A limes nagyon jól szolgált. A barbárok, lévén okosak voltak és nem akartak a rómaiakkal harcolni, ha nem muszáj, a "Nincs otthon a macska, cincognak az egerek. " elv alapján általában olyankor támadtak, amikor belharcok, vagy távoli hadjáratok miatt a határról kivonták a katonaság egy részét. Ha a rómaiaknak mégis sikerült jelenős katonaságot fölvonultatniuk, és még politikailag is előkészítették a rendcsinálást, akkor többnyire a meghunyászkodás cselét vetették be a barbárok, és túszokat adtak. :)
A limesnek amúgy nem az volt a feladata, hogy föltartóztassa a koncentrált támadásokat.
a térkép érdekessége, számomra, hogy ott északon a Majna mellett az egyik erőd, a mai Stockstadt város területén található, ahonnan Konrad Zang ősapám származott :)
Volt egy részletes térkép a limesről, de olyan nagy méretben, hogy nem lehet ide berakni, kisebb méretben pedig nem ér semmit, mert olvashatatlanok a településnevek. Sajnos az ide betett térképeknél is csak a nagyobb nevek olvashatók, mert a nagyobb méretű térképeket, ahol minden név elolvasható, nem lehet berakni ide.
Tulajdonképpen az Agri Decumates nem önálló provincia volt, hanem Germania superior része, bár a némileg eltérő történelme miatt lehet önállóan tárgyalni.
Nem akarok itt előreszaladni időben, csak megemlíteném, hogy a katonai határvidék jellege ellenére az Agri Decumates viszonylag jól romanizált és sűrűn lakott római régió volt.
A modern történészi adatok és becslések szerint az Agri Decumates területén az alemann invázió előtt kb. 60 vicus (falusias település) és kb. 1.300 villa rustica (római vidéki településforma, egy villa és a körülötte lakó paraszti népesség) volt.
A régió össznépessége az alemann invázió előtt kb. negyedmillió fő volt.
Aki nincs annyira otthon a latin földrajzi nevekben, csak azok kedvéért írom:
a Duna folyó latin neve Danubius vayg Danuvius volt, a Lech folyóé Licca, a Bodeni-tóé Lacus Venetus, azaz szó szerinti fordításban Venét-tó volt.
Ez utóbbi arra is utal, hogy a Bodeni-tó környékén eredetileg egy venetus (venét) nevű néptörzs lakott, de hogy ezek kelták, illírek vagy esetleg mások voltak, adatok híján nem lehet biztosan eldönteni.
Látszik a térképről, hogy Raetia eredeti neve Raetia et Vindelicia volt, utalva ezzel a vindelicusok kelta népére, amely maga is 4 törzsből állt.
Később a római hivatalnokok az et Vindelicia utótagot elhagyták, talán praktikus okokból, mert így rövidebb volt a provincia neve.
A vindelicus törzsek lényegében a mai Baden-Württemberg és Bayern-Schwaben területén éltek, pontosabban leginkább az Oberschwaben (Felső-Svábföld) régió területén, a Duna és a Lech folyók, valamint a Bodeni-tó (Bodensee) által határolt területeken.
Ennek a sárgával jelölt területnek a fele sem állt tényleges római uralom alatt.
Próbálkoztak ugyan a római uralom kiépítésével, de mint te is írtad, a súlyos veszteségek miatt feladták Germania teljes meghódítását.
Germaniának az a része, amely nem került római uralom alá, azt latinul úgy hívták, hogy Germania Magna (Nagy Germánia) vagy Germania Libera (Szabad Germánia).
Látszik, hogy ezt a térképet olaszok készítették, azt akarja sugallni, hogy egész Germania római uralom alatt állt, pedig ez nem volt így.
Mivel a tartomány a határon volt, római csapatok állomásoztak itt. Volt két állandó légió Mogontiacum - Mainz és Argentorate - Strassburg területén, Volt egy ideiglenesen itt állomásozó légió Vindonissa - Windisch területén és segédcsapatok a határ mentén. Később kialakultak városok - civitas - a Rajna bal partján, főleg a törzsek székhelyein, a két legfontosabb város Noviomagus - Speyer és Borbetomagus - Worms voltak, ezek a legrégibb német városok. A Rajna jobb partján is alakultak ki városok, de a rövid római uralom miatt nem voltak folyamatosan városként lakva a terület feladása után. A területen voltak kisebb városok is és villagazdaságok. Az itt állomásozó hadsereg jelentős vásárlóerőt jelentett a provincia termelőinek. A városokban vegyes lakosság élt római- germán - kelta és a birodalom más részeiről érkező bevándorlók , az Agri dekumates falusi területein germánok éltek, máshol germánok vagy kelták. A legjelentősebb római városok a provinciában a következők voltak: a Neckarsueb törzs központja Lopodunum - Ladenburg, Alisinensium - Wimpfen, Sumelocenna - Rottenburg, Aquae - Baden-Baden, a Vangion törzs központja Borbetomagus - Worms, a Nemet törzs központja Noviomagus - Speyer, a Mattiac törzs központja Aquae Mattiacorum - Wiesbaden, Nida - Heddernheim, Aventicum - Avenches.
Akkor áttérek Germania Superior történetére. A kezdetei Augustus császár idejére nyúlnak vissza, Kr.e 13 és 12-ben elfoglalták a Rajna teljes balpartját, 90-re kialakult a provincia, a 2.században is növelték a területét tovább a Rajna jobb partján, az Agri decumates területén. A székhelye Mogontiacum, a mai Mainz volt. Fontos szerepe volt a római határok védelmében, az itt állomásozó légiók több császárt adtak a birodalomnak. 260 és 280 közt a germán támadások miatt feladták az Agri decumates területét. Diocletianus idején két részre osztották, Germania Prima és Maxima Sequanorum. 370-ben I.Valentinianus császár új erődöket épített a határán. 406-ban betörtek ide a germánok. 411 és 435 közt a burgundoknak engedték át katonai szolgálat fejében. 436-ban fellázadtak a burgundok és Aetius római fővezér legyőzte őket. 455-ben elfoglalták az alemannok a területet. Majd a frank állam része lett.
Az 5 század elején már főleg germánokból álló csapatok állomásoztak Raetia területén. 401-ben Stilicho római fővezér itt harcolt az alemannok és vandálok ellen. Azután az itteni csapatokat kivonták, hogy vizigót Alarich serege ellen harcoljanak, akik már Milánót ostromolták. Azután visszatértek a csapatok. 430-ban és 431-ben itt harcolt a juthungok ellen Aetius római fővezér. Ekkoriban a fosztogató germán bandák akadálytalanul jártak át a határon, mivel a határerődöket elhagyták a római katonák, mert nem kaptak zsoldot már. Néhány nagyobb városban tovább folyt a régi élet, ahol még állomásoztak nagyobb római csapategységek. Ilyen volt Augsburg, Chur, Regensburg. A római közigazgatás végét 476 jelentette amikor Odoaker lemondatta az utolsó római császárt Romulus Augustust. Ezután Odoaker királyságához tartozott a terület, majd a keleti gót királysághoz. A területre benyomultak az alemannok, a romanizált kelta lakosság egy része is itt maradt. 506-ban a frankok végleg legyőzték az alemannokat, akik frank uralom alá kerültek, sok alemann harcos Raetia területére menekült, Theoderic keleti gót király területére. Theoderic befogadta őket és megbízta őket a határ védelmével. Az itt élő alemannok területe egész a Lech folyóig terjedt ki ezután. A provincia területén ekkor a kelta vindelikerek maradéka, a romanizált lakosság maradéka, alemannok éltek és a mai Csehország területéről ekkoriban települtek be a markomannok, a bajorok ősei. A keleti gót királyság bukása után frank uralom alá került a terület.
Azért az mekkora jelenet lehetett, amikor 260-ban az Odenwald lágyan hullámzó, erdős dombvidékén az ősök átszakították a római limest :-)
Az Agri Decumatesből a provinciális lakosság nagy része valószínűleg elmenekült a birodalom területére, akik maradtak, azok valószínűleg viszonylag gyorsan beolvadtak az alemannok közé.
Így relatíve hamar germanizálódhatott az egykori Agri Decumates.
Később, amikor már Raetia többi része is az alemannok uralma alá került, az Alpesek magasan fekvő, zárt völgyeiben a későlatin nyelvű, romanizált provinciális népesség tovább fönt tudott maradni, mint a sík- és dombvidéken.
Az évszázadok során persze a hegylakók nagy része is germanizálódott, akik nem, azokból lettek a mai svájci rétoromán népcsoportok.
