Tanácsot szeretnék kérni olyanoktól, akiknek van már gyermekük és ekkor lépett az életükbe egy új társ. Több mint egy éve vagyunk együtt a párommal, kisebb nagyobb zökkenőkkel, és bár nagyon szeretjük egymást, nagyon nehezen viseli, hogy éjszakánként a gyerekem mellett kötök ki hajnaltájban. Sokáig éltünk egyedül a kisfiammal, a gyerkőc megszokta, hogy együtt alszunk és még mindig nagyon igényli a közelségemet, így ha el is alszom a párom mellett, hajnalban biztosan átnézek, hogy minden rendben van-e, így már ott is fejezem be az északát. Viszont a párom ezt már egyáltalán nem tudja tolerálni, előfordult, hogy már válaszút elé állított. Őt sem akarom elveszíteni, de azt sem akarom, hogy a kisfiamnak ne adjam meg, amit igényel...nem tudom,mit csináljak....
A kisfiadat láthatóan igazán szereted, neki mindig Te maradsz az anyukája, számára most valószínűleg Te vagy az életben az egyetlen biztos pont, aki feltétel nélkül szereti és akiben megbízhat, akire számíthat és támaszkodhat. Te vagy számára a Minden.
Ha a pasi nem fogadja el azt, hogy egy új kapcsolatban (egy válásban vagy nem tudom miben) sérült, az apukáját elvesztett gyereknek gyengéd anyai szeretetre van szüksége, akkor az az én értékrendem szerint értéktelen ember.
hanem fogadja el a hapsi a gyereket akkor szakíts vele, nyilván neki nincs gyereke, vagyis nem elvárható tőle, hogy átérezze azt amit te érzel.........talán könnyebb lenne ha ő is apuka lenne
Ezt magyarázom én is állandóan, ezért vagyok hülyének nézve és erre mondja, hogy hülyeség....én ismerem a gyerekemet, eléggé hiperérzékeny, biztosan összetörném a kis lelkét, ha hirtelen kiraknám egy külön szobába máról holnapra.
Látodrégi Tamara! Na így válnak kénköves füstté az engem fikázó oktalanok!!!!
Bocsi gingeeer a fenti üziért.
Ez a magára hagyás nem úgy működik mint zsírparasztoknál az úszásoktatás, hogy belelökni a vízbe aztán vagy megtanul úszni vagy belefullad.
Ha hirtelen magára hagyod gyermeked akár fóbiái is alakulhatnak a bezártságtól, magánytól, félelemtől, annyira, hogy felnőttként nem fog tudni normális életet élni.
Mindenképpen a fokozatosság kell. Tudatni vele, hogy ott vagy (te a biztonság az anya) a másik szobában, ajtót nyitva hagyni, így beszélgetni vele. Éjjeli fény, hogy ne maradjon sötétben. Akkor feküdjön le amikor már fáradt, nyugodt hangulatú mese, játék után. Nem megy ez egyik napról a másikra.
Próbálj vele elmenni rokonokhoz, nyaraláskor különálló házat bérelni, hogy ne mindig a megszokott szobában aludjon, hanem szokjon hozzá a változatos helyekhez, melyekhez minden esetben valami jó kötődjön pl. kirándulás, állatkert vagy amit szeret.
Viheted a barátaihoz is, gondolom már ovis és ott vannak pajtások. Vagy akár az is megoldás, hogy ti hívjátok meg valamelyiket. Ha ők együtt alszanak, téged kevésbé fog hiányolni.
Próbálgatni kell melyik út járható. De mindenképpen szükséges a fokozatosság, végtelen szeretet, türelem.
Én is ezt érzem sokszor. Azt, hogy nem szereti a kisfiamat eléggé, hogy ki akar sajátítani, mindegy milyen áron. Én benne lennék a változtatásban, kértem, hogy akkor segítsen, mert egyedül nehéz. A válasz az volt, hogy meg kell tenni és kész. Nem kell neki segíteni, nem kell átmenet vagy fokozatosság. Sírjon, aztán majd abbahagyja és megszokja. Nem kell ezen ennyit lelkizni szerinte, önállósodjon a gyerek és kész. Én próbálok tenni, bár így nehéz és látva megrémülve a gyerekemet, képtelen vagyok a kapcsolatunkért tenni, ha ez az ára.
Ha gyermekes anyukával kezdett akkor bizony elkell fogadnia gyermekét is!
Mi az, hogy válaszút elé állítja az anyát, hogy ő (a kis szerszámával) vagy gyermeke közt kelljen választania? Igen, az ilyen férfi egy féreg!
Inkább segítenie kellene a leválasztásban, gyermeknevelésben.
Vagy mit gondolt csak ágyasa és háztartásvezetője lesz a nő? A gyerekét meg belehet zárni ketrecbe mint egy papagájt, ha nyavíkol akkor meg lelehet takarni egy pokróccal és minden elvan intézve? Mehet a másik szobában az ágy jelent?
Az ilyen felfogású és hozzáállású pasitól legjobb azonnal megszabadulni, mert később csak elfog mérgesedni a helyzet!
Az is teljesen megállja helyét, hogy bizony 5 éves gyereket már magára lehet és kell hagyni. De vajon miért sír? Mert valami nincs rendben. A gyerekek nagyon érzékenyek, kicsi antennáival remekül fogják az adást, hogy ő bizony útban van annak az idegen férfinak....
Nem csodálkoznék ha a pasi kipenderítése után a gyerek sírása is abbamaradna magától....
A probléma nem a gyerkőc pityerkésével van, hanem a pároddal.
Ha ennyit sem tolerál jobb ha azonnal kiteszed a szűrét!
Mert később újabb és újabb heppjei lesznek amit nem fog tolerálni!
Hamár most képes válaszút elé állítani, hogy ő vagy a gyereked akkor dobd ki ezt férget!!!!
Elhiheted később csak rosszabb lesz. Ezzel az emberrel nem fogsz tudni együtt élni, sem téged sem a gyerekedet nem nézi semmibe. Csakis a saját kényelmi pocizója érdekli.
Miután kidobtad ezt senkit, akkor elkezdheted önállóan altatni a gyereked. Nyilván ő is érzi, hogy a párod nem szereti őt és csupán nyűg a számára és ezért pityereg.
Egyébként nem csak ez a baj...van egy kutyám, akit bent tartok, 9 éves...így ismert meg, most mégis kezd tőle besokallni, azt mondja, nem gondolta, hogy ilyen nehezen fogja viselni....
Tanácsot szeretnék kérni olyanoktól, akik kisgyerek mellett léptek bele új kapcsolatba. Van egy öt éves kisfiam, és egy több mint egy éves kapcsolatom. Kisebb nagyobb buktatókkal jutottunk idáig, viszont van egy dolog, amit a párom már egyáltalán nem tud tolerálni. Mi nagyon sokáig éltünk egyedül a kisfiammal, együtt aludtunk....ő ezt nagyon megszokta...valahol én is. A párom viszont már egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy hajnaltájban még most is átmegyek a gyerkőchöz, hogy minden rendben van-e....így a maradék időt az éjszakából már mellette töltöm. ELőfordult, hogy már válaszút elé állított, hogy vagy vele alszom végig mostantól, vagy megy.....őt sem akarom eleszíteni, de a gyerekemet sem akarom kitenni annak, hogy megviselje a dolog....nem tudom, mit csináljak.....Én csinálom rosszul vagy ő tolerál keveset....???
