„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.”
(Göncz Árpád parlamenti felszólalása, 1990. augusztus 3.)
Verdi Nabucco című operájából a Szabadságkórus szólt február 9-én sötétedéskor egy különleges szerenádon. Az alkalmi kórus Göncz Árpád egykori köztársasági elnököt köszöntötte 90. születésnapján. Az operarészlet magyar szövegét erre az alkalomra Fábri Péter írta.
Nem lett kötelező, de ez olyan topic, ahol az ország - egyébként meglehetősen gyér számú - meghatározó, tisztességes személyiségének halálának alkalmából nyitódott és ahol az országnak nyilváníthat részvétet a hozzászóló, mert az országot pótolhatatlan veszteség érte.
Igazán sajnálom, hogy elment.
Majd odafent a Bibóval lehet megdumcsizzák, hogy mikre is használták a nevüket, gondolataikat, tetteiket és nem kizárt, hogy szomorkodni is fognak egy kicsit.
Ami tény: ha a Köztársasági Elnökre, mint személyre gondolok, egyedül ő jut eszembe.
Az én hitem szerint: remélem majd egy jobb világban születik újjá.
Az évszám 1993. október 15. A köztársasági elnök épp átveszi a 10 000. esztergomi Suzukit. Az esztergomi gyárban elkészített tízezredik Suzuki Swiftet köszöntötték ünnepélyes keretek között a Magyar Suzuki dolgozói, vezetői és a meghívott vendégek, akik közül Göncz Árpád köztársasági elnöknek adományozták a jubileumi példányt.
Göncz Árpád életét csupán annyira határozták meg az autók, mint bármelyik hétköznapi emberét, közlekedési eszközként tekintett rájuk, nem rajongóként. Ennek ellenére mégis az ő tulajdonában volt országunk egyik legmeghatározóbb autóipari ikonja, egy igazán különlegesSuzuki Swift.
A Swiftet később a diósjenői mozgássérült gyermekek otthonának ajándékozta, egyebet nem tudni az autó utóéletéről, de az biztos, hogy a hétköznapokban inkább sofőrrel járt az egykori államfő.