Két lengyel személy azt állítja, hogy megtalálta a második világháború végén Alsó-Sziléziában eltűnt náci aranyvonatot, amely az előretörő szovjet hadsereg elől menekülve szállított el fegyvereket és értéktárgyakat Lengyelországból.
A délnyugat-lengyelországi Walbrzych önkormányzatának illetékesei közölték, hogy egy lengyel és egy német személyt képviselő ügyvédi iroda kapcsolatba lépett velük, mondván megbízóik megtalálták a német páncélozott vonatot, és igényt tartanak a megtalált érték 10 százalékára, amely a lengyel törvények szerint jár nekik.
Az egyébként valószinű, hogy sok minden lehet azon a szerelvényen, csak éppen arany a legkevésbé. Erre céloztak is azok akiket a médiában megszólaltattak.
Biztos vagyok benne, hogy ha megtalálták a vonatot (ami elég valószinű) akkor ha találtak volna rajta aranyat, akkor annak legalább egy részét kimentették volna. Már megjelent volna vagy műkincspiacon, vagy másutt.
Ettől függetlenül is értékes lehet a rakomány, bármi is az. Már csak azért is, mert ha csak fegyverekkel volna megrakva, akkor az a személy aki a halálos ágyán elárulta a vonat hollétét, nem tartotta volna arra érdemesnek.
Az oké, hogy esetleg egy felszámolt bányajáratba ment az a vonat, De oda sem gumikerekeken gurult, vagy ez egy különleges gumikerekű páncélvonat volt?
Elég nehezen tudom elképzelni - bár biztos nem lehetetlen - hogy a háború utolsó időszakában volt arra erő és energia, hogy egy vasútvonal szakasz nyomait nyomtalanul eltüntessék.
(Az, hogy a bányajárat bejáratát berobbantották, eltüntették, azt hiszem az nem volt lehetetlen abban az időben sem!)
Nem kizárt persze, hogy tévedek a háború végi németek eltüntetési képességeit illetően. ;-))))
Ksiaz vára közelében betért egy alagútba, ahonnan soha nem jött ki. A feltételezések szerint az alagutat később lezárták, és a helyet elfelejtették.
Ha fingok egyet a falu szélén, legalább 10 ember még évek múlva is pontosan tudja, milyen szaga volt. Egyszerűen nem életszerű ez az elfelejtés című történet. Ez Közép-Európa, nem pedig az Amazonas melléki őserdő.
Amúgy nem igazán értem ezt a szabályozást. Nekem az lenne a természetes, ha nem felkutatható a tulajdonos, akkor a megtalálóé a talált tárgy. Az állam már így is leránt 65%-nyi adóval hónapról hónapra. Morálisan megítélve simán menjen a picsába. Ha én találok valamit (amiben lehet akár évek kutatómunkája is), akkor az legyen az enyém.
1. A vasútvonalak igen, de pl a felszámolt bányajáratoké már kevéssé (és ugye valami földalatti izéről van szó.
2. Ha a kertedben találsz római korabeli kincseket (pl seuso kincsek) az már nem az olaszoké.
3. Mert valszeg ilyen mennyiségben és minőségben egyszerűen eladhatatlan (meg se próbálj házalni egy két kilós arany bilivel, még ha van is benne jelzés, mert egy negyed órán belül rajtad a szerv!)
(1) Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.
(2) Ha az állam a dologra nem tart igényt, annak tulajdonát a találó szerzi meg; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.
(3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt talált tárgy a védett kulturális javak körébe tartozik, annak tulajdonjoga az államot illeti meg.
- miert nem talaltak meg idaig, ha valoban letezett ez a vonat? Hiszen a vasutvonalak nyilvan dokumentalva voltak, azok alapjan megha hosszas keresessel is, de meg lehetett volna talalni a szerelvenyt.
- ha tenyleg letezik es meg is talaltak, vajon a lengyel allamnak joga van-e a megtalalok kereset teljesitenie? hiszen nem o a tulajdonos.
- ha letezik es megtalaltak, miert nem maguk vettek birtokba a kincseket, vagy legalabb azok egy reszet?
Két lengyel személy azt állítja, hogy megtalálta a második világháború végén Alsó-Sziléziában eltűnt náci aranyvonatot, amely az előretörő szovjet hadsereg elől menekülve szállított el fegyvereket és értéktárgyakat Lengyelországból.
A délnyugat-lengyelországi Walbrzych önkormányzatának illetékesei közölték, hogy egy lengyel és egy német személyt képviselő ügyvédi iroda kapcsolatba lépett velük, mondván megbízóik megtalálták a német páncélozott vonatot, és igényt tartanak a megtalált érték 10 százalékára, amely a lengyel törvények szerint jár nekik.
"Ügyvédek, a hadsereg, a rendőrség és a tűzoltóság is foglalkozik az üggyel. A térséget korábban soha nem tárták fel, és nem tudjuk, mit találhatunk ott" - mondta Marika Tokarska önkormányzati illetékes a Reuters tudósítójának.
Helyi sajtóértesülések szerint a kérdéses vonat 1945-ben tűnt el, tele volt az akkori német városban, Breslauban, a mai Wroclaw-ban összerabolt kincsekkel. A Wermacht kötelékébe tartozó vonat páncélozott volt.
A wroclawi rádió a helyi szóbeszédre utalva közölte, hogy a vonat az alsó-sziléziai hegyvidéken fekvő Ksiaz vára közelében betért egy alagútba, ahonnan soha nem jött ki.
A feltételezések szerint az alagutat később lezárták, és a helyet elfelejtették. A 150 méter hosszú vonat fegyvereket és ipari berendezéseket szállított, valamint drágaköveket és más értéktárgyakat.
Tokarska közölte, hogy semmilyen részlettel nem tud szolgálni arról, hol találták meg a szerelvényt és mi van rajta. "Számos ember kereste már a vonatot, de soha nem találtak semmit" - idézte a rádió Joanna Lamparskát, a térség történelmének szakértőjét.
Tadeusz Slowikowski, aki korábban maga is kutatta a vonat hollétét, a Radio Zet rádiónak kétségeit hangoztatta. "A vonatot megtalálhatták ugyan, de az aranyat nem" - vélekedett.
Walbrzych közelében a második világháború idején működött egy földalatti ipari létesítmény szerteágazó alagútrendszerrel, mivel a háború végső szakaszában végrehajtott heves bombázások miatt az ipari termékeket a föld alatt kellett raktározni.
