ha valamit megváltoztatsz, számolnod kell vele, hogy milliónyi apró dolgo megváltozik, ezeknek a következményei (minden másként alakul, tehát a változások száma hatványozódik), végtelen számu lehetőség felé téríti a történelem menetét.
Sajnos mindenki, aki ugy nyul a történelemhez, hogy ha valamit megváltoztat, eleve feltételezi, hogy a többi folyamat nem fog változni.
Ez tudománytalan módszer.
Ezért irtam plöl Eraviscus János példáját.
Vannak olyan változások amnelyek nem téritik el lényegesen a történelem menetét.
Nem kell akkorának lenni mint a római hódítás elmaradása, erre hoztam azt, hogy életben marad egy ember, aki például az ókórban feltalálja a puskaport (akkor is minden megvolt hozzá).
és minden de minden megváltozik.
ezeket az eseményeket nevezzük.káoszcsomóponti történéseknek.
Ha arról beszélsz mi történt volna ha ez és az nem történne, másként történne, ezekröl nem feledkezhetsz meg.
Vagy, elmarad a római hódítás és egy betegséghordozo utazó életben marad, és a hunok között egy járvány üti fel a fejét és nem terjeszkednek nyugatra. Eközben pedig az Eraviscus birodalom megerősödik. Technicailag is fejlödik és feltalálják a dinamitot?
Nem, mert a pannóniai keltákat elsodorta volna a népvándorlás kora, kevesen voltak, a magyarok bevándorlásáig átjáróház volt a Kárpát-medence, egyik nép jött a másik után.
A létező helyzetről beszéltem, hogy Róma bukása után a romanizált kelták olvasztották be a bevándorló germánokat, ha kelta maradt volna Gallia, akkor a kelta nyelven beszélnének ma is, a germánokat beolvasztották volna.
Nem, ugyanúgy magyarul, a romanizált kelták sokszoros fölényben voltak a germán betelepülőkkel szemben, a Dunántúl a római uralom után ritkán lakott terület volt, a kelták nem tudtak volna ellenállni a népvándorláskor népeinek.
Eszembe jutott, hogy mi lett volna ha Róma nem foglalja el a mai Franciaország területét, simán lehet hogy a mai franciák gall nyelven beszélnének és a gall lenne az egyik világnyelv a francia helyett.
Igazából viszont Kolumbán fiatalabb társa, a szintén ír Szent Gál (kb. 550 - 646) volt az, aki sikeres térítő tevékenységével kiérdemelte az alemannok apostola címet:
Mikor Szent Gál 646-ban meghalt, az alemannok túlnyomó többsége már keresztény volt.
Tegyük azért hozzá rögtön, hogy az alemann népi hiedelemvilágban a kereszténység előtti elemek még nagyon sokáig tovább éltek, gyakorlatilag egészen a 20. századig.
Igen, írtam is néhányról itt korábban. Ma már teljesen kimentek a divatból ezek a keresztnevek, régen sem voltak gyakoriak, csak az adott szent térítési területén, nekem is volt egy Kilian nevű ősöm Frankföldön.
A német nyelvterület délnyugati részének (Baden-Württemberg, Elzász, Svájc) történelmének egy érdekes fejezete a 6-8. századi ún. ír-skót misszió története.
A kelta topik kapcsán jutott eszembe.
Kelta, főleg ír és skót származású misszionárusok egész hada lepte el ezt a térséget, hogy keresztény hitre térítsék az akkor még pogány, vadnak és zabolátlannak tartott alemannokat, frankokat és bajuvárokat.
Érdemes elolvasni ennek a korszaknak a történelmét, köztük a legkiemelkedőbb hittérítők itteni tevékenységét.
Szent Fridolin, Szent Kolumbán, Szent Gál, Szent Pirmin, Szent Kilian, Szent Eustasius a legjelentősebbek.
De Szent Virgil is kelta származású volt, aki a 8. sz. második felében Salzburgban volt érsek, ő küldte az első keresztény misszionáriusokat a Keleti-Alpok pogány szláv-kelta keveréknépsége, a karantánok közé.
November 30-a András-nap, azaz Szent András apostol emléknapja.
Ehhez a naphoz a német nyelvterületen különféle paraszti mondások kapcsolódtak, amelyek általában az András-napi havazással vagy annak hiányával függtek össze.
Néhány ezekből:
„Andreas, hell und klar, verspricht ein gutes Jahr“
„Andreas’ Schnee tut den Saaten weh“
„Andreasschnee – tut Korn und Weizen weh“
„André bringt Schnee“
„Wenn es an Andreas schneit, der Schnee hundert Tage liegen bleibt“.
Amíg a feudális rendszer lebontásáért dolgoztak még nem volt gond, a problémák a polgári berendezkedés létrejötte után kezdődtek, hogy akkor sem számolták fel magukat és új destruktív céljaik lettek.
Igen. Ami kezdetben néhány ráérő evangélikus értelmiségi jópofa, izgalmas szellemi játszadozásának tűnt, az később egy erősen vitatható szellemi mozgalommá vált. A szellem, akit vagy amit megidéztek, kiszabadult a palackból...
Az ilyen és hasonló szellemi mozgalmak túlnyomó többsége a 18. sz. végére a szabadkőművesség befolyása, sőt irányítása alá került.
