A Gall Császárság egy 259 és 274 közt létező állam volt. Ekkor a germán betörések Itáliába lekötötték Róma erejét, ezenkivül a perzsák elfoglalták a keleti tartományok egy részét, majd kialakult keleten a Palmüriai birodalom, amihez tartozott Egyiptom, Szíria, Judea. Arabia Petrae is elszakadt Rómától. Pannoniában és Germaniában is folyamatosak voltak a kormányzok lázadásai. Ezenkívül időnként polgárháborúk törtek ki a birodalomban. Ezeket használta ki a gall származású Postumus, Germania Superior kormányzója, aki 258-ban győzelmet aratott a támadó frank és alemann seregek ellen, egy másik hadvezérrel Silvanusszal együtt . Ekkor a helyszínen tartózkodott Gallienus császár fia Salonius is. A győzelem után Postumus el akarta osztani a zsákmányt a katonák közt, Silvanus a kincstárnak akarta átadni. A vita végén Postumus serege megtámadta Colonia városát, amit Silvanus és Salonius testőrei védtek. Elfoglalták a várost, megölték Silvanust és Saloniust, Postumust pedig kikiáltották császárnak. A birodalom Gallia, Britannia, Germania és Hispania tartományokra terjedt ki, fővárosa Colonia volt, saját szenátusa, konzulai és pretoriánus gárdája volt, saját pénzt vertek és visszaverték sikeresen a germán betöréseket. 263-ban Gallienus császár sikertelen hadjáratot vezetett a Gall császárság ellen. 268-ban Mogontiacumban kitört egy katonai lázadás, Laelianus Postumus egyik hadvezére lázadt fel, két légió támogatta, kikiáltotta magát császárnak. Postumus legyőzte a lázadókat és elfoglalta a várost, de nem engedélyezte a város kirablását és saját katonái megölték ezért. Halála után anarchikus állapotok alakultak ki, sűrűn váltották egymást a császárok, utódai nagy területeket vesztettek el, Róma sok területet visszafoglalt. 274-ben Aurelianus római császár legyőzte az utolsó császárt Tetricust és visszafoglalta a teljes területet.
Talán érdemes volna megemlíteni, ha van hozzá kedved, a Gall Császárság szerepét, ami rövidke fönnállása alatt magába foglalta a Birodalom germániai tartományait is, és fontos szerepet játszott a barbár betörések megfékezésében.
a ma, ill. a 20. században Ikladon gyakori sváb családnevek viselői közül a Braun, a Reeb, a Haas, a Klenk és a Baum családok férfiági ősei a Kraichgau falvaiból érkeztek az 1750-es években. :-)
A különböző forrásokból nekem az jön le, hogy a Kr.e. 1. században nagyon megnőtt az északról érkező germán törzsek nyomása a mai Dél-Németország területén.
Több itteni kelta nép nem tudott ellenállni ennek a megnövekedett nyomásnak és kitértek a germán expanzió útjából.
A helvétek először pl. Galliába akartak költözni, de a rómaiak megverték és visszaűzték őket.
Maradékaik Raetia magas hegyvidékein húzták meg magukat.
Eléggé rossz helyzetbe kerültek a kontinentális kelta népek a Kr.e. I. - Kr. u. I. századra, hiszen délről a rómaiak, észak felől pedig a germánok szorongatták őket.
Egyébként egy a Kr.u. I. században játszódó történelmi regény szerint a kelták elég rossz véleménnyel voltak a germánokról, vad, műveletlen északi barbároknak tartották őket, lényegében vademebereknek, de ugyanakkor tartottak is tőlük.
Ez persze csak egy regény, benne a regényíró véleményével, de azért eléggé történelemhű regény ez.
Tényleg úgy tűnik, hogy a kelták általában könnyebben és gyorsabban romanizálódtak, mint a germánok.
Kíváncsi vagyok, hogy arra vonatkozóan vannak-e hiteles források, hogy a korabeli kelták hogy vélekedtek a germánokról. Én még nem találkoztam ilyennel.
Igen, tegnap én is utánanéztem a törzsnek és arra jutottam, hogy abban az időszakban már nem éltek ott, ők voltak az egyik kelta törzs, akiket kiszorítottak a germán sueb törzsek a területről.
A térképen szereplő Latovici törzs nekem teljesen új volt. Rákerestem az interneten is, ott Latobici vagy Latobrigi néven ismerik inkább.
Lényegében egy kelta néptörzsről van szó, akik a helvétek (latin Helvetii) szomszédságában éltek a mai Südbaden (Dél-Baden) területén, majd a germánok fokozódó nyomása elől a mai Karintia és Szlovénia területére költöztek a Krisztus születése körüli időkben.
A harmadikon a három egyidejű germán betörés látható 258-260-ban, ami miatt kiürítették a területet. A frank, alemann és markomann támadás. A frankok Hispániáig jutottak.
Akkor az Agri decumates története röviden. Eredetileg kelták éltek itt, majd elfoglalták a germán sueb törzsek, később pedig a rómaiak. Vespasianus császársága idején 72-ben indult meg a terjeszkedés, Domitianus császársága idején folytatódott. A limes erődrendszere Antonius Pius császársága alatt 150-re épült ki teljesen. A terület Germania Superior provincia része volt. Ekkoriban komoly gazdasági konjunktúra volt, az itt állomásozó római csapatok komoly keresletet jelentettek. A birodalom más területeiről sok bevándorló jött, főleg Galliából. A 3.században, a válság idején germán támadások indultak a terület ellen, 260 és 280 közt feladták a rómaiak és elfoglalták az alemannok. A birodalom hivatalosan nem mondott le róla, hadjáratokat vezetett időnként ide és fennhatósága elismerésére kényszerítette a törzsek vezetőit. A területen 60 falu és 1300 villagazdaság volt, ezenkivül még városok is voltak, a terület sűrűn lakott volt, kb 250 000 ember élhetett itt.
"a térkép érdekessége, számomra, hogy ott északon a Majna mellett az egyik erőd, a mai Stockstadt város területén található, ahonnan Konrad Zang ősapám származott :)"
Hogy demonstrálja a Birodalom erejét és hatalmát, reprezentatív módon jelenítse meg a Birodalmi határt, ellenőrizze azt, kontrollálja az áruk, emberek mozgását és a bűnözést, banditizmust (kisebb portyák, rablóbetörések) gátolja.
Elsősorban határrendészet és nem katonai védelem volt a feladata, arra a határ mögött állomásoztatott tábori alakulatok szolgáltak.
A limes nagyon jól szolgált. A barbárok, lévén okosak voltak és nem akartak a rómaiakkal harcolni, ha nem muszáj, a "Nincs otthon a macska, cincognak az egerek. " elv alapján általában olyankor támadtak, amikor belharcok, vagy távoli hadjáratok miatt a határról kivonták a katonaság egy részét. Ha a rómaiaknak mégis sikerült jelenős katonaságot fölvonultatniuk, és még politikailag is előkészítették a rendcsinálást, akkor többnyire a meghunyászkodás cselét vetették be a barbárok, és túszokat adtak. :)
A limesnek amúgy nem az volt a feladata, hogy föltartóztassa a koncentrált támadásokat.
a térkép érdekessége, számomra, hogy ott északon a Majna mellett az egyik erőd, a mai Stockstadt város területén található, ahonnan Konrad Zang ősapám származott :)
Volt egy részletes térkép a limesről, de olyan nagy méretben, hogy nem lehet ide berakni, kisebb méretben pedig nem ér semmit, mert olvashatatlanok a településnevek. Sajnos az ide betett térképeknél is csak a nagyobb nevek olvashatók, mert a nagyobb méretű térképeket, ahol minden név elolvasható, nem lehet berakni ide.
Tulajdonképpen az Agri Decumates nem önálló provincia volt, hanem Germania superior része, bár a némileg eltérő történelme miatt lehet önállóan tárgyalni.
Nem akarok itt előreszaladni időben, csak megemlíteném, hogy a katonai határvidék jellege ellenére az Agri Decumates viszonylag jól romanizált és sűrűn lakott római régió volt.
A modern történészi adatok és becslések szerint az Agri Decumates területén az alemann invázió előtt kb. 60 vicus (falusias település) és kb. 1.300 villa rustica (római vidéki településforma, egy villa és a körülötte lakó paraszti népesség) volt.
A régió össznépessége az alemann invázió előtt kb. negyedmillió fő volt.
Aki nincs annyira otthon a latin földrajzi nevekben, csak azok kedvéért írom:
a Duna folyó latin neve Danubius vayg Danuvius volt, a Lech folyóé Licca, a Bodeni-tóé Lacus Venetus, azaz szó szerinti fordításban Venét-tó volt.
Ez utóbbi arra is utal, hogy a Bodeni-tó környékén eredetileg egy venetus (venét) nevű néptörzs lakott, de hogy ezek kelták, illírek vagy esetleg mások voltak, adatok híján nem lehet biztosan eldönteni.
