Most lett elegem. Tapasztalt, több diplomával bíró álláskereső vagyok, de a cégek csak játszanak velem, több körös interjúk után válaszra sem méltatnak, szánalmas kifogásokkal húzzák az időt. Minden kritikát alulmúló az a megalázó tendencia, amelyet tapasztalok évek óta. Nem volt ez mindig így: a '90-es évek végén, 2000-es évek elején lényegesen komolyabb volt a HR szakma és a kiválasztási folyamat; az elmúlt bő 10 évben ez elképesztően felhígult. Az én problémám a generációm problémája is sajnos. De ebből elég!
E topicot azzal a segítő szándékkal nyitottam, hogy a becsületes munkakeresők leírják a munkatapasztalataikat, történeteiket, amelyek más munkakeresők számára tanulsággal szolgálhatnak. Nem kell leírni a nevet természetesen, nem kell a pozíciót sem megnevezni - egyetlen dolog lenne a fontos: A CÉG NEVE szerepeljen a hozzászólásban. Erre nyilván nem az adott cég lejáratása miatt van szükség, hanem egyszerűen csak amiatt, hogy mindenki számára egyértelművé váljon: más a vonatkozó cég marketingje (pl. ügyfélközpontúság, gyors reagálás stb.), és más az a tűrhetetlen gyakorlat, amelyet egy pályázóval szemben alkalmaznak. Rágalmazásnak, nevesítésnek helye nincs, de kéretik nevén nevezni az adott munkaadót. Köszönöm.
Ennek így semmi értelme. Mármint ennek a hozzászólásnak, sajnos.
"Nem kell leírni a nevet természetesen, nem kell a pozíciót sem megnevezni - egyetlen dolog lenne a fontos: A CÉG NEVE szerepeljen a hozzászólásban. Erre nyilván nem az adott cég lejáratása miatt van szükség, hanem egyszerűen csak amiatt, hogy mindenki számára egyértelművé váljon: más a vonatkozó cég marketingje (pl. ügyfélközpontúság, gyors reagálás stb.), és más az a tűrhetetlen gyakorlat, amelyet egy pályázóval szemben alkalmaznak. Rágalmazásnak, nevesítésnek helye nincs, de kéretik nevén nevezni az adott munkaadót. Köszönöm."
Múlt héten behívtak egy helyre. Szimpatikusnak találtak az életrajzomban leírtak alapján, mert ezt mondta elsőre az ügyvezető. (Örültem is magamban, hátha lehet sanszom) Aztán elkezdődött az interjú, amely mintegy 40 percig tartott. Ebből az ügyvezető közel 35 percig mondta, mondta és mondta Elmondott mindent a cégről a, munkáról Esélyem sem volt nagyon kibontakozni, csak pár kérdést tudtam beszúrni, amikor épp levegő vett Felőlem alig kérdezett. Ismételten nem kaptam konkrét szakmai kérdéseket
Viszont azt kérdezném, mi a poén az ügyvezetőnek, ha berángat egy embert, beleöl az elmondása szerint drága idejéből 40 percet majd esélyt sem adva nekem, hogy bizonyítsam szakmai tudásomat vagy önmagamról meséljek, lenyom egy félórás monológot. Majd a végén olyan kifogásokat keres, amik nevetségesek. Ha nem tetszek neki, miért nem 2-5 perc után közli azt? (Mindkettőnknek jobb lett volna)
Kifogások: Tulajdonképpen ez egy női csapat, és nem dolgoznak nagyon férfiakkal. (Ezt viszont nem írták bele hirdetésükbe, sőt be is hívtak.. Akkor meg???) kérdésem: Egy férfi nem képes ellátni azt a munkát? Dehogynem, sokkal terhelhetőbb, szerintem.
Meg, hogy neki problémát okoz, ha egy kollegina otthon marad a gyerekkel, ha az beteg.. Mondom, hogy ez nálam nem gond . (Férfi vagyok, a nejem meg tudja oldani)
Akkor mi a francért nem vesznek fel? Kezdem azt érezni, hogy tényleg pofára megy minden állásinterjú és vadidegeneknek esélyük sincsen. Mindez elfogadható lenne, . ha nem a fentebb írt nevetséges kifogásokkal hozakodott volna elő illetve egy tényleges szakmai teszten mondjuk nem megyek át a léc fölött
Csak erről szó sem volt . Esélyem sem volt rá, hogy tesztet írjak. Elkeserítő, és szánalmas, amit egyes munkaadók művelnek!
Mèg egyszer sem ìrtam fòrumra,de most ùgy èrzem,hogy nem bìrom magamba folytani azt a mèrhetetlen keserűsèget,amit az elmùlt èvek munkakeresèse okozott.Gyakorlatilag 4 ève nem találok seholsem állást,most 28 èves vagyok.Miután befejeztem az egyetemet nagy örömmel ès lelkesedèssel fogtam hozzá az álláskeresèshez ( kb. 100 önèletrajz elküldèsèt jelenti).Van egy diplomám + 4 szakmám,de egy èrdemleges helyre se hìvtak be.Ekkor fogtam magam ès lètrehoztam a család segìtsègèvel egy kis vállalkozást (pèksèg), ami kb. 2 hònapig tudott rentábilis lenni. Az okhoz,hogy mièrt mentem tönkre sok sok külső tènyező összjátèka kellett, amit inkább nem rèszleteznèk,mert felesleges.Ezután ùjabb hajszába fogtam az álláskeresèsben, felköltöztem Budapestre,egy barátom megengedte,hogy nála maradjak addig,amìg nem találok szállást magamnak. Ebből 4 hònap lett,mert egy olyan minkát sikerült csak kifognom,amely fizetèsből mèg csak egy garzont se lehetett kivenni,ùgyhogy ez a helyzet is tarthatatlan maradt. Azòta is csak küldözgetem az önèletrajzomat,de semmi. Tele vannak a hirdetők marhaságokkal,biztosìtòzás stb... ès mègis kinek van erre manapság pènze? A kenyèren meg a tejen kìvül szinte alig költenek az emberek valamire is. A fiatalok a nyugdìjasokbòl èlnek meg a szoc. segèlyből. A munkahelyekre csak megváltozott munkakèpessègű kell meg a nyugdìjas, az èleterős munkakorùakra bezzeg tudnak köpködni,hogy mièrt nem dolgoznak,mivel biztosan lustaságbòl kerülik a munkát.Aha,hogyne! Csak megsùgom,hogy a kis cègek sem tudnak másokat alkalmazni,mert majdnem annyi a havi járulèkod,mint a nettò kereseted, az utòbbi csoport esetèben meg csak 7 ezer ft-t kell leadòzni:-) Ugye milyen èdi itt kicsiny országunkban a helyzet? Termèszetesen èn is belefogtam a külföldi munkakeresèsbe, el is utaztam az utolsò megkuporgatott pènzecskèmből meg családom segìtsègèvel az egyik helyre, ahol olyan szállást akartak adni,amiben egy birkának sincs rèsze. A nekem szánt szobában nem volt villany, aminek ajtaja szèt volt rohadva ès mèg kulcs se volt hozzá, a mocsokròl már szòt se ejtek. Itt kb. fèl òrát bìrtam ki, fogtam magam ès azzal a lendülettel haza is utaztam. Se itthon,se külföldön nincs puszi barátom,aki tárt karokkal fogadna egy munkahelyen,ìgyhát továbbra is maradt a küzdelem,csak nèha rohadt nehèz ezeken a holtpontokon tùllendülni.Termèszetesen mindenütt több èves munkatapasztalat kell,de ha egyszer meg se adják a lehetősèget,akkor hogyan tovább...Szòval maradt a règi terv,valahogyan összekaparni annyi pènzt,amivel el lehet hùzni a büdös francba ebből az országbòl.
Október első felében voltam egy interjún Magyarország egyik vezető marketingcégénél, az OSG Form Kft-nél. A beszélgetés több mint egy órát tartott. A cégvezetőkkel és tulajdonosokkal beszéltem, igencsak kellemes légkörben, néha személyes szálakat is megpendítve mindkét oldalról. A joggal büszke cégvezető körbevezetett a cégnél, és részletesen ecsetelte a működésüket, szervezeti felépítésüket, beszélt a piaci helyzetről és távlati terveikről. Én is szeretek nyílt lapokkal játszani, beszámoltam egyebek közt eddigi szakmai és munkahelyi tapasztalataimról, céljaimról, illetve kifejeztem hajlandóságomat és elköteleződésem mindennemű új információk, ismeretek mielőbbi megtanulására, amilyen mértékben erre szerintük szükségem lehet. Szó szót követett, majd abban maradtunk, hogy egy-két múlva választ kapok. Közben érdeklődtem, de leráztak: hol tárgyalt a főnök, hol nem volt elérhető, hol meg azt üzente, hogy visszahív. Több, mint egy hónap telt el válasz nélkül.
Közben beszélek barátokkal, ismerősökkel, egykori HR vezetőkkel (aki ma szintén hasonló cipőben járnak, mint én) - velük szinte szóról-szóra hasonlók történnek. Ennyi "véletlen" azért már nem lehet... Nem, ez tendencia. Kórszellem.
(Annak nem örülnék, ha vaskos topic kerekedne ebből, mert ez azt jelentené, hogy a cégek súlyos túlerőben vannak a kiszolgáltatott munkavállalókhoz képest, akikkel jóformán bármit meg lehet tenni. Még emberszámba sem kell venni őket. De mégis úgy érzem, van esély arra, hogy súlyos hozzászólások és tapasztalatok lesznek még itt... Sokáig.)
Kommentálás nélkül nehéz lesz kiengedni a gőzt :-) Csak úgy lehet megismerni egy cég interjúztatási szokásait, ha leírjuk, hogy milyen volt. Bár elismerem, ha nem vigyáz az ember. könnyen elcsúszhat a dolog. Gyanítom jó kövérre fog hízni a topik, mert alapanyag az van bőven. Én sem vagyok már mazsola a sok-sok interjúval a hátam mögött mégis, csak "elvétve csapadék" tudnék jó példákat felhozni. De hál' Istennek azért van. A "balkáni hangulattal" és "magyar sajátossággal" is egyetértek. Én is ezt tapasztalom.
Nem ritka ma már átutazni az országot interjú miatt. Csak az ismeretségi körömben is sokan teszik nagyobb részt kényszerűségből, kevesebben kalandvágyból, jobban fizető álláslehetőséget remélve. Jól tudják ezt a cégek is, hiszen a pályázatban jelezve van, de ettől még nem érzem jobban magam, még csak előnyökkel sem jár. Próbálom, ahol csak lehet kikerülni a HR intézményét, de egyre nehezebb. Tisztában vagyok a HR túlterheltségével a kapcsolt munkakörökkel, amit nekik is végezni kell. Elfogadom azt, ha egy 'megmérettetés' során nem én vagyok a nyerő DE, ha úgy döntöttek, hogy behívnak interjúra (akárhány körös is) - akár a szomszéd utcából is -, akkor is zárják le a pályázást. Nem érdekel, hogy a pályázási folyamatban mikor és hol. Majd eldönti, az a dolga.
Ha nem én vagyok a nyerő, akkor meg tökmindegy. Ennyi jár nekem, mert jelentős időt fordítottam a felkészülésre: szellemileg, kinézetre felkészülve megyek, nem egy összedobott vackot küldök pályázati anyagnak, nem hülyén ülök ott...sokszor felkészültebb vagyok, mint maga a pályáztató. A visszajelzésannak a néhány embernek, aki részt vett egy interjún, a minimum elvárások közé tartozik. Nem kell hozsannázni, de tiszteljen meg akár egy semmitmondó értesítéssel, egyszerűen azért, mert ott voltam, mert részt vettem, mert teljesítettem. Akkor én is le tudom zárni magamban. Ez itt a lényeg. Mi olyan nehéz ebben?
Köszönöm Semantic! Bár azt írtam és kértem, hogy ne kommentáljuk a történeteket, és így is tettem volna, ha a hozzászólásodban említett 200 km nem ütött volna szíven. Ez már tényleg minősített esete annak a gyalázatos gyakorlatnak, amit a cégek itthon képviselnek (tisztelet a kivételeknek természetesen). Sajnálom a történeted, és kívánom, hogy mielőbb találj egy képzettségednek és személyiségednek megfelelő, korrekt céget.
Még valami: ez a topic egyben egyfajta szelep is akar lenni. Arra szolgál, hogy - pszichológiai terminussal élve - ventilláljunk, vagyis kiadjuk magunkból mindazt a frusztrációt, amit elszenvedni vagyunk kénytelenek pökhendi, arrogáns, dehumanizált cégektől, ill. azok munkatársaitól, vezetőitől. Ha megosztjuk a nyilvánossággal ezeket az eseteket, azzal a lelkünkön is könnyítünk, miközben segíthetünk más aspiránsoknak azzal, hogy egy döntési szituációban reálisabban mérhessék fel az adott céget, és ekképp feltehessék maguknak a felmerülő kérdéseket: tényleg egy ilyen cégnél akarok dolgozni? Megéri-e vajon mindaz a tortúra, amit ki kell állnom csak azért, hogy egy ilyen bánásmódot alkalmazó cégnél dolgozhassak? Ennyit érek? Ezt érdemeltem? Ha velem így bánnak már most, ismeretlenül, megsértve a "bizalmi elvet", akkor vajon hogy bánhatnak régi kollégákkal? Stb-stb...
Akkor írom én is az elmúlt 3 hónap termését, ugyan középfokú végzettséget igénylő állásajánlatokra kaptam interjú lehetőséget, de ez mit sem jelent... ha az ember el akar helyezkedni és ezért tesz is. Tré, felkészületlen, fölöslegesen túráztató HR-esek. Mindhárom esetben vidékről, 200 km-ről utaztam fel, hiszen lakóhelyemen 0 lehetőség.
Ez nyilván csak nekem fontos, de attól még, tény.
1/ KÉSZ Csoport - MATECH Magyar Technológiai Kft - Lurdy házzal szembeni irodaház Pozíció: műszaki adminisztrátor kb. 20-30 perces interjú, nem a szakmai kompetenciát felmérni próbáló, tojáshéjas HR-es libuci előtt Égre-Földre ígérkező HR-es csaj, 'a nemet is jelezni fogom.'
2/Takarékbank Zrt. 12 ker. Pethényi köz, Pozíció /3 munkakörre/: devizaügyletek, back office - 2 műszakos, számlavezetés 30 perces interjú, bizottság előtt. Jelzünk, nem esetén is.
3/Budapesti Távhőszolgáltató Zrt. XI. Kalotaszeg u. Pozíció: ügyfélszolgálat - munkavégzés, több telephelyen /időkeretben, tehát a kizsákmányolás felső foka/ bő 40 perces interjú, bizottság előtt Jelzünk, nem esetén is.
4/ Diófa Alapkezelő VI. kerület Andrássy út Pozíció: ügyviteli munkatárs 60 perc tesztsorozat /számítógépes feladatok/ +20 perc, bizottság előtti, személyes interjú Jelzünk, nem esetén is.
5/ Merkantil Bank Zrt. V. kerület A legkomolytalanabb...szakmai, emberi kompetencia nulla, bár itt a fizetésről azért szó esett. Pozíció: Általános finanszírozási back office munkatárs Interjú időtartama: 5 perc (!!!), bizottság előtt. A telefonba - kérdésemre - 10 percet irányoztak elő. :-) Jelzünk, nem esetén is.
A ráfordított felkészülés, idő, pénz...még visszajelzés szintjén sem térült meg. Egyik pozícióra sem jeleztek vissza, a NEM-re gondolok, az igent bizonyára jelezték volna.
Ebből kettő esetében e-mailben érdeklődtem, mert nagyon szerettem volna a pozíciót hiszen a reakciók alapján úgy éreztem, van esélyem. Azokra sem kaptam választ.
egyszer beazonosítanak, és az életben nem kapsz munkát. én tuti nem venné fel olyat, aki örömét leli abban hogy negatív történeteket terjeszt volt, jelenlegi vagy leendő munkáltatóiról. és ez független attól hogy a történet igaz vagy sem.
Diszkrét, lakásból kialakított irodai miliő, halk hangú, fiatal interjúztató, szimpatikus hangulat. Szó szót követ, közel fél órás beszélgetés. Ígéret, hogy egy-két hét múlva kapok választ. A válasz azóta is várat magára, habár én már nem is számítok rá. Óva intenék attól, hogy ezt a céget bárki is komolyan vegye.
Kérlek, hogy félelmet ne itt gerjessz, hangulatot ne kelts. Nem kötelező megosztanod semmilyen negatív álláskeresési tapasztalatot, de ha teszed, akkor cégnévvel tedd. Én is így tettem, és így is teszek a jövőben.
Sajnos épp arról van szó, hogy egy munkáltatónak indokolatlanul jó a híre a piacon. Az egész olyan, mintha egy hitvány műszaki terméket vennél, amely egykori márkanevének, "brandjének" híréből él, valójában azonban egy szemétdombra való bóvli. Az ilyen cégek is belül rohadnak: a kulisszák mögött dehumanizált a légkör, a meglévő és potenciális munkavállalókat gyakran emberszámba sem veszik, és súlyos jogtalanságok és/vagy a cég állítólagos jó hírnevéhez képest méltatlan, etikátlan bánásmód jellemzők. E topic célja az, hogy az ilyen cég büszkeségét megtörje, a nimbuszát rontsa azáltal, hogy transzparens módon tájékoztat, informál, felvilágosít és elrettent. Elrettenti a következő szerencsétlen delikvenst attól, hogy pályázzon egy olyan céghez, amely szélhámos, aljas módon bohócnak nézi őt. Így lehet a jó hírnévből méltán rossz hírnév!
Szó sincs semmi ilyesmiről. Olvassad el újra, amit írtam: rekonstruálható tényekről és azok megosztásáról van szó. Egy adott cég a hírnevét önmaga ill. a nyújtott teljesítménye képes rontani (ahogyan emelni is), nem az, ha XY tényszerűen leírja az igazságot.
1. Ha egy cég döntéshozói nem tudnak/akarnak döntést hozni (annak minden lehetséges ódiumával együtt), akkor mint döntéshozók alkalmatlanok, és tevékenységük csak erősíti a kontraszelekciót.
2. Az önmagában nem probléma, ha egy döntés elhúzódik. Mindent lehet tolerálni akár tág határok között is, de ehhez kommunikáció szükséges. Az nonszensz, hogy egy komolynak mondott cég 2 hónap után sem ad életjelet magáról, már azt követően, hogy több forduló megtörtént, feladatokkal. Egy valóban professzionális cégnél a HR asszisztensek dolga lenne, hogy a behívott jelöltekkel tartson tárgyilagos, tényszerű, előzékeny kapcsolatot, és kérje a türelmét (mondjuk 2-3 hetes etapokkal).
Miért is? Én nem vagyok egy megfélemlített kispolgár, kedves fotel troll. Semmi dehonesztáló, rágalmazó nincs e topic genezisében, és a megosztott történetekben sem. Egy adott konkrét céget önmagában minősít mindaz, ami itt reményeim szerint napvilágra kerül. Ha úgy tetszik, az imidzs része az is, ami kiderül egy-egy cég kapcsán - a bizonyítványt nem én vagy mások állítják ki, mi csak - átvitt értelemben - felolvassuk az érdemjegyeket. Idealista vagyok: ha csak minimálisan sikerülne elérni azt, hogy változzon a hazai cégeknek a pályázokhoz való negatív és lesújtó, dehumanizált hozzáállása, már elértem a célom. (Illúzióim azért nincsenek.)
Egyszerűen az állandóan és gyorsan változó környezetben a cégek nehezen döntenek. Mire megvan a shortlist egy állásra, már lehet hogy nincs is meg a pozíció, vagy legalábbis már nem biztos hogy lesz olyan pozíció. Senki nem mer döntést hozni, mert lehet holnap más világ lesz, és az ő felelőssége hogy hozott egy döntést ami az új világban nem jó.
A bátrabbak meg kiírják mielőtt tuti meglenne a pozi, aztán húzzák az időt hogy eldőljön kell-e ember vagy nem.
Köszönöm a történetet, jól tetted, hogy megosztottad. És teljesen megértelek, igazad volt. Szimpatikus ez a konzekvens és tudatos magatartás, én is ilyen vagyok (már).
Ez lenne a kérés a többiekhez is: légyszi ne egymás hozzászólásait kommentáljuk, hanem egyedi, cégnévvel jelzett eseteket közöljünk itt, a széles nyilvánosság előtt. Ez lenne e topic célja. Igyekszem én is önmérsékletet tanúsítani, és nem lehetőség szerint kommentálni az eseteket.
Több száz interjúval a hátam mögött nem gondolnám magam naivnak. Voltak kiváló, a hazai átlag életszínvonal feletti, egészen komoly bérnívóval és kompenzációs csomaggal járó állásaim, hosszú évekig. Ezeket ugyanúgy, több fordulós interjúk után "nyertem el" (és ugyanúgy jelentkeztem rájuk), mint akkor, amikor egy cég hónapok óta egy árva szót sem jelez vissza. Magyarul: soha nem tudhatod, hogy mikor, melyik pozíció valós és melyik kamu. Nincs más módszer: teszed a dolgod, pályázol, ha behívnak bemész, és bízod a Sorsban.
