A régi latin nyelvű birtoktérképeken a kaszálókat még pasculumnak írták: innen a Páskom név. (Óbudától északra ilyen hely volt a Kaszás-dűlő.)
A Keménykalap és krumpliorr című filmben az éppen épülő Páskomliget utca házai között kergetik a fiúk a majomtolvajt. Na, tetszik látni, az újpalotai lakótelepnek is van története. :)
Bartók is kissé más környezetben élt és alkotott mint Kovács III. - de azért egy -két közös dolog volt bennük: magyarok voltak és a népművészet megszállottjai. Csak az időkkel változik a népművészet is. Az idő pedig feltartóztathatatlanul robog. És ma már nincsenek tiszta források. Kannák vannak.
Ahol lakol, onnan merítöl: Telemann kétségbeesetten járta ihletért a korabeli kocsmákat, mert nem jutott eszébe semmi érdekes.
Egy hasonló, de még könnyedebb gyalogtúra Kovács III. Szabó János zeneszerző szülő -és lakhelyére. A világhíres zeneszerző csak a XXIII. században lesz világhírű, de már most készüljünk rá, és óvjuk, gondozzuk a Páskomligetet! Gyűjtsük a személyes emlékeket, melyeket a dalköltő a padon történő szunyókálás során a zsebéből kihullajtott, gyűjtsük a csikkeket, mint hajdanán Liszt lángoló hívei, szedjük össze a pad körül heverő kannákat és az apró élőlényeivel XXI. század eleji népművészeti hangulatot árasztó, némileg büdösnek imponáló bekecset, melyet egy nagyszerű harmónia kiötlése után diadalmasan felkiáltva az isteni zeneszerző gúnyosan a buszmegállóba- munkába siető hangyanép szemébe hajított megvetően. Igen! Itt élt közöttünk, és mi tudomást se vettünk róla!
Ezen a régi, NDK-ban nyomott lemezen Robert Köbler és barátai az eisenachi Bach-ház hangszergyűjteményének darabjain játsszák a Mester műveit. Remek felvétel, de kicsit már recseg.
(A képről jutott eszembe, hogy ha Liszt is növesztett volna ilyen helyes kis Kodály-szakállat, kétszer annyi nője lett/lehetett volna, mint egyébként. És fele olyan hosszú élete.)
Úgy méltó e topic nemes hagyományaihoz, ha megemlékezünk Kocsis Zoltán lakóhelyéről, a nemes Ringló útról, ahonnan ilyen kilátás nyílik Kelenvölgyre és Albertfalvára:
Kis csalással, mert ez Kocsis otthonától kissé keletebbre esik, egy üres telek, melyet a fénykép elkészülte óta gondos kezek lelakatoltak a kíváncsiskodók elől.
Ámde a XI. és XXII. kerület határa nem szorítkozik Budafok északi térségeire! Könnyű ebéd utáni séta gyanánt tegyünk egy kis sétát az (egyelőre sajnos túlnyomórészt eutrofikus) élettel megtelő tóvárosi Fülőke utcában. A 41-es villamosnak van ilyen nevű megállója. A villamos vonala vitathatatlanul a legszebb az összes közül, mióta (ugye, Amfortann?!) az egyetlen riválist, a zugligeti 58-ast évtizedekkel ezelőtt kilőtték.
Alig száz lépés és előttünk az Elvis Presley Boulevard, mint azt már 2009. húsvét hétfőjén vettük. (Tarlós fiam, neked is mondom.) Kissé feljebb az aszfaltozás fokozatosan eltünedezik, hogy átadja a helyét macskák nyalakodásának kitett, kékeslila peremű zomántálakba rakott, laza szerkezetű, februárból visszamaradt barnamártással leöntött fusilinek, tőle néhány decire füstölögve párálló lógombócnak; egyáltalán, ha leszámítjuk a térépítő műanyag forgácsokat, a táj barnás tónusa, az imént elhagyott, szomorkásan csobogó Kő-ér emlékével, egész szelíd lepukkantsága németalföldi tájképeket idéz emlékezetünkbe:
Még feljebb szelíd erdőségbe érünk, ahol kellemes séta utám keresztút előtt állunk. Keletre a Vadászhegy roppant horhosain át eljutunk a Balatoni út kedves budafoki szakaszához. Nyugatra átérünk a Kamaraerdő déli régióiba. Gyerekkoromban híresen veszélyes vidéknek számított, ma aligha veszélyesebb bármely más budai zugnál. Vagy csak azért, mert esetleg nem nekem, hanem tőlem kell félni? Utunkat azonban a Fülőke utca meghosszabbításában folytatjuk, az orrcsiklandó, kellemes, hosszan tekergő XI. kerületi Laska utcában, mely, csodák csodája, Budatéténybe torkollik.
Visszautunk alkalmával a Fehérvári út egy viskójába ütközik pillantásunk, rajta diszkrét tábla: Finomvegyszer Kisszövetkezet. Kicsivel mellette lángoló, bíborvörös, nyolcvancentis, szürke gumibot nagyságú betűkkel: VILLÁNYI PÁLINKA.Köszönöm, Nagybetűs Élet, ilyet nem tudnék magamtól kitalálni.
Most nem voltam lusta fölütni a Boyden-féle könyvet, és találtam egy másik jó kis vilmosos sztorit.
A Salome után hívatta Strausst, és megkérdezte, miért nem ír indulót (mert hát az volt a császár kedvenc műfaja... ). Strauss kínjában azt válaszolta, képzetlen az említett műfajban. Másnap megint jelenése volt, ezúttal a palota udvarán, ahol két katonazenekar három órán keresztül indulókat játszott neki. Valahogy túlélte, aztán írt maga is kettőt, persze a császárnak ajánlva. Kapott érte valami plecsnit.
Óriási, hogy neked is pont ezen jár az eszed! Nekem is!
Csak én főleg a jobb szélen ülő gróf Karátsonyi Guidóra szokok gondolni mostanában, akinek a Telekom-székház helyén (Krisztina krt. 55.) állt a „háza” 1938-ig (ezt még nem Sztalin, hanem Gitler kedvéért bontották le).
A Salome berlini bemutatója után a császár azt mondta Straussnak, nézze, fogadjon el egy jótanácsot az idősebbtől, ilyet többet ne írjon, mert éhen fog halni. Erre Strauss köszönöm, eddig mindenesetre felhúztam belőle egy villát Garmischban.
Mond valakinek valamit az a cím, hogy VIII., Rákóczi út 13.?
Watzatka Ágnes Budapesti séták Liszt Ferenccel c. könyvének hála, most már nem megyek el előtte bámulás nélkül.
Nem akármilyen ház. Egyrészt Lechner Ödön és Hubay Jenő szülőháza, de ez még semmi. Itt laktak a fuvolista fivérek, Doppler Károly és Ferenc, akiknek olyan látogatóik voltak e szent helyen, mint Wagner, Meyerbeer, Goldmark Károly, Ignaz Moscheles, Anton Rubinstein, Erkelék, Egressy Béni és persze Liszt. Van a kapualjban emléktábla névsorral („Meyerbeer Jakab”), mégse biztos, hogy mindnyájan tudtatok róla. A neten böngészve arra se találtam utalást, hogy Meyerbeer egyáltalán járt Magyarországon, szóval ez is meglepetés volt nekem.
Amúgy a Watzatka-könyvet nagyon melegen ajánlom. Csomó archív fotó van benne, és rengeteg adalék Liszthez.
)
Most nem voltam lusta fölütni a Boyden-féle könyvet, és találtam egy másik jó kis vilmosos sztorit.
