A másik legnagyobb csodálója pedig Johann Sebastian Bach.
Bach, 1712-ben elindult Weimarbol, gyalog, a 255 kilométeres utra, hogy találkozzon Handellel.
Az utat Bach megtette, Handellel mégsem tudott találkozni, mert Handel pár nappal érkezése előtt pattant meg Angliába,
Erre írta Szabolcsi Bence: "A párhuzamosok a végtelenben találkoznak"
Vörösvári felhozta Handelt, de valamiért gyorsan lerázta magárol... ugy látszik nem teccik a téma neki? Pedig ez Németország történetének egy fontos fejezete....
Beethoven Handelt a "zene óriásának" nevezte, hozzá lehet tenni: teljes joggal.
Egy érdekesség, a barokk polifonikus szerkesztés (ellenpont és fugaszerkesztés) legnagyobb mesterének Bach-ot tartják, mégis Handel tette fel a koronára a gyémántot.
Egy teljesen rendhagyó fugával. Bachtol eltéróen itt a fugaszolamok nem zongora vagy orgona szolamok, hanwm egy egy polifon szolam (dux, comes) önmaga is egy homofon accordikus korusszolam és a korusszollamokbol és a zenekari szólamokból szerkesztett egy olyan fuga-kompoziciót ahol a polifonia és homofonia váltogatják egymást. A homofonia az aranymetszéspontosan jut uralomra és teljesedik ki a polifon szerkesztés felett.
Beethoven ezt tartotta a zeneszerzés csucsának (nem tévedett) azt irta rola "ehhez egyetlen hangot nem lehet hozzátenni vagy elvenni belőle. "
Ez a mű, a Messiás c. oratoriumból való a "He shall purify" (Ő majd megtisztit) kezdetű korus.
Ez így van, ha odamégy az utca emberéhez és megkéred, mondjon 5 nevet a kortárs szlovén szobrászatból, lehet, csak tátogna a meglepetéstől, holott ez alapműveltségünk része!
Volt egy barátom, festőművész ill. szobrászművész gyereke, marhára ismerték a XX. század művészetét, és onnan rémlett valami. Jártam hozzájuk, próbáltam "szintet tartani" -- persze nem ment ....
Szerintem Pompeit és hasonlókat folytassuk máshol mert ezt a topikot kár lenne szétoofolni ezzel. Ha nyitsz egy topikot pölö Itália kulturtörténete cimmel hatalmas anyagaim vannak (több tizezres) itt élve az valahol természetes is.
Ezt neked küldöm tisztelettel.
Volt egy időszaki kiállitás az Also Belvederében.
Ott láttam ezt a festményt, olyan benyomást tett rám, ami maradandó és máig is mindig megragad ahányszor csak megnézem.
A kiállítás a 30-as, 40-es évek német festészete címest viselte, kb 1933 és 1943 között.
A gót írásról. Egymást közt szólva, szépnek szép, de a családfakutatás során az ezzel írt anyakönyvi szövegeknél vért izzadtam sokszor, jobb lett volna ha maradtak volna a hagyományos latin betűknél.
Ez egy szimpla terrorizmus volt, csak emberek százezreinek halálát és műemlékek tízezreinek pusztulását eredményezte Európa szerte, a második vh végéig zavartalanul folyt a haditermelés, semmilyen hatása nem volt a bombázásoknak rá, a kiagyalóinak háborús bűnősként kellett volna végeznie, ha nem a győztesek ítélkeznek.
