A magyar lakosság 10 %-a masszív alkoholista. Nem alkalmi ivó, hanem súlyos alkoholbeteg.
Én pedig egy vagyok ebből az 1 milliós embertömegből. Egy fiatal, huszonéves alkoholista vagyok.
Megdöbbenve tapasztaltam hogy ahhoz képest hogy mennyi embert érint, milyen kevés topik és hozzászólás van ezen a fórumon a témában.
Így most létrehoztam egyet, frisset, amitől annyit várok csupán hogy beszélgessünk őszintén az alkoholról.
Az én történetemmel kezdeném, megpróbálom nem túl hosszan,összefoglalni a 10 éves "pályafutásom".
A nevem mindegy, hívhattok Balázsnak, vagy Kálmánnak is, vagy aminek akartok.
14 évesen ittam először alkoholt, akkor még nem sejtettem hogy mi fog elkezdődni akkor az életemben. Igazából nem is ízlett túlságosan. Emlékszem a rituáléra, annyira féltem hogy rajtakapnak hogy képes voltam kimenni az erdőbe meginni az egyetlen! doboz sört. Nem ízlett.
15-16 éves korom körül kezdtem el piálgatni rendszeresen. Fogalmam sincs miért. Egyszercsak iskola után kocsmákba ültünk be és ittunk.
Eleinte sörözgettem....3-4-5 sörtől a mennyországban éreztem magam tiniként. Aztán durvultunk, jöttek a kommersz körték én pedig egyre jobban megszerettem a mámoros állapotot. Volt olyan hogy a távolsági buszon lehánytam magam iskolából hazafelé. 16 évesen. Szánalmas.
A gimi végéig folytatódtak ezek a piázgatások, de nem durvultak el nagyon, ritkán voltam részeg, inkább csak alkalmi ivó státuszban voltam ekkor, koca ivő, kezdő kategória.
Aztán jött az egyetem és mindent elsöpört az alkohol. A szülői kontroll megszűnése drámai hatással volt rám. Első egyetemi előadásomra 2 l bor elfogyasztása után mentem be, vérben forgó szemekkel. Láttam a csoporttársaim tekintetén az undort, dőlt belőlem a piaszag. Megszűnt a szégyenérzet, azt hiszem azon a napon váltam piássá.
Akkoriban már 2-3 naponta leittam magam, a mennyiség változó volt. 1,5 l - 2 l bor között. Étel helyett alkoholt vásároltam, szó szerint. Azt a kis táplálékot ami mégiscsak szükséges, a menzán vittem be, meg sokszor vittem otthonról is ételt magammal. Mivel a szüleim jól kerestek, nem volt gond a heti 8-10 ezres költőpénz, megélni. Gyakorlatilag a 80 % át alkoholra költöttem.
Mivel fél év után kivágtak az egyetemről, ezért hazaköltöztem. Ott jött egy fél éves tiszta állapot, bár ekkor szerintem még nem voltam alkoholista igazából. Fél évig nem piálgattam és igazából akkoriban nem is hiányzott nagyon. Beletörődtem hogy a bukott diáknak nem jár olyan úri luxus, hogy pénzt kap alkoholra és még csak nem is csinál semmit otthon.
Felvételiztem másodjára egy fővárosi egyetemre, aztán elkezdtem oda járni 20 évesen. Mondanom sem kell, miután 2 haverommal beköltözünk egy ferencvárosi albérletbe, első dolgom volt rohanni a boltba. Életem talán legkellemesebb berúgása történt meg akkor, több hónap kihagyás után.
Onnantól megint megszűnt a kontroll, kocsmákban vedeltem az olcsó fröccsöt, de még inkább zugban ittam. Mivel a szüleim ekkor is jól álltak, tudtak támogatni, bíztak benne hogy tanulni fogok, nagy reményeket tápláltak. De hiába. Az analízis helyett én az alkoholt választottam. A linerális algebra helyett a permanens részegséget. Az adagom ekkoriban már növekedett, 2 l bor már semmi se volt elég. Gyakran úgy mentem le kocsmázni hogy bevágtam az albiba előtte 2 l bort. A töményet ebben az időben nem ittam, de nem azért mert nem kívántam, hanem mert nem tellett rá. A bor volt az egyetlen lehetséges alkoholforrásom ár-érték arányban.
Aztán megint kicsaptak, de most csak 1 év után.
Onnantól kezdődött el életem legsötétebb korszaka. Mivel rengeteg gyümölcsös fánk volt, amiből pálinkát főzettünk, dugig voltunk házi pálinkával. Apám egyáltalán nem ivott (alkoholista vol a 90-es években, lejött róla teljesen), anyám szintén sose ivott, nővérem meg már otthon se lakott akkor. Több tíz liter pálinka állt a garázsban. Én pedig arra vártam hogy elmenjen anyám dolgozni meg apám és kimehessek oda szeszért. Egy kis félliteres kólás flakonban méregettem a piát magamnak.
2011. júliusában kezdődött ez a korszak és 2012. márciusáig tartott.
Ekkoriban 0,5-1 l házi pálinkát vágtam le 1-2! naponta. Igen, sokszor 1 litert is. Voltak nagyon elborult esetek is, mikor 1,5 litert megittam. Tehát háromszor töltöttem a fél literes flakonom. Fogalmam sincs hogy éltem túl ezt az időszakot, gyakorlatilag 7-8 hónapon át folyamatosan delíriumban voltam. A legfélelmetesebb az volt a házi pálinkával hogy igazából nem is voltam tőle sose másnapos. Ez nagyon bátorrá tett. Rengeteget ittam akkoriban.
2012. áprilisában elhagytam az országot, ebbe nem mennék bele mert hosszú lenne, a lényeg hogy elhagytam az országot, később pedig az egész családom is így tett. Akkor helyrebillent kicsit az életem, találtam munkát, dolgoztam és kevesebbet ittam. Ittam, de jóval kevesebbet mint előtte. Visszatértem megint a jó öreg borhoz, fröccshöz. Általában 2 literrel ittam meg belőle, de korántsem 1-2 naponta, inkább heti 1-2 alkalommal csak. EZ volt az új remény korszaka, mikor úgy éreztem van még visszaút, nem vagyok teljesen alkoholista, hiszen voltak tiszta napjaim, mit napok, volt hogy 1 hétig nem ittam! Alkoholista mrércével ez borzasztó nagy idő.
Ez az időszak 2014 elejéig tartott, akkor volt egy nagyon súlyos betegségem (tök mindegy hogy mi), ami azt eredményezte hogy leraktam a piát hónapokra.
Azonban fél év után elkezdtem megint piálni, nem nagyon, kb úgy mint az előző ciklusban. Visszavettek a munkahelyemre miután teljesen felépültem a súlyos betegségből (nem az alkohollal kapcsatolos betegség volt egyébként), utána pedig jött megint egy új remény kora, nem ittam sokat, dolgoztam, azt hittem meggyógyulhatok.
És jött a 2015. Mikor minden elromlott. Kivágtak a munkahelyről. Úgy döntöttem hogy nem az alkoholt fogom választani ekkor. Válazstottam a sportot, elkezdtem futni, gyúrni. Félelmetes hazással volt rám, teljesen elfelejtettem az alkoholt. Úgy éreztem magam mint aki teljesen kigyógyult. Aztán egy szép nyári napon, mintha előtte pár hónapig nem csináltam volna semmit, besétáltam egy boltba, levettem a polcról pár üveg bort és este teljesen lerészegedtem. Minden kezdődött előlről. Akkot tudatosult életemben először bennem igazán, hogy én tényleg piás vagyok. Hiába vannak szüneteim, én valahogy kívánom a szeszt.
2015. nyara óta keményvonalasan iszom. Az hogy most nincs bennem szesz az csak annak köszönhető hogy még nem mentem el a boltba. De ma is lesz bennem. Ahogy az elmúlt fél évben szinte nem is volt olyan nap amikor legalább 2 sört ne ittam volna meg. Azóta is munkanélküli vagyok egyébként. Hogy hogy élek meg miből, az most részletkérdés, de szerencsére már nem a szüleim finanszírozzák a piálásomat mint egyetemista koromban.
Jelenleg ott tartok hogy akkor tudok jól elaludni ha van bennem legalább egy üveg bor+1,2 sör. Az átlagos mennyiség egyébként nem is olyan durva, 1,5l-2l bor fröccsként elfogyasztva hozzá pár sör. Ez talán nem hangzik nagyon durván, az igazán durva az hogy mennyire kívánom.
Mivel most jobban állok anyagilag mint egyetemista koromban, szoktam viszkizni is. 7 deci viszkit minden probléma nélkül megiszok 2-3 óra alatt. Nem leszek tőle teljesen csutakrészeg de baromi jól esik, azután másnapos se szoktam nagyon lenni.
Én rájöttem hogy szeretek inni és nem tudom hogy akarok e harcolni ellene.
Imádom amikor felemelkedik a léghajó, amikor a sok nehezéket kidobálhatom és az elmém valahol ott fent a felhők között lebeghet. Ezt szerintem csak alkoholisták érthetik.
A kérdés már csak az hogy 40 évet akarok e élni mámorban, átmulatva az életemet, vagy csendes lemondásban éljem, meghúzva magam, nem piásan egy keserves 70-80 évet?
25 éves vagyok. Van innen visszaút vagy ez már a lejtő?
Köszönöm annak aki végigolvasta.
Nagyon jól elvagyok, szépen "öregszem", annak ellenére, hogy nem sikrült letennem az italt.
És evvel senkit sem szertnék arra bátorítani, hogy igyon.
Nem tudom, hogy mások milyenek, mert csak magamat ismerem, vagy még magamat sem.
De még élek, és jól vagyok. Dolgozom, nőkkel nem foglalkozom, pedig nem vagyok meleg.
Tudom, hogy nem férne bele az életembe. Kinek kellenék 55 évesen, a teljes felnőtt korát végig ivó ember? Semmit nem számít, hogy most már tényleg kevesebbet iszom. Ez úgysem fér bele a progresszív alkoholbetegség kategóriába. Még nem püffedtem fel, még nem sárgultam be, még nem kaptam vérmérgezést, vagy hasnyálmirigyrákot. Lehet, hogy holnap igen, de akkor ezt dobta a gép, senki sem él örökké.
Bocs, annyit mondtam, hogy nem nehéz halálra inni magunkat. Hogy most a konkrét halálok mi volt, azt tényleg nem tudom, én fentanyl overdose-ra is gyanakodtam. Említette, hogy azzal is kísérletezett, és könnyű túladagolni, Amerikában is nagyon sokan meghaltak tőle. De az sem üt be csak úgy valakinél, aki mondjuk egy józan felépülésben van, ha érted, mit akarok mondani. Az alkohol első számú közvetett vagy közvetlen oka volt a halálának, úgy gondolom.
Az édesanyja épp agyvérzéssel kórházban volt Budapesten, a huga egy harmadik országban 3 gyerekes családdal tartózkodott. Kalkához naponta jártak szociális segítők, ők találtak rá Hollandiában. Az utolsó hetekben folyamatosan részeg volt, és mellette Xanaxot is szedett. Ezt a holland hatóságok közölték a családdal. Nem volt idő várni a temetéssel. Tudod higiénia.
Többet nem tudok és többet nem is írok róla. Kételkedni lehet, főleg piásan.
Ha téged majd X naposan megtalálnak, akkor ott se fognak sokat várni a takarítással.
Kalkának már nem volt meg a macskája, neked még megvan a kutyád. Gondolj amit akarsz.
Én meg most már értem a problémát. Akkor majd figyelünk itt. És próbálj meg vigyázni magadra, tudod Kalka történte engem is letarolt. Sokat gondolok rá, hogy mit tehettem volna még érte. S miért lett ilyen csúnya vége? De nincs rá válasz, van bennem egy megmagyarázhatatlan harag is amiért így kicsinálta magát. De ha már így történt, legalább legyen példa másoknak, gyerekek, ne csináljátok tovább hiszen ez zsákutca.
