Közel 2 év telt el a cikk megjelenése óta, és Földes Imre bizonyára töretlen hittel és energiával golgozik tovább értünk! Hivatalosan engem sosem tanított, de előadásai felejthetetlenek és tanulságosak is persze. Köszönet értük!
Gondolatai tiszták és örökérvényűek, és a következő idézetre egy rövidebb jutott megint eszembe:
" - El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha nem állhatnék publikum elé, fiatalok elé, idősebbek elé. Miért olvasnék, miért hallgatnék zenét, miért járnék kiállításokra, miért fényképeznék, miért utaznék, ha nem oszthatnám meg az élményeimet másokkal? "
"Csak az a tiéd, amit megosztasz mással, írta Antoine de Saint Exupéry. Máshol is hasonlót mondott ugyanő: "Semmi sem a tied, hiszen egy napon meg fogsz halni, s nem az a fontos, hogy a tied legyen valami, hanem hogy te legyél azért a valamiért, és csak akkor van értelme a birtoklásnak."
Egy másik helyen viszont tévedett Földes tanár úr, mert az alábbiakban másra gondolhatott:)
"Amor, aki az antik görögöknél Cupido vagy Erósz, kaput nyit az erotika felé... Ezért kapta Babits Mihály nagyszerű antológiája az Amor Sanctus címet." Babits 1933-ban 50 középkori latin himnuszt fordított, és se a Szent szeretet cím, se a himnuszok tartalma nem ide passzol, távol áll attól a kaputól, amit nyitogatni-nyitni szoktak, viszont a valóban erotikus verseket tartalmazó fordításai ERATO címmel jelentek meg többször is. Ebből egyet beemelek, mert más istenről szól és mert a címe is a /kapu/nyitásra utal:
Ouverture
Je veux m’abstraire vers vos cuisses et vos fesses,
Putains, du seul vrai Dieu seules pretresses vraies,
Beautés mures ou non, novices et professes,
Ô ne vivre plus qu’en vos fentes et vos raies !
Vos pieds sont merveilleux, qui ne sont qu’a l’amant,
Ne reviennent qu’avec l’amant, n’ont de répit
Qu’au lit pendant l’amour, puis flattent gentiment
Ceux de l’amant qui las et soufflant se tapit.
Pressés, fleurés, baisés, léchés depuis les plantes
Jusqu’aux orteils sucés les uns apres les autres,
Jusqu’aux chevilles, jusqu’aux lacs des veines lentes,
Pieds plus beaux que des pieds de héros et d’apôtres !
J’aime fort votre bouche et ses jeux gracieux,
Ceux de la langue et des levres et ceux des dents
Mordillant notre langue et parfois meme mieux,
Truc presque aussi gentil que de mettre dedans ;
Et vos seins, double mont d’orgueil et de luxure
Entre quels mon orgueil viril parfois se guinde
Pour s’y gonfler a l’aise et s’y frotter la hure :
Tel un sanglier es vaux du Parnasse et du Pinde.
Vos bras, j’adore aussi vos bras si beaux, si blancs,
Tendres et durs, dodus, nerveux quand faut et beaux
Et blancs comme vos culs et presque aussi troublants,
Chauds dans l’amour, apres frais comme des tombeaux.
Et les mains au bout de ces bras, que je les gobe !
La caresse et la paresse les ont bénies,
Rameneuses du gland transi qui se dérobe,
Branleuses aux sollicitudes infinies !
Mais quoi ? Tout ce n’est rien, Putains, aux pris de vos
Culs et cons dont la vue et le gout et l’odeur
Et le toucher font des élus de vos dévots,
Tabernacles et Saints des Saints de l’impudeur.
C’est pourquoi, mes soeurs, vers vos cuisses et vos fesses
Je veux m’abstraire tout, seules compagnes vraies,
Beautés mures ou non, novices ou professes,
Et ne vivre plus qu’en vos fentes et vos raies.
/Charles Baudelaire, 1890/
A verset - diszkréten - senki sem zenésítette meg, egyelőre.
OUVERTURE
Combjaitok közé s farotok felé vágyom,
papnői az igaz-egy istennek, a kéjnek:
naiv vagy kitanult szorgalmasok az ágyon,
óh, hogy csak testetek nyilásaiban éljek!
Szeretem lábatok, mely csak a szerető
felé megy, szeretőt kisér, és nem simul,
csak szerelem után szerető csüggedő
lába köré, ki már lihegve megvonul,
talptól az újjakig, miket buján simitgat
nyelvem, s harap fogam, és ajkam sorba kóstol,
s a bokáig, miken kék erek tava tikkad:
óh szentebb lábakon nem járt szent, sem apostol!
Szeretem szájatok, s a vad játékokat,
miket a nyelv üz és az ajkak, s néha tán
harapva nyelveink - és mást is - a fogak:
hogy vágyni nem lehet teljesebb kéj után.
S szeretem kebletek, dupla halmát a kéjnek
s gőgnek, hol kedvire dagadva férfi-gőgöm
emelt orral turkál s tör a langy meredélynek,
mint egy kan pindusi s parnasszusi tetőkön.
S szeretem karotok, mely oly szép, biztató,
és gyengéd és fehér, s idegesen gyürűz,
s fehér mint farotok, s majdnem oly izgató,
szerelemben meleg, s utána enyhe, hűs.
S e karok végein két kezetek imádom:
a tunyaságnak és a bujaságnak áldott
két szerszámát, amely óva izgatja vágyam
s vezeti gondosan a vak szerelmi bárdot.
De mindez semmi, mert combjaitok közül
int a fő üdv, melyet ha lát, szagol, tapint
és izlel, ájtatos hivetek üdvözül:
s szemérmetlenség belső szentélye int.
Combjaitok közé s farotok felé vágyom,
papnői az igaz-egy istennek, a kéjnek:
naiv vagy kitanult szorgalmasok az ágyon,
óh, hogy csak testetek nyilásaiban éljek!
Remélem, hogy a 80-hoz közelítve valamilyen komolyabb és anyagiakkal is jobban megtámasztott kitüntetést fog a tanár úr kapni, hogy könnyebben dolgozhasson tovább - értünk /is/ !
