Mahler vom Tonband statt Strauss mit einem Klarinettenlauf: So hat „Salome“ noch nie begonnen. Krzysztof Warlikowski inszeniert die Oper nach dem Drama von Oscar Wilde bei den Münchner Opernfestspielen.
garniert mit Pasolini-Assoziationen
Plácido Domingo saß als Gast in der Intendantenloge und starrte den ganzen Abend über in den Orchestergraben. Der Mann hat einen Sinn fürs Wesentliche. Auch unsere Ohren staunten permanent über das, was da aus dem Graben kam. Wie konnte ein „Salome“-Orchester so leise, so durchhörbar klingen? Die Chrysolithe, Rubine und Hyacinthsteine, die Herodes seiner Stieftochter verspricht, um das Leben des Propheten Jochanaan zu retten, waren plötzlich blank geputzt. Und auch die anderen Diamanten, die Richard Strauss in seiner Partitur versteckt hat, kamen funkelnd zur Geltung.
Kirill petrenko muss hart mit dem Bayerischen Staatsorchester gearbeitet haben. Es geht ja nicht nur um die Dynamik, sondern um strukturelle Bezüge, feinste Farbvaleurs und maximale Geistesgegenwart in einem sich permanent verändernden Geflecht von Tempi und Instrumentalstimmen. Das alles kam überwältigend heraus. Da flossen orchestrale Virtuosität und ein Klangbewusstsein ineinander, das sich auf die Entstehungszeit des Stückes bezog, als Orchester noch ganz anders klangen als heute – weit fragiler nämlich und dezenter.
Marlis Petersen als Salome machte sich diese Voraussetzungen zunutze, setzte auf Textnuancen und subtile Piani, blieb Silbe für Silbe verständlich. Ihre Stimme hat nicht das von Strauss geforderte „kräftigste Metall“, ist eher von anmutig weicher und genuin warmer Färbung. Aber sie ist geschult und gestählt an Uraufführungen von Henze bis Reimann, an Belcanto und an barocker Beweglichkeit. So wächst diesem Rollendebüt eine große, unkonventionelle vokale Wandlungsfähigkeit und Vielschichtigkeit zu. Was man von den anderen Sängern leider nicht sagen kann. Michaela Schuster, die Herodias* zum Beispiel, bedient Klischees geradezu hemmungslos. Wolfgang Koch als Jochanaan singt geradlinig, diszipliniert, aber auch einschichtig. Pavel Breslik als Narraboth fehlt es an lyrischem Schmelz.
Diffuse Deutungsperpektiven
So hat „Salome“ noch nie angefangen. Normalerweise hören wir einen hochzüngelnden Klarinettenlauf. Zwischen Moll und Dur changiert das, vor allem aber im Tritonusabstand der Tonarten. Gemalt wird eigentlich nur das Aufziehen des Vorhangs, und doch steckt in dieser Klangzelle die Architektur des ganzen Einakters – bis hin zu jenem gleißenden Cis-Dur, in dem Salomes Liebesduett mit einer Leiche gipfelt.
Jetzt aber, bei der Eröffnung der Münchner Opernfestspiele, hören wir eine andere Musik. „Nun will die Sonn‘ so hell aufgehen“, singt es – leicht verfremdet – vom Band. Stimmt: Mahlers „Kindertotenlieder“. Noch so eine Ikone des Fin de Siècle. Auch sie erzählt davon, dass das Geheimnis der Liebe größer ist als das Geheimnis des Todes. Mahler wollte die „Salome“ an der Wiener Hofoper spielen, was von der Zensur verhindert wurde. Strauss und Mahler, das sind nicht nur Kollegen und Rivalen, sondern auch Haltungen und personifizierte Extreme. Der eine ahnt als assimilierter Jude die Katastrophen des zwanzigsten Jahrhunderts voraus und fasst sie in Musik, der andere versteht sich überzeitlich als „griechischer Germane“, unterschätzt die Nazis und lässt sich mit ihnen ein.
"Salome" in München irritiert und bleibt ein ungelöstes Rätsel
Bei den Opernfestspielen inszeniert Regisseur Krzysztof Warlikowski Strauss' "Salome" Die Bayerische Staatsoper gehört zu den Gründen für die hohe Meinung der Münchner von sich selbst. Und Nikolaus Bachler hat das "Mir san mir" in den letzten Opernjahren fabelhaft personifiziert. Immer wenn die anderen sich auf ihre Sommerpause vorbereiten, startet München also mit den hauseigenen Opernfestspielen bis Ende Juli richtig durch. In Deutschland ist das konkurrenzlos. Damit es richtig funkelt, gibt es zum Auftakt und gegen Ende hin denn auch jeweils Premierenfieber: Im Nationaltheater ist es diesmal Strauss' Salome.
Kurz vor den Bayreuther Festspielen wird dann der Charme des Prinzregententheaters zum Rahmen für Händels Agrippina. Da darf man dank des Opernlieblings der Berliner, Barrie Kosky, getrost auf eine spannende Show wetten. Dazwischen werden übrigens alle – heuer also 14 – Opern aufgeboten, die der gut bestückte Spielplan des Opernhauses aktuell aufweist. Bei Salome wirkt musikalisch alles hochklassig: Der designierte Chef der Berliner Philharmoniker (wie auch Münchner Musikchef) Kirill Petrenko und sein akribisches Staatsorchester punkten mit ihrer Mischung aus subtiler Feinzeichnung und Entfesslung. Grandios auch Salome-Debütantin Marlis Petersen: Sie ist eine wortdeutliche, wahrlich und fast zu schön singende Salome, der als Herodias eine Michaela Schuster in Hochform gegenübersteht. Da bleibt Wolfgang Ablinger-Sperrhacke als Herodes etwas in ihrem Schatten. Wolfgang Koch ist der standfeste, szenisch aber unterbelichtete Jochanaan. Es gab Buhsalve Der in München gut bekannte polnischen Regisseur Krzysztof Warlikowski und sein Team (Eugen Onegin, Frau ohne Schatten, Die Gezeichneten) bekommen dann auch ziemliche Buhsalven ab, auf die Ausstatterin Malgorzata Szczesniak mit erkennbarem Unmut reagiert. Der Regieansatz scheint mit der eigentlichen Geschichte nicht wirklich stringent verschmelzen zu wollen. Die Bühne ist eine noble, aber lädierte jüdische Bibliothek. Sie dient offensichtlich Verfolgten als Versteck oder auch einer geschlossenen Gesellschaft als Labor à la Pasolini. Die Kostüme und die Atmosphäre des Prologs mit Pantomime samt Gustav Mahlers erstem Kindertotenlied (kommt vom Band) behauptet den Rahmen der existenziellen Bedrohung der Juden kurz vor dem Holocaust. Da wird dann Herodes mit Kippa und Gebetsschal ausgestattet, eine Abendmahlszene des gesamten Personals mit Dame (erst Herodias, dann ihre Tochter) zelebriert und das Begehren der selbstbewusst attraktiven Salome in eine anhaltend handgreifliche Attacke Narraboths auf Salome projiziert. Abgedrehte Gesellschaft Der bleibt nach seinem Selbstmord in den Armen von Rachel Wilson (Page), bis er wie auch Jochanaan am Ende wiederaufersteht. Wenn die Bedrohung dieser geschlossenen, ziemlich abgedrehten Gesellschaft erneut von außen anklopft, ist nur der Tod tatsächlich tot. Mit dem hatte Salome zuvor im Brautkleid ein Pas de deux getanzt.
Den Kopf des Jochanaan gab's in einer Kiste mit sechsstelliger Nummer, die als Assoziation den Schrecken des blutigen Hauptes übernahm. Also war alles, was wir erlebt haben, nur ein makabres Spiel, bei dem sich am Ende alle bis auf Salome mit Zyankali selbst umbringen, bevor die echten Mörder kommen? Würde man da ausgerechnet die Geschichte von Salome spielen? Dass sie die Prinzessin von Judäa ist und eh alles nach Altem Testament klingt, reicht als überzeugende Begründung für die Behauptung der Regie kaum. Und so ist diese Salome eher ein Musterbeispiel aus der Rubrik: Vorhang zu und alle Fragen offen.
Persze sem idén, sem jövőre nincs kitűzve a Salome. Viszont a piros topikok között ott van a Rózsalovag is és oda is bemásoltam egységenként a magyar szöveget (mármint a Rózsalovagét), akárcsak ide a Salomét avagy a Mahagóni-westernbe a Mahagonnyét... :)
Többször kértük többen is, hogy ne foglalkozz Galennel. Tudjuk jól, hogy sunyi módon csak téged provokálni jött át a filmkatalógusról, de csak úgy védekezhetnél ellene, ha nem veszed föl, nem reagálsz SEMMIT(!!!!) arra amit ír. Mert ezzel csak okot szolgáltatsz arra, hogy tovább provokáljon, és a moderátornak, hogy kitiltson, ez utóbbit pedig jó néhányan nem szeretnénk.
Végül újra jómagam:
Május 29-én néztem meg a Salome előadását, az éppen húszéves rendezés jó ideje nem volt műsoron (jövőre sem lesz, ezért is néztem meg újra, no meg a sok új szerepbeállás miatt).
A címszerepre hívott orosz vendégművésznő, Natalia Ushakova kezdetben nem tetszett, középhangjai kicsik voltak, nem jöttek át. De a végén magára talált, színészileg is sokat adott hozzá a figurához, ráadásul a szerephez tánctudás is kell, nos, Ushakova bravúrosan lejtette a Hétfátyoltáncot.
Meglepően jó Gulyás Dénes Heródese (pár éve még Narrabothot énekelt), Temesi Mária mint Heródiás halványabb volt elődeinél (Mészöly, Kasza, Sudlik), nagyon jól énekel (és játszik!) Nyári Zoltán mint Narraboth. A régebbi szereplők közül kiemelendő Gurbán János Jochanaanja.
Mivel Kovács János a Vecsernye premierjére készült, ezúttal Dénes István vezényelte a darabot, nagyszerűen.
Judit válasza:
Hát, ez valójában bizony az anya, Heródiás ötlete volt, és nem Saloméé. Mivelhogy Heródes Antipás testvére feleségét vette el, és ez vérfertőzésnek számított az Ótestamentum törvényei szerint. Csak akkor vehette volna el Heródiást, ha testvére, annak előző férje már halott, de nem így volt. Keresztelő János pedig nem sz*rt be beszólni a királynak az Úr nevében, és emlékeztetni őt annak törvényeire. Ezért Heródiás gyűlölte őt, Heródes pedig ezért vettette börtönbe, mert bizony a Keresztelő nem fogta be a mocskos pofáját. Megöletni őt félt, és persze tudta jól, hogy a prófétának igaza van. Heródiás pedig ilyen módon, lánya táncának áraként szabadult meg a kellemetlen élő lelkiismerettől.
Erre pedig Tannhäuser Dezső barátunk:
kedves Juditkám,
és mégis az a megdöbbentö, AMIÉRT csinálja, nem "ahogy
mert-mint tudjuk, ez Keresztelö János fejébe került
én ugy hallottam, hogy elöször a szalome kiszenmelt énekesnöje, Richard strausst elöbb képentörölte a partiturával, majd azt földhözvágta
Kabát hsz-a átmásolva, ide illik:
Találtam egy nagyon durvát: [url=http://www.youtube.com/watch?v=nBAbXZptfIk&feature=related]http://www.youtube.com/watch?v=nBAbXZptfIk&feature=related[/url]
Gyerekek ne nézzék meg!
HERÓDES
(halkan Heródiáshoz)[/i]
A lányod szörnyűséges,
A te lányod, én mondom azt,
A lányod szörnyűséges!
HERÓDIÁS
Amit lányom tett, jól van így!
Jó volna még ittmaradni.
HERÓDES
Ah! Most bátyám neje szólt!
Jöjj, én már nem kívánok ittmaradni.
Jöjj, ha mondom!
Meglásd, még ma végzetes baj ér!
Rejtőzzünk el a palotában, Heródiás,
Én máris reszketek tőle...
(A rabszolgákhoz) [/i]
Manassah, Izakar, Óziás,
Nem kell fáklyafény.
A hold sem kell,
A csillagfény sem!
Meglásd, még szörnyű baj ér...
SALOME
Ah!
Megcsókoltam hát ajkadat, Jochanaan.
Ah!
Megcsókoltam tehát a te szád,
Ah, de keserű íze volt,
Rossz volt az ajkad!
Vérízű volt talán?
Nem! Szerelem íze érzik rajta...
Azt mondják, keserű a szerelem íze...
S ha így is van?
Nos, hát?
Én megcsókoltam a szád, Jochanaan.
Megcsókoltam az ajkad én.
HERÓDES
(a katonákhoz)[/i]
E nőt öljétek meg!
(A katonák megrohanják és pajzsaikkal elborítják Salomét)[/i]
FORDÍTOTTA: [/i]
PÁSZTOR ÁRPÁD[/i]
SALOME:
Ah! Nem tűrted el,
Hogy a te szád csókom érje, Jochanaan!
Lásd, most csókolom hát ajkad!
Jaj, most enyém már ajkad!
Csókom vár, Jochanaan!
Ne mondtam-e én,
Nem mondtam-e,
Ugye, megmondtam én?
Ah! Ah! Hadd érje most csókom!
De mondd, miért nem nézel reám,
Jochanaan?
Szemed párja, mely oly borzasztó volt,
Haraggal telt megvetéssel,
Most le van zárva.
De miért van lezárva?
Nyissad hát fel szemed,
És emeld fel pilládat, Jochanaan!
Ó, miért nem nézel reám,
Mondd csak, félsz talán,
Jochanaan, nem akarsz ram felnézni tán?
És a te nyelved egy szót se szól,
Jochanaan!
Ez a bíborkígyó,
Mely fullánkjával felém vágott.
Nemde, furcsa? Nem?
De mért van, hogy ez a bíborkígyó
Nem mozdul már?
Ó, mért szitkozódtál ellenem:
Ellenem, Salome, te, Heródiás lánya, te,
Nagy Judea hercegnője!
Ah! Ah! Jochanaan, Jochanaan, szép voltál!
A tested mint a márványszobor,
Hajad fekete sátor,
A tested kert volt, gerlefészek,
Ezüst liljomfényben állt.
Semmi sem volt fehér, mint e test,
Semmi sem volt oly sötét, mint e haj,
Nem volt oly piros a föld színén, mint e száj!
És a hangod tömjénillattá vált,
És ha rád néztem,
Bennem szólt egy bűvös muzsikaszó...
Ah! Miért is nem néztél énreám, Jochanaan?
Mért vontad gyönyörű szemedre a fátylát
annak,
Ki csak az Úrt kívánja látni?
Jó, az Úristent láttad hát, Jochanaan!
Ó, miért nem néztél te rám?
Ó, tudom jól, hogyha látsz,
Úgy bizton megszeretsz!
Én tudom jól, te megszerettél volna,
És hogy a titka a szívnek csodásabb,
Mint bűvös titka a sírnak.
HERÓDES
(kétségbeesetten)[/i]
Adjátok néki azt, amit kért!
Az anyja lánya! Az, valóban az!
(Heródiás lehúzza a tetrarcha ujjáról a [/i]
halálgyűrűt és odaadja az egyik katonának, aki azt [/i]
nyomban a hóhérhoz továbbítja)[/i]
HERÓDES
Gyűrűmet ki vette el?
(A hóhér leszáll a ciszternába)[/i]
Egy gyűrűm volt nekem,
Itt volt az ujjamon.
A boromat ki itta meg?
Színig telve volt a serleg,
Benn óbor gyöngyözött,
És most valaki mind kiitta.
Ó, én érzem,
Balsors fog valakit érni.
HERÓDIÁS
Mit Salome tett, helyes!
HERÓDES
Bizton tudom,
Hogy még ma szörnyű baj ér.
SALOME
(a ciszternánál hallgatózik)[/i]
Egyetlen hangot se hallok.
Mily néma csend!
Mért nem jajgat hát, miért?
Ah, ha valaki engem megölni jönne,
Hogy kiabálnék, magamat hogy védném,
Nem tudnám elviselni!
Sújts hát, sújts hát, Naaman,
Mit vársz? Csapj le rá...
Nem... mily szörnyű csend!
De borzasztó, rémítő csend ez!
Ah! Valami most a földre hullott,
Hallottam, hogy lehullott
A hóhér súlyos bárdja.
(Az apródhoz) [/i]
Jöjj hozzám,
Te hű voltál Narraboth-hoz? Szólj!
Nos, hát, figyelj reám:
Hadd legyen itt még több holttest!
Menj gyorsan az őrcsapathoz el,
S rendeld el nekik nyomban
A mélybe szállni s felhozni nékem
Mit a király esküvel ígért,
Mert enyém az!
Nos, hát, katonák,
Induljatok gyorsan a mély ciszternába!
Hogy végre fejét hadd látom!
Nagyúr! Király! Mondd meg a katonáknak,
Hozzák fel Jochanaan fejét!
(Egy óriási fekete kar, a hóhér karja kinyúlik [/i]
a ciszternából, ezüst tálon Jochanaan fejét [/i]
tartva, melyet Salome megragad)[/i]
HERÓDES
(Heródiáshoz)[/i]
Csend! Hozzám ne szólj!
(Saloméhez) [/i]
Salome, arra kérlek én, ne légy makacs!
Lám, hisz mindig oly kedves voltál nekem!
Talán nagyon is szerettelek.
Ezért ez egyet tőlem ne kérd!
Egy embernek fejét
Porba hullva látni,
Ó, mily szörnyű látvány!
Halljad, mit mondok!
Van nékem egy szép smaragdom,
E kő a legszebb a nagy világon.
Ezzel beéred, ugye?
Hát kívánjad ezt és mindjárt tiéd lesz
A drága smaragd!
SALOME
Add nekem tehát Jochanaan fejét.
HERÓDES
Nem hallgatsz rám, nem hallgatsz rám,
Hát hallgass a szóra, Salome!
SALOME
A Jochanaan fejét.
HERÓDES
Csak azért kéred, hogy megkínozz,
Mert mindig úgy néztelek téged!
De a bájad zavart meg úgy.
Ó, ó! Hozz bort, úgy szomjazom!
Salome, Salome,
Legyünk hát jó barátok, gondold meg!
Hát értsd meg!...
Ej, ej, mit akartam?...
Mit is?...
Ah! Tudom már, megvan!
Salome, van nékem sok hófehér pávám,
Büszke, hófehér, szép pávám,
Mely a kertben mirtuszlomb árnyán jár-kel.
Ezt kérjed hát, s mind tiéd, tiéd lesz!
Bár a nagy világon nincs párjuk,
Nincs másnak egy sem, de nekem van száz is,
Mind a százat odaadom néked!
SALOME
Add nekem hát Jochanaan fejét!
HERÓDIÁS
Jól beszélsz, én leányom,
(Heródeshez) [/i]
És te
Nevetséges vagy páváddal együtt!
HERÓDES
(Heródiáshoz)[/i]
Csend hát!
Úgy károgsz, mint a varjú te,
A te hangod kín nekem. `
Csönd legyen hát!
(Saloméhez) [/i]
Salome! Vigyázz,
Mert ez ember hátha tán mégis az,
Kit az ég leküldött!
Azt mondják, szent férfi ő,
Kit Isten küldött a földre le.
Te várod azt, hogy balsors érjen engem?
Salome, hallgass reám!
SALOME
Add nekem hát Jochanaan fejét.
HERÓDES
Mondd, mért nem hallgatsz engem?
Légy nyugton, Salome!
Én,
Lásd, én nyugodt vagyok!
Halld csak!
Egy titkos hely rejtekén
Van drágakő és sok ékszer.
Anyádnak sem mondtam meg, hol őrizem.
Van köztük egy nyaklánc négy sor drágagyönggyel,
Topázok, mint tigrisszem, oly sárgák,
Topázok, halványpirosak, mint a galambszem,
És zöld topázok, mint a macskaszempár.
És van sok opálom, mely mindig csillog,
Oly hideg tűzzel, mint a jég.
Ha akarod, mindez tiéd, halljad!
(Egyre izgatottabban)[/i]
Van nekem krizolitom és berillem,
Krizoprázom és rubinom,
Van nekem szardonikszem, hiacint-ékem
És kalcedon kristályom.
Elibéd szórom,
És tiéd lesz ez a sok drága ékszer!
Enyém a legszebb kristály,
Tüzébe még soha nő-szem nem nézett!
Ragyogó kagyló mélyén villog rejtve
Csodafényű, tündöklő türkiz;
Ha homlokodra fölteszed,
Az álmokat mind megláthatod!
Ezek felmérhetetlen kincsek,
Mit kívánsz még többet, Salome?
Bármit, akármit kérj, megadom neked,
Csak egyet nem!
Csak épp ez ember éltét, azt ne kérjed!
A tiéd a főpap legékesebb palástja,
És tiéd a „Szentek szentje" függönye, ha
kívánod...
(A zsidók: ó, ó, ó!)[/i]
SALOME
Add nekem hát Jochanaan fejét!
HERÓDES
Nem, nem!
HERÓDIÁS
Ah! Jól mondtad, jól, én leányom,
Jól mondtad, jól!
HERÓDES
Nem, nem, Salome,
Az nem lehet, hogy ezt kívánd!
Ó, ne hallgass, kérlek, az anyádra!
Kártékony volt ő mindig rád,
Hagyd, ne hallgass rá!
SALOME
Nem érdekel sem anyám, sem más beszéde,
Egyedül én vágyom bírni Jochanaan fejét,
Színezüst tálon hozzák nékem!
Megesküdtél nékem erre, Heródes!
Megesküdtél ugye, erre, ne feledd azt!
HERÓDES
Tudom, az istenekre mondtam esküt,
Azt tudom jól,
Esküdtem néked, esküdtem az égre,
Most is csak azt kérem én, Salome,
Ám legyen bármi más, amit kérsz,
Bár kérjed az országomnak szebb felét,
Kérd, s odaadom néked.
Csak mit az ajkad most kívánt;
Egyedül azt, ó, ne kérjed.
SALOME
De én most tőled kérem Jochanaan fejét.
HERÓDES
Nem, nem, ezt mindhiába kéred.
SALOME
Te nékem szent esküt tettél, Heródes.
HERÓDIÁS
Úgy, szent esküt esküvél te néki!
Mind jól hallottuk szavad.
HERÓDES
Csend! Asszony, hozzád nem szólok én.
HERÓDIÁS
A leányom, de jól gondolta ki,
Hogy Jochanaan fejét megkívánta!
Csak gúnyt, szitkot szórt és átkot reám.
(Heródeshez) [/i]
Ím, most lásd, anyjára hogy hallgat ő!
(Saloméhez)[/i]
Gyermekem, ne engedj, csak tovább!
Az esküje zálog nekünk!
SALOME
Szeretném;
Hogy rögtön most,
Színezüst tálon hoznák...
HERÓDES
Színezüst tálon hoznák, -
Hát hogyne, -
Színezüst tálon hoznák...
Milyen kedves! Nem?
Mi az, mit te ezüsttel ékes tálban vágyva
vágyol?
Ó, kedves, drága Salome,
Te, ki szebb vagy, mint Judea minden
leánya?
Mit hozzanak, szólj, ezüsttel ékes tálban
neked?
Mondd, ó, mondd!
Bármit is kívánsz, nem lesz drága nekem,
Minden ékszerem csak téged vár.
Mondd, mi az, amit megkívántál, Salome?
SALOME
Csak a Jochanaan fejét!
HERÓDIÁS
No, végre bemennénk,
Hisz majd megőrjít engem e hang, rémítő!
(Saloméhez) [/i]
Sehogy sem tűröm, hogy addig
táncba kezdj,
Amíg ez itt vijjog szüntelen!
(Heródeshez) [/i]
Nem tűröm táncát semmiképp,
Míg te rá oly merően tekintesz!
Végső szavam: táncát nem tűröm, hallod-e?
HERÓDES
Ne menj el, maradj, én királyi nőm,
Mert nem segít semmi.
Nem megyek addig, nem megyek,
Míg nem táncolt!
Táncolj, Salome, táncolj hát!
HERÓDIÁS
Hallgass rám és ne táncolj!
SALOME
Készen vagyok, nagyűr!
(Salome eltáncolja a hét fátyol táncát.) [/i]
HERÓDES
Ah! Szép volt
Ó, mi szép!
Ó, mi szép!
(Heródiáshoz) [/i]
Lásd, mégis táncolt nekem ő,
a leányod!
Jöjj hát, Salome, jöjj hát,
És válaszd ki díjadat.
Legyen a díj dicső, királyi!
Ha bármit kérsz is, lányom,
Legyen mind tiéd!
Mondd el, mit kívánsz? Szólj!
HERÓDES
Táncolj hát, Salome!
HERÓDIÁS
Nem kell énnékem most a tánc!
SALOME
Nincs kedvem most a tánchoz, uram!
HERÓDES
Salome, Heródiás lánya te,
Táncolj nekem!
SALOME
Nincs rá most kedvem, uram!
HERÓDIÁS
Ím, lássad, hogy hallgat rád.
JOCHANAAN HANGJA
Királyi fényben trónon ül majd,
És öltözéke drága skarlát és bíbor.
És az Úr angyala lesújt majd rája szörnyen,
És így lészen férgeknek martaléka.
HERÓDES
Salome, Salome,
Táncolj hát, ím, kérlek én.
Kedvem bús ez éjszakán,
Kezdj táncba hát, Salome!
Táncolj hát, hogyha nekem táncolsz,
Bármit kívánsz is tőlem, bármit kérsz,
Én megadom tenéked.
SALOME
Bármilyen óhaj az,
Te nékem, királyom, teljesíted,
Nagyúr!
HERÓDIÁS
Hallgass rám és ne táncolj.
HERÓDES
Mindent, mindent kérhetsz,
Megadom neked én,
Kívánjad tőlem bár a fél országom!
SALOME
Hát esküdj, nagyúr!
HERÓDES
Halld esküm, Salome!
SALOME
Mondd, mire esküszöl nekem most nagyúr?!
HERÓDES
Esküszöm neked a koronámra,
A magas égre, ó, Salome,
Salome, táncolj hát!
HERÓDIÁS
Hallgass rám és ne táncolj!
SALOME
Megesküdtél hát tetrarka, ugye?
HERÓDES
Hisz megesküdtem már tenéked.
HERÓDIÁS
Ó, ne táncolj, mondtam már!
HERÓDES
Ha kéred, a fél országom a tiéd.
Királynőknél is szebb leszel,
Híred messze száll.
(Borzongva) [/i]
Ah! megint fázom!
Jeges szél jár most át, s egyre hallom...
Miért hallom a légen át,
Amint zúg sötét szárnya?
Ah! Mily iszonyú!
Mintha egy óriási gyászmadár fenn
A lombok közt elsuhogna!
Hová ,száll ez a madár, mért nem látom?
Suhogása mily szörnyű!
Metsző, mint a zord téli szél.
Ah, de nem!
Nem fagyos már, forró láng!
Vizet a kezemre gyorsan,
Adj havat, hadd egyem,
Vedd le a köpenyem,
Nos, nos, vedd le a köpenyem!
De nem, hagyd csak!
Ez a dísz szorít,
Ez a rózsa agyonéget.
(Letépi a koszorút homlokáról) [/i]
Ah! lélegzem végre!
Most újra élek!
Táncolsz nekem, ugye?
Salome!
HERÓDIÁS
Nem, én nem tűröm ezt a táncot!
SALOME
Hát jó, táncolok néked!
JOCHANAAN HANGJA
Ki az, mondd, ki jő Edomból,
Ki az, mondd, ki jő Bosramból,
Kinek öltönye selymes színű,
Tündöklő mezben, hímes ruhában fénylik?
És így jár-kel, bíbor fényben csillog?
Mért van a skarlát folt ruhádon, mondd!
JOCHANAAN HANGJA
Ó, babiloni céda nő, rút kéj leánya, te!
Így szól az Isten, az Úr!
HERÓDES
Borzasztó lenne az,
Ha a holtak felkelnének!
HERÓDIÁS
Parancsolj végre már rá!
JOCHANAAN HANGJA
Ezerszámra áll a nép és majd rád támad,
Elborítva éles kővel megköveztetel.
HERÓDIÁS
Valóban, ez gyalázat!
JOCHANAAN HANGJA
A hadvezérlő férfiak
Szívedbe mártják a lándzsát,
És pajzsaikkal ők majd száz darabra zúznak!
HERÓDIÁS
Mért nem hallgat? Mért nem hallgat?
JOCHANAAN HANGJA
Eljő majd, hogy kiirtsa a vétket,
Hogy híre sem lesz!
Hogy mindenik asszony megtanulja,
S ne járja majdan bűne átkos útját!
HERÓDIÁS
Csak halld, ellenem miket mond!
Te tűröd azt,
Hogy ez itt bántsa a királynét?!
HERÓDES
A te neved nem mondta ki!
JOCHANAAN HANGJA
Majd jő egy nap,
Mikor a napfény elsötétül, mint egy
gyászlepel,
S mint a vér, a hold oly piros lesz
És a csillagok fényes égről a földre hullanak,
Mint éretlen zöld füge porba hull.
Majd jő egy nap,
Hogy a föld nagy királyai is félnek.
HERÓDIÁS
Ha! ha! Éppúgy beszél, mintha
részeg volna ő...
De tovább nem bírom elviselni ezt a hangot,
Úgy gyűlölöm a hangját.
Parancsold meg, hogy hallgasson.
HERÓDES
Ám azt beszéli minden ember,
Jochanaan valóban nem más,
Mint a próféta Éliás.
ELSŐ ZSIDÓ
Ez csak beszéd!
Hogy a földön járt-kelt közöttük Éliás,
Több sokkal, mint háromszáz éve annak.
(Belép két nazarénus)[/i]
ELSŐ NAZARÉNUS
Hittel vallom, újjászületett benne Éliás!
ELSŐ ZSIDÓ
Ez csak beszéd!
Hogy a földön járt-kelt közöttünk Éliás,
Több sokkal, mint háromszáz éve annak.
MÁSODIK ZSIDÓ
Semmiképp sehogy nem lehet ő Éliás!
HARMADIK ZSIDÓ
Semmiképp, nem lehet, nem lehet, nem Éliás!
ÖTÖDIK ZSIDÓ
Semmiképp, sehogy sem lehet, ő nem Éliás!
NEGYEDIK ZSIDÓ
Semmiképp, nem lehet, nem lehet, nem Éliás!
HERÓDIÁS
Végezz vélük
JOCHANAAN HANGJA
Lásd, ím az Úrnak napja eljön immár,
S hallom ím, közelgő lépteit bércek ormán,
Ki majdan a világot megváltja!
HERÓDES
Mondd, mit jelent az,
Hogy a megváltó ő?
ELSŐ NAZARÉNUS
Igen, a Messiás eljött végre!
ELSŐ ZSIDÓ
Nem, a Messiás nem jött még el!
ELSŐ NAZARÉNUS
Ím eljött végre,
S csodákat művel, ahol jár-kél!
Mondják, egy esküvőn Galileában
Vizet édes borrá varázsolt,
Két bélpoklost gyógyított meg
Kapernaumban.
MÁSODIK NAZARÉNUS
Csak puszta érintéssel!
ELSŐ NAZARÉNUS
Hozzáér, s már lát a vak,
És látták beszédbe elmerülve többször
angyalokkal őt!
HERÓDIÁS
Ohó!
Nem hiszek én csodákban,
Már nagyon is sokszor láttam csodát.
ELSŐ NAZARÉNUS
Sőt, Jairus holt lányát új életre keltette fel!
HERÓDES
(rémülten)[/i]
Mit? Holtakat feltámaszt!
ELSŐ ÉS MÁSODIK NAZARÉNUS
Úgy van! Holtakat feltámaszt!
HERÓDES
Ezt nem engedem néki meg,
Borzasztó lenne,
Ha a holtak felkelnének!
Ez ember most hol jár?
ELSŐ NAZARÉNUS
Uram, ott van mindenütt,
Ámde nehéz rátalálni.
HERÓDES
Mindenáron látnom kell őt!
MÁSODIK NAZARÉNUS
Úgy mondják; hogy Samariát járja be most.
ELSŐ NAZARÉNUS
Pár napja múlt, hogy elhagyta Samariát.
Úgy vélem, hogy csak néhány nap,
S már látni fogja őt Jeruzsálem.
HERÓDES
Halld hát,
Én nem engedem, hogy holtakat felkeltsen!
ELSŐ ZSIDÓ
Igaz, uram, sokkal jobb volna,
Hogyha már minekünk átadnád.
HERÓDES
Ezt nem teszem!
Nem kapjátok őt meg tőlem semmi áron!
Mert szent nagy férfi ő,
Szent férfiú, ki látta Istent.
ELSŐ ZSIDÓ
Ilyet ne mondj!
Éliás óta az Istent nem látta senki sem,
Ő az utolsó, ki Istent szemtől szembe látta.
Ma az Úr nem száll közénk le, elrejtőzik,
Nagy nyomorúság, bánat népünk ezért is
érte.
Ó, mi bánat!
MÁSODIK ZSIDÓ
De ki tudja köztünk,
Hogy Éliás csakugyan Istent látta-e?
Sőt lehetséges,
Hogy az Isten árnyát látta ő csupán.
HARMADIK ZSIDÓ
Isten soha el nem rejtőzik,
Ott van velünk minden helyen, minden
időben.
Velünk van rosszban éppen úgy, mint a
jóban.
NEGYEDIK ZSIDÓ
Nem kéne így beszélned,
Mert veszélyes nézet ez nagyon,
Hirdeti Alexandria;
És a görög mind pogány!
ÖTÖDIK ZSIDÓ
Senki sem tudja, miként tesz!
Mert rejtélyes Isten útja.
Hajtsuk meg fejünket akaratának, hódolva
némán,
Mert erős az Isten!
ELSŐ ZSIDÓ
Ez az igazság, az Úr nagy, hatalmas,
De, hogy Jochanaanról szóljunk,
Istent nem látta ő, csupán egy látta, Éliás,
Azóta senki más!
Utolsó volt ő, utolsó volt ő,
Ki Úristen előtt szemtől szembe állt.
Ma már nem száll az Úr közénk le, elrejtőzik!
Elrejtőzik. Nagy nyomorúság, bánat
Népünk ezért is érte,
Nagy nyomorúság, bánat népünk ezért is
érte,
Nagy nyomorúság, bánat, ó, mi bánat,
Népünk ezért is érte!
MÁSODIK ZSIDÓ
De ki tudja köztünk,
Hogy Éliás csakugyan Istent látta-e?
Istent látta-e?
De lehetséges, hogy az Isten árnyát,
De lehetséges, de lehetséges,
Hogy az Isten árnyát látta ő csupán.
Isten szent, ő majd megsegíti a gyöngét,
A gyöngét, mint erőset, mert neki minden
egy!
De lehetséges, hogy az Isten árnyát látta!
HARMADIK ZSIDÓ
Isten soha el nem rejtőzik,
És velünk van minden órán,
És minden helyen jelen van,
Velünk van rosszban éppen úgy, mint jóban.
Isten soha el nem rejtőzik,
Minden helyen ott van velünk,
Minden percben, órán,
Velünk a rosszban éppen úgy, mint a jóban!
NEGYEDIK ZSIDÓ
Nem kéne így beszélned,
Mert veszélyes nézet ez nagyon,
Hirdeti Alexandria;
És a görög pogány mind!
Sőt nincs is körülmetélve!
Senki sem tudja, miként tesz,
Mert ő erős, nagy!
Senki sem tudja,
Miként tesz, hatalma nagy,
Mint szétzúz ő erőset,
Úgy tör meg gyöngét,
Isten nagy!
ÖTÖDIK ZSIDÓ
Senki sem tudja, miként tesz,
Mert rejtélyes Isten útja.
S meglehet, hogy a dolgok, melyek jók,
Nekünk épp rosszak,
És a dolgok,
Melyek rosszak nekünk, jók éppen.
Nem tudunk mi semmiről,
Nem tudunk mi semmiről, nem, semmiről!
HERÓDIÁS
(Heródeshez)[/i]
Végezz vélük, unalmas nagyon!
HERÓDES
Hozzatok bort most!
Salome, jöjj, igyál velem,
Tiszta színarany bort!
Cézár szőlője dísze volt!
Előbb csöppnyi ajkad érjen hozzá,
A te kicsiny piros ajkad,
S én mohón iszom utánad!
SALOME
Nem vagyok szomjas, nagyúr!
HERÓDES
(Heródiáshoz)[/i]
Hallod, mily szépen válaszol
Ez a te leányod?
HERÓDIÁS
Jól van így!
Szemed mért nézi mindég őt?
HERÓDES
Gyümölcsöt hozz be!
Salome, jöjj, vedd el hát e szép gyümölcsöt!
Ó, véssed szép kis gyöngyfogadnak mását
e gyümölcsbe,
Látni vágyom!
Harapj le egy kicsit,
Csak egy csöppet.
Ha éri ajkad,
Hadd egyem azt meg, mi megmarad!
SALOME
Nem vagyok éhes, nagyúr!
HERÓDES
No lám,
Mily jól megtanulta lányod az illemet!
HERÓDIÁS
Úgy, mint én, lányom is ősi
királyi származás,
Míg néked apád senki volt,
Tevehajcsár, tolvaj s útonálló, bizony az!
HERÓDES
Salome, jöjj, ülj ide fel,
Te foglaljad el anyád fényes trónját!
SALOME
Nem vagyok fáradt, nagyúr!
HERÓDIÁS
No lásd, reád hogy hallgat.
HERÓDES
Most hozz...
Mit is akartam?...
Egészen elhagy az eszem.
Ah! Ah! Igen, tudom már!
JOCHANAAN HANGJA
(a ciszternából)[/i]
Lásd, a nap eljött végre,
A nap, amelyről szólt igém.
HERÓDIÁS
Intsd le, kérlek,
Engem bánt és gúnyol!
HERÓDES
Mit sem szólott most ellened.
Azonkívül ő a legnagyobb próféta.
HERÓDIÁS
Én prófétákban nem hiszek,
Ámde te, úgy látom, tőle félsz.
HERÓDES
Én nem félek senkitől sem!
HERÓDIÁS
És mégis félsz, tartasz tőle te.
Miért nem adod már át a zsidóknak,
Kik oly rég marakodnak érte?
HERÓDES
(Heródiással és kíséretével megjelenik)
Hol van Salome?
A hercegnő hol van?
Miért nem jött a lakomához vissza?
Parancsomat mért szegi meg?
(Meglátja Salomét) [/i]
Ah, hisz itt van!
HERÓDIÁS
Ne nézz, kérlek, rája!
Mért nézed mindég csak őt?!
HERÓDES
Milyen sápadt a hold ma este,
Arculata mily különös!
Olyan épp, mint egy tébolyodott nő,
Ki nem leli meg kedvesét...
Mint egy megrészegült nő,
Ki felhők közt imbolyog...
HERÓDIÁS
Nem, a hold ma is csak hold, és semmi más.
Tán jobb lesz bemenni.
HERÓDES
Én még nem megyek!
(Egy rabszolgához)[/i]
Manassah hozz gyorsan szőnyeget!
Gyúljon fáklyafény!
Szeretnék vendégimmel még bort inni.
(Megbotlik Narraboth holttestében) [/i]
Ah, miben siklottam el?
A lábam vérbe lépett,
Ez mindenképpen rossz jel.
De mért van itt vér?
És ez a holttest?
Ki ez? Ide hogy került?
Ki volt ez az ember?
Ne lássam tovább!
ELSŐ KATONA
E holttest Narraboth, uram!
HERÓDES
Adtam-é parancsot én arra,
hogy őt megöljék?
ELSŐ KATONA
Önmagát ölte ő meg, uram.
HERÓDES
Sehogy sem értem.
Szegény szír ifjú,
Mily szép is volt,
Jól emlékszem rá!
A vágy égett szende szép arcán,
Mindég Salomét nézte...
El vele!
(Elviszik a holttestet) [/i]
Ó, hogy fázom! Mily hűvös szél!
(Heródiáshoz) [/i]
Érzed-e? Szólj!
HERÓDIÁS
Nem, itt nincsen szél.
HERÓDES
De jól figyelj!
Közelg a szél, s a légen át jönni hallom,
Amint zúgva a szárnya rezdül.
Nos, hallod-e?
HERÓDIÁS
Nem, nem hallom.
HERÓDES
Most már én se hallom.
Az imént jól hallottam én,
Úgy zúgott rémes szárnya...
Már tova szállott.
Csitt! Halljátok most?
Felzúgnak a rémes szárnyak...
HERÓDIÁS
Menjünk be, te betegnek látszol.
HERÓDES
Én nem vagyok.
Ám a te lányod halálos sápadt.
Nem volt ilyen sápadt még soha.
HERÓDIÁS
De hányszor mondtam már,
Ne nézzed örökké!
SALOME
Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan,
Hadd csókolom szád, ajkad!
NARRABOTH
Hercegnő, Salome,
Ki mint a mirtusz; oly tiszta vagy
Ki virágok szűz virága vagy,
Ez embert, ó, ne nézd!
Ilyen szókat néki ne mondj!
Tovább ezt már nem bírom!...
SALOME
Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan,
Hadd csókolom szád, ajkad!
(Narraboth leszúrja magát és holtan esik [/i]
Salome elé)[/i]
Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!
JOCHANAAN
Mondd csak, nem félsz-e, ó, Heródiás lánya?
SALOME
Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!
JOCHANAAN
Kéjek leánya!
Csupán csak egy él, ki megválthat még,
Menj, keresd! Kutasd!
Könnyű sajkája lágyan ring az áron
Galileában,
S hívő népét ott tanítja.
Térdelj le a part fövenyén,
S hívjad őt!
Szólítsd őt nevénél,
S ha hozzád jő majd,
- S mindhez eljő, ki bajában hívja! -
Hullj térdre te, csókold a lábát,
Mert csak ő az, ki bűnöd feloldja.
SALOME
Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!
JOCHANAAN
Átok rád,
Te vérfertőző anya leánya!
Átok rád!
SALOME
Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!
JOCHANAAN
Ne lássalak többé, Salome,
Légy átkozott!
Átkom reád, átkom reád, átkom reád!
(Újból leszáll a ciszternába; a katonák [/i]
visszahelyezik a ciszterna fedelét)[/i]
SALOME
Jochanaan!
Szeretem én a testedet, Jochanaan!
Fehér e test, mint a liljom, zöld, buja réten,
Melyet sarló még nem ért!
Tested fehér, mint a hó Judea bérces hátán,
A rózsa, mit ápol gyönyörű királyi nő,
Nincs oly fehér, mint e test.
Sem a rózsa, mit őriz királyi kert,
Sem az alkony sötétlő árnyú levélen,
Sem a hold képe tenger kék tükrében!
Nem! Semmi sem oly fehér, mint e test
Tested megérintni vágyom én!
JOCHANAAN
Elég! Bűn leánya te!
A világra a nő hozta a bűnt!
Hozzám ne szólj!
Beszéded ne halljam!
Halljam csupán Isten zengő szavát,
Csak az Úrét!
SALOME
Tested fekéllyel telt,
Oly iszonyatos, mint akit rüh elborít,
Olyan, mint a ködlepett, nyirkos fal,
Rajt' százlábú had tanyáz,
Akárcsak egy undok fal,
Hol a skorpiók fészke van.
Olyan nyirkos, bomló, mint a sír,
Kúszó férgek tanyája!
Milyen szörnyű a tested, rémes!
A hajad szeretem én, Jochanaan!
Hajad, mint a szőlő, sötét, édes szőlő,
Amely idomban terem.
Oly sűrű, mint a cédrus,
Libanon szép sudár cédrusa,
Oroszlánnak ad árnyat s rabló népnek.
A hosszú, gyászos éjjel,
Ha a hold rejtve van,
Nincsen csillagfény sem,
Nem oly sötét, mint a hajad!
A néma erdő...
Nem, semmi sem oly sötét, mint a hajad!
Simogatni vágyom lágy hajad!
JOCHANAAN
Elég, bűnök leánya! Hozzám ne érj!
Ne mocskold be szent hajlékát,
Házát az Úrnak!
SALOME
Hajad mily szörnyű,
És portól, szennytől sűrű,
Mintha koronát .sápadt fődre
Tövisből fonna rá,
Mintha kígyók gúzsba kötve
A vállad borítanák.
Nem kell hajad most már!
Csak az ajkad vágyom én, Jochanaan,
Csak az ajkad vágyom én, Jochanaan!
Az ajkad, mint egy skarlát folt
Elefántcsont fehér haván,
Éppolyan, mint a gránátalma,
Ezüst pengétől két félbe szelt, -
Mint a gránátalma virágzik Thyrus kertjében!
Lángoló rózsa nem oly piros!
Az érckürtök bíborfényű hangja,
Zengve szól királyi nászra,
És előtte az ellen reszket,
Nem oly piros, mint az égő szád!
A szád pirosabb, mint a férfiak lába,
Kik a bort tapossák szüretkor,
És pirosabb, mint a szentgalamb lábai,
Melynek templom fészke!
Az ajkad mint a korallvirág tenger hűs
alkonyán,
Mint a moábi hegyek lángoló szirtje,
Királyok szent bíbora...
Ah, e világon nincs más ily piros,
Ó hadd, hogy ajkad csókoljam!
JOCHANAAN
Soha, kéjek lánya te,
Bűn lánya, soha!