Én így vagyok Donáthtal is, akit (nyilvánvalóan) saját fajvédő eszméi sodortak tévútra, 1947-ben azonban olyan bátran vállalta múltját, s olyan koherensen, annyi szellemi tisztességgel érvelt mellette, ami előtt akkor is kalapot kell emelni, ha máskülönben a politikai spektrum ellenkező oldalán állunk. Az persze már egy másik kérdés, hogy szobrot kell-e neki emelni (ezt én sem
gondolom), de értelmesen megfogalmazott, az igazság sokarcúságára figyelmeztető emléktáblával megemlékezni róla – hetven évvel a kivégzése után – már nem volna olyan abszurd gondolat. (Ennek kifejtése, sajnos, már túlhaladná e válaszlevél kereteit.) Meglehet, hogy e sorok olvasóinak egy része arra számított, hogy mielőtt az erkölcsi bátorságok e felmagasztalásába belekezdek, élesen elhatárolódom a MÉP-alelnök Donáth György politikai nézeteitől. Nos, ezt azért nem tettem, mert úgy vélem, hogy egy szolgálatban leélt és méltatlanul megszakadó élet végső mérlegében a bátran és méltósággal vállalt halál sok mindent új megvilágításba helyez.
Horthy a maga szempontjából persze jól járt. A németek házi őrizetbe helyezték, az amerikaiak pár hónapra lecsukták, de csak tanúskodnia kellett, Sztálin leállította a demokratikus magyar kormányt, így azok nem kérték a kiadatását. Sőt még a jugoszlávoknak sem adták ki.
Aztán még ellébecolt 11 évet nyugaton, amíg meg nem halt ágyban, párnák közt. Pedig diktátortársai sokkal sanyarúbb sorsa lett, gondolj csak a román, szlovák, horvát vezetőkre.
"Mocskos, gyáva senki volt vitéz lóbányai. Ahogy Nyilas Pufi is."
Persze, persze, te meg roppant "bátor", és roppant "okos" vagy így 72 év távlatából...
A cikkíró is elismeri, hogy a németeknek már nem volt annyi ereje, amikor Horthy megmentette a pesti zsidókat, de mindjárt "feltételezi" azt is, naná!, hogy ez már a megszálláskor is fennállhatott. Na ja, erre mondják, hogy ügyes! Feltételezi - természetesen minden bizonyíték nélkül -, hogy a németek már az ország megszállásakor is gyengék lehettek, de azért ebben a nagy "gyengeségükben" csak megszállták az országot. Persze logikus, hogy miért feltételez egy ilyen hazugságot: mert ha ezt nem teszi, akkor nem lehet Horthyt hibáztatni! Mert a cél természetesen az, hogy a vád fennálljon, hogy csak azért csinálta az egészet, mert mgefenyegették a nyugatiak. Hogy továbbra is rá lehesse sütni azt antiszemita vádat, hogy igenis, szerette volna ő az összes magyar zsidót deportáltatni, csak nem volt elég ideje, mert beszóltak neki a nagyon humánus és emberséges nyugatiak és erre ő "beszart". Erre megy ki ez az egész sunyi, mocskos játék...
"Horthy megakadályozhatta volna a deportálást, de eszébe sem jutott. Antiszemita volt, akinek semmit sem számított a zsidók sorsa."
Na magyarázd már el, hogyan akadályozhatta volna meg Horthy a deportálásokat? Birom az ilyen utólagosan nagyon "bátor" okostojásokat, mint te is! Haláltmegvetően "bátrak" és "lángoló" eszű zsenik vagytok így utólag!...
"Vitéz lóbányainak belengették a kötelet Roosevelték és ettől derékig besz@rt."
Persze, hogyne!
Az a bajod, hogy az elvakult gyűlölködésedben (lóbányaizás, nyilas pufzás, stb.) az orrod hegyéig sem látsz el. Leragdtál a kádárista propagandánál, ahol évtizedekig ment a fasisztázás, nyilasozás. Marha egyszerű és érthető lett a világotok, ami abból áll, hogy azon az oldalon vannak a "fasisztákok", meg a "nyilas pufik" (erre a rágalomra egyébként, eddig semmi bizonyítékot nem tudtatok felmutatni) a ti oldaltokon meg a "csupa jóság" és "tisztesség". Egyszerű világod lehet...
És mégegyszer mondanám: ha lemondott volna Horthy, akkor annak a kb. 200 ezer pesti zsidónak annyi! Csak kérdeném: elképzelhető, hogy te sem élnél ma?...
Nem, cicamica, a lényeg az, hogy ha vitéz lóbányai akarta volna, meg tudta volna menteni a vidéki zsidóságot is épp úgy, ahogy a budapestit. Csak éppen nem akarta a vén mocsok.
Én nem csókolgatom, csak a te érveidet felhasználva írtam le, hogy hogy tudta ha akarta megmenteni a zsidókat.
Egyébként meg:
"a németeknek sem volt már erejük a kormányzóval szembeni hatékony fellépésre. Ahogy feltehetőleg nem lett volna március végén, április elején vagy a deportálások megkezdésekor sem."
Tehát a lényeg, hogy a németek nyomására és irányítására hurcolták el a zsidókat.
A budapesti zsidóság kétségtelenül Horthy hatalmi helyzetének, s július eleji magatartásának köszönheti az életben maradását. De mint azt ez a vázlatos áttekintés is mutatja, a döntésében külföldi és belföldi tényezők ugyancsak jelentős szerepet játszottak, s nemcsak a személyét, családját, hatalmi törekvéseit, hosszú távú terveit veszélyeztető körülmények kényszerítő ereje sarkallta cselekvésre, de a sikeres közbelépést az is lehetővé tette, hogy a hazai ellenerők júliusban meggyengültek, s a németeknek sem volt már erejük a kormányzóval szembeni hatékony fellépésre. Ahogy feltehetőleg nem lett volna március végén, április elején vagy a deportálások megkezdésekor sem. Akkor azonban Horthy nem számolt avval, hogy bűnrészesként, kollaboránsként egyszer majd a győztesek ítélőszéke előtt is felelnie kell a tetteiért, hanem Hitler követeléseihez alkalmazkodva, kiszolgáltatta az országot és a zsidóságot a náciknak.
Ennyike. Mocskos, gyáva senki volt vitéz lóbányai. Ahogy Nyilas Pufi is. Csókolgassa őket, aki akarja.
Ezt melyik hülyeoldalról szedted? Vitéz lóbányainak belengették a kötelet Roosevelték és ettől derékig besz@rt. Annyi esze volt, hogy nem akarta kötélen végezni. Több nem.
Egyszerűen arról volt szó, hogy közben megtörtént a normandiai partraszállás, s Horthy számára is nyilvánvaló lett, hogy a németek elvesztik a háborút. Horthy figyelmeztetést kapott több semleges állam vezetőjétől, hogy háborús bűnösként fognak vele szemben eljárni.
Horthy megakadályozhatta volna a deportálást, de eszébe sem jutott. Antiszemita volt, akinek semmit sem számított a zsidók sorsa.
Ennek semmi köze a logikához, ez csak egy alkalom kihasználása volt, ami mellesleg akár tragédiával is végződhetett volna.
Koszorús Ferenc vezérkari ezredes, aki hű maradt Horthyhoz, tudomást szerzett a németeket teljesen kiszolgáló Baky László pesti puccskísérletéről, ami a pesti zsidóság deportálásainak megkezdése lett volna, és ezt jelentette Horthynak. Egyúttal felajánlotta, hogy páncélos hadosztályával meghiúsíja Baky László puccskísérletét, ha erre engedélyt kap tőle. Horthy természetesen megadta az engedélyt. Ezután Koszorús a páncéloshadosztályát Pestre vezényelte és sikerült megakadályoznia Baky puccskísérletét, ami egyúttal a pesti zsidóság megmenekülését is jelentette.
Ez a katonai akció egy példátlan vakmerő tett volt a maga nemében, és a siker közel sem volt biztos, mivel nem lehetett tudni, hogyan reagálnak a megszállók a történtekre. Szerencsére nem avatkoztak be, ami talán annak is köszönhető, hogy a számukra kedvezőtlen frontjelentések miatt idegesebbek, zavartabbak lettek és ezek alapján úgy ítélték meg a pesti eseményeket, hogy a beavatkozás csak mégjobban ronthatna a helyzetükön...
Horthy csak formális hatalommal rendelkezett, azaz semmi hatalma nem volt! A hatalom a megszálló németek kezében volt! Le is mondhatott volna, de nem tette, mert úgy gondolta, hogy abban a helyzetben még mindig így tud tenni a legtöbbet az országért. Sokan azt állítják, hogy ez hiba volt, szerintem meg nem! Mert mit is tudott volna elérni a lemondással? Semmit, mert nélküle is az lett volna, amit a németek akarnak. Ha Horthy pl. lemondott volna, akkor elvitték volna azt a kb. 200 ezer pesti zsidót is, akiket neki mégiscsak sikerült megmentenie. Tehát már ez a tény is azt bizonyítja, hogy helyes döntés volt a maradása...
