"A környező esőzónából jöhettek (ahol még a természetes csapadékra alapozva lehetett gazdálkodni), "
Ezzel kapcsolatban a tudomány mai állása mit mond? Korábban volt szó délről és északról való származtatásukról is, egyik mellett sem lehetett 100%-os bizonyítékokat fölhozni.
A legkorábbi civilizáció, aminek el tudjuk olvasni az írását. A környező esőzónából jöhettek (ahol még a természetes csapadékra alapozva lehetett gazdálkodni), onnan le lehet vezetni a kultúrájukat. Emiatt nem meglepő, hogy az ún. termékeny félhold műveltségeivel érintkező, azokból kiváló civilizációkkal minddel rokoníthatók, így végső soron szinte egész Eurázsia, sőt szigorúan véve az egész világ kulturális-nyelvi értelemben valahol rokonuk.
Egy-két vonásában felületesen pl. a mezo-amerikai civilizációkra is emlékeztet, de ha jobban megnézzük, mégis inkább a későbbi mezopotámiai civilizációk elődjének tekinthető.
Ezek a kis hengerek más módon is hitelesítették viselőjüket, gyakorlatilag a mai hitelkártya szerepét töltötték be. Ha tulajdonosuk elvesztette őket, és nem gondoskodott azonnal, előírásszerűen a letiltásukról a település különböző pontjain, csúnyán megjárhatta. Nem volt ritka, hogy tekintélyes adósságot halmoztak fel számlájára az illetéktelen és rosszhiszemű felhasználók.
H.E.W.Crawford, Sumer and the Sumerians, Cambridge University Press, 1991, 156
Ékírással készített okirat "aláírása" ún. hiteleshelyen. Ha magánszemélyek megállapodtak egymás között valamiben, felkereshették ezeket a hiteleshelyeket, hogy szerződésüket írásban rögzítsék. Az írnok által lejegyzett szöveg mellé beleforgatták az agyagba a felek névjegyét, feltehetően a nyakukban viselt kis pecséthengert, ezáltal a megegyezés jogerőre emelkedett.
In: W. H. Ward, The Seal Cylinders of Western Asia, Washington, 1910, 40, fig. 102.
Az alacsony építésű, kis merülésű, szimmetrikusan kiképzett tutajokkal előre és hátrafelé is könnyen lehetett navigálni a náddal benőtt vizekben. A jármű alját bitumennel szigetelhették.
Küldök neked egy képet. Saját fotó és az Isztambuli régészeti múzeumban fotóztam (volt szultáni régészeti gyűjtemény). Egy közel 5 ezer éves szobor és sumer férfit ábrázol. Az isztambuli múzeum folyóközi gyűjteménye kiemelkedő, természetesen nem fotózgattam végig...
A négyezer éves ékírásos szövegek és a különböző edényekben tárolt anyagok arról árulkodnak, hogy a sumérok által kedvelt erjesztett, gabona alapú ital még a civilizáció hajnalán is nagy népszerűségnek örvendett. A két alapanyagon, az árpán és a tönkebúzán kívül azonban nem tudni, hogy a sumér agyagedények mit is tartalmaztak pontosan.
A leletek sokasága és a rendelkezésre álló bőséges írásos források ellenére nehéz rekonstruálni az ősi italgyártási technikákat – hívta fel a figyelmet a tavaly novemberben elhunyt Peter Damerow. A témáról tudományos munkát is megjelentető német történész kétségbe vonta, hogy valóban alkoholtartalmú sört fogyasztottak a sumérok.
Az ékírásos szövegekben ugyan sok szó esik a tönke, az árpa és a maláta felhasználásáról, magáról a folyamatról viszont szinte semmit sem találunk, s eddig egyetlen recept sem került elő. Damerow szerint ezek a szövegek azok számára íródtak, akik már tisztában voltak a sörfőzés rejtelmeivel, s szó sincs arról, hogy szerzőik az utókornak üzentek volna.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy az információk feljegyzése térben és időben is változó volt, ráadásul a sumér tisztviselők nem egységes számrendszerben mértek, az a különböző alapanyagoknál eltérő volt. Így az is kétséges, hogy a mezopotámiai sörkészítők tettek-e tönkéből vagy árpából készült lapos kenyeret a pépbe, de a bappir (sörkenyér) például nem is kenyérként jelent meg a feljegyzésekben.
Még a sörkészítés bibliájának tartott Ninkaszi himnusz sem szolgál részletekkel a folyamatot illetően. Damerow szerint a terjedelmes szövegből például az sem derül ki pontosan, hogy az árpa kicsíráztatása meddig tart, de a „himnusz” nem egyezik meg a német kutatók által a szöveg alapján végzett sörkészítés eredményeivel (Tall Bazi kísérlet) sem. Damerow ugyan jó megközelítésnek tartja a kutatócsapat munkáját, de szerinte egyáltalán nem biztos, hogy a sumérok alkoholtartalmú italt készítettek, s lehet, hogy inkább a szláv eredetű erjesztett gabonaitalhoz, a kvaszhoz áll közelebb a közel-keleti civilizáció körében népszerű nedű.
Leonard Woolley tárta fel a sírját 1922 és 1934 között. A leletek elsősorban az ő és szolgálói ékszereiből állnak, közülük is kiemelkednek Šubat (akkádul: Puabi) aranylevelekből összeállított fejdísze, fülbevalói, nyakékei és karkötői. A fejdísz arany tölgyfalombja fölé arany virágok nyúlnak, a fülbevaló nagy méretű félhold. A sírban a temetés alkalmával feláldozott lányok holtteste, valamint egyetlen férfi, egy hárfás maradványa is volt. Az említett húros hangszer és egy játéktábla biztosította a túlvilági szórakozást. Sőt egy arany szívószálat is elhelyeztek a közelében, hogy az úrnő frissítőt ihasson, valamint finomlisztből készített drága kenyeret is. Mellkasán egy aranykupak segítségével feltűzött pecséthengert találtak, de adtak mellé egy bőrtömlővel szegélyezett, telikerekű szekeret is. A felfedezés megdöbbentette a feltárókat, mert sem önkéntes, sem kényszerű emberáldozatokról nincs adat egyetlen írott forrásból sem. Az eljárás hasonló az egyiptomi protodinasztikus kor áldozati szokásaihoz.
Egyszerűen az történt, hogy a Hasszúna–Számarra-kultúrának volt egy egészen jelentéktelen leágazása a terméketlen Folyamközbe, ahol sikerrel kezdtek alkalmazni bizonyos újításokat, elsősorban a csatornázást, melynek első nyomai Csoga-mami telephelyről ismertek. Feltételezhető, hogy a nagyobb volumenű munkához szükséges szervező-irányító feladatoknak, ezek elkülönülésének alapvető szerepe volt az itteni felvirágzásban és a társadalmi hierarchia kialakulásában.
A búza vissza is szorult teljesen a termesztett növények sorában. 'Oueiliben még megpróbálták termeszteni, az esőzónából frissen érkezve, aztán felhagytak vele.
Sőt, az Ubaid I-nek nevezett periódus (=Eridu-időszak) elé egy Ubaid 0-t is beiktattak, melynek legkorábbi lelőhelye Tell el-'Oueili. Ezt tekithetjük a legkorábbi sumér településnek Mezopotámiában. Fejlett öntözéses gazdálkodás jellemzi, a hatsoros árpa (hordeum vulgare) mellett meglepő az alakor (egyszemű búza, triticum monococcum) jelenléte, mivel az az öntözéses művelést kevéssé tűri. Az állatcsontok vizsgálata alapján a vadászat elenyésző súlyúnak tűnik az állattartás mellett. Főleg marhát (45.5%), disznót (37.6%), valamint juhot és kecskét (16.8%) tartottak. Háziállataik kis termetűek voltak. Épületeik a Hasszúna-Számarra-kultúrából ismertekhez hasonlóak.
Az ún. Sumér királylista is megőrizte Eridu elsőségének emlékét: "Miután a királyság leszállt a mennyből, Eriduban volt a királyság. Eriduban Alulim lett a király, 28.800 évig uralkodott."
