, oda ne szurkáljak a libsiknek. :-)
