A cherusk törzs az Elba és Weser folyók közt élt, Kelet-Wesztfália és Alsó-Szászország területén. Kr.e 12 és Kr.u 16 közt több háborút is viseltek a rómaiak ellen, harcoltak Drusus, Tiberius, Varus és Germanicus ellen. A csúcspont a teutoburgi csata volt Kr.u 9-ben, amikor Arminius királyuk vezetésével három római légiót megsemmisítettek. Egy törzsszövetség harcolt itt Róma ellen, tagjai a Cherusk, Brukter, Usipeter, Chatten, Chattuari, Tubant, Angrivari, Mattiac törzsek. 17-ben együtt harcoltak Marbod markomann király ellen. Arminius 21-es halála után belső harcok törtek ki a törzsben és irtotta egymást a az arisztokrácia. 47-ben Rómától kérték, hogy küldje vissza nekik a túszként ott élő Italicust Arminius családtagját királynak. Később is folyt a belső harc, az egyik király Chariomerus 88-ban segítséget kért Domitianus császártól, mert a Chatten törzs elűzte őt. Ezután eltűntek a forrásokból, a 4.században a szász törzsszövetség tagjai lettek.
Az angrivari törzs a Weser folyó középső része mentén élt eleinte, főleg a jobb parton, a Steinhude tó és az Aller folyó közt. A Chauken törzs élt tőle északra és a Dulgubni törzs, délre tőle a Cherusk törzs, nyugatra az Ampsivari törzs. Az angrivari törzs Kr.u 16-ban jelent meg a forrásokban, amikor Germanicus a cheruskok ellen harcolt, az angrivari törzs felkelést robbantott ki a hátában, a rómaiak leverték. Amikor feloszlott a cherusk törzsszövetség, utána az angrivari törzs dél felé terjeszkedett, később Nerva császársága idején a Chamaven és Brukter törzsekkel szövetségben északon a Lippe folyóig és az Ems forrásáig. Később tovább terjeszkedtek délre és nyugatra. Amikor létrejött a szász törzsszövetség, a törzs által lakott középső terület az Engern nevet kapta, nyugatra volt tőle a szász Westfália, keletre Ostfália. 775-ben legyőzte őket Nagy Károly frank császár és vezérük Bruno felvette a kereszténységet.
Persze nagyon bölcs és valószínűleg nagyon ráérő germanisták készítettek egy ennél is régebbi nyelvváltozatnak megfelel(tethet)ő rekonstrukciót, ez az első germán mással-hangzó eltolódás előtti állapotnak, tehát nagyjából a Kr.e. 1.000 - Kr.e. 500 körüli állapotnak feltethető meg, tehát lényegében a késő bronzkor, korai vaskor időszakának nyelve lehetett.
Előgermán (Prägermanisch) (az első germán mássalhangzó-eltolódás előtti nyelvállapot):
Nem akarok előre szaladni az időben, de ez időrendileg azért nagyjából idevág.
A Miatyánk (Fater unser) rekonstrukciója kései ógermán(Späturgermanisch) nyelven (időszámításunk kezdete körüli időszak nyelvállapota):
Fađer unsere ini χiminai,
weiχnaid namôn þînan,
kwemaid rîkjan þînan,
werþaid weljô þînaz
χwê ini χiminai swê anâ erþâi,
χlaiban unseran sénteinan gebe unsiz χijô đagô,
aflête unsiz, þat skulaniz sîme,
swé wez aflêtamiz skulamiz unseraimiz,
neχ bringaiz unsiz ini fraistôn,
ake lausî unsiz afa ubelai.
Þînan esti rîkjan, maχtiz, wulþuz-uχ ini aiwans.
( néhány speciális karakter ejtése: đ - kemény th, mint az angol father szóban, Þ - lágy th, mint az angol think szóban, χ - kemény h, mint a német auch szóban)
Maga a rekonstrukció persze nyelvészeti szempontból érdekes, de történelmi szempontból erőteljesen anakronizmus.
Hiszen a Kr. u. I. században a germánok még nem imádkoztak Miatyánkot, sem más keresztény imádságot, hiszen az ő keresztény hitre térítésük jóval később kezdődött csak meg.
Kr. u. 100 körül nagyjából a Mediterráneum keleti része volt a korabeli kereszténység maximális elterjedési területe, de még ott is masszív kisebbségben voltak a pogányokkal szemben.
"A 2-3.században az angol törzs egy része és a warn törzs délre vándorolt,"
Az angoloknak talán csak egy kisebb részük, de helynévi anyagokban, pl. falunevekben a mai napig kimutatható az "angol" törzsnév Thüringiában.
Valahol meg azt olvastam, hogy az angolok a 6. sz. közepéig szinte az utolsó szálig elhagyták Schleswig területét, amely ezután egy darabig szinte lakatlan volt, 600 után pedig a dánok foglalták el maguknak ezt a vidéket.
A szász törzsszövetség azért elég sok északi-tengeri germán törzset betagolt magába, maguk a szászok eredetileg egy relatíve kis törzs voltak valahol az Elba torkolatvidékén.
Fríz nyelvű szöveget nem hallottam még élőszóban, de így leírva engem inkább a hollandra emlékeztet, mint a mai angolra, de talán inkább a kettő között.
Nyelvtörténetileg azonban a fríz az angollal közelebbi rokonságban áll, mint a hollanddal, a germanisták legalábbis ezt állítják :-)
Hát vannak ófelnémet imádságaim is, sőt még rekonstruált Urgermanisch (Proto-Germanic) Miatyánkom is, de azt hiszem, hogy más topikokban már előhozakodtam velük.:-)
Az utolsó jelentős északi-tengeri germán törzs a Chauken volt, Szászország területén. Ők egyéni gazdaságokban és falvakban éltek. Az Elba és Ems torkolatánál, a mocsarakban pedig mesterséges halmok tetején voltak a házaik. Kr.e 12-ben legyőzte őket Drusus, Tiberius hadjárata után római uralom alá kerültek. Segédcsapatokat adtak Germanicus hadjárataihoz 14-ben és 15-ben. Később függetlenedtek, 41-ben P Gabinius Secundus, Germania Inferior helytartója felvette a Cauchi nevet, miután legyőzte őket. 47-ben az új római helytartó Corbulo legyőzte őket a Rajnai flotta segítségével. Plinius és Tacitus is írt róluk. A 2.században közismert kalózok voltak, 173-ban Gallia Belgica provinciát támadta a flottájuk. A 4.században említették őket utoljára, azután a szász törzsszövetség tagjai lettek.
A warn törzs története elég rövid lesz. Holstein területén éltek. Említette őket Plinius, Tacitus és később Ptolemaiosz 150 körül. Azután a 2 vagy 3. században az angolok egy részével délre vonultak, a hermundurok szomszédságába és később együtt hozták létre a türing népet.
Az északi-tengeri germánok következő törzse az angol, ők a mai angolok ősei közé tartoznak. Schleswig területén éltek az ókorban. Tacitus említette őket Kr.u 98-ban. Földműveléssel, állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak. Kereskedtek más népekkel, római üveg és kerámiatárgyakat találtak a régészek a területükön. A Thorsberg láp volt a vallási központjuk, Donnar - Thor istennek volt szentelve, de más isteneknek is áldoztak ott. Nerthus istennő, a Földanya is fontos istennőjük volt.
A 2-3.században az angol törzs egy része és a warn törzs délre vándorolt, a hermundurok mellé, belőlük jött létre a türing nép később. 440 után az angolok áttelepültek Britannia területére, a jütökkel és a szászok, frízek egy részével együtt.
OFF: 2004. novemberében az amszterdami tengerparton én magam is találkoztam egy szálfatermetű (legalább 190 cm magas), világítóan kék szemű fríz szendvicsárussal, aki olyan szendvicseket árult, amiben szalámi helyett félig nyers hal volt.
Állítólag ősi fríz különlegesség.
Hát mit mondjak, nem az volt a legfinomabb szendvics, amit életemben ettem :-)))
Egységes fríz nyelvről csak erős fenntartásokkal beszélhetünk. A fríz három nyelvjáráscsoportra oszlik, nyugatira, keletire és északira, amelyek között a közös megértés eléggé nehézkes.
Ennél is nagyobb probléma a beszélők alacsony száma, egyre több fríz tér át a holland és a német használatára, valamint az, hogy a fríznek nincs egységes irodalmi sztenderdje.
A frízek összlétszáma ma közel másfél millió, ebből 450-500 ezer fő beszéli valamelyik fríz dialektust.
Bár nincs közös fríz irodalmi nyelv, a fríz dialektusok elismert kisebbségi nyelvek Hollandiában és Németországban.
Mellesleg ezzel az 1,5 milliós létszámmal a fríz a legkisebb lélekszámú germán nyelvű nép.
