Ne felejtsd azért el, hogy a bronzkori és kora vaskori Németország területén nemcsak kelták és germánok éltek, hanem az északnyugati régiókban az ún. Nordwestblock népe is.
Az Elp-kultúrát érdekes nagycsaládos házszerkezet jellemezte: hatalmas méretű, háromhajós parasztházak, amely a családtagok és a szolgák lakhelyén kívül az istállót is magában foglalta.
Egy-egy ilyen ház egy nagycsaládnak és kb. 25-30 szarvasmarhának nyújtott otthont.
Ennek a népességnek a fő megélhetési forrása a marhatartás volt, de természetesen ismerték a földművelést is, főként búzát és árpát termesztettek.
Tengeri hajózásra utaló nyomokat egyenlőre nem nagyon találtak a régészek, pedig ennek a népnek az egy része a tengerpartokhoz közel élt.
A kultúra népességének etnikuma valószínűleg a Nordwestblock volt, egy ősi indoeurópai csoport, amely nem volt sem germán, sem kelta.
Ami az urnamezős időszakot illeti, én azt olvastam egy cikkben, hogy ebben a kultúrában és ebben a korszakban nagyon sokat fejlődött a mezőgazdaság termelékenysége, főleg a fejlettebb mezőgazdasági eszközöknek, pl. az ekéknek köszönhetően.
Ez nagyon erős népességnövekedést okozott Közép-Európában, valóságos korabeli népességrobbanást.
Az így kialakult népfölösleg egy része elvándorolt, főleg nyugat, délnyugat és dél felé.
Az urnamezős kultúra nyugati felének népe valószínűleg a proto-italo-kelta volt.
Az urnamezősök népvándorlása következtében ebben a korszakban jelentek meg az első indoeurópai nyelvű népek a Brit-szigeteken, a mai Franciaország nyugati partjainál, az Ibériai-félszigeten és az Itáliai-félszigeten.
A vaskort két időszakra lehet osztani Németországban, a Hallstatt időszak 800 és 450 közt, a La-Tene időszak 450 és 0 közt tartott. Két részre oszlott Németország, az északi germán és a déli kelta részre, először a keltákat ismertettem.
Az Elp az nagyjából a mai Északnyugat-Németországra és Észak-Hollandiára, a Hilversum pedig a mai Dél-Hollandiára és Belgiumra terjedt ki.
Ezek a kultúrák nagyjából a középső bronzkorban léteztek, kb. Kr.e. 1.800-tól Kr.e. 800-ig.
Ezeket a kultúrákat a késő bronzkori urnamezős kultúra váltotta fel, de nincs bizonyítva, hogy népességcsere történt, valószínűbb, hogy új anyagi és szellemi kultúra és egy új temetkezési szokás (urnamezős) terjedt el.
Érdekes, hogy nemcsak kelták és germánok voltak, hanem az Alsó-Rajna vidékén az ún. Nordwestblock népe is, amely se nem germán, se nem kelta volt, de indoeurópai a feltételezések szerint.
Őket később legnagyobb részben a nyugat és délnyugat felé terjeszkedő germánok asszimilálták.
Bár ennek az egész Nordwestblock-hipotézisnek megvannak a gyenge pontjai és az ellenzői.
Mindenesetre nagyon érdekes és egyben rejtélyes témakör:
A zsinegdíszesekre visszatérve, ők indoeurópaiak voltak vsz és rátelepedtek az itt élő népességre, a terület északi és déli részén később a vaskorban kialakultak a germánok és kelták.
Akkor egy kicsit részletesebb általános leírás a németországi bronzkorról, ez a Kr.e 2200 és 800 közti időszak, a korai szakasz 2200-1600, a középső 1600-1300, a kései 1300-800 közt tartott. A korai szakaszban sokféle kultúra volt, a legjelentősebb a Unatice, amiről már volt szó. A középső szakaszban a legfontosabb újdonság a halomsíros temetkezésre áttérés, szintén sokféle kultúra volt, a legjelentősebb a Lausitz kultúra Lengyelországban és a keleti német területeken. A kései bronzkorban áttértek az urnamezős temetkezésre, erről kapta a nevét a kultúra. A bronzkorban a társadalom fejlődött, kialakult az arisztokrácia, vezérek kerültek a társadalom élére. Búzát termeltek és északon árpát. elterjedt a köles, zab, bab, megnőtt a népesség jelentősen. Elterjedt a ló, a földeket szarvasmarha húzta ekével művelték. Az emberek tanyákon és falvakban éltek, egy faluban 50-80 ember lakott. Megjelentek az erődített települések és a bronzkor végén az erődített tanyák. Komoly bronzipar alakult ki az Alpokban. Kereskedelmi kapcsolatban álltak Európa más területeivel.
Fogalmazhatnék úgy is, hogy marhára északra van feltolva a germán "őshaza", ugyanakkor a mai középnémet régiók népességének a szerepe ebben a folyamatban tisztázatlan.
A kora vaskori népek elhelyezkedését ábrázoló térképek alapján úgy tűnik, mintha Kr.e. 100 körül a legdélibb germánok és a voralpenlandi kelták között egy óriási lakatlan erdőség terült volna el.
A sötétzöld színnel jelölt északi csoport elterjedési területe jól összevág a jóval későbbi nordikus bronzkor területével, ill. a germán "őshaza" hagyományos modelljével.
A tölcsérdeényesek azért is fontosak, mert a következő korszakban beáramló indoeurópaiak, a zsinegdíszesek vagy csatabárdosok a tölcsérdeényesekre települtek rá.
A tölcséredényes kultúra elterjedési területe és alcsoportjai a Kr.e. III. évezred elején:
Számomra itt van egy kis zavar az erőtérben vagy a térerőben :-)
A vonaldíszes és a zsinegdíszes kultúrák közötti időszakban még ott volt az ún. tölcséres peremű edények kultúrája (Trichterrandbecherkultur vagy Trichterbecherkultur), nagyjából Kr.e. 4.200 és Kr.e. 2.800 között.
Ez egy neolitikus mezőgazdálkodó kultúra volt, kiterjedt Dél-Skandinávia, Észak- és Közép-Németország legnagyobb részére.
Ezek a népek állítólag még pre-indoeurópaiak voltak, az első indoeurópai nyelvű népek csak a következő korszakban érkeztek a mai Németország és Dél-Skandinávia területére.
Viszont már a tölcséredényes korszakban megkezdődött a tejgazdálkodás, a szarvasmarhák tejének hasznosítása és ezzel párhuzamosan a laktóz-perzisztencia is megjelent genetikailag.
Ez teszi lehetővé, hogy a felnőtt ember hasfájás és más problémák nélkül meg tudja emészteni a feldolgozatlan tehéntejet.
