De csak pontszerű jelenségek, például tömegpontok esetén. Pontrendszerek vagy egyéb kiterjedt testek esetén az energiaimpulzus négyestenzor idő-idő komponense.
2. A másik topikban már kérdeztem, hogy a Föld felszínéhez képest nyugvó megfigyelőnek mennyi a sebessége, ha az áltrel szerint a gyorsulás és a gravitáció enyhén egyenértékű?
(Ez a kérdés nyilván összefügg az energiamegmaradással.)
Ha van az asztalon egy forró kávé Amerikában, talán Budapestről nézve ezt a hőmérsékletet sem fogadhatjuk el?
Az összeroskadás hirtelen lesz, előre nem látható, mert a gravitonok sebességével érkezik.
Mesélj még áhítattal hallgatjuk. Ezeknek a gravitonoknak a sebességét, meg a nyomását miből okumuláltad ki? Vezesd már le ha nem esik túl nehezedre. Mely kísérleti eredmének kellettek ehhez.
Ok, legyen a 20. Az összeroskadás hirtelen lesz, előre nem látható, mert a gravitonok sebességével érkezik. Egy megszaladó BH besöpri az egész Univerzum anyagát úgy hozzávetőleg 10 000 év alatt. Ez nem hőhalál és nem a mostani tágulás megfordítása, inkább a (tévesen) felfúvódásnak vélt Ősrobbanás kezdeti szakaszának megfordítása a megfelelő hasonlat. A hindu mitológiában ezt a folyamatot Shiva istennő vezényli. Az egyiptomi tarot szimbólumok közül a Tower jelképezi a hirtelen bekövetkező véget. A vallási elemekkel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ez a tudás már ősidők óta bevésődött az emberiség közös emlékezetébe.
És örülök, hogy véleményed szerint ez az előrejelzés köztudomású és erre (számomra meglepetésként) mindenki számít.
"Ennél pontosabban az elektromos töltésrészecske írja le (alakítja ki) a tórusz felületet miközben a köröző graviton energiarészecske körül kering. Szívesen."
Pontosan ezt teszem. A gravitációt a gravitációs sugárzás kvantumai, a gravitonok okozzák. Az elektromosságot a másik fajta energiarészecske kvantum, az elektromos töltésrészecske okozza. Az anyagot meg ők ketten.
Ezen túlmenően nincs kifogásom a delta nű integrál akármi matematikai megfogalmazás ellen, mert ez nem a téridő pöndörödését hanem a gravitonsugárzás gradiensét írja le. Mivel téridő nincs. Biztosan nincs, hiszen az csak geometria.
Euklidész még úgy gondolta, hogy a tér sík, görbületlen. Szavannai tapasztalatok alapján.
Aztán jött Bolyai, Lobacsevszkij, Riemann. A következtetés pedig az, hogy ezek matematikai konstrukciók, és hogy a valóságos tér szerkezete (metrikája, geometriája) milyen, azt méréssel kell eldönteni.
Na de tényleg?
Elbizonytalanodtam, nem kicsit.
Szerintem ez egy értelmes felvetés, hogy az általunk tapasztalni vélt "tér" egyáltalán létezik-e, vagy csak illúzió.
Mert amit te nagy léptékben vizsgálva görbültnek találsz, az mikroszkopikus szinten szertefoszlik.
(Ott vannak a pályán a többi kapuk is, csak te nem veszel róluk tudomást, mert egy adott játékban akarsz gólt rúgni.)
Én értem, hogy mit akarsz feszegetni. Amég a tér és téridő merev dinamikátlan struktúra, addig fizikai valódisága, entitásossága igen megkérdőjelezhető, és csupán matematikai segédeszköznek tekinthatő. Ámde az általános relativitáselméletben nem merev, hanem már dinamikával rendelkező entitás féle, és éppen ez emeli a valódi fizikai létezés szintjére. Ha sikerülne kvantumosítani (ami szerintem nem valószínű), akkor az szerint is már ez volna a helyzet vele, hogy dinamikával rendelkező entitás. A kvantumelmélet részecskemezői egyébként önmagukban dinamikátlanok (és így merevek is), de a kvantumelmélet ügyesen mégis dinamikát csinál belőle. Éppen ezért nagyon remek.
Szóval nem érdemes leragadni ellenséges dogmáknál duhösségünkben, mert nem értjük a kissé nehézkes elméleti fizikát, hanem ügyesen és okosan tanulni, értelmezni kell tovább.
Ha úgy általában homogénnek írod, akkor honnan tudhatnám, hogy azt csak a nagyobb tömegektől távolra érted?
De még ezzel együtt se igaz, hogy a görbület a gravitációs sugárzás gradiense volna.
Ez a mondat, pusztán annyit mutat, hogy neked fogalmad sincs se a gravitációs sugárzásról, se a gradiensről, se a térről, se a téridőről, meg azok görbületéről se.
De fő, hogy Einstein hülye, a fizikusok hülyék, én ködösítek, csak te vagy propeller!
Egyedül ezt az üzenetet sikerült mondatokba foglalnod.
Mit mondjak? Tőled nem fogok kérdezni, mert nem érdemes.
Tórusz nem létezik, az elektron (pozitron) valamint a proton (antiproton) alkotó energiarészecskéi tórusz alakú pályát futnak be fénysebességgel. Ennél pontosabban az elektromos töltésrészecske írja le (alakítja ki) a tórusz felületet miközben a köröző graviton energiarészecske körül kering. Szívesen.
Einstein pont hülyeségre jött rá és pont emiatt ködösítesz. A gravitáció pont valamiféle térben eloszló mező (erőtér) és nem maga a tér, mint ahogy nem is villamos. Einstein félreértelmezésével válhatott a fizika részévé a tér és a téridő geometriája ami bődületes marhaságokhoz vezet és az üres téridőben értelmét is veszti.
Emiatt tételezi fel a magas tudomány a téridő felfúvódását egy valódi robbanás helyett, ami a valóságban egy gravitonsebességű robbanás volt.
Emiatt képzel szingularitást oda ahol a gravitáció nem a végtelenbe hanem éppen nullához tart. És emiatt van ez az elcseszett kozmológia.
És tudom mit beszélek csak te nem jól olvasol:
a homogénnek és izotrópnak tekinthető sugárzásnak, érted, nagyobb tömegektől távol.
a nagyobb tömegek közelében kialakuló gradiensét.. mi a kérdés? Kérdezz bátran, a személyeskedésig válaszolok.
"Hangsúlyoznám, hogy a gömb matematikai konstrukció, matematikai pontokból épül fel és a természetben szintén nem létezik, mint ahogy bármely más geometriai alakzat sem."
Ha tórusz se létezik, a te tudományos pályafutásodnak befellegzett ...
Hogy mit nevezünk geometriának, az csak egy nevezéktani kérdés, hasonlóan ahhoz, mint, hogy mit nevezünk anyagnak. A fizika pedig nem nevezéktan. Teljesen lényegtelen, hogy valamely nómenklatúra hogyan kategorizálja az egyes elemeit.
Hagyományosan a geometriához sorolják a testek illetve egymáshoz való viszonyaik, mozgásaik (kinematikájuk) olyan legáltalánosabb tulajdonságait, amelyek függetlenek azok anyagi minőségétől, tömegétől, színétől szagától, stb.-jüktől. De hát mint az közismert, a szabadon eső testek pályái épp ilyenek, függetlenek a mozgó testek anyagától tömegétől, színétől szagától, stb.-jüktől. Ezzel a felismeréssel vált a fizika részévé a tér és a téridő geometriája. Amikor Einstein rájött, hogy a gravitáció nem valamiféle térben eloszló mező (erőtér), hanem maga a téridő geometriája. Ami nem statikus színpada a jelenségeknek, hanem a jelenlévő energiáktól függően maga is dinamikusan változik.
"a homogénnek és izotrópnak tekinthető sugárzásnak a nagyobb tömegek közelében kialakuló gradiensét téveszted te fizikai tér görbületének."
Tudod te, hogy mit beszélsz?
Ami homogén, annak nulla a gradiense.
De azért megnyugtató, hogy itt vagy nekünk te, miközben
"a fizikus urak . . . félrevezetik (és félreértik) az egész világot."
Mint ahogy arra sincs határozott válasz, hogy hol van a Hold vagy hogy milyen távol van az asztal a szekrénytől. Így aztán azon sem érdemes rugózni, hogy hol van az elektron, ugyanis a távolság fogalom matematikai konstrukció és kizárólag matematikai pontok között van értelmezve.
A szekrényen és az asztalon kijelölt matematikai pontok között van értelme a távolság fogalomnak, persze csak ha szigorúak vagyunk. A hétköznapi életben nem vagyunk túl szigorúak és így remekül elvagyunk a távolság fogalmunkkal, miszerint a Hold olyan 400 000 km -re van tőlünk, az asztal meg másfél méterre a szekrénytől.
220 -at pontosítom kissé mielőtt valaki belekötne: a nagyobb tömegek közelében kialakuló gradiensét téveszted te fizikai tér görbületének.
De nincs olyan, hogy fizikai tér, mert a tér nem fizikai fogalom hanem geometriai. Amit te fizikai térnek vélsz felfedezni, ködösíteni, kitalálni az nem tér hanem valamiféle anyagi tulajdonság, nevezetesen az anyagi világot kitöltő gravitációs sugárzás. Ennek a homogénnek és izotrópnak tekinthető sugárzásnak a nagyobb tömegek közelében kialakuló gradiensét téveszted te fizikai térnek. Csakhogy ez nem tér, nem téridő és nem is villamos.
"teljesen értelmetlen dolog azt keresgélni, hogy mi a tér."
Nagy diadalmasan kijelented, hogy értelmetlen, holott se a fizika se én nem keresgélem, hogy "mi a tér".
Ez Astrojan szövege, amit ő érvelésnek képzel. Én azt mutattam meg, hogy a hiedelmével ellentétben értelmes módon lehet beszélni a fizikai tér görbületeiről, és egzaktul definiálni annak különféle típusait és mértékeit.
